Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2015. január 28., szerda

A GYERMEK FEJLŐDÉSÉNEK FONTOS RÉSZE A SZÜLŐI TÜRELEM

A gyermek fejlődésének fontos része a szülői türelem
A szülők bölcsőt fonnak az el- és befogadás, a hit, a bizalom és a szeretet fonalaiból, amelyben megszületik a család, s benne az, aki életüknek elkövezendő időszakában ezt a szeretetteljes türelmet megkapja. A következő kilenc hónap figyelme kíséri nyomon az önálló személyiséggé válás apró, ám minden mozzanatában a teljességet megidéző folyamatát. A baba genetikai potenciálja találkozik az édesanya ráfigyelő, őt körülvevő szeretetével, amivel a baba egyre több területen indítja be saját lehetőségeinek kibontakoztatását.

Már ebben az időszakban is sok tudatos vagy tudattalan elvárással szembesülhet, amelyeknek igyekszik is megfelelni, de ha megkapja a megengedést, a türelmet, akkor ezzel megkapja az engedélyt is a maga egyediségének megjelenítésére.

A születés mindkettőjük számára a türelem és a hit próbája, amiben megszületik (háborítatlan körülmények között) az a fajta finom egymásra hangoltság, ami a későbbiekben is együttműködésük, egymáshoz való kötődésük alapjává válik. Az anyabölcső összes „kelléke” alakot, formát ölt, a pólya vagy paplan, takaró melegsége, a lepedő finomsága, a csöpp párna puhasága adja a biztonságot.


Lassan formálódik az idő és a tér, amelyben megjelennek a lassabb vagy gyorsabb ütemű változási periódusok. A baba temperamentuma, a pocaklakóság idején megélt tapasztalata – immáron több mint kilenc hónapos kapcsolata a szülőkkel – tölti be elsőként ezt az időt és teret.

Ettől a pillanattól kezdve a türelem az itt és most keretében jelenik meg, és adja meg a gyermek számára azt az energiát, melyben a kapott lehetőséggel élve önmagának is lehetőséget, időt és teret ad a fejlődés apró lépéseinek kidolgozásához. A türelem tehát szeretetteli idő és tér a fejlődéshez, a fejlődési ugrások kikényszerítése nélkül. Ahhoz, hogy egy gyermek megtalálja saját ritmusát ugrások, elakadások és botlások nélkül, szüksége van a kiváró, értő, biztató türelemre. Mindeközben a gyermek állandóan visszatükrözi az őt körülvevők számára ezt a szeretetteli türelmet. A gyerekek végtelen számú próbálkozásai türelemmel tanítanak bennünket, felnőtteket arra, hogy megértsük saját gyermekünk nyelvét, egyéniségét. Hihetetlen kreatív módon próbálnak minket tanítani, és óriási „belső készletük” van arra, hogy minket „tanuljanak.”

A türelem: készség

Kész vagyok várni, kész vagyok teret nyitni magamban és a térben, hogy akár én, akár Te kipróbálhasd magad, kész vagyok megtanulni, mennyi időre és térre van szükségem, szükséged a változáshoz, a fejlődéshez.

Kész vagyok belátni, meglátni saját és a Másik törekvéseinek, vágyainak, gondolatainak, cselekvéseinek értékességét, „jóra való irányultságát”, és kész vagyok visszajelzést „fogni” és visszajelezni, ha ez nem így van. 


Kész vagyok önmagammal szembe nézni, elviselni saját magam tökéletlenségét, és ezzel együtt a Másikét is.

Mindezt gyermekkorban a felnőtt figyelmében, szeretetében, türelmében tanuljuk meg. A türelem és a szeretet ugyanazt jelenti gyermekeink számára. A felnőttektől tanult és a temperamentumuk engedte türelmi hőfok határozza meg, hogyan tudják önmaguk és mások felé továbbadni, kapcsolataikban megjeleníteni a türelmet.

Olvassunk minél több mesét a gyerekeknek!
Minden kultúrának megvannak a maga meséi és motívumai, amit minden gyereknek hallania kell, de a népmese az a műfaj, amely bármelyik korosztály figyelmét megragadja. Ma már elavultnak tűnhetnek, hiszen nincsenek meg bennük a modern élet körülményeire utaló motívumok, de valójában a tartalom, a mondanivaló örökérvényű, hiszen változhatnak az életkörülmények, a technika, minden, ami körülvesz minket, de az embernek fel kell nőnie, el kell hagynia a szülői házat és saját életét kell élnie.
A bábjáték nem kizárólagosan gyermekműfaj, sőt igen előkelő helyet foglal el a művészetek között, s öröklétének titka, hogy e műfajban mindig az emberre osztják a főszerepet. A bábozást a babával játszó gyermek tevékenységéből vezethetjük le. Elsősorban játék, tehát felhőtlen örömet jelent a gyermek számára, játékos módon sajátít el ismereteket, teremt kapcsolatot a világgal, a közeli és a távoli környezettel, s élményeit, benyomásait játékosan dolgozza fel. A bábjáték sokoldalú, komplex hatása miatt nagyon alkalmas módszer a gyermeki személyiség fejlesztésére.
Számos kutatás kimutatja, hogy a többet érintett gyermekek gyorsabban, egyenletesebben fejlődnek, a világot megismerő, befogadó kapacitásuk megsokszorozódik, információfeldolgozó stratégiáik fejlettebbek, mint azoké, akik nélkülözik az érintést. Érzelmi intelligenciájuk szociális magabiztosságot ad számukra. Biztosabbak önmagukban, ugyanakkor másokra is tudnak figyelni, hiszen rájuk is tudnak az őket körülvevők. Az anyai gondoskodás hatással van „az értelmi színvonalra, a képességek alakulására, és ennek hatásai a serdülőkor kezdetén is mérhetőek.
Mindenkinek volt kedvenc meséje gyermekkorában, olyan, amit a szülei nem győztek eleget mesélni, amit kétszer, háromszor, százszor is kevés volt hallani. Sokat elárulnak a gyermekkorról ezek a mesék, melyek megszokott, biztonságos fantáziavilágába folyton visszakéredzkedtünk fiatal éveinkben. A családon belüli kapcsolatok mintát nyújtanak a gyermekek számára saját kapcsolataik kialakításához, hisz számukra kezdetben még nincs viszonyítási alap, az a valóság, az a jó, amit a családban látnak.
A neurológiai szakrendelőben megjelent gyermekek közel 50 százaléka nem szervi betegséggel küzd, hanem érzelmileg labilis, pszichésen feszült, mely gyakran szervi panaszokban nyilvánul meg (hányás, hasfájás, étvágytalanság). Néhány kisgyermek időnként furcsa grimaszokat vág vagy különös mozdulatokat végez, nyugtalanul futkározik, egy pillanatig nem tud megülni, nem foglalkozik egy tárggyal kitartóan. Az orvos a vizsgálatok során nem talál szervi bajt, de észleli, hogy a kisgyermek izgatott, feszült, „pörög”.
A legtöbb mesének fellelhető az eredeti változata, melyet a férfiak és nők téli estéken összegyűlve mondtak el egymásnak, melyek róluk szóltak, a saját mostoháikról, óriásaikról, sárkányaikról és démonaikról. A mesék azóta sokat alakultak, és gyermekeink számára is elérhetőekké váltak. Megszülettek a különböző mesetípusok, az állatmesék, a fabulák, a falucsúfoló mesék, a hazugságmesék, a mondókamesék, a tanítómesék, a tréfás mesék, a varázsmesék és még számtalan típusú mese. Manapság is sok mese születik, de nem mindegyik igazi mese.
A növekvő gyermek apránként tanulja meg, hogyan kell önmagát és a világot megértenie. A gyermek figyelmét az olyan történetek kötik le a legjobban, amelyik szórakoztatják, és felkeltik a kíváncsiságát. De életét csak akkor gazdagítja, ha mozgásba hozza képzeletét, ha fejleszti intellektusát, eligazítja érzelmeiben, ha megbékíti félelmeivel és vágyaival, ha elismeri nehézségeit, és ugyanakkor megoldásokat is javasol kínzó problémáira. Röviden: ha egyszerre reagál személyiségének megnyilvánulására.
Vannak olyan emberek, akiknek nem a bábozás vagy a szerepjáték a megfelelő módszer a problémáik megjelenítésére, hiszen nekik már maga a szerepbe bújás is gondot jelenthet, mások pedig egyszerűen nem szeretnek „színészkedni\", nem tudnak és nem is akarnak más bőrébe bújni, éppen elég számukra a sajátjuk is. Már gyerekkorban is látható, hogy ki az, aki szeret bábozni, szerepjátékot játszani, és ki az, aki inkább egyedül babázgat, rajzolgat. Carl Jung az embereket introvertált és extravertált személyiségtípusokba sorolta.
Osztálykirándulást támogatnak
Gyermekkórházak bennfekvő betegei számára tett jótékonysági mesekönyvgyűjtő felhívásra több mint ötezer mesekönyvet küldtek be gyerekek és pedagógusaik. A könyvek gyermekkórházak számára kerülnek szétosztásra, melyek révén a bent fekvő beteg gyerekek kellemesebb körülmények között gyógyulhatnak. A legtöbb könyvet beküldő osztály és csoport értékes díjazásban részesült. A program jól mutatta, hogy a lelkes gyerekek és pedagógusaik odafigyelnek a bajban lévőkre, és ahol csak tudnak, segítenek (a 2014-es program lezárult!).
Ha a gyermekekkel történik valami, esetleg trauma éri őket, nem tudják úgy kifejezni az érzéseiket, elmondani a félelmeiket, mint a felnőttek. Sokszor ezeket az emlékeket a tudatalattinkba toljuk, hogy ne kelljen velük foglalkoznunk, szorongásunk csillapodjon. Azonban ez nem maradhat sokáig büntetlenül, hamar előtörnek az oda letolt problémák álmokban, fejlődési visszalépésben, körömrágásban, tikkelésben stb. Ezért hívjuk segítségül az úgynevezett projektív eljárásokat, melyekkel ezeket a tudatalattiba gyömöszölt emlékeket tudjuk felszínre hozni és megoldani.
A bábu egyrészt látvány, melynek formái, színei keltik az első benyomást, másrészt mozgó figura. A benne rejlő mozgatási lehetőség cselekvésre, tevékenységre készteti a gyermeket. A bábu – amellyel játszani, manipulálni lehet – kedvezően motiválja a gyermek megismerő tevékenységét, sőt, érdeklődését, figyelmét tartósan fenn tudja tartani, ezért az értelmi funkciók fejlesztésének is hatásos eszköze lehet. Érzelmek irányítják akaratunkat, tetteinket, érzelmek által ébrednek fel bennünk az erkölcsi normák.
A gyermek úgy tekint a bábra, és minden figurára, játékra, mintha élő lenne. A gyermek számára még nem alakult ki éles határ a valóság és a képzelet között, ezért a fantáziája segítségével megformálja a báb életét. Mivel a gyermek hozza létre, kelti életre a figurákat, olyan tulajdonságaik, igényeik, vágyaik, érzéseik vannak, úgy viselkednek, mint a gyermek maga. Így ha a gyermek agresszív szeretne lenni, mert dühös, akkor eljátszhatja, hogy a cápa megeszi a halat. Sokkal jobb, ha érzelmeit, indulatait eljátszhatja, mintha a negatív érzések belülről emésztenék.
A közép és nagycsoportos óvodások - miközben érdeklődésük nem szűnik meg az egyszerű, mindennapi életet ábrázoló történetek iránt sem - lassanként átlépnek a „valódi\", a tündérmesék korszakába. Nem véletlen, hogy a számukra készült bábjátékok hosszabbak, bonyolultabb szövegűek és csillogóbbak, megjelennek bennük a hagyományos meseelemek is, a gonosz boszorkány, a jó tündér, a hétfejű sárkány. Amikor a kezére, vagy az ujjára húzza a bábot, a gyermek tökéletesen azonosul a történettel, amit játszik.
Egyes népeknél a rituális drámákban, a misztériumjátékokban az isteneket és szellemeket jelenítettek meg bábokkal, később a karácsonyi betlehemezés során is előkerültek, majd komikus színdarabok főszereplőivé váltak. A régi magyar nyelvben az alak szó jelentette a bábot. Régre vezetnek vissza a gyökerek, a bábjáték azonban még mindig nem vált idejétmúlttá. Bár a gyerekek változnak, elég ha a mese tartalma fejlődik velük együtt, a forma kiváló felületet biztosít a fantázia kiélésére. Mivel a bábokat emberek mozgatják, a játék kicsit valóságos, kicsit mese.
Életünk során először a mesék világa ragad magával bennünket. A mesék ereje talán abban rejlik, hogy senkit nem áltat azzal, ez a valóság, s ezt kell tenned. Gyógyító hatását a mese észrevétlenül fejti ki, felismerések révén jön rá az olvasó vagy hallgató problémái saját megoldására, s találja meg az igazi énjéhez vezető belső utat. Csak időt kell hagyni magunknak, hogy elmerülhessünk a történetek atmoszférájában. Mivel a problémák életünk különböző szakaszaiban visszatérnek, a stratégiát annak megfelelően kell kidolgozni.
Egy jó versenyzőt mindig magabiztosnak, talpraesettnek, minden célt- elérőnek, erősnek, bátornak, minden problémával megküzdőnek látunk, és közben végiggondoljuk, mennyi mindent kell ezért tennie születésétől kezdve. Egy töretlen, optimális pályafutást nézve, egy „jó versenyzőt\" már az élet első pillanatától körülöleli az édesanyai, édesapai szeretet, az elfogadás, a nem-verseny helyzet. Csecsemőként, majd egész gyermekkorában azt tanulja szüleitől, mennyire értékes az ők együttesük, a jelenlévő bizalom, a másikról való jó feltételezése.
Szüleinkkel való kapcsolatunkban gyermekek vagyunk, de gyermekünkkel szemben mi vagyunk a szülők. Meg kell felelnünk a házastársi szerepnek, a munkahelyünkön az adott beosztásban főnökként vagy beosztottként kell viselkednünk. És még sorolhatnánk. Nincs is ezzel baj, hiszen ha mindenhol önmagunk tudunk maradni, akkor semmiféle meghasonlást nem okoz ez. Az óvodáskorú gyermekek (és gyakran még a kisiskolások) kedvelt játéka a szerepjáték, amely mint a legtöbb játék, túlmutat saját határain...
Minél fiatalabbak vagy idősebbek vagyunk, annál inkább. Egy kisgyermek élményekkel teli délelőttje, és az ebéd „fáradalmai” után a testnek jól esik a csend és a pihenés (minden belső folyamat ezt kívánja). Eltérően a felnőttek éber-elemző állapotú élmény-megmunkálásától, a kisgyermekek élményfeldolgozásának nagy része alvás alatt történik. Az alvás pihentető szakaszaiban jelennek meg a feldolgozó periódusok, melyek során az agy mintegy szortírozza, továbbítja, mélyíti, „helyére rakja” a velünk történt események élménytartalmait.
A belső – és a családi koordinátarend­szer adja meg a gyermek számára az önmagában és családjában megélt magabiztosságot, rugalmas tér-kezelést, és az e terén belüli szabad mozgás lehetőségét. Csak az így begyakorolt tér-biztonság segíti a gyermekeket a családon kívüli tágabb tér birtokba vételére, amit először minden gyermek a képzeletében jár be, messzi vágy-tájakra eljutva. E képzeleti tér bemozgása és megerősödése teszi lehetővé, hogy a gyermekek egyre biztosabban lépjenek ki a családi térből a tágabb fizikai és társas tér felé.
Sok gyermekről elmondható, hogy többször is sorban állt, amikor a bátorságot, talpraesettséget osztogatták, ugyanakkor legalább annyian vannak azok is, akik félénkek, visszahúzódóak és önbizalom hiánnyal küszködnek. A két pólus közti skála persze igen széles, és mindenki nagyjából tudja, saját csemetéje hol foglal azon helyet. Előbbi csoportba tartozó gyerekek szülei többnyire büszkék és elégedettek, a szorongóbb, félénkebb lurkók viszont sok esetben találkoznak meg nem értettséggel, csalódottsággal szüleik, családjuk visszajelzései által.
A gyermek tudja, a jóság önmagában van, „kéznél van”. A fantáziája segítségével megsokszorozza a benne létező jót, legyőzi a „rosszat”, felkészül az életre. Az óvodás korban pedig: a játék: maga az élet. A játékhoz kapcsolat kell önnön magunkkal és másokkal. Ennek mintáját a méhen belüli, és a születés utáni életből hozzuk. Ha várjuk a babánkat együtt a Párunkkal, ha elfogadjuk, hogy lehet lány vagy akár fiú, ha örömmel és szeretettel fogadjuk őt, akkor kezdettől fogva többet vagyunk együtt vele, többet mosolygunk rá, többet érintjük és többet játszunk vele.
Hogy mitől alszik jól egy gyerek? Erre a teljeskörű választ sajnos senki sem tudja. Természetesen léteznek orvosilag elfogadott, és a józan ész szerint is érvényes válaszok, amely paraméterek teljesülése elméletben indokolttá teszi a nyugodt, „megfelelő térben is időben\" történő alvást. A gyermek alvása az evéshez hasonlóan elég sarkalatos kérdés, hiszen ha a gyerek nem alszik jól, akkor a szülő sem, és ennek megfelelően a napközbeni teljesítőképessége, érzelmi terhelhetősége is jelentősen csökken.
Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen innen, az Óperenciás tengeren túl… E szavak hallatán (és csakis ezek után), a gyermekek „kilépnek” a föld – téri és idői – koordinátáiból. Belépnek egy tág, képzelet vezérelte birodalomba, ami soha nem nélkülözheti a valóság cselekvő jelenlétét. Olyan világba vezeti a mese a gyermeket, mely a hozzá közel álló, szimbólumokkal leírható ősi világot jeleníti meg a maga szélsőségességével, pontosan elkülönítve a jóságot a gonoszságtól. Ebben a világban tanulja meg, mi történik avval, aki jó vagy aki rossz.
Minden mozgásforma, mozgásos játék célja, hogy segítse a gyermeket természetes belső ritmusához visszatalálni, ősi mozgásformáit újra felfedezni. Mindebben önmagát tanulja, alakítja, gyógyítja. A magzat első, önindította mozgása az anyaméhben rögtön tánclépésekkel kezdődik, amit fötális táncnak hívunk, amivel megajándékozza az édesanyát és a külvilágot, megteremtve a kommunikáció egy új lehetőségét. A mozgás tehát üzenet, és az élet elfogadásának jele. A mozgásos öröm összeköti a gyermekeket páros és csoportjátékaikban.
A korkövetelmények hatása a gyermekekre: A kultúránk azt sugallja, hogy ha elég erős vagy és kiharcolod, amit akarsz, támogatókat szerzel magad mellé, akkor tiéd lesz a világ. Ha ennek az ellenkezőjét tapasztalják a szülők, szinte görcsbe rándulnak. Különösen akkor, ha nagy a szakadék a gyermek otthon tapasztalt, és közösségben mutatott viselkedése között. Mielőtt a bátortalan címkét rányomjuk egy gyerekre, először vizsgáljuk meg, hogy milyen ő egészében, milyen helyzetekben nyílik meg, hol visszahúzódó?
Régebbi folklórfeljegyzések a falusi élet megfigyeléséről azt mutatták, hogy Magyarországon szinte mindenütt eleven volt a mesemondás, hosszú téli estéken, felnőtt emberek egymásnak meséket mondtak. Szerették hallani a meséket, s a pergő friss anekdotát, a jókedvű, falucsúfoló történeteket. Az öreg mesemondók visszaemlékezése szerint a közösség mindig megbecsülte a „szép szavú, nagy emlékezetű” mesemondókat. A hazai meseszó szerves része volt a falu életének, a katonasorsnak, a vándorló munkások estéinek idegenben.
Felgyorsult, monitorok előtt zajló, feszültségekkel teli világunkban egyre nagyobb szükség van nyugvópontokra. Lassítani, időt nyerni a hétköznapok mókuskerekében többféleképpen is lehet, például természetjárással, sportolással vagy akár wellness üdüléssel – de létezik egy nagyon egyszerű ősi módszer is, amelyet érdemes újra felfedezni és tudatosan beépíteni a mindennapokba. Igen, a jó öreg mesékről beszélünk, amelyek évszázadok óta hordozzák emberi életünk alap értékeit és szimbolikusan megjelenítik feladatainkat, vágyainkat, megpróbáltatásainkat.
Mit csináljak vele otthon?… Mit csináljak vele, hogy nyugodtan végezhessem a dolgomat?… Hogyan bírjam rá, hogy egy kicsit csendben legyen? …hogy ne rohangásszon ki percenként, hogy ő most unatkozik?” „Kapcsold be a TV-t!…Mit szeretnél nézni, válassz ki egy DVD-t!…Nézd meg újra azt a filmet!” Elcsendesedik minden, a háttérből, messziről szól a film. A gyerekek végre a TV előtt ülnek. Szemük előtt felfoghatatlan gyorsasággal elkezdenek peregni a képek, változnak a helyszínek, váltják egymást a szereplők.
A játékban a rejtett belső konfliktusok szimbolikus formában jelennek meg, a rejtett félelmek a királyfi, az ördög és a jó tündér szerepében kimondhatóakká és kezelhetővé válnak, így a feszültség feloldódhat. A játék a visszahúzódó gyermekeket is megnyitja, hiszen ha a maci fogat mos vagy postára megy, az egy csoda, lehetetlen nem venni részt benne! Miközben a gyerek játszik, megszelídülnek az eljátszott eseményhez kötődő indulatok, csökken az élményhez tapadó szorongás. A szerepjáték feszültségoldó hatását a pszichológia is felhasználja.
A dackorszak csúcspontja 3 éves korra tehető, amikor a gyermek éntudata megszilárdul, és kellő énerővel rendelkezik ahhoz, hogy saját akaratának, elképzeléseinek, hangot adjon. Lényeges számára, hogy visszajelzést kapjon róla, miként tud hatni környezetére. Nemcsak a figyelem középpontjába kíván kerülni, de saját személyiségének erejét is teszteli. A társas élet szabályainak elsajátítása ekkor válik kiemelt jelentőségűvé, ugyanis az ellenállás, a provokáció, a hisztik és a jelenetek által ő világosan kommunikálja, hogy igen, szabjatok nekem határt!


Egészségvédelmi, gyermekmentő, szociális, feladatokat oldunk meg. Adó 1% felajánlással segítsd a sikerek elérését! Tudtad, hogy az adóbevallások kevesebb, mint felénél kerül az adó 1% felajánlásra?! Az szja befizetett összegének 1%-a az adóbevallás elkészítésekor fontos, és nem kerül semmibe sem! Személyi jövedelemadód bevallásakor szánj 1 percet az adód 1%-ának felajánlására is! Adó egy százalék felajánlásával életet menthetsz, mindezt úgy teheted, hogy az nem kerül semmibe sem! Évente tízezerszer segítünk, ebben vehetsz támogatásoddal részt!Köszönjük
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése