Régi és ritka
betegség a Pellagra vagy “a savanyú bőr” betegség
Sajnálatos módon,
bármerre is jutott a kukorica, a “pellagrának” nevezett betegség ott járt a
nyomában. A kukorica és a pellagra közötti
kapcsolatot elsőként Casal írta le Spanyolországban 1735-ben. Amikor
járványszerű betegséggé vált Észak-Olaszországban, a milánói Francesco Frapoli
“pelle agra”-nak (pelle ‘bőr’, agra ‘savanyú’, vagyis savanyú bőrnek) nevezte
el. Klinikailag a
betegséget három D azonosítja – dermatitis (bőrgyulladás), diarrhoea (hasmenés)
és dementia (elbutulás) – és kezeletlen esetben a
pellagra négy vagy öt éven belül jellemző módon halálhoz vezet.
Évekig az orvosi tudás hiánya és
a korábbi sejtés, amely szerint a pellagrát valamely, a
kukoricában feltételezett toxin okozza vagy egy fertőző ágens, vagy pedig egy
genetikai állapot eredménye, Európában és az Egyesült Államokban kiterjedt
pellagra-járványokhoz vezetett.
A kirakójáték darabkái
akkor kezdtek el helyükre kerülni, amikor megfigyelték, hogy
Mexikóban a pellagra a kukorica széleskörű fogyasztása ellenére is ritka. Az ok
úgy tűnt, a kukoricaszemek Mexikóban szokásos eltérő módon való feldolgozásában
rejlik. Az azték és a maja civilizációk lakosai, azért, hogy ehetővé tegyék,
egy lúgos oldattal, lime-os vízzel finomították a kukoricát. Ez a feldolgozási
mód felszabadította a kötött niacint (niacitinnek is nevezik) és a fontos
aminosavat, a triptofánt, amelyből a niacin ki tud alakulni, így mindkettőt
“biológiailag hozzáférhetővé” tette az emésztés számára.
Az ősi praktika, hogy
az ételbe szánt kukoricát éjszakára lime-os vízbe áztatták, mielőtt tortillát
készítettek volna belőle, sosem került át az Öreg Világ azon országaiba, ahova
eljutott a kukorica vagy olyan közösségekbe, akik jórészt a kukoricát ették fő
táplálékként. Ez majdnem változatlanul vezetett a
niacinhiányos betegséghez, a pellagrához.
Ezen folyamat
kémiájának a megértése magyarázott meg egy hosszan tartó táplálkozási rejtvényt. Az
érdem leginkább Goldbergerhez és munkatársaihoz kötődik, amiért bemutatták, hogy
a pellagra egy tápanyaghiányos betegség, ők azok, akik 1913 és 1930 között
bebizonyították, hogy az embereken megjelenő betegséget és a ‘fekete-nyelvet’
(egy kutyáknál fellépő, niacinhiányos betegséget) a pellagra-prevenciós (P-P)
faktornak nevezett nikotinamiddal és niacinnal gyógyítható.
Pellagra és
vámpírok?
Sokan azt gondolják, a vámpírokban való hit
kialakulásához köze volt a pellagrának. Éppen ahogyan a folklór állítja, hogy a
vámpíroknak el kell kerülniük a napfényt, hogy megőrizzék az erejüket és
megelőzzék a pusztulásukat, a pellagrában szenvedők is túlérzékenyek a
napfénnyel szemben. A pellagra klinikai tünetei közé tartozik
az álmatlanság, az agresszió, a szorongás és a következményes elmebaj,
mindegyik hozzájárult az 1700-as évek vámpírlegendáihoz és az európai
folklórhoz.
Szerencsére ma a pellagra ritka és a
kukorica sokféle formában létezik. Mindenki számára ismerős a kukoricaliszt, a
tortillának nevezett kukoricalisztből sütött lepény, a kukoricakenyerek, a
pattogatott kukorica, a főtt kukorica és a népszerű reggeli gabona, a
kukoricapehely. A tudomány bizonyára hosszú utat tett meg a széleskörű
niacinhiány napjai óta. Ma úgy
tekinthetünk a magas-hozamú kukorica új variációira, mint a mezőgazdaság
legjelentősebb előrehaladásainak egyikére.
Bőrelváltozások
pellagrában-jellemző a depigmentált-fehér-szinü bőrfelület
Arc-mellkas
Nyakszirt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése