Meglepőnek tűnhet a cím,
ha eddig úgy gondoltuk, hogy a kiégés csak a munkában lehetséges.A kiégés
azonban nem csak a hivatalos munkahelyeken léphet fel. A gyereknevelés és a
háztartás vezetése ugyanis ugyanúgy munkának számít, még gazdasági értelemben
is. A kiégésre veszélyeztető munkakörülmények pedig hasonlóan felütik a
fejüket, sőt néha intenzívebben is megjelennek, mint egy állás kapcsán.
Mik ezek a tényezők?
Például a nap 24 óráját
érintő fizikai, lelki igénybevétel; vagy az a nagyfokú felelősség, amit a
gyermekünk életéért érzünk; vagy a monotónia a lakásba bezártság
esetén a kisgyerekkel, a mindennapok egyforma ritmusában. Kiemelendő a nagyfokú
erőfeszítések mellett a jutalom relatív hiánya is, hiszen otthon aztán igazán
hiányzik egy „főnök” „munkatárs”, aki legalább néha megveregetné a vállunkat,
vagy legalább dobna egy biztató mosolyt. Ezért lehet különösen fontos egy
stabil, jutalmazó párkapcsolat, amiben a családapa időről időre megdicséri a
feleségét.
Mit jelent az anyai kiégés, s
honnan vesszük észre a veszélyét?
A kiégés szindrómának
három fő összetevője van, amiből a szülőket főleg két tényező érinti: egyrészt
az érzelmi és fizikai kimerülés, másrészt pedig annak megélése, hogy rosszabbul
teljesítenek, mint szülő. A kiégés harmadik tünete, az érzelmi távolságtartás,
cinizmus általában kisebb arányban jelenik meg szülők esetében.
Mit veszünk észre ezekből a mindennapokban?
·
több az aggodalom/panasz,
mint az öröm
·
annak a hosszan megmaradó
érzése, hogy elegünk van a gyerekünkből, sőt minden gyerekből
·
feszültek, türelmetlenek
vagyunk, ami miatt könnyen kezdünk el a gyermekünkkel is kiabálni
·
a fentiek mellett azonban
kemény lelkiismeret-furdalás is gyötör a megélt érzések miatt
Ezek a tünetek természetesen átmeneti jelleggel kísérői
szinte minden anya életének, főleg a megterhelőbb időszakokban (pl.:
alváshiányos állapot). Aggódnunk és változtatnunk akkor kell, ha ez az állapot több
hétig, hónapig fennáll.
Fontos megjegyezni, hogy
a kiégés általában a túlzottan lelkiismeretes, a tökéletességre törekvő anyák
esetén fordul elő, akik szeretnének mindig, mindent megadni gyermeküknek. Sokszor azonban ezek
túlzó követelmények, amelyeket folyamatosan elvárnak önmaguktól, pihenési
időszakot és rugalmasságot nem engedélyezve anyai teendőik közepette .
Mit tegyünk, hogy megelőzzük a kiégést?
Már a baba érkezése előtt
dolgozhatunk saját lelkünkkel: legyünk tisztában a saját elvárásainkkal mind a
születendő baba, mind a saját anyaképünkkel kapcsolatban. Winnicott, az angol
gyermekpszichiáter úgy fogalmazta ezt meg, hogy csak „elég jó anyának” kell
lenni. Ez arra vonatkozott, hogy az anya és a gyermek számára is az a legjobb,
ha a nevelés során az anya megengedi magának a tökéletlenséget. Elfogadja
például, hogy bizonyos dolgokban talán hibázni fog: jellemétől függően például.
Vagy nem lesz elég pedáns, esetleg éppen ennek az ellentéte: nagyon is
precíz lesz. Ezeket tudatosítanunk kell, s bízni abban, hogy szeretetünk és
odafigyelésünk elég lesz gyermekünk boldog növekedéséhez – még saját
gyengeségeink mellett is.
A tökéletességre törekvő
anyák gondolati sémájában néha olyan, akár ki nem mondott elvárások is
szerepelnek, mint hogy „Anyaként minden energiámat a gyermekemre kell szánnom”. A kiégés megelőzése vagy
kezelése esetében azonban, sokkal szerencsésebb szülőként, a saját igényeinkkel
is foglalkozni. Jó, ha tudjuk magunkról, hogy mi tölt fel minket igazán. Ez
természetesen nagyon változatos lehet: valakinek az, ha el tud menni
fodrászhoz, másnak, ha aktívan tud mozogni, vagy éppen a hivatását gyakorolni.
Gyógyír az anyai kiégésre: ha boldog a mama, boldog a baba is. Ezért a szülőnek
nem csak maga felé joga és kötelessége kielégíteni saját igényeit, de a
gyermeke kiegyensúlyozott fejlődése érdekében is ez a helyes út.
Hogyan állítsuk helyre az egyensúlyt?
Sok esetben nehéz
megoldani, de amennyire lehet, törekedjünk arra, hogy másra bízva a
gyermekünket el tudjunk menni a párunkkal és/vagy barátainkkal feltöltődni egy
mozi, színház, koncert erejéig. Ez azért is jó, mert a gyermekünk
megtapasztalja annak biztonságát, hogy „anya visszajön, ha el is megy” és
emellett a szülővel együtt élvezheti a viszontlátás mámoros örömét. Másrészt
pedig feltöltődve, kiégés-mentesen tudjuk biztosítani gyermekünk számára az
együtt töltött minőségi időt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése