I. 1. A TUDOMÁNYOS KUTATÁS ETIKAI VONATKOZÁSAI
Életem orvosi tevékenységének a kezdete úgymond a vidékhez-az orvosegészségügyi ellátás első vonalához köthető. Itt igyekeztem mindennap 53 éven keresztül a saját belső énem és környezetem mindennemű elvárásainak megfelelni, tiszteséggel és a hivatásomnal eggyüttjáró gyötrődéseivel.
Sorsom egy olyan helyre rendelt ahol az emberek a mindennapi létükért a föld gyomrába ereszkedtek állandó, rettegésben hogy vajon visszatérnek-e holnapra a családjukhoz, vagy meglátják-e még a napvilágot.
Erkölcsi létem legmegrázóbb és egyben legtanulságosabb éveit éltem át.
Ezek az emberek a maguk állandósult-elmulás- érzelmi világukkal, lelki erejükkel amint könny nélkül tudtak átélni egy-egy társuk temetését, az elszántságot hogy gyermekeiket felneveljék, a szolidaritást egymás iránt, a feléjük nyújtott segítő kéz megbecsülését és a jótéteményért egy élet megmentéséért egy életreszóló hála, az adott szó becsületegazdagabbá, megértőbbé, türelmesebbé tett. Életem legnehezebb de legértékesebb iskolája volt. CRONIN „Réztábla a kapu alatt”-cimű művének a történéseire gondoltam sokszor amikor a föld gyomrában a bányaszerencsétlenségek mentőcsapatainak tagjaként küzdöttünk társainkért bizony tiszta lélekkel kimondom hogy eltörpülnek.
Amikor az egyetemi tanulmányaimat elvégeztem, nem erre készültem. Tele voltam a orvosi kutató munka utáni vággyal. Sorsom úgy itélkezett hogy előbb az előbbieken kell túl legyek. Hála érte.
Miközben minden tanulmányomat az elemi iskolától az egyetemig magyar nyelven végeztem, ahhoz hogy megjelenjek a román orvosi irodalom számottevő értékrendjén, el kellet sajátitanom kifogástalanul a román nyelvet.
A tudományos munkával való kacérkodás,amit az élcelődők mindvégig különcködésnek tartottak belefért a mindennapjaimba és egész orvosi ténykedésem lételemévé vált. Talán az is hozzájárult hogy már egyetemista koromban,mint a Marosvásáhelyi Orvotudományi Egyetem hallgatójaként a gyermekgyógyászati karon, Szentkirályi István profeszor úr munkatársává fogadott egy bizonyos közleménye kapcsán ami a német szakirodalomban jelent meg.
A továbbiakban folyamatosan foglalkoztam tudományos és klinikai kutató munkával. Többször felvetődött a kérdés hogy egy vidéki kórház adott körülményei között lehet e kutató munkát végezni. A személyes véleményem az, hogy –igen-de nagyon nehéz és sok áldozatot igényel.
Gyakorlatilag ez mindig a kutatás témájának a profiljától függ. Egy gyakorló orvos végezhet klinikai kutató munkát – nagy beteganyagon – ha kiváló a megfigyelőkészsége, megfelelő klinikai tapasztalattal, elméleti tudással, intuicióval, spekulatív szellemmel is megálldott. Ezek a tulajdonságok beleértve a kiméletlen, kitartó és rendszeres munkát alkalmassá tehetnek erre a munkára.
A klinikus rendszerint olyan beteganyagon dolgozik, ami a klasszikus, megszokott patológiába sorolhaható, és ez számszerűen igen nagy terjedelmű. Nyilvánvaló hogy ezen beteganyag keretein belül, számos még tisztázatlan eredetű kórkép, vagy a kórképeken belül egyes klinikai problémák gyakorlati megoldást igényelnek. Itt elsősorban nem a bonyolult eszköztáras vizsgálatokra gondolok, hanem a nagy beteganyagon történő klinikai megfigyelésekre. A mai orvosi gyakorlatban sajnos már átestünk a ló másik oldalára, ugyanis a modern medicina már annyira elmerült az eszközös vizsgálatokba, hogy a klasszikus klinikai vizsgálat évszázados elemeit nem elemzi kellő figyelemmel. Pedig minden klinikai kutatónak betegcentrikusnak kell lennie ,mert véleményem szerint ha nincs kellő szakmai élményanyaga, képtelen autentikus értékrendű kutató munkát végezni. A félreértések elkerülése végett ki kell hangsúlyoznom hogy az alapkutatási ágakra ez nem vonatkozik.
Teljesen újat alkotni, rendkívül nehéz. De a becsületes orvosi ténykedés alapján álló tudományos munka, része lehet egy olyan időtálló eredeti tudományos alkotásnak ami realis értéket és újat képvisel az orvostudományban.
Sajnos még napjainkban is elég gyakran találkozunk az áltudomány jelenségével még a nagynevű szaklapokban is
Klinikai kutatásaim mintegy 30 évre nyúlnak vissza és a visszatérő hasi fájdalmak okainak a tisztázására vonatkoznak. Több mint 1.000 gyermeket vizsgáltam meg ilyen jellegű panaszokkal. Nem feladatom a munkám eredményének az értékelése. Elvégzi az utókor. A becsületes, kitartó, következetes kutató munka eredményeit már ma is minden szinten elismerték.
Az állandó céltudatos munka, a mindehhez kötődő összegzésekre való törekvés a, sűritett orvostudományi ismeretek elsajátitása, a céltudatos munka a mindenhez kötődő anlizis és szintézis beépitése, jellemezte úgy a gyakorló orvosi mint tudományos munkámat.
Ez a kettőség végigvonult az egész szakmai létemen de a mindennapi gyógyitás önkényszere, öröme ami mindennap megismétlődött bennem, mindenekfölött ez volt a legfontosabb.
Amire a legbüszkébb vagyok az az 53 éves napi gyógyitó tevékenységem amit a beteg gyermekek ágyánál átéltem. Megérte a sok tépelődés, önemésztés, a sok fehér éjszaka, amit a súlyos beteg gyermek mellet töltöttem,és pirkadatkor az öröm, a tiszta gyermeki tekintet észlelése és átélése. A sok barát, aki közel került hozzám és még felnőtt korban is megkeres és háláját fejezi ki. Ezt tartom a lefontosabbnak. Ami utána következik az már dicsekvés a mulandó emberi örömök szegényebb vagy gazdagabb tárháza.
Az IDŐ erkölcsileg, de főként érzelmileg igazolta a felfogásom helyességét.
Post scriptum-El kell mondanom azt hogy most a 8o-dik életévemben a világhálóra feltett 5ooo oldal szakirodalmi munkám hat hónap alatt 36.ooo látogatót vonzott a Web lapomra,a világ minden földrészéről,15oo városból,61 országból.Naponta az átlaglátogatási index 213 volt ez alatt a 6 hónap alatt.A- Gyermekgyógyászati Atlaszt,1ooo oldalnyi kiadásban több mint 14-ooo orvoskollégám értékelte.A több mint 2ooo oldalnyi –Gyermekgondozási tanácsok-cimű munkám,nagyszámu a világ minden sarkában élő és magyar nyelven tudó anyukák hatalmas érdeklődésének örvendett.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése