Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2011. május 24., kedd

-GYERMEKKORI INKONTINENCIA

GYERMEKKORI INKONTINENCIA

Gyermekkorban ugyanazon inkontinenciaformák előfordulnak, mint felnőttkorban, szerencsére ritkábban, és a kiváltó okuk általában különböző.

A gyermekkori bevizelések közül az enuresis nocturna a leggyakoribb tünet, melynek sokféle oka lehetAz életkor előrehaladásával spontán is csökken a száma, de az általános iskola első osztályosai között még 16%-ban előfordul. Ez nagyon nagy szám, minden hatodik gyermek. Gyakrabban fordul elő fiúknál, elsőszülött gyermeknél, rossz szociális körülmények között élőknél, s ha a felmenőknél már előfordult. Több formája ismert. Primer az enuresis, ha születésétől fogva, alvás közben ágyba vizel a gyermek. Szekunder, ha legalább hat hónapi száraz éjszaka után jelentkezik az ágybavizelés. Monoszimptómás az enuresis, ha az éjszakai ágybavizelésen kívül egyéb panasza, tünete nincs a betegnek. Poliszimptómás az enuresis, ha egyéb tünet is párosul az éjszakai bevizeléshez. Ilyenek lehetnek a nappali gyakori vizelés, sürgető, parancsoló vizelési késztetés, nappali vizeletcsepegés, recidiváló húgyúti fertőzések, nehéz vizelés, tapintható hólyag stb. A szekunder enuresis esetiben az anamnézis már körvonalazza a valószínű kiváltó okot, mely célzott kezeléssel megszüntethető, s így a szekunder enuresis nocturna gyógyítható. A pszichés eredet ebben a csoportban gyakori, óvodai, iskolai, családi konfliktusok állhatnak a háttérben. Gyakori húgyúti fertőzés és egyéb szerzett betegségek következtében jelentkező ágybavizelés. A szekunder enuresis nocturna bármely életkorban jelentkezik, azonnal vizsgálni majd célzottan kezelni kell. Gyógyulási aránya jó. A primer monosymptomás enuresis nocturna a leggyakoribb bevizelési forma gyermekkorban... A célzott kezelésen kívül antikolinerg gyógyszerek adásával jó eredményt lehet elérni. Az enuresis nocturna harmadik csoportjában semmilyen kiváltó okot sem lehet kimutatni. Ezen esetekben a kondicionáló tréningek javasoltak., vagy elnyomja, vagy fölébred, s a WC-be vizel. Amennyiben mindezen kezelések nem hoznak eredményt, többféle korábban alkalmazott gyógyszer is adható, illetve pszichoterápia is lehetséges. Felnőttkorra csak 1 százalékuknak marad meg az ágybavizelése.

A nappali bevizelési panaszok közül a sürgető vizelési késztetéshez társuló inkontinencia a leggyakoribb. Az első vizelési inger annyira erős, sürgető, hogy a gyermek nem tudja elnyomni, és bepisil. Ilyenkor a gyermek viselkedésére az jellemző, hogy toporog, összeszorítja a lábait, kezét a combjai közé szorítja, esetleg leguggol, és ráül a sarkára. Így összenyomva a húgycsövét, megpróbálja megakadályozni a bepisilést, legtöbbször eredménytelenül.

Több-kevesebb vizelet ürül, de esetenként az egész hólyagtartalom. Oka leggyakrabban instabil hólyagműködés. A korábban említetteken kívüli húgyúti kövesség, hypercalciuria is állhat a háttérben, de a térszűkítő folyamatot mindig ki kell zárni. Az instabil detrusorműködés szerepet játszik a recidiváló húgyúti fertőzésekben, a vesicoureteralis refluxok kialakulásában.

A stresszinkontinencia elsősorban kövér kislányoknál fordul elő. Húgycső- és hólyagzáródási rendellenességek esetén is károsodik a záróizomzat. Az elcsepegés vizelési inger nélkül jelentkezik köhögéskor, nevetéskor, ugrálás kapcsán, lépcsőn járáskor, vagy különböző tárgyak emelése során. Az elcsepegés általában kisebb mennyiségű, sohasem az egész hólyagtartalom ürül ki. A gátizomzat erősítésén kívül szimpatomimetikumok erősítik a záróizmot.

A nevetés kapcsán jelentkező pár csepp vizeletvesztés a stresszinkontinencia csoportjába tartozik, míg ha nevetés hatására komplett vizelési reflex váltódik ki, s a teljes húgyhólyag tartalmát kiüríti a gyermek, akkor ennek patomechanizmusa az instabil hólyagműködésnek felel meg, s kezelése is ugyanaz.

A fiúknál a fitymaszűkület hasonló panaszokat okozhat.

A gyermekek vizelési panaszait sokszor félrediagnosztizálják. Ez krónikus urogenitalis húgyúti gyulladásokhoz vezethet, melynek a fejlődő szervezetre nagyon káros, akár életre szóló szövődményei lehetnek. Ezért fontos a pontos diagnózis és a célzott kezelés.

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése