A skarlát heveny fertőző
megbetegedés. Érdekes, hogy manapság is általában egyfajta rémülettel ejtik ki
szülők, nagyszülők e betegség nevét. Mi állhat ennek hátterében? Talán az a
szomorú tény, hogy a korábbi generációk idején a skarlát gyakorta igen súlyos
lefolyású betegségként jelentkezett, következményeként viszonylag gyakran
fordultak elő komoly szövődmények és a skarlátot követő ún. utóbetegségek.
Mindezek következtében a skarlátos betegeket rendszerint kórházban kezelték, és
mind a betegre, mind pedig környezetére igen szigorú járványügyi rendelkezések
vonatkoztak.Jól emlékszem hogy gyermekkoromban a lovas vontatásu mentők
szálitoták a kórházba a gyerekeket és ahol megbetegedés fordult elő ott a
kapura vörös szinü tiltó cédulát ragasztottak és karantént rendeltek el.Szatmár
megyében páldául 1742-ben 37.000 megbetegedett gyermekből 467vesztette életét
Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a scarlatina napjainkban általában szelídebb betegségként jelenik meg. Ne rémüldözzünk, ha gyermekünk skarlátos lesz, mert ez a betegség ma már nem az a rettegett mumus, mint hajdanán volt. De ne feledjük: csak akkor bízhatunk a maradéktalan gyógyulásban, ha a penicillint az előírt tíz napig adjuk, és szigorúan betartjuk az orvos utasításait! Semmiképpen sem szabad azonban lebecsülni a kórokozót, aStreptococcus pyogenes nevű baktériumot, amelynek egyes, bőrkiütések keltésére is alkalmas törzsei okozzák a skarlátot. Ez a baktérium számos más fertőző betegséget is okozhat: pl. leggyakrabban torokgyulladást (streptococcus angina), középfülgyulladást, tüdőgyulladást, sebfertőzéseket, véráramfertőzést (szepszist), gennyes agyhártyagyulladást (meningitis), kötőhártyagyulladást (conjunctivitis). Nagyon fontos, hogy a beteg ezekben az esetekben is időben orvoshoz kerüljön, és megfelelő antibiotikum-kezelést kapjon.
Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a scarlatina napjainkban általában szelídebb betegségként jelenik meg. Ne rémüldözzünk, ha gyermekünk skarlátos lesz, mert ez a betegség ma már nem az a rettegett mumus, mint hajdanán volt. De ne feledjük: csak akkor bízhatunk a maradéktalan gyógyulásban, ha a penicillint az előírt tíz napig adjuk, és szigorúan betartjuk az orvos utasításait! Semmiképpen sem szabad azonban lebecsülni a kórokozót, aStreptococcus pyogenes nevű baktériumot, amelynek egyes, bőrkiütések keltésére is alkalmas törzsei okozzák a skarlátot. Ez a baktérium számos más fertőző betegséget is okozhat: pl. leggyakrabban torokgyulladást (streptococcus angina), középfülgyulladást, tüdőgyulladást, sebfertőzéseket, véráramfertőzést (szepszist), gennyes agyhártyagyulladást (meningitis), kötőhártyagyulladást (conjunctivitis). Nagyon fontos, hogy a beteg ezekben az esetekben is időben orvoshoz kerüljön, és megfelelő antibiotikum-kezelést kapjon.
Még manapság is találkozunk
nem diagnosztizált skarlátos esetekekkel,amikor csak akkor fedezzük fel a
skarlátot amikor a betegség lezajlását követő hámlás tüneteit
észleljük.Érvényes ez a nem tipikus klinikai esetekre is.
Ez a hámlás a gyógyulást követő második, esetleg 3-4.
héten figyelhető meg, mely az arcon és a
törzsön finom, a talpon és a tenyéren nagy, lemezes jellegű
.A képeken bemutatott
hámlásformák felhivják a figyelmet egy lezajlott skarlátos megbetegedésre
Bemutatok néhány skarlátos hámlásra jellemző
képet.
1-
2-
3-
4-
5-
6-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése