FESZÜLTSÉGOLDÁS KISGYERMEKEKNÉL

Feszültségoldás - segíts neki!

Minden gyermek életében elérkezik az a pillanat, amikor angyalból "ördöggé"válik, azaz kirobban belőle a felgyülemlett feszültség. Lehet kezelni ezt a helyzetet? Ha igen, hogyan?

A feszültség jele, az agresszió megjelenése általában a második életév előtt, 18-20 hónapos korban jelenik meg - az egy gyermekes, vagy még gyakorlatlan szülőket alaposan megrémisztve, hiszen az addig tüneményes, "szófogadó" babájukból hirtelen dühöngő gyerek válik.

Robban a gyerek

A verekedés vagy egyes tárgyak földhöz vágása, eldobása, a szülők vagy a többi gyermek felé mutatott erőszakosság nem a gyermek gonoszságát jelenti, hanem egy természetes folyamat része: kibontakozó éntudatának velejárója, melyet a szülőnek meg kell tanulnia kezelni, szabályozni.

Az indulatok megjelenése és változása

A kisgyermek első haragos megnyilvánulásai egy éves kora körül jelennek meg, és ahogy növekszik, egyre gyakoribbá válhat.

- A két éves kor elérése nagy mérföldkő a kicsi életében - a lányok ilyenkor kicsit megnyugszanak, és a kisfiúk "erőszakossága" is csökken. Később, három éves koruk körül azonban megjelennek a dackorszak jellegzetes hisztijei, ami általában szóban nyilvánul meg (feleselés, és kiabálás formájában).

A kisgyermek ilyenkor kezdi önmagát mint különálló, önálló igényekkel és vágyakkal rendelkező embert látni, és ezzel párhuzamosan felismeri, hogy más emberek vágyai különbözhetnek az övéitől, és sok esetben keresztezhetik is azokat. Agressziója ebben az időszakban tehát saját igényeinek legközvetlenebb kifejezése.

Hogyan kezeld?

Feszültségoldásra, az esetleges erőszakkitörései megfékezésére többféle módszer közül válogathatsz. Ám a legfontosabb, hogy sose felejtsd el, a kicsi agresszióját nem gonosz szándék szüli, hanem "magától" jön, nem tudja megzabolázni az indulatait.
Mindig próbáld meg "józanul" mérlegelni, "jogos-e" a gyermek indulata, dühkitörése, azaz te nem vagy-e hibás a kialakult helyzetben.

A legfontosabb alapszabály, hogy agresszióra nem szabad agresszióval felelned, mert ebből a kicsi csak azt tanulja meg, hogy az erősebb "lenyomja" a másikat, azaz ez a dolgok elintézési módja!

Fontos, hogy szülőként már a gyermeked egészen aprócska korában megkezd érzelmi nevelését is. Ehhez természetesen sok-sok türelem, tolerancia, és pozitív példamutatás kell, hiszen viselkedés, viselkedést szül.


Mindig beszéljétek meg!

Az agresszió tiltása önmagában nem megoldás, meg kell beszélned a gyermekeddel, hogy mit nem szabad és miért nem. El kell mondanod azt is, mi a helyes módja annak, hogy a tudtodra adja, mit szeretne, és mindig meg kell dicsérni, ha nem erőszakosan, hanem okosan, a környezetében lévőket nem károsító módon érte el célját.


Rajtunk, szülőkön múlik

A legnyugodtabb, legtürelmesebb anyánál is eljön az a pont, az a pillanat, amikor elfogy a türelme. Ez így természetes. - mondja a gyermekpszichológus. - Egyrészről jó, ha a gyermekünk megtanulja, hol vannak a határok, de nem feltétlenül helyes, hogy amikor egy kétéves, "dackorszakos" gyerek dühében belebokszol az édesanyjába, aki ahelyett, hogy határozottan kifejezné nemtetszését, visszaüt a gyerek felé , érzékeltetve, hogy ő is dühös. Ezzel csak azt mutatja ki, hogy ő is csak agresszív módon képes kifejezni haragját - és sajnos, nem kínál más, elfogadhatóbb megoldást.

Mindig lássa a kicsi, hogy hisztije vagy agresszív viselkedése nem tetszést vált ki benned - azaz ne fojtsd el a rád törő érzelmeket, hanem mond ki: "Mérges vagyok!", "Ezért vagy azért nagyon megharagudtam..., stb" és együtt keressetek orvoslatot a sérelem jóvátételére.


Játsszátok el, mi a probléma!

Az indulatokat levezethetitek egy közös bábjátékkal - itt a gyermek különböző emberek (szülő, testvér, kortársak) szerepét veheti magára, és játszhatja el. A mese hősével való azonosulás, a feszültség megtapasztalása biztonságos környezetben, majd a probléma megoldásának átélése hozzásegítheti, hogy megbirkózzon a számára nehezen kezelhető érzésekkel.


Elterelő hadművelet

Ha a dühroham már elhatalmasodott a gyereken, és lehet, hogy már arra sem emlékszik, miért is jött indulatba, a legjobb, ha úgy oldod a benne lévő feszültséget, hogy eltereled a figyelmét.

-Mutass neki olyan dolgot, ami érdekes, újszerű, vagy esetleg olyat, ami után vágyakozni szokott.
Ha ez sem működik, vedd fel, és vidd el a hiszti helyszínéről (be a nappaliba, ki a kertbe, stb.), ettől bizonyára meglepődik majd, el is hallgat és elgondolkodik.


Érintés - a legjobb feszültségoldás

Nem véletlenül alkalmazzák a simogatás és az érintés erejét már csecsemő korban is - azokban a családokban, ahol nem "takarékoskodnak" a simogatással, a testi érintéssel, a gyermekek egészségesebbek, általában jól alszanak, barátságosak, kiegyensúlyozottak és sikeresebbek feladataik elvégzésében.

A kicsiben felgyűlt feszültség levezetésére is igen hatásos terápia a simogatás és ölelés.

 Ha a gyereked dühöng, két legyet üthetsz egy csapásra, ha kedvesen megsimogatod és meg kérdezed, mi bántja. Egyrészt, látja, hogy törődsz vele, és segíteni szeretnél, másrészt a hisztijére adott kedvességed kizökkenti az adott problémából, eltereli a figyelmét a feszültség forrásáról.


Indulatokkal ne feküdjön le!

Esténként mindig szakíts kellő időt óvodás gyermeked beszámolóira (mi történt vele aznap, milyen öröm és bánat érte, stb.), és mindig beszéljétek át, mit érzett, mire gondolt, mit szeretne, és hogyan lehetne esetleg legközelebb máshogy tenni.

Így biztos nem marad benne feldolgozatlan sérelem, feszültség, amin esetleg álmában "rágódhatna".

#1 Dr.BauerBela

---