AZ ŐSZINTE BARÁTSÁGOK AZ URNÁKAT IS TÚLÉLIK
Azoknak szeretném néhány gondolatomat leirni, akik a 1965-ös évektől kezdődően a Szatmárnémeti magyar értelmiség egy csoportját vagy rétegét alkották,gondolkodásban, szellemiségben,alkotókészségben,hasonló értékrendet képviseltek olyan időkben amelyekben az egysikú-fanatizált értelmiségi modeltől eltérni eredendő bűn volt.
A fiatal férfinépség a -csontos dobozából-kibuggyanó értelmi és
érzelmi töltetével nem tudott mit kezdeni, a kor nagyon szigoru eszközeivel behatárolt életterében.Lehetetlen volt retorzió nélkül kitörni a történelmi idő szoritó markából és hol, zsiványságokkal-hajnalig tartó vitákkal a Tabac-ban-szeretett barátunknál Molnár Misunál és az azt követő nótaestekkel a –Tivoliban-Tojással-/becenév/ a világtalan cigányprimással,és a korunkhozhoz kötődő –bocsánatos bűnökkel- töltötte az estéit, az árgus-szemü-kopók diszkisérete mellett
A dinom-dánom közepette mindig elhangzott egy-egy a sárga major vagy németi csibésznyelv szókészletéből egy izes,de mindenki által ismert szó amiből mindenki értett.Ez tulajdonképpen egy –politikai tolvajnyelv volt ami csak meghatározott dobhártyákon hatolt át.Mindezeket természetesen megelőzte a –Lepoloskázás-/lehallgatók asztalok és székek alatt./.
Iratlan szabályainkkal,csupán az együvétartozás,a szolidaritás,a történelmileg nemes önzetlen,mindenkor segitőkész életreszóló barátságok
alapjait ápoltuk.
Az erkölcsi öntisztulás és öntisztitás állandó jelenléte távoltartotta tőlünk a kishitüséget a megalkuvást és mindazt ami emberileg erkölcsileg kivetendő-A vélemény különbségek amik a viták hevében olykor felfokozottak voltak,nem zavarták a szellemi harmóniát,nem ejtettek sebet senki érzelmi énjén.
Egy kiegyensúlyozott társadalmi értékitélet jellemzett bennünket.egy –standard-demokrácia szellemisége,szélsőségek nélkül,de mély –főhajtással úgy a polgári mint a baloldali értékek előtt.
A bohém hangulat,a sziporkázó elmék villanásai,olykor napokig mosolyra fakasztottak bennünket és felritkitották azt a szellemi ködfágylat ami bennünket körülvett.
Ez a szellem és életmód meghatározóan vonzott bennünket és szellemisége emberi értékei, tenyerükön hordoztak egész életünk folyamán.Szerettük és tiszteltük egymást és főként el tudtuk nézni egymás emberi gyarlóságait.
Sok barátunkat elvesztettük,mások eltávoztak az országból mert igy hozta a sors,,egyesek az erdélyi magyarság kiválóivá lettek-de mi a –végváriak-hogy mindannyian eggyüt élünk szellemiségünkben,barátságunk emlékét őrizve és mindezt leirva a fiatalok okulására,hogy a szeretet a hit az igaz baráság nem veszhet el az –újra meg újra feltupirozott eszement politikai,társadalmi habrangy elméletek között.
Ezek voltunk MI a –TABAK kávéház mondhatni állandó lakói.-Molnár Misu hol fizető,hol hitelben fogyasztó vendégei. -Döntő többségünkben szatmári KÖLCSEI-sek.
-KATONA DANI-HELMECZI DÖME-GYÖNGYÖSI GÁBOR_TOMPA PUFI-KÁHÁN GÉZA-BOÉR FERENC-BAUER BÉLA-LAPKA TIBOR-
PANEK JÓZSEF-KÖLLŐ BÉLA-TÖRÖK ISTVÁN-KISS JÓZSEFés tudatosan hagytam utóljára PÁSKÁNDI GÉZÁT.-meggyötört hitünk és sorsunk szavakba vésett mentorát.
Tehát az Erdélyi Magyar szinjátszás kiválóságaitól kezdve,a KOSSUTH dijas drámairóig és a többiek akik hittel és méltósággal szolgálták a maguk szintjén Szatmár társadalmát.
Mindig szeretettel vártuk GÉZÁT hogy szűlővárosába közénk megtérjen,éreztük és megéltük zsenialitását.Tanui voltunk mindannyian nyugtalanságának,és számunkra nem mindig áttekinthető de később beigazolódott nagy igazságainak.Mindezekért elnéztük neki a zsenik autentikus rigolyáit-amik különben nem voltak sértőek számunkra.
A Mi életünk,életútunk egy-Kölcseis-hagyomány töredéke amit úgy igyekeztünk ápolni hogy halála után megalakitottuk a –PÁSKÁNDI GÉZA BARÁTI TÁRSASÁGOT-mert úgy éreztük hogy ez jelképe lessz mindannyiunk önbecsülésének,szellemiségének és hovatartozásának,de főként egy egyedülálló szellemi hagyaték ápolásának.
A Szatmárhegyi magyarok –tisztességé-vé vált, Géza kultusza
Ez lett és ez is marad PÁSKÁNDI GÉZA-örökös Pantheonja/mert a mai emberi társadalomnak nagyon rövid a a memóriája-csak a –Diktátorokra-emlékszik-De a Szatmárhegyieknek születésüktől az emlékezésük végezetéig Ő lett a nemzethez füződő kitörölhetetlen szimbóluma.Sajnos az idő vasfogai gondolom a –nagyokat szándékosan keményebben örlő szándékkal-Gézát is jólnevelt álnoksággal a lassan feledésbe menők közé szeretnék sorolni-Adja az Úr hogy ne igy legyen és ne legyen igazam
Szolgáljon ez a néhány gondolat az elkövetkezendő időkben,életünk és lényünk igazolására-megfelelő követőkre találva.
Részlet az-Alkotás kényszere-cimü irásomból.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése