NEMI NEVELÉS
Óvodáskor és alsóbb osztályok
A pszichoszexuális fejlődés áttekintése során észleljük, hogy az első néhány életév meghatározó jelentőségű. Ebből következik, hogy a tervszerű nemi nevelést is a legkorábbi életévekben kell kezdeni. Ez ugyan leginkább a családra tartozik, a gyermek erős anyához-kötődése folytán, de már a bölcsödének is szerepe lehet benne. Mindenesetre számolnunk kell azzal, hogy az óvodába lépő gyermek már rendelkezik a nemi identitás és szerep alapstruktúrájával.
Az óvodai nemi nevelés tehát semmiképpen sem túl korai, és szakszerűen végezve semmiképpen sem káros. Ellenkezőleg: alkalmas arra, hogy ebben a későbbi fejlődést erősen befolyásoló életszakaszban az egész pszichoszexuális fejlődésnek pozitiv irányt adjon és ellensúlyozza a családi nemi nevelés esetleges hibáit, hiányosságait. Hatékonyságának legfőbb feltétele: meleg érzelmi kapcsolat kialakítása minden gyermekkel. Csak így érhető el, hogy a kisgyermek azonosulni tudjon az óvónővel, s ezáltal interiorizálja annak magatartási módozatait. A verbális közléseknek eleinte elég alárendelt jelentőségük van; a tanulás túlnyomórészt azonosulás, empátia és metakommunikáció segítségével történik. Az óvodai szexuális nevelés módszerei:
1. Konzultációk a gyermekekről a szülővel (s esetleg az orvossal);
2. ennek megfelelően kialakított, egyéni bánásmód és foglalkozás;
3. a spontán kérdések megválaszolása;
4. beszélgetések kezdeményezése és
5. szerepjátékok szervezése.
A szülőkkel folytatott konzultáció minden gyermek esetében indokolt, hiszen a gyermek megismeréséhez hozzátartozik a szülők és a családi körülmények ismerete. Különösen indokolt ez akkor, ha a gyermek viselkedése éppen a pszichoszexuális fejlettség szempontjából problematikus (pl. makacsul a másik nemhez tartozónak érzi magát). Egyes problematikus esetekben, pl., ha a gyermek feltűnően maszturbál az óvodában, érdemes konzultálni nem csak a szülővel, hanem a pszichológussal is. Ez szerencsére ritka. Gyakori viszont, hogy az óvodások spontán kérdései között megnyilvánul a szexuális kíváncsiság. Az ilyen kérdések két fő típusa:
1. Mi a különbség a fiúk és a lányok között?
2. Hogyan lesz a kisbaba?
De sok más formában is felmerülhetnek hasonló kérdések (pl. „Miért olyan nagy a hasa annak a néninek?”, vagy „Miért nem tudnak a lányok állva pisilni?” stb.) Fontos, hogy a gyermekek elfogulatlan, kiváncsi kérdéseire a válasz sohase legyen kitérő vagy félrevezető (pl. gólyamese), hanem valósághű, de a gyermekek értelmi szintjének megfelelő. Vagyis kicsit leegyszerűsítő és nem túl részletes. A kisbabák eredetét illetően pl. beszélhetünk a szülők hasában termő „fél-magocskákról”, amelyek, ha találkoznak, elkezd nőni a kisbaba az anyuka hasában; aztán, ha már nem fér el ott, akkor kibújik az anyuka lába közötti nyíláson stb.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése