A
gyermek fejlődésének fontos része a szülői türelem
A szülők bölcsőt fonnak az el- és befogadás, a hit, a
bizalom és a szeretet fonalaiból, amelyben megszületik a család, s benne az,
aki életüknek elkövezendő időszakában ezt a szeretetteljes türelmet megkapja. A
következő kilenc hónap figyelme kíséri nyomon az önálló személyiséggé válás
apró, ám minden mozzanatában a teljességet megidéző folyamatát. A baba
genetikai potenciálja találkozik az édesanya ráfigyelő, őt körülvevő
szeretetével, amivel a baba egyre több területen indítja be saját
lehetőségeinek kibontakoztatását.
Már ebben az időszakban is sok tudatos vagy tudattalan
elvárással szembesülhet, amelyeknek igyekszik is megfelelni, de ha megkapja a
megengedést, a türelmet, akkor ezzel megkapja az engedélyt is a maga
egyediségének megjelenítésére.
A születés mindkettőjük számára a türelem és a hit próbája, amiben megszületik
(háborítatlan körülmények között) az a fajta finom egymásra hangoltság, ami a
későbbiekben is együttműködésük, egymáshoz való kötődésük alapjává válik. Az
anyabölcső összes „kelléke” alakot, formát ölt, a pólya vagy paplan, takaró
melegsége, a lepedő finomsága, a csöpp párna puhasága adja a biztonságot.
Lassan formálódik az idő és a tér, amelyben megjelennek a lassabb vagy gyorsabb
ütemű változási periódusok. A baba temperamentuma, a pocaklakóság idején megélt
tapasztalata – immáron több mint kilenc hónapos kapcsolata a szülőkkel – tölti
be elsőként ezt az időt és teret.
Ettől a pillanattól kezdve a türelem az itt és most keretében jelenik meg, és
adja meg a gyermek számára azt az energiát, melyben a kapott lehetőséggel élve
önmagának is lehetőséget, időt és teret ad a fejlődés apró lépéseinek
kidolgozásához. A türelem tehát szeretetteli idő és tér a fejlődéshez, a
fejlődési ugrások kikényszerítése nélkül. Ahhoz, hogy egy gyermek megtalálja
saját ritmusát ugrások, elakadások és botlások nélkül, szüksége van a kiváró,
értő, biztató türelemre. Mindeközben a gyermek állandóan visszatükrözi az őt
körülvevők számára ezt a szeretetteli türelmet. A gyerekek végtelen számú
próbálkozásai türelemmel tanítanak bennünket, felnőtteket arra, hogy megértsük
saját gyermekünk nyelvét, egyéniségét. Hihetetlen kreatív módon próbálnak
minket tanítani, és óriási „belső készletük” van arra, hogy minket
„tanuljanak.”
A türelem: készség
Kész vagyok várni, kész vagyok teret nyitni magamban és a térben, hogy akár én,
akár Te kipróbálhasd magad, kész vagyok megtanulni, mennyi időre és térre van
szükségem, szükséged a változáshoz, a fejlődéshez.
Kész vagyok belátni, meglátni saját és a Másik törekvéseinek, vágyainak,
gondolatainak, cselekvéseinek értékességét, „jóra való irányultságát”, és kész
vagyok visszajelzést „fogni” és visszajelezni, ha ez nem így van.
Kész vagyok önmagammal szembe nézni, elviselni saját magam tökéletlenségét, és
ezzel együtt a Másikét is.
Mindezt gyermekkorban a felnőtt figyelmében, szeretetében, türelmében tanuljuk
meg. A türelem és a szeretet ugyanazt jelenti gyermekeink számára. A
felnőttektől tanult és a temperamentumuk engedte türelmi hőfok határozza meg,
hogyan tudják önmaguk és mások felé továbbadni, kapcsolataikban megjeleníteni a
türelmet.
Olvassunk minél több mesét a gyerekeknek!
Minden kultúrának megvannak a maga meséi és motívumai,
amit minden gyereknek hallania kell, de a népmese az a műfaj, amely bármelyik
korosztály figyelmét megragadja. Ma már elavultnak tűnhetnek, hiszen nincsenek
meg bennük a modern élet körülményeire utaló motívumok, de valójában a
tartalom, a mondanivaló örökérvényű, hiszen változhatnak az életkörülmények, a
technika, minden, ami körülvesz minket, de az embernek fel kell nőnie, el kell
hagynia a szülői házat és saját életét kell élnie.
A bábjáték nem kizárólagosan gyermekműfaj, sőt igen
előkelő helyet foglal el a művészetek között, s öröklétének titka, hogy e
műfajban mindig az emberre osztják a főszerepet. A bábozást a babával játszó
gyermek tevékenységéből vezethetjük le. Elsősorban játék, tehát felhőtlen
örömet jelent a gyermek számára, játékos módon sajátít el ismereteket, teremt
kapcsolatot a világgal, a közeli és a távoli környezettel, s élményeit,
benyomásait játékosan dolgozza fel. A bábjáték sokoldalú, komplex hatása miatt
nagyon alkalmas módszer a gyermeki személyiség fejlesztésére.
Számos kutatás kimutatja, hogy a többet érintett
gyermekek gyorsabban, egyenletesebben fejlődnek, a világot megismerő, befogadó
kapacitásuk megsokszorozódik, információfeldolgozó stratégiáik fejlettebbek,
mint azoké, akik nélkülözik az érintést. Érzelmi intelligenciájuk szociális
magabiztosságot ad számukra. Biztosabbak önmagukban, ugyanakkor másokra is
tudnak figyelni, hiszen rájuk is tudnak az őket körülvevők. Az anyai
gondoskodás hatással van „az értelmi színvonalra, a képességek alakulására, és
ennek hatásai a serdülőkor kezdetén is mérhetőek.
Mindenkinek volt kedvenc meséje gyermekkorában, olyan,
amit a szülei nem győztek eleget mesélni, amit kétszer, háromszor, százszor is
kevés volt hallani. Sokat elárulnak a gyermekkorról ezek a mesék, melyek
megszokott, biztonságos fantáziavilágába folyton visszakéredzkedtünk fiatal
éveinkben. A családon belüli kapcsolatok mintát nyújtanak a gyermekek számára
saját kapcsolataik kialakításához, hisz számukra kezdetben még nincs
viszonyítási alap, az a valóság, az a jó, amit a családban látnak.
A neurológiai szakrendelőben megjelent gyermekek közel 50
százaléka nem szervi betegséggel küzd, hanem érzelmileg labilis, pszichésen
feszült, mely gyakran szervi panaszokban nyilvánul meg (hányás, hasfájás,
étvágytalanság). Néhány kisgyermek időnként furcsa grimaszokat vág vagy különös
mozdulatokat végez, nyugtalanul futkározik, egy pillanatig nem tud megülni, nem
foglalkozik egy tárggyal kitartóan. Az orvos a vizsgálatok során nem talál
szervi bajt, de észleli, hogy a kisgyermek izgatott, feszült, „pörög”.
A legtöbb mesének fellelhető az eredeti változata, melyet
a férfiak és nők téli estéken összegyűlve mondtak el egymásnak, melyek róluk
szóltak, a saját mostoháikról, óriásaikról, sárkányaikról és démonaikról. A
mesék azóta sokat alakultak, és gyermekeink számára is elérhetőekké váltak.
Megszülettek a különböző mesetípusok, az állatmesék, a fabulák, a falucsúfoló
mesék, a hazugságmesék, a mondókamesék, a tanítómesék, a tréfás mesék, a
varázsmesék és még számtalan típusú mese. Manapság is sok mese születik, de nem
mindegyik igazi mese.
A növekvő gyermek apránként tanulja meg, hogyan kell
önmagát és a világot megértenie. A gyermek figyelmét az olyan történetek kötik
le a legjobban, amelyik szórakoztatják, és felkeltik a kíváncsiságát. De életét
csak akkor gazdagítja, ha mozgásba hozza képzeletét, ha fejleszti
intellektusát, eligazítja érzelmeiben, ha megbékíti félelmeivel és vágyaival,
ha elismeri nehézségeit, és ugyanakkor megoldásokat is javasol kínzó
problémáira. Röviden: ha egyszerre reagál személyiségének megnyilvánulására.
Vannak olyan emberek, akiknek nem a bábozás vagy a
szerepjáték a megfelelő módszer a problémáik megjelenítésére, hiszen nekik már
maga a szerepbe bújás is gondot jelenthet, mások pedig egyszerűen nem szeretnek
„színészkedni\", nem tudnak és nem is akarnak más bőrébe bújni, éppen elég
számukra a sajátjuk is. Már gyerekkorban is látható, hogy ki az, aki szeret
bábozni, szerepjátékot játszani, és ki az, aki inkább egyedül babázgat, rajzolgat.
Carl Jung az embereket introvertált és extravertált személyiségtípusokba
sorolta.
Osztálykirándulást
támogatnak
Gyermekkórházak bennfekvő betegei számára tett
jótékonysági mesekönyvgyűjtő felhívásra több mint ötezer mesekönyvet küldtek be
gyerekek és pedagógusaik. A könyvek gyermekkórházak számára kerülnek
szétosztásra, melyek révén a bent fekvő beteg gyerekek kellemesebb körülmények
között gyógyulhatnak. A legtöbb könyvet beküldő osztály és csoport értékes
díjazásban részesült. A program jól mutatta, hogy a lelkes gyerekek és
pedagógusaik odafigyelnek a bajban lévőkre, és ahol csak tudnak,
segítenek (a 2014-es program lezárult!).
Ha a gyermekekkel történik valami, esetleg trauma éri
őket, nem tudják úgy kifejezni az érzéseiket, elmondani a félelmeiket, mint a
felnőttek. Sokszor ezeket az emlékeket a tudatalattinkba toljuk, hogy ne
kelljen velük foglalkoznunk, szorongásunk csillapodjon. Azonban ez nem maradhat
sokáig büntetlenül, hamar előtörnek az oda letolt problémák álmokban, fejlődési
visszalépésben, körömrágásban, tikkelésben stb. Ezért hívjuk segítségül az
úgynevezett projektív eljárásokat, melyekkel ezeket a tudatalattiba gyömöszölt
emlékeket tudjuk felszínre hozni és megoldani.
A bábu egyrészt látvány, melynek formái, színei keltik az
első benyomást, másrészt mozgó figura. A benne rejlő mozgatási lehetőség
cselekvésre, tevékenységre készteti a gyermeket. A bábu – amellyel játszani,
manipulálni lehet – kedvezően motiválja a gyermek megismerő tevékenységét, sőt,
érdeklődését, figyelmét tartósan fenn tudja tartani, ezért az értelmi funkciók
fejlesztésének is hatásos eszköze lehet. Érzelmek irányítják akaratunkat,
tetteinket, érzelmek által ébrednek fel bennünk az erkölcsi normák.
A gyermek úgy tekint a bábra, és minden figurára,
játékra, mintha élő lenne. A gyermek számára még nem alakult ki éles határ a
valóság és a képzelet között, ezért a fantáziája segítségével megformálja a báb
életét. Mivel a gyermek hozza létre, kelti életre a figurákat, olyan
tulajdonságaik, igényeik, vágyaik, érzéseik vannak, úgy viselkednek, mint a
gyermek maga. Így ha a gyermek agresszív szeretne lenni, mert dühös, akkor
eljátszhatja, hogy a cápa megeszi a halat. Sokkal jobb, ha érzelmeit,
indulatait eljátszhatja, mintha a negatív érzések belülről emésztenék.
A közép és nagycsoportos óvodások - miközben érdeklődésük
nem szűnik meg az egyszerű, mindennapi életet ábrázoló történetek iránt sem -
lassanként átlépnek a „valódi\", a tündérmesék korszakába. Nem véletlen,
hogy a számukra készült bábjátékok hosszabbak, bonyolultabb szövegűek és
csillogóbbak, megjelennek bennük a hagyományos meseelemek is, a gonosz
boszorkány, a jó tündér, a hétfejű sárkány. Amikor a kezére, vagy az ujjára
húzza a bábot, a gyermek tökéletesen azonosul a történettel, amit játszik.
Egyes népeknél a rituális drámákban, a
misztériumjátékokban az isteneket és szellemeket jelenítettek meg bábokkal,
később a karácsonyi betlehemezés során is előkerültek, majd komikus színdarabok
főszereplőivé váltak. A régi magyar nyelvben az alak szó jelentette a bábot.
Régre vezetnek vissza a gyökerek, a bábjáték azonban még mindig nem vált
idejétmúlttá. Bár a gyerekek változnak, elég ha a mese tartalma fejlődik velük
együtt, a forma kiváló felületet biztosít a fantázia kiélésére. Mivel a bábokat
emberek mozgatják, a játék kicsit valóságos, kicsit mese.
Életünk során először a mesék világa ragad magával
bennünket. A mesék ereje talán abban rejlik, hogy senkit nem áltat azzal, ez a
valóság, s ezt kell tenned. Gyógyító hatását a mese észrevétlenül fejti ki,
felismerések révén jön rá az olvasó vagy hallgató problémái saját megoldására,
s találja meg az igazi énjéhez vezető belső utat. Csak időt kell hagyni
magunknak, hogy elmerülhessünk a történetek atmoszférájában. Mivel a problémák
életünk különböző szakaszaiban visszatérnek, a stratégiát annak megfelelően
kell kidolgozni.
Egy jó versenyzőt mindig magabiztosnak, talpraesettnek,
minden célt- elérőnek, erősnek, bátornak, minden problémával megküzdőnek
látunk, és közben végiggondoljuk, mennyi mindent kell ezért tennie születésétől
kezdve. Egy töretlen, optimális pályafutást nézve, egy „jó versenyzőt\"
már az élet első pillanatától körülöleli az édesanyai, édesapai szeretet, az
elfogadás, a nem-verseny helyzet. Csecsemőként, majd egész gyermekkorában azt
tanulja szüleitől, mennyire értékes az ők együttesük, a jelenlévő bizalom, a
másikról való jó feltételezése.
Szüleinkkel való kapcsolatunkban gyermekek vagyunk, de
gyermekünkkel szemben mi vagyunk a szülők. Meg kell felelnünk a házastársi
szerepnek, a munkahelyünkön az adott beosztásban főnökként vagy beosztottként
kell viselkednünk. És még sorolhatnánk. Nincs is ezzel baj, hiszen ha mindenhol
önmagunk tudunk maradni, akkor semmiféle meghasonlást nem okoz ez. Az
óvodáskorú gyermekek (és gyakran még a kisiskolások) kedvelt játéka a
szerepjáték, amely mint a legtöbb játék, túlmutat saját határain...
Minél fiatalabbak vagy idősebbek vagyunk, annál inkább.
Egy kisgyermek élményekkel teli délelőttje, és az ebéd „fáradalmai” után a
testnek jól esik a csend és a pihenés (minden belső folyamat ezt kívánja).
Eltérően a felnőttek éber-elemző állapotú élmény-megmunkálásától, a
kisgyermekek élményfeldolgozásának nagy része alvás alatt történik. Az alvás
pihentető szakaszaiban jelennek meg a feldolgozó periódusok, melyek során az
agy mintegy szortírozza, továbbítja, mélyíti, „helyére rakja” a velünk történt
események élménytartalmait.
A belső – és a családi koordinátarendszer adja meg a
gyermek számára az önmagában és családjában megélt magabiztosságot, rugalmas
tér-kezelést, és az e terén belüli szabad mozgás lehetőségét. Csak az így
begyakorolt tér-biztonság segíti a gyermekeket a családon kívüli tágabb tér
birtokba vételére, amit először minden gyermek a képzeletében jár be, messzi
vágy-tájakra eljutva. E képzeleti tér bemozgása és megerősödése teszi lehetővé,
hogy a gyermekek egyre biztosabban lépjenek ki a családi térből a tágabb
fizikai és társas tér felé.
Sok gyermekről elmondható, hogy többször is sorban állt,
amikor a bátorságot, talpraesettséget osztogatták, ugyanakkor legalább annyian
vannak azok is, akik félénkek, visszahúzódóak és önbizalom hiánnyal küszködnek.
A két pólus közti skála persze igen széles, és mindenki nagyjából tudja, saját
csemetéje hol foglal azon helyet. Előbbi csoportba tartozó gyerekek szülei
többnyire büszkék és elégedettek, a szorongóbb, félénkebb lurkók viszont sok
esetben találkoznak meg nem értettséggel, csalódottsággal szüleik, családjuk
visszajelzései által.
A gyermek tudja, a jóság önmagában van, „kéznél van”. A
fantáziája segítségével megsokszorozza a benne létező jót, legyőzi a „rosszat”,
felkészül az életre. Az óvodás korban pedig: a játék: maga az élet. A játékhoz
kapcsolat kell önnön magunkkal és másokkal. Ennek mintáját a méhen belüli, és a
születés utáni életből hozzuk. Ha várjuk a babánkat együtt a Párunkkal, ha
elfogadjuk, hogy lehet lány vagy akár fiú, ha örömmel és szeretettel fogadjuk
őt, akkor kezdettől fogva többet vagyunk együtt vele, többet mosolygunk rá,
többet érintjük és többet játszunk vele.
Hogy mitől alszik jól egy gyerek? Erre a teljeskörű
választ sajnos senki sem tudja. Természetesen léteznek orvosilag elfogadott, és
a józan ész szerint is érvényes válaszok, amely paraméterek teljesülése
elméletben indokolttá teszi a nyugodt, „megfelelő térben is időben\"
történő alvást. A gyermek alvása az evéshez hasonlóan elég sarkalatos kérdés,
hiszen ha a gyerek nem alszik jól, akkor a szülő sem, és ennek megfelelően a
napközbeni teljesítőképessége, érzelmi terhelhetősége is jelentősen csökken.
Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen innen, az
Óperenciás tengeren túl… E szavak hallatán (és csakis ezek után), a gyermekek
„kilépnek” a föld – téri és idői – koordinátáiból. Belépnek egy tág, képzelet
vezérelte birodalomba, ami soha nem nélkülözheti a valóság cselekvő jelenlétét.
Olyan világba vezeti a mese a gyermeket, mely a hozzá közel álló,
szimbólumokkal leírható ősi világot jeleníti meg a maga szélsőségességével,
pontosan elkülönítve a jóságot a gonoszságtól. Ebben a világban tanulja meg, mi
történik avval, aki jó vagy aki rossz.
Minden mozgásforma, mozgásos játék célja, hogy segítse a
gyermeket természetes belső ritmusához visszatalálni, ősi mozgásformáit újra
felfedezni. Mindebben önmagát tanulja, alakítja, gyógyítja. A magzat első,
önindította mozgása az anyaméhben rögtön tánclépésekkel kezdődik, amit fötális
táncnak hívunk, amivel megajándékozza az édesanyát és a külvilágot, megteremtve
a kommunikáció egy új lehetőségét. A mozgás tehát üzenet, és az élet
elfogadásának jele. A mozgásos öröm összeköti a gyermekeket páros és
csoportjátékaikban.
A korkövetelmények hatása a gyermekekre: A kultúránk azt
sugallja, hogy ha elég erős vagy és kiharcolod, amit akarsz, támogatókat
szerzel magad mellé, akkor tiéd lesz a világ. Ha ennek az ellenkezőjét
tapasztalják a szülők, szinte görcsbe rándulnak. Különösen akkor, ha nagy a
szakadék a gyermek otthon tapasztalt, és közösségben mutatott viselkedése
között. Mielőtt a bátortalan címkét rányomjuk egy gyerekre, először vizsgáljuk
meg, hogy milyen ő egészében, milyen helyzetekben nyílik meg, hol visszahúzódó?
Régebbi folklórfeljegyzések a falusi élet megfigyeléséről
azt mutatták, hogy Magyarországon szinte mindenütt eleven volt a mesemondás,
hosszú téli estéken, felnőtt emberek egymásnak meséket mondtak. Szerették
hallani a meséket, s a pergő friss anekdotát, a jókedvű, falucsúfoló
történeteket. Az öreg mesemondók visszaemlékezése szerint a közösség mindig
megbecsülte a „szép szavú, nagy emlékezetű” mesemondókat. A hazai meseszó
szerves része volt a falu életének, a katonasorsnak, a vándorló munkások
estéinek idegenben.
Felgyorsult, monitorok előtt zajló, feszültségekkel teli
világunkban egyre nagyobb szükség van nyugvópontokra. Lassítani, időt nyerni a
hétköznapok mókuskerekében többféleképpen is lehet, például természetjárással,
sportolással vagy akár wellness üdüléssel – de létezik egy nagyon egyszerű ősi
módszer is, amelyet érdemes újra felfedezni és tudatosan beépíteni a
mindennapokba. Igen, a jó öreg mesékről beszélünk, amelyek évszázadok óta
hordozzák emberi életünk alap értékeit és szimbolikusan megjelenítik
feladatainkat, vágyainkat, megpróbáltatásainkat.
Mit csináljak vele otthon?… Mit csináljak vele, hogy
nyugodtan végezhessem a dolgomat?… Hogyan bírjam rá, hogy egy kicsit csendben
legyen? …hogy ne rohangásszon ki percenként, hogy ő most unatkozik?” „Kapcsold
be a TV-t!…Mit szeretnél nézni, válassz ki egy DVD-t!…Nézd meg újra azt a
filmet!” Elcsendesedik minden, a háttérből, messziről szól a film. A gyerekek
végre a TV előtt ülnek. Szemük előtt felfoghatatlan gyorsasággal elkezdenek
peregni a képek, változnak a helyszínek, váltják egymást a szereplők.
A játékban a rejtett belső konfliktusok szimbolikus
formában jelennek meg, a rejtett félelmek a királyfi, az ördög és a jó tündér
szerepében kimondhatóakká és kezelhetővé válnak, így a feszültség feloldódhat.
A játék a visszahúzódó gyermekeket is megnyitja, hiszen ha a maci fogat mos
vagy postára megy, az egy csoda, lehetetlen nem venni részt benne! Miközben a
gyerek játszik, megszelídülnek az eljátszott eseményhez kötődő indulatok,
csökken az élményhez tapadó szorongás. A szerepjáték feszültségoldó hatását a
pszichológia is felhasználja.
A dackorszak csúcspontja 3 éves korra tehető, amikor a
gyermek éntudata megszilárdul, és kellő énerővel rendelkezik ahhoz, hogy saját
akaratának, elképzeléseinek, hangot adjon. Lényeges számára, hogy visszajelzést
kapjon róla, miként tud hatni környezetére. Nemcsak a figyelem középpontjába
kíván kerülni, de saját személyiségének erejét is teszteli. A társas élet
szabályainak elsajátítása ekkor válik kiemelt jelentőségűvé, ugyanis az
ellenállás, a provokáció, a hisztik és a jelenetek által ő világosan
kommunikálja, hogy igen, szabjatok nekem határt!
Egészségvédelmi, gyermekmentő, szociális,
feladatokat oldunk meg. Adó 1% felajánlással segítsd a sikerek elérését!
Tudtad, hogy az adóbevallások kevesebb, mint felénél kerül az adó 1%
felajánlásra?! Az szja befizetett összegének 1%-a az adóbevallás elkészítésekor
fontos, és nem kerül semmibe sem! Személyi jövedelemadód bevallásakor szánj 1
percet az adód 1%-ának felajánlására is! Adó egy százalék felajánlásával életet
menthetsz, mindezt úgy teheted, hogy az nem kerül semmibe sem! Évente
tízezerszer segítünk, ebben vehetsz támogatásoddal részt!Köszönjük!
