ELVESZEM ANYÁT FELESÉGÜL !!!

Elveszem Anyát feleségül!

A pszichoszexuális fejlődés

Te lány vagy, mert csak a lányok hordanak szoknyát! Hangzik el az óvodás érvelése. A saját biológiai nemünkkel való azonosságunk felismerése és elfogadása a pszichoszexuális fejlődés alapja. Hogyan alakul ki? Természetes eredmény vagy kulturális termék?

Kevés kivétellel az emberek a két nem valamelyikébe születnek, és a legtöbb gyermek elsajátítja annak biztos érzését, hogy ő fiú vagy lány. Míg a nemi státuszunk genetikailag meghatározott, vagyis vagy XX vagy XY nemi kromoszómával születünk, addig a nemhez tartozó pszichológiai, szociológiai szerepünk hosszú folyamat során alakul ki. A gyerek az interakciók segítségével azonosul a biológiai nemével, ezt nevezzük nemi identitásnak (nemi azonosságtudatnak). Majd az ehhez tartozó pszichológiai szerep erre ráépül. De a legtöbb kultúra formális szabályokkal és informális normákkal is szabályozza, hogyan viselkedjék egy nő, hogyan egy férfi, mely szerepeket kell vagy megengedett betölteniük, és még azt is, hogy milyen személyiségjellemzőkkel "helyénvaló" rendelkezniük.

 A kultúra által az adott nemhez megfelelőnek tartott viselkedések és tulajdonságok elsajátítását nemhez igazodásnak nevezzük. A nemi szerep tehát a kultúra terméke.
Fontos megjegyezni, hogy a nemi identitás és a nemhez igazodás nem azonos fogalmak. Egy lány nemének biztos tudatában lehet, amikor nem teszi magáévá azokat a magatartásmódokat, amelyeket a kultúrája nőiesnek tart, és nem kerüli el a férfiasnak vélt viselkedéseket. Vajon a nemi identitás és a nemhez igazodás egyszerűen csak a kulturális előírások és elvárások terméke-e, vagy a "természetes" fejlődés eredménye?
A különböző elméletek mást mondanak arról, hogy a születéstől a serdülőkorig tartó időszak pszichoszexuális fejlődésének milyen jellemzői vannak.

Ne vedd a szádba!

Az első teljes körű magyarázatot a pszichoanalitkus elmélet próbálta adni, amelyben Freud úgy vélte, hogy a gyerek élete első öt évében olyan fejlődési szakaszokon megy át, amelyek hatással vannak a személyisége alakulására. Ezeket a szakaszokat nevezte pszichoszexuális szakaszoknak.
Hogyan is történik a pszichoszexuális fejlődés a mindennapokban?

 A gyerek születésétől fogva rendelkezik a testi gyönyörök érzésének képességével, így a szexuális attitűdök kialakulása már a születéssel megkezdődik. A testközelség nagyon fontos a kicsi számára. A stabil, szeretetteljes kapcsolat az anyával szükséges alapja annak, hogy kialakuljon a szeretni tudás képessége. A korai anya-gyerek kapcsolat "prototípusa" a későbbi kapcsolatoknak.
A baba a mozgásfejlődéssel párhuzamosan egyre inkább fedezi fel a világot, különösen a száján keresztül. Freud ezt a másfél éves korig tartó időszakot orális szakasznak nevezi.

 A gyerek rájön, hogy a szája különös örömforrás, mindent begyömöszöl, amit csak talál. Ez a szájjal kapcsolatos öröm (rágcsálás, szopás, harapdálás) akkor is kellemes érzést kelt, ha a tárgy egyébként ehetetlen. Mivel a szopás szükséglet, nem tűnik el, ha nem elégülhet ki. Többé-kevésbé rejtett formában előjöhet, például dohányzás, ivás, körömrágás formájában, melyek mind orális cselekedetek.

A bilin ülve

A szexualitás és a kiválasztás szervei olyan közel vannak egymáshoz, hogy a szobatisztaságra nevelés során kialakult attitűd is befolyásolja a szexuális fejlődést. Ez az anális szakasz körülbelül a tizennyolc hónapos kortól a harmadik életévig tart.

 Ebben az időszakban a végbélnyílás a központi erogén zóna, a széklet és a vizelet visszatartása majd kiengedése örömet okoz a kisgyermek számára. Ekkor tapasztalja meg, hogy nem könnyíthet magán akkor és ott, ahol akar, hanem meg kell tanulnia, hogy mindennek megvan a maga ideje és helye.

 Így tanulja meg a kontrollt, a "képes vagyok megcsinálni" érzését. A szülők viszonya szobatisztasághoz meghatározza az erre a korszakra jellemző személyiségjegyek kialakulását. Ha a szülők arra késztetik a gyermeküket, hogy a kívánt helyen és időben könnyítsen magán, sok figyelmet kap, és siker esetén megdicsérik, így megerősítik abban, hogy érdemes a dolgokat a megfelelő időben és helyen produkálni.

 Ez az élmény alapozza meg Freud szerint a felnőttkori produktivitást és kreativitást. Ha a gyereket megszégyenítik, büntetik, azzal ellenállását provokálják - szándékosan akkor és oda fog üríteni, ahová szülei legkevésbé szeretnék.

Ezek az élmények a rendetlenségre, kegyetlenségre, nyílt ellenségességre hajlamosítanak. Ha a gyermek vizeletének vagy székletének visszatartásával próbálkozik, a kényszeres személyiségvonás jegyei alapozódnak meg nála.

Gyermeki szerelem

Ahogy a gyermek testileg és lelkileg fejlődik, kíváncsisága egyre inkább a nemi szervek felé irányul. Ez a szakasz, a fallikus szakasz, a harmadik év folyamán kezdődik, és az ötödik életév végéig tart.

 Ebben az időszakban a legkellemesebb testi érzéseket a genitális területeken szerzi. A feléledő szexuális vágyak eleinte autoerotikusak, hiszen a gyerekek ekkor fedezik fel azt az érzéki élvezetet, amit a genitálék ingerlése okoz.

A libidó (a szexuális energia) azonban fokozatosan tolódik át az ellenkező nemre.

 A három éves kor körüli gyerekekben fokozatosan erős, mondhatni szenvedélyes vonzalom alakul ki ellenkező nemű szülőjük iránt, míg az azonos nemű szülőt inkább riválisuknak kezdik érezni. A fiúknak azt a vágyát, hogy anyjukat birtokolják, és apjuk helyébe lépjenek, Ödipusz-komplexusnak, míg a lányok hasonló érzéseit Elektra-komplexusnak nevezik. Az elnevezés Szophoklész drámájára utal, melyben Ödipüsz király a dologról mit sem tudva meggyilkolja apját, és nőül veszi anyját. Freud szerint a fiúban ugyanakkor felébred az attól való félelem is, hogy nemi vágyait apja azzal bosszulja meg, hogy kasztrálja. Ezt a félelmet kasztrációs szorongásnak nevezte. Ezek a konfliktusok azzal oldhatók fel, hogy a gyermek azonosul az azonos nemű szülővel, utánozva annak viselkedését, tulajdonságait - s így szimbolikusan "elnyerik" az ellenkező nemű szülőt, és annak szeretetét. Ahhoz, hogy valaki férfivá vagy nővé érjen, és felnőttként képes legyen szerelmi kapcsolatot kialakítani, óvodás korában át kell esnie ezen az érzelmi krízisen.

 Ezeknek a komplexusoknak a "továbbélése" azt eredményezheti, hogy a férfiak - "bizonyítandó", hogy nincsenek kasztrálva - annyi nőt csábítanak el, amennyit csak tudnak. A nők férfiakhoz fűződő viszonyukban túlzottan kacéran viselkednek, de közben tagadják viselkedésük szexuális tartalmát.

Igazából szerelem

A fallikus szakasz lezárulása után a gyermek életében egy viszonylag nyugalmas korszak következik, melyet lappangási vagy látencia szakasznak nevezünk. Ebben a megközelítőleg hatodik évtől a kamaszkorig tartó periódusban a szexuális és agresszív késztetések kevésbé aktívak. A gyermekek figyelmüket más célok felé fordítják, amelyek gyakran intellektuálisak és szociális természetűek - hiszen a környezettel való hatékony "megbirkózáshoz" bizonyos készségekre van szükségük.
Végül a pubertás és a serdülés vezet be a felnőtt szexualitás érett fázisába, a genitális szakaszba. Ha a korábbi pszichoszexuális szakaszokban megfelelő megoldásokat talál, a kamasz úgy lép be ebbe a szakaszba, hogy a szexuális energia a nemi szervek, a genitálék köré szerveződik, és további életében ez így is marad. Ez a szakasz próbaköve annak a képességnek a kialakulása, hogy másokkal szeretetteljes és gondoskodó módon tudjunk együtt lenni, hogy fontos legyen számunkra a másik személy is.

A lányok nem szoktak verekedni!

Milyen egyéb elgondolások vannak a szexuális szocializációról? Hogyan is alakul a nemi identitás és a nemhez igazodás folyamata?
Egyes elméletalkotók azokat a jutalmakat és büntetéseket hangsúlyozzák, amelyeket a gyerekek a nemüknek megfelelő, illetve azzal ellentétes viselkedésükért kapnak, és azt, miképp tanulják a gyerekek a felnőttek megfigyelésével a nemüknek megfelelő magatartást.

Az ún. megfigyeléses tanulás lehetővé teszi, hogy a gyerekek utánozzák, és ezáltal sajátítsák el az azonos nemű és általuk csodált felnőtt viselkedését. Sokféle adat támasztja alá a nemhez igazodásnak ezt a magyarázatát. A szülők valóban különbözőképpen jutalmazzák és büntetik a nemnek megfelelő és azzal ellentétes viselkedést, illetve a férfias és nőies viselkedés első modelljeit is ők szolgáltatják.

 Már a csecsemőkortól a legtöbb szülő különbözőképpen öltözteti a fiúkat és a lányokat, és különböző játékokat adnak nekik.

 Ha óvodás korú gyerekeket figyelünk meg, láthatjuk, hogy a szülők megjutalmazzák lányukat az öltözködésért, a táncolásért, babával játszásért, de bírálják a tárgyak szétszedését, a futkosást, a verekedést. Ezzel szemben fiaikat a szülők megdicsérik az építőkockával való játékért, az autózásért, de bírálják, ha babával játszik, vagy nyafog.

Ki hordja a nadrágot

A gyerekek már kétéves korukban preferálják az azonos nemű kortársakat és a nemüknek megfelelő tevékenységeket, jóval azelőtt, hogy fogalmilag tudatában lennének, hogy ezek a cselekvések a nemek különbségével állnak kapcsolatban.

 Körülbelül két és fél éves korban azonban a nemek különbsége tudatosul; és a nemi identitás döntő szerepet játszik a nemhez igazodásban, nagyjából így: "Én fiú/lány vagyok; ezért fiús/lányos dolgokat akarok csinálni!" Vagyis amint a gyerekek fiúként vagy lányként azonosítják magukat, motiváltak, hogy elsajátítsák a nemükhöz igazodó viselkedést.

 Maga a nemi identitás lassan fejlődik ki két- és hétéves kor között. Az ilyen korú gyerekek túlságosan a vizuális benyomásaikra hagyatkoznak, így pl. a legtöbb 4 éves gyerek szerint a nem megváltoztatható (pl. átöltöztetéssel), míg a 6-7 évesek döntő többsége szerint már nem.
A kultúra egy nehéz leckére is megtanítja a gyereket, nevezetesen arra, hogy a férfiak és nők közötti különbség annyira fontos, hogy egyfajta szemüvegként kell használni, hogy ezen keresztül nézzünk mindent. Vegyünk például egy gyereket, aki először megy óvodába, ahol sok játék és tevékenység között választhat. A szobában játsszon vagy a levegőn? A többiekkel játsszon vagy egyedül? Építsen vagy rajzoljon? Mi alapján döntsön? Az összes kritérium közül a kultúra egyet a többi felé emel: "Olyan játékot és tevékenységet válasszál, ami nemednek megfelel!". Ezt a szemüveget nemi sémának nevezték el. Ennek a szemüvegnek nem vagyunk tudatában, hisz számunkra átlátható. Ezért van az, hogy a szülők, tanárok nemcsak közvetlenül tanítják a nemi sémákat, hanem viselkedésükkel, attitűdjükkel is.

HIRDETÉS

#1 Dr.BauerBela

---