TRICHINELLÓZIS

Trichinellózis

Okozója a Trichinella spiralis nevű fonálféreg, melynek kifejlett alakja élősködhet az arra alkalmas gazdaállat - sertés, vaddisznó, kutya, macska, róka, borz, medve, patkány - belében, ám az igazi veszélyt nem a béltrichinella, hanem annak a gazdaállat harántcsíkolt izomzatában betokozódó lárvája, az izomtrichinella jelenti.

Az egypatások, köztük a ló, a szarvasmarha és a madarak csak részleges fogékonysággal bírnak, ezekben az izomtrichinella nem, vagy nem mindig tud kifejlődni.

Élő sertésen a trichinellózis meg sem állapítható, mert igen nagy számú féregre, mintegy százezer lárvára lenne szükség ahhoz, hogy tüneteket is észleljünk

. A trichinellózis nálunk sertéseknél egyébként is igen ritka, vaddisznókon gyakoribb.

-A sertés természetes fertőződése majdnem mindig úgy történik, hogy a vadakkal foglalkozó emberek (vadőrök, vadászok, mezőőrök, gyepmesterek) az elejtett róka, nyest, borz tetemét lebőrözés után nyersen a sertések elé dobják. Ezek elfogyasztása után az esetlegesen bennük lévő izomtrichinella-lárvák befurakodnak a sertés bélnyárkahártyájába, itt vedlenek, s már 40 óra múlva elérik teljes fejlettségüket a férgek. Nőstényeik (3-4 mm hosszúak) a fertőződés után 3-5 nappal nagyszámú petét raknak le a bélbolyhokban, ahonnan ezek a nyirokárammal a vérbe, onnan pedig a harántcsíkolt izmokba kerülnek. Itt 3-4 hét múlva betokozódnak, pár hónap múlva elmeszesednek, de a bennük lévő lárva akár évekig is fertőzőképes maradhat.


Amint azt korábban jeleztük, a béltrichinellák állatokban észrevehető tüneteket nem okoznak (legfeljebb enyhe hasmenést),

-de az izomtrichinellák tömeges fertőzés esetén izomgyulladást eredményeznek, ilyenkor a vérben az eosinophyl sejtek megszaporodnak.

- Az izomtrichinellák gyakoriság szerinti előfordulási helyei: rekeszizom, bordaközi izmok, nyelv-garatizmok, nyelőcső, rágóizom.

Az ember fertőződése csak akkor következhet be, ha a viszonyok ezt lehetővé teszik: fertőzött hús fogyasztásakor, amennyiben annak tárolása, hőkezelése sem volt megfelelő.

Emberben mindkét alak, tehát a bél-és az izomtrichinella is súlyos tüneteket okoz, utóbbi sokszor halálos kimenetelű.

A béltrichinellózis tünetei: láz, hasmenés, hányás, hasi fájdalmak.

Az izomtrichinellózis tünetei: magas láz, izomfájdalmak, nyelési és légzési nehézségek, vizenyős beszűrődések a szemhéjakon és az arcon, kötőhártyagyulladás, bőrkiütés. A halál a fertőződés után 2-7 hét múlva áll be a beteg toxikus, kachexiás állapotában (teljes lesoványodás

A közfogyasztásra kerülő sertés-, vaddisznó-és lóhús trichinellózisra irányuló állatorvosi vizsgálata kötelező (mikroszkópos, pepszines emésztéses vizsgálat).

- Amennyiben a húsvizsgálatnál a trichinellózist megállapították, az egész test kobzásra kerül (elhalt trichinellák előfordulásakor is).

A veszélyforrást tehát a húsvizsgálatra még nem kötelezett magánvágások, ellenőrizetlen vaddisznó kilövések jelentik, annál is inkább, mert jó hazai szokások szerint a „kóstolók” széthurcolásával ez több embert is érinthet.

Az izomtrichinellák egyébként 60 oC fokon 10 perc alatt elpusztulnak (-15 oC-on 10-20 nap alatt, -35 oC-on 1 nap alatt pusztulnak el), tehát megfelelő tárolással és a sütés, főzés hőmérsékletén ártalmatlanná tehetők.

Vigyázat! A hús sózása, párolása, füstölése bizonytalan hatású!

http://www.agraroldal.hu

#1 Dr.BauerBela

---