A FOLYADÉKVESZTÉS SÚLYOSSÁGA FELMÉRHETŐ A HASI BÖRREDŐ VIZSGÁLATA ALAPJÁN-
-ENYHE FORMA-A MEGEMELT BŐRREDŐ RÖVID IDŐN BELÜL ELSIMUL
-kÖZEPES FORMA-A BŐRREDŐ LASSAN SIMUL EL
-SÚLYOS FORMA-A BŐRREDŐ NEM SIMUL EL,ÁLLANDÓ JELLEGÜ MARAD,MINT AHOGYAN A MELLÉKELT KÉP IS ÁBRÁZOLJA
Az enterális fertőzések kezelése
A terápia három fő tényezője a só- és folyadékpótlás, az antibiotikus kezelés, valamint a diéta. A só– és folyadékterápia
A folyadékvesztés a homeosztázis megbontásával súlyosan zavarja az élettani folyamatokat, és ezzel veszélyezteti az életet. Első helyen álló feladat ezért a só- és folyadékvesztés megelőzése, a már megbomlott viszonyok helyreállítása, valamint a normalizált állapot fenntartása.
Első lépés a veszteség mérvének megállapítása, az akut súlyvesztés, valamint a betegvizsgálat adatai alapján. Enyhe exszikkációban a testtömeg csökkenése nem haladja meg a 4–5%-ot, a klinikai állapot alig mutat eltérést. A folyadékhiány 40–50 ml/kg. Közepesen súlyos exszikkációban a súlycsökkenés elérheti a 9%-ot, amikor már súlyos állapotra utaló klinikai jelek is látható (mélyen ülő szemek, riadt tekintet, szapora, acidotikus légzés, rossz turgor, száraz nyálkahártyák, szapora pulzus, csökkenő vérnyomás, zavartság, nyugtalanság stb.). A folyadékveszteség 60–90 ml/kg. Súlyosnak kell minősíteni a helyzetet, ha a testtömeg 10%-kal vagy ennél nagyobb mértékben csökkent. Ekkor a keringési elégtelenség tünetei szembeötlőek: hűvös, livid végtagok, filiformis pulzus, csökkent vérnyomás, a vesefiltráció leáll. A turgor igen rossz („mosónő ujj”, „csont-bőr ember”). A nyálkahártyák szárazak, a beteg afoniás, légzése az acidozis következtében magas, nagy kitérésű. Csecsemő-, kisdedkorban a láz magas lehet és az idegrendszeri károsodottság jelei is észlelhetők (eszméletzavar, görcsök). A folyadékveszteség ebben az állapotban 100–110 ml/kg körüli.
Folyadékpótlásra két lehetőség áll rendelkezésre: a per os, itatásos módszer, illetve az intravénás folyadékbevitel. Előbbi az enyhe és kellő elővigyázattal a középsúlyos esetekben alkalmazható. A súlyosnak minősített exszikkációban kizárólag az intravénás folyadékpótlás jöhet szóba, intézeti körülmények között.
A szájon keresztüli pótlás céljaira, gyermekek részére a gyógyszertári, magisztrális készítmény a „Sal ad rehydrationem pro parvulis” (NaCl: 0.9 g, Na citr: 3.0 g, KCl: 1.9 g, glükóz: 25 g) kiválóan alkalmas. Nagyobb gyermekek és felnőttek kezelésében a „Sal ad rehydrationem” (NaCl : 3.5 g, Na citr: 3.0 g, KCl: 1.5 g, glukóz: 20 g) alkalmazandó. A sókeveréket 1 liter csapvízben kell feloldani. Az oldat hőmérsékletét 10–15 °C-ra célszerű beállítani a hányinger-csillapítás érdekében. Az elfogyasztandó folyadék mennyiségét az aktuális szükséglet szabja meg. Az ivást szorgalmazni kell, a sóoldat mellett „szabad víz”, gyümölcslé, tetszés szerinti mennyiségben adható. Amennyiben az állapot a kezelés kezdetekor már súlyos vagy a per os itatás valamilyen okból nem látszik megnyugtatónak, a beteget kórházba kell szállítani.
Antibiotikus kezelés
Az antibiotikus kezelés kellő mérlegelés alapján, célzottan végzendő, rutinszerű, minden hasmenés esetében való alkalmazása nemcsak felesleges, hanem veszélyes és káros is.
Indokolt az antibiotikum adása: lázzal járó salmonellosisban, emellett a csecsemők, az öregek, az immunológiailag károsodottak salmonella betegségében. Dysenteria syndromában, bármely életkorban, hastífuszban, paratífuszban, giardiasisban, amoebás dysenteriában.
Mérlegelendő az antibiotikus kezelés: yersiniosis, valamint Campylobacter jejuni fertőzés súlyosabb formáiban, enterotoxikus és enteropathogen E. coli fertőzésekben, kolerában, az „utazási betegség” súlyosabb formájában.
Felesleges antibiotikumot adni az alábbi esetekben: salmonellosis gastroenteritica, étel toxico-infekció, bakteriológiailag negatív enterális esetek, virális enteritisek. Tünetmentes ürítés megszüntetésére, profilaxis céljára és bármely bakteriális bélfertőzés enyhe eseteiben.
Ambuláns kezelésben is alkalmazható készítmények: ampicillin, amoxicillin, TMP-SMX (shigella, salmonella, EIEC); metronidazol, furazolidon (giardia, amoeba); neomycin, gentamycin (EPEC); aminoglycosidok (yersinia, campylobacter). Az antibakteriális terápia részletesebb tárgyalása meghaladja e közlemény kereteit. Az aktuális rezisztencia viszonyoknak is megfelelő, adekvát terápia beállításáról a kézikönyvek, és az időről-időre megjelenő, praktikus zsebkönyvek adnak útmutatást.
Diétás kezelés
A diéta jelentősége az enterális infekció kezelésében a korábbiakhoz képest sokat csökkent. A táplálást bármely életkorban, csak a legsúlyosabb esetekben, és rövid időre szokás felfüggeszteni. A szoptatást folytatni kell, a mesterségesen táplált csecsemő, illetve kisded is legfeljebb néhány óráig koplal, majd könnyen emészthető, zsírszegény ételt kaphat.
Otthoni vagy kórházi kezelés
A kérdés eldöntése a háziorvos igen fontos feladata, amihez számos tényezőt kell figyelembe venni. Ha a széklet vizes és nagytömegű, a csecsemők és kisdedek esetében célszerű a kórházi megfigyelés és ellátás. A korra jellemző, nagyfokú hidrolabilitás miatt ugyanis néhány óra alatt kritikus helyzet alakulhat ki, különösen akkor, ha a p.o. folyadékpótlás nem sikeres, akár a beteg visszautasító magatartása miatt, akár a hányások fokozódása következtében.
A konkrét szakmai szempontok mellett a döntést számos, nem szakmai jellegű körülmény is befolyásolja. Kérdés, hogy az orvos mennyi idő múlva látja ismét a hányó, hasmenéses beteget. Biztosnak látszik-e az utasítások végrehajtása; a beteg ellátását végzők képesek-e a kórfolyamat esetleges romlását kellő időben észlelni; várható-e, hogy a szükségessé váló intézkedéseket megteszik. Milyenek a környezeti körülmények és lehetőségek a szakellátás további biztosításához (közlekedés, telefon, kórház távolsága stb.).
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése