HALLÓKÉSZÜLÉK GYERMEKKORBAN
A jó hallás alapvetoen szükséges feltétele a gyermek értelmi- és beszédfejlodésének. A hallássérült gyermek fokozatosan elmarad kortársaitól kommunikációs képességeiben, és nem tud részt venni a társas érintkezésben, játékokban. Nehézségbe ütközik számára a tanulás, és amennyiben késik hallásproblémájának felismerése, éveket veszíthet az iskolai képzés során. A hallássérült gyermek beszéde korához képest visszamarad, nem tart lépést a szokott fejlodési tempóval. A meglassult beszédfejlodésu gyermek hallását ezért mindig meg kell mérni.
Természetesen már igen korán, akár csecsemokorban is észlelheti a szülo, hogy gyermeke nem reagál a hangokra, zajokra. Az óvónők, tanárok véleménye is nagyon fontos, mert előfordulhat, hogy a fegyelmezetlen, hangoskodó, nem figyelő vagy egyszeruen "rossznak" titulált gyermeknek halláscsökkenése van! A tanulásban való lemaradás egyik oka is lehet hallásprobléma.
Lényeges tehát, hogy minden gyanús esetben el kell végezni a kornak megfelelo hallásméréseket - ezek olyan vizsgálatok, melyek nem a gyermek visszajelzésein alapulnak, hanem önmagukban is tájékoztatást adnak a hallásküszöbrol, vagyis "objektívnek" tekinthetok.
Ki kell szurni azokat a gyermekeket, akiknek halláscsökkenése másodlagosan jön létre, például a fülkürt muködést rontó, megnagyobbodott orrmandula révén. Az idült vagy rendszeresen visszatéro középfülgyulladás szintén gyakori oka a gyermekkori halláscsökkenésnek. Ezek az állapotok a megfelelo mutét(ek) elvégzésével gyógyíthatók, és az esetek többségében a hallás helyreállítható.
A hallás idegi struktúráinak károsodásai többnyire sajnos nem javíthatók mutéttel. Ilyenkor a megfeleloen kiválasztott és beállított hallókészülék segíthet a gyermeknek a közel normális hallásélmény elérésében. Azért is fontos a halláscsökkenés korai felismerése, mert minél fiatalabb a gyermek, annál jobban "munkára fogható" az agya, és a halláshoz feltétlenül szükséges idegi kapcsolatok könnyebben alakulnak ki.
Elvileg tehát minél korábban szükséges a hallókészülék használata a hallássérült gyermeknél, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy 6-8 hónapos kor elott nehéz a megfelelo készülék kiválasztása, viseltetése. Általában a közepes vagy nagyfokú halláscsökkenés esetén javasolt a hallókészülékkel való ellátás, de ha a beszédfejlodésben zavar tapasztalható, akkor a kisfokú halláscsökkenésnél is indokolt lehet. Gyakran kétoldali készüléket kap a gyermek, a térhallás céljából.
A hallókészülékek többsége a hangot levegőrezgések segítségével a külső- és középfül összetett mechanikai rendszerén - a hallójáraton, a dobhártyán és a hallócsont-láncolaton - keresztül juttatja be a belso fülbe, ahol a hang idegi impulzusokká való átalakítása történik. Vannak olyan fejlődési rendellenességek, amelyekben a hallójárat és a középfül csak részben, vagy egyáltalán nem alakul ki, ilyenkor a "hagyományos" hallókészülékek nem alkalmazhatók. Helyettük a koponyacsontokba ültetett, a levegő rezgéseit (a hangot) a csontba vezető készüléket kap a gyermek.).
Azoknál a gyermeknél, akik a belsőfül betegsége miatt hallanak rosszul vagy éppen "süketek", egy olyan mutétet végezhető el (ha az előzetes kivizsgálás alapján a beteg erre alkalmas), amellyel a hallókészülék egy része a belsofülbe kerül bevezetésre, ugyanakkor egy külso, bor feletti jelfeldolgozó része is van - így muködik az úgynevezett cochleáris implantátum.
Bármilyen készüléket kap is a hallássérült gyermek, ez rá és szüleire nézve is komoly kihívást jelent és sok türelmet igényel gyermektől, szülőtől és kezelőorvostól egyaránt. A rendszeres kontroll alapvető, és gyakran szükséges a készülék "újrahangolása". Csak így remélhetó, hogy a kis páciensek teljes életet fognak élni új "fülükkel".
Általános tudnivalók
A komputertomográfia (a gyakorlatban csak CT-nek mondják, rövidítése a computertomography angol szóból ered) olyan összetett, röntgensugarat és a komputertechnikát felhasználó képalkotó módszer, amelynek segítségével a testünk belsejéről bárhonnan és bármilyen mélységben készíthetők metszeti képek. A gyakorlatban valamennyi szerv-szervrendszer diagnosztikájában használatos, olyan esetekben, amikor más módszerrel nem állapítható meg a pontos diagnózis, illetve az pontosításra szorul.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése