Az
elég jó szülő 10 titka
Mielőtt
belevágnánk a „nagytitkok” leleplezésébe, engedjenek meg egy kis kitérőt. A
minap olvastam, láttam, hallottam valahol – nem emlékszem már rá pontosan -,
hogy egy szakember az anya azon panaszára, hogy fáradt a sok éjszakázástól és
mit kellene tennie azért, hogy gyermekénél csökkentse az éjszakai szoptatások
számát, azt válaszolta, hogy ez van, senki nem mondta, hogy könnyű lesz anyának
lenni…
Tényleg senki
nem mondta, hogy könnyű lesz, de legtöbbünknek azt sem, hogy nehéz. Sok
házaspárral találkoztam már, akik naiv lelkesedéssel, habos álmokkal és
vágyakkal telve ugrottak fejest a szülői létbe, mert azt gondolták, hogy a
világ legtermészetesebb dolga, hogy egyszer csak megfogan egy új élet és 9
hónap elteltével egészséges kisbabaként jön a világra, aki gyorsan
alkalmazkodik a családi életrendhez és „jóbabaként” csak nagyokat eszik majd szép
csendben, édesen alszik…
Egy
gyermeket felnevelni nem fenékig tejfel!
A kezdeti
örömmámor után – megszületett a kisember és tényleg megvan mindene és gyönyörű
és a miénk – aztán elkezdődik a boldogságos, ámde mégis fárasztó, napi rutinnal
teli gyermekes hétköznapi lét. Rájövünk, hogy nem csak mi uraljuk a
saját életünket, hanem az a kis csomagocska a kiságyban kezdi átvenni az
irányítást a gondolataink és tetteink felett egyaránt. Ráadásul akkor is sír,
ha látszólag semmi nem indokolja azt – tiszta a pelusa, tele a hasa, böfi is
megvolt, nem beteg, nem fáj a hasa stb.-, nem akkor és úgy eszik, ahogyan azt a
nagykönyv előírja, nem alakul ki olyan könnyen a napirendje sem, ahogyan az
elvárható lenne már ilyen idősen, igényli az állandó jelenlétemet, éjjel
többször felébred, szeretne az ágyunkban aludni és a többi és a többi…
Ráébredünk
szépen lassan, hogy a valóságban nem csak a babaillatú, mosolygós, boldogan
szopizós és csendesen gügyörésző babás pillanatok léteznek. Telnek
a hetek, hónapok és sok-sok feladatot, helyzetet megoldottunk már, de sok
megoldandó probléma vár még ránk. Mivel jó anyák és apák szeretnénk lenni,
illetve a gyermekünknek is a lehető legjobbat akarjuk, állandóan informálódunk,
hogy mit, mikor, miért, hogyan kell és ajánlott tenni, venni stb. Igyekszünk
mindent megtenni, ami erőnkből futja, de ez sokszor úgy tűnik: kevés.
És akkor, amikor
elfáradunk, elbizonytalanodunk, akkor tényleg támogató, egyértelmű, előrevivő
és szülőségünkben megerősítő tanácsra, bátorító szóra van szükségünk. Azt
már tudom/tudjuk hogy nem könnyű anyának/szülőnek lenni, de mégis hogyan
lehetünk elég jó szülők?
Léptesse
elő magát elég jó szülővé!
Elég jó – ez a
kulcs, ez a reális cél, hiszen tökéletesség itt sem létezik. Egy
neves gyermekpszichológus gondolatai között bukkantam rá még évekkel ezelőtt
arra a gyöngyszemre, ami összefoglalja, hogy mikor mondhatjuk azt, hogy
szülőként jól helytálltunk. Ha gyermekünket végigkísérjük az élet nagy
szakaszain a szeretetünkkel, támogatásunkkal, „tanításainkkal”, és ha itt az
idő, elengedjük őt az önálló élet útján. Leegyszerűsítve:
egy tehetetlen kis lényből értő, érző, cselekvő, önálló embert „kell”
nevelnünk.
1
Dicséret
és jutalmazás
Ez a két szó
csengjen a fülünkbe akkor, amikor a gyermekünknél megerősíteni kívánunk valami
jó cselekedetet, képességet, gondolatot, vagy bármit, ami az ő érdekeit
szolgálja. Dicséret lehet egy szó, egy kacsintás, egy elismerő
bólogatás a megfelelő pillanatban és jutalom lehet az is, ha szeretettel és
valódi figyelemmel fordulunk gyermekünk felé akkor, amikor szüksége van rá.
2
Következetesség
Tapasztalatból
mondhatom, ha azt a kérdést intézzük a szülők felé, hogy következetesen
nevelik-e gyermeküket, a válasz egy nagy mosoly kíséretében a következő:
„Igyekszünk. :-)”
De mit is értünk
következetesség alatt? Például, ha meghozunk egy szabályt –
vacsora után nincs tévézés -, akkor ezt ne rúgjuk fel pusztán a békesség
kedvéért (a gyerek akkor abbahagyja az üvöltést), vagy mert valamilyen zavaró
tényező közbejött (vendégek miatt nincs idő a gyermek figyelmét lekötni
mással). A szabály az szabály, melynek betartatását várjuk el a másik szülőtől,
nagyszülőtől, bébiszittertől és mindenkitől, akivel a gyermek kapcsolatban
van.
3
Napirend
E mágikus szó
mögötti tartalom kiépítése nem könnyű feladat. Nem csak az otthonunkban, hanem
az életünk idejében is rendet kell tartani. Legyenek nagy sarokpontok:
felkelés-, étkezések-, fürdés-, lefekvés ideje -, melyek vezérfonálként
támogatják a család működését és benne a gyermek(ek) kiszámítható létezését is. Persze
ezek nem kőbevésett időpontok, amelyektől nem lehet eltérni. Ha már a napi
ritmus betartása rutinná vált, akkor már lehet szó lazításról is.
Pihenőnapokon, szabadság alatt stb. bátran leléphetünk a járt útról. Fontos
azonban azt észben tartani, hogy minél kisebb a gyermek, annál inkább
megzavarhatja az eltérés a megszokott ritmushoz képest.
4
Korlátok
és határok
Kemény, de
szükséges szavak akkor, amikor a gyermekek helyes irányba történő
terelgetéséről beszélünk. Ha a szakadék szélén van egy korlát,
akkor a nézelődő kimerészkedik a szakadék széléig, hiszen joggal bízik abban,
hogy nem fog onnan lezuhanni. Ha nincs korlát, akkor két lehetőség van. Vagy
hamarabb megáll és nem látja mindazt, amit láthatna a korlát adta
biztonságérzet segítségével, vagy lezuhan, mert nem tudja, hol kell megállnia,
de a kíváncsisága hajtja.
A biztonságot
nyújtó korlátok következetes alkalmazása során rá fog jönni, hogy ezzel nem
korlátozza gyermekét, éppen ellenkezőleg: kitágítja határait!
Ezt a példát átfordítva a gyermeknevelés színterére, a
következőképpen értelmezhetjük. Amennyiben a gyermekünk számára egyszerű,
átlátható, értelmes és valóban szükséges szabályokat állítunk fel (pl. ne dugj
semmit a konnektorba, vécézés után mosd meg a kezedet; kés, villa, olló nem
gyerek kezébe való stb.), akkor mankót adunk számára ahhoz, hogy ki merje
próbálni a benne rejlő lehetőségeket. Egy idő után kezdi majd megérteni, hogy
mit szabad és mit nem és azt is, hogy az „előírásoktól” nem térhet el.
Gyermeke
megtapasztalja, hogy valóban olyan dolgokat korlátoz, ami valós veszélyeket
rejt, ami az ő érdekeit szolgálja, tehát egy újabb szabály életbeléptetése
esetén is várhatóan hamarabb lesz a partnerünk, hiszen már bízik bennünk. Ehhez
viszont elengedhetetlenül fontos, hogy valóban indokolt – nem öncélú,
értelmetlen (pl. napközben nem fekhetsz az ágyadon) – szabályokat állítsunk
fel, és következetesen tartassuk is be azokat. Csak így van értelme!
5
Fegyelem
Kemény szó ez
is, de nem a vasfegyelemre, nem a tekintélyelvű nevelésre kell gondolni.
Egyszerűen arról van szó, hogy tanulja meg fegyelmezni első körben saját magát,
mint szülőt (lásd: “Önuralom”). Következetesen tartassa be az okos
korlátokat! Legyen határozott, de tisztességes. Ha megállapodott valamiben a
gyermekével, ne rúgja fel a paktumot, tartsa magát az egyezséghez (pl. „ha
megírod a leckét öt óráig, lemegyünk fagyizni”), ellenkező esetben gyorsan
eljátssza a szavahihetőségét és egy nevelési eszközzel kevesebbet birtokol a
továbbiakban.
6
Figyelmeztetés
Megfigyeltük
már, hogy szülőként sokszor úgy viselkedünk, mintegy kakukkos óra? Elég sűrűn
jelezzük gyermekeinknek az idő múlását és a következő „napirendi pontot”-
mindjárt vacsora; öltözz, mert elkésel; fél óra múlva indulunk az uszodába
stb.- ezáltal is támpontokat adva számukra az életük okos vezetéséhez.
A figyelmeztető szerepünk másik megnyilvánulási formája,
amikor valóban valami veszélyes/fontos dologra hívjuk fel csemeténk figyelmét –
nézz szét, mielőtt lelépsz a járdáról; ne turkáld az orrodat; köszönj hangosan
stb.-, és ezáltal próbáljuk megóvni testi épségét, vagy segítjük viselkedésének
az elfogadott normáknak megfelelő alakulását.
7
Magyarázat
Szorosan
hozzátartoznak az eddig vázolt fogalmakhoz a magyarázatok, hiszen a gyermek
azok hiányában nem biztos, hogy megérti, hogy mit akarunk tőle valójában. Magyarázat
nélkül értelmetlen a büntetés is, hiszen a gyermeki gondolkodás a legtöbbször
még nem tudja magától, hogy mit szabad és, mit nem – és ebből kifolyólag nem
érti azt sem, hogy miért kap érte szidást (pl. anya bedughatja azt a valamit a
falba én miért nem? Miért kiabál azonnal és csap a kezemre?)
A gyerek
hisztizik, mert nem vesszük meg a hőn áhított drága, ám mégis értelmetlen
játékot. Nem érti miért? Hát magyarázzuk el neki, hogy drága és
értelmetlen, persze konkrétumokkal. Például: sok pénzbe kerül ez a világító
gömb és tudod, oda kell figyelnünk mit vásárolunk. Ennek az árából 5
kisautót vehetnénk, és azokkal legalább tudnál játszani a barátokkal is. Ez meg
csak áll, világít és semmi másra nem való. (Ne spóroljon a szavakkal!)
Az okos,
gyermekre szabott magyarázat aranyat ér, de nem kell
túlzásba vinni azért ezt sem, nem kell újra és újra indokolni hasonló
helyzeteket, mert valóban a gyermek agyára mehetünk az állandó papolással és
joggal remélhetjük azért azt is, hogy csemeténk előbb-utóbb valóban tanul a
szép szóból.
8
Önuralom
Ez mindennapi
próbatétel számunkra. Legszívesebben ordítana a dühtől, a méregtől? Úgy érzi
gyermeke megérett egy hatalmas pofonra? Azt mondom, számoljon 10-ig és
gondolkodjon!
Tényleg ő a
rossz, vagy Ön fáradt és türelmetlen? Munka, ovi után végre otthon van
mindenki épen és egészségesen. Vacsora megvolt, zuhany megvolt, pizsama
mindenkin és éppen mesél egy könyvből. Csukódna le a szeme, de a gyerek vizet
kér és állandóan közbevág a kérdéseivel a mesehallgatás közben. Legszívesebben
hangosan sírna a fáradtságtól. Igen, a fáradtságtól, hiszen a gyerkőc
normálisan viselkedik – szomjas és a történet hallatán megered a fantáziája. Ne
büntessük hát a hisztinkkel!
Ellenben azt se feledjük,
hogy Ön, mint szülő esendő ember is egyben, és sokszor nehéz a „buddhaság”. Ha
néha-néha hangosabb a kelleténél, vagy jogtalanul büntet, ne zuhanjon mély
depresszióba, attól még bőven elég jó szülő lehet! De ne felejtsen el
bocsánatot kérni és elismerni, hogy hibázott! Nagyot nőhet gyermeke szemében.
9
Felelősség
Attól a perctől
kezdve, hogy igent mondott egy új életre, felelős érte. Többé nincs az, hogy Ön
mit akar egymaga, mert minden, ami Önt érinti, hat a gyermekére is. Felelős
azért is, hogy mit hagy maga után gyermeke lelkében, eszében. Felelős azért is,
hogy gyermeke mennyire lesz felelősségteljes ember. Bízzon rá bátran
feladatokat, amelyekben kipróbálhatja saját magát és amelyektől fejlődhet a
magába vetett bizalma is! Legyenek feladatai
a házimunkában is, amivel el kell tudnia számolni. Tanítsa meg azt is, hogy
minden jó szándék és igyekezet ellenére követhetünk el hibákat és ilyenkor
vállalni kell tetteinkért a felelősséget!
10
Lazítani!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése