ISMÉT A RETORZIÓK ÁRNYÉKÁBAN ??
Itt születtem ebben a városban az eperfás Hegyi úton. A Dohánybeváltó és
Unió közötti utcarész egyik épületében aminek már csak hűlt helye van,mert a
buldózerek átrendezték a város ezen részét is, a kegyetlen történelmi
kényszerek hatása alatt. De mindazonáltal mégis történelmi tulajdonosa vagyok a
többi barokk kriptákban nyugvó hontársammal együtt, ennek a rangos de lapos
városnak ahogyan ezt Páskándi Géza fogalmazta meg egyik költeményében.
A lokálpatriotizmus minden érző embernek a lelki énjéhez tartozik,az emlékezés
megszépül még az élet alkonyán is,és bárhová vet a sors ha a Szatmár
elhangzik keresed hogy ki ejtette ki,hogy akár egy szót válts vele,és tudasd
vele hogy-te is szatmári vagy.
Nem az emléktár őrző képességem ellenőrzésére,vagy egy helytörténészeti titulus
megszerzésére aspirálok ezzel az írással. A gyermek és ifjúkor érzelmi
világának és autentikus történelmi rögzítésére és istápolására szolgálnak ezen
sorok egy olyan időszakban,amelyben az a veszély, hogy egyesek teljes
odaadással átírnák a szöveget a palatáblán, vagy egyenesen letörölnék azt.
Tehát a tisztességtudatom szülővárosom iránt,késztet arra hogy vessem papírra
ezen soraimat.
Nem száraz,olykor nagyon szubjektív történelmi munka készül amit manapság egyik
napról a másikra át lehet írni/és élnek is a lehetőséggel/hanem egy
halandó,érző,igazat mondani akaró írja majdnem egy egész század emlékképeit.
Minden gyermek életét a család,az iskola az őt körülvevő környezet,a
kiteljesedő értelem,az érzékelhető-látott és hallott élményanyag rögzíti
életének emléktárában.
Én a saját a kiteljesedő értelmem-a látott és hallott élményanyagom szemszögén
keresztül írom le ezeket. az igaz emberi szó szándékával.
Egy szertelen hatalomban a kisebbségi
lét,egy világháború egész történelmi terjedelmében,bombázások,hadszíntér,rombolás,utána
a vesztesekre mért kíméletlen bosszúállások megszámlálhatatlan sora amik a
szemem előtt peregtek le.
Család
csonkítások, deportálások, ,kényszerlakhelyek, olykor végzetes politikai
ítéletek mindenkit és mindenhol érintenek és megviselnek,még a korai
gyermekkorban is.
Ha nincsenek a
segítő kezek akik bedobják a mentőövet hogy partra vergődjél,már ebben a
zsenge korban egész életedet az érzelmi és erkölcsi válságok között ingázva
éled le.
Az akkori embert próbáló időkben is nagyon
fontos volt,hogy egy szigorú,szerető,az életednek tartalmat követelő,
család,egy felekezeti iskola a maga történelmi erkölcseivel,rendjével,az
autentikus értékek felismerésével,gondozásával és nem utolsó sorban azzal hogy
a teljesítményedet örömélményhez juttatták már gyermekkorodban.
Mindez kötelezett arra, hogy tarsolyodban kell hordoznod a –ketyegő órát-egy
egész életeden át , hogy becsülettel,tiszta kezű munkával,egyenes gerinccel,
építkezz a predestinációd kiteljesítéséért - Meg kell jegyeznem hogy ezek az
idők a minden nemű küzdelmek olyan szerzett immunitás fokára késztetnek és
egyúttal olyan élményanyagot nyújtanak amikből állandóan okulhatsz.
Amennyi technikai és tudományos csodát,
adományozott a sors a mi generációnknak századunk történelme folyamán,
talán ugyanannyival keserítette a felhőtlen gyermekkor örömtárát.
Az egész századunkat végigkísérte az
állandó hadilét vagy ahogyan nevezik a hideg háború. Az emberi megpróbáltatások
jellege változott csak, és nem a tartalma. Az ellenpólusok hatalmi harca
tovább folyik,a rétegződés kíméletlensége továbbvonul történelmi múltját
respektálva. Az izmusok elméleteivel és főként hazudozásaival vívódók
száma talán még növekedett. A csörgősipkás piros orrú, bohócok még jobban
tetszelegnek a köztereken hangosan hirdetve hogy itt a mennybemenetel ideje,és
ők segítenek ehhez bennünket. Ez így igaz mert hova-tovább mind többen
megyünk a mennybe de először átmenetileg egy 2x1méteres sárga gödörbe.
De milyen jó volt hogy ezt nem tudtuk,mindaddig, amíg az emberi fondorlatok nem
zavarták meg gyermek és ifjúkorunk harmonikus csendjét még akkor is amikor a
bombázások elől az óvóhelyekre menekültünk. De a félelem azért mindig
végigkísérte napjainkat-ha nem a bombariadótól de a létbizonytalanságtól vagy a
pénz hatalmától rettegve.
Emberi jogfosztottságom első momentuma az anyakönyvezetői hivatalban történt
amikor is az apám által igényelt Bauer Béla név helyett Bauer Adalbert írtak a
keresztlevelembe a hivatalosak,említést sem téve erről apámnak.1931 október
21-től-194o szeptember 5-ig román fennhatóság alatt éltem elviselve a
kisebbségi lét minden nyavalyáját. Földieím nem igénylik a részletezést.
Megszenvedték !!!!
Azok az évek amik egy gyermek
életében meghatározó értékeket nyújtanak, erre az időszakra esett. A
tudatformálás, anyanyelv tanulása, iskola, olykor a fenyítések és verések már
érezhetően keserű élményanyagunkká váltak.
Úgy hiszem, hogy a román
hatalom képviselői kitörölhetetlen, mély nyomokat hagytak alakuló gyermeki
létem emléktárában, és feltétlenül nemzeti énemben lelki fájdalmat, ami egész életemben
végigkísért, és arra a cselekvésre késztetett amire a múltam és jelenem
kötelezett. Engem sokat vertek vaskesztyűkkel/boxer/,a bandákba verődött
betelepített altisztek gyerekei és kamaszai. A súlyos sérülések ma
is látható nyomokat hagytak az arcomon. Tehát már zsenge gyermekkoromban
megtanítatták hogy mi a kisebbségi sors elviselhető és elviselhetetlen
adaléka..A verőfiúk hada már Németországban és az Egyesült Államokban él és lubickol a jólétben
jómagam pedig itthon gyógyitottam a véreiket
Életem folyamán és most az alkonyán már
már a feledésbe merültek a szellemi és fizikai agressziók történelmi bünei.Csak
amikor a tükörbe nézek alátható hegesedések emlékeztetnek a gyűlölet történelmi
méreteire.
Egész életem folyamán törvénytisztelő,és a
bármilyen jellegü megkülönböztetés ellenére voltam és vagyok,és úgy gondoltam
hogy tisztességben és barátságban éljük
le napjainkat és viseljük közös terheinket,amiért kölcsönös emberi
megbecsüléssel viseltettünk egymás iránt.
Hogy miért irtam most le ezeket a sorokat ??
Azért mert egy TV-Antenna3 müsorát nézve
ugyanúgy átsütött a gyűlölet irántunk és olyan érzésem volt hogy jelképesen
ismét szétverték a pofámat boxerekkel.
Dr.Bauer Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése