BŐVEBBEN A GYERMEKKORI LÁGYÉKSÉRVRŐL
I. Alapvető megfontolások Minden olyan fekvőbeteg intézet, ahol legalább I szintű (gyermeksebész szakkonzílium) gyermeksebészeti tevékenység folyik Kívánatos, hogy minden 6 évesnél fiatalabb beteg legalább ilyen szintű háttér mellett kerüljön kivizsgálásra és műtétre.
Lágyéksérv: lágyékcsatorna a nyitott sérvtömlő keresztül hasüregi szerv (bél, cseplesz, petefészek, méhkürt) előesése a lágyéki régióba, illetve fiúknál a herezacskóba, lányoknál a nagyajkakba.
Ha az előesett sérvtartalom nem kerül vissza a hasüregbe, szűk sérvkapu esetén sérvkizáródás jöhet létre, amely a kiszorult sérvtartalom leszorítása miatt bélelzáródáshoz illetve keringési zavar talaján nekrózishoz (sőt, a here vérellátási zavara miatt herekárosodáshoz is) vezethet, ezért sürgős sebészi beavatkozást (repozíció illetve szükség esetén műtét) igényel.
A komplett és inkomplett sérvre szinonimaként használatos veleszületett és szerzett jelzők félreérthetők, mert a gyermekkori lágyéksérvek fejlődéstanilag 99%-ban veleszületettek, függetlenül azok elhelyezkedési voltától. /herezacskó-lágyékcsatorna/
A veleszületett lágyéksérvek genetikai eredete nem bizonyított, de a familiáris halmozódás ismert tény. A here leszállása szorosan összefügg a sérvek kialakulásával. Az intrauterin életben magasan a hashártya mögött fejlődő here a 4-5. hónapban kezdődő leszállása során a 8-9. hónapban áthalad a lágyékcsatornán, és a hashártyát zsákszerű járatként maga előtt türemítve süllyed a herezacskóba. A járat here és hasüreg közötti része részben vagy teljesen elzáródik. Az elzáródás elmaradásával sérv ill. vizsérv változatos formái alakulnak ki, gyakran egymással kombinálódva
Panaszok / Tünetek
Vezető tünet a hol megjelenő, hol eltűnő, általában fájdalmatlan elődomborodás a lágyéki régióban ill. herezacskóban, leányokban a nagyajkak mentén. Az elődomborodás megjelenését hasprés, köhögés vagy sírás provokálhatja. A sérvtartalom többnyire könnyen reponálható, máskor nyugalomban, fektetésre (alváskor) spontán eltűnik.
A lágyéksérvek fő veszélye a kizáródás. Az összes sérvkizáródás 30 %-a az első három élethónapban és több mint fele az 1. életévben alakul ki. A csecsemőkori ileusok 71 %-áért a lágyéksérv kizáródása a felelős. A koraszülöttekben és intrauterin sorvadt újszülöttekben a bélelhalás veszélye 2-4-szer nagyobb, mint érett újszülöttekben. Csecsemőkorban már a rövid ideig tartó sérvkizáródás is a here vaszkuláris károsodásához vezethet, ez később a here sorvadsását okozhatja
A sérvkizáródás klinikai tünetei életkoronként változnak. Kis csecsemőkben nyugtalanság, hányás, haspuffadás a korai jelek. A csecsemőkori esetek több mint 1/3-ában a sérvkizáródás lehet a lágyéksérv első klinikai jele.
Nagyobb gyermekek lágyéktáji vagy alhasi fájdalomra panaszkodnak, a feszesen domborodó sérvnek megfelelően. 6–8 órás sérvkizáródás esetén már a bélelhalás klinikai jelei dominálhatnak: ismétlődő hányások, véres széklet, hasi izomvédekezés. Ovariális kizáródást ritkán, szinte kizárólag csecsemőkorban látunk, ezek az esetek tünetszegényebbek.
A betegség gyakorisága
A gyermekkor leggyakoribb, sebészi kezelést igénylő állapota a veleszületett lágyéksérv, amellyel túlnyomórészt csecsemő és kisdedkorban találkozunk. Előfordulási gyakorisága a 14 év alatti gyermekpopulációban 1 - 3 %.
A kórelőzmény adatai, a klinikai kép, valamint az esetek többségében észlelhető lágyéktáji elődomborodás, terime alapján a sérv ill. vizsérv diagnózis felállítható. Ezek elkülönítése azért fontos, mert míg a fennálló lágyéksérv mindig sebészi kezelést igényel, míg újszülött-, és csecsemőkori vízsérvek esetén várakozás célszerű, tekintettel a jó eséllyel bekövetkező regresszióra. Egyszerű, de jó módszer a pupillalámpával történő átvilágítás: a vizsérv átvilágítható, a sérvtartalom nem.
Fizikális vizsgálatkor nem mindig észleljük a sérvet, de tömegesebb funiculus, a lágyékcsatornába vezetett ujjunk végén hasprésre (sírásra) „ütődés” gyakran észlelhető. Kis lágyéksérvek, különösen csecsemőkorban hosszú időre „eltűnhetnek”, azonban rendszerint előbb-utóbb újból megjelennek.
Újszülött-, csecsemőkori nyugtalanság, sírás, hányás, bukás esetén az inguinalis régiók (külső sérvkapu) mindig megvizsgálandók, mert kis lágyéksérvek - különösen pasztózuss babákon –könnyen elnézhetők #1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése