Ha a gyermek szorong...

A gyerekek általában nem tudják szavakba önteni szorongásukat; nehézséget jelent számukra, hogy félelmeikről, aggodalmaikról beszéljenek. Szülőként a mi felelősségünk, hogy észrevegyük gyerekünk megváltozott szokásait, érzéseit. 

Szorongásról akkor beszélhetünk, ha a gyerek fél, aggódik, és ez a félelemmel átitatott állapot hosszan elhúzódik, kvázi létállapottá válik.

A szorongás, a félelem, az aggodalom lehet normális reakció is. Szülőként arra kell odafigyelnünk, hogy mikor válik a gyerek félelme, nyugtalansága komolyabbá, erősebbé annál, amit a helyzet indokol.

Három dolgot szükséges tudnunk ahhoz, hogy kiderítsük, mennyire komolyak a gyerek aggodalmai

1. Olyan dolgok miatt nyugtalankodik, ami miatt más gyerekek is?

Természetes, hogy a három év alatti gyerekek hevesen reagálnak a szülőtől való elválásra. A korai iskolás évek alatt sok gyereknél megjelenik a rovaroktól, az idegenektől és a szellemektől való félelem. A tizenévesek gyakran válnak félénkké és társas helyzetben visszafogottá. Ha gyerekünk félelmei túl erősek a történésekhez képest, vagy túl sokáig tartanak, előfordulhat, hogy valamilyen szorongásos problémától szenved. A szorongásos zavar nem normális reakció, hanem betegség. Ha például egy tinédzser, aki mindig jól teljesít az iskolában, attól kezd rettegni, hogy kudarcot vall tanulmányaiban, akkor lehet, hogy szorongásos probléma lépett fel nála.

2. Ugyanúgy éli mindennapjait, mint korábban? Vagy megváltozott, izolálódik, magába fordul...?

A gyerekek általában nem tudják szavakba önteni a szorongást. Nehézséget jelent számukra, hogy félelmeikről, aggodalmaikról beszéljenek. Szülőként a mi felelősségünk, hogy észre vegyük gyerekünk megváltozott szokásait, érzésit. Jobban visszahúzódik? Kevesebbet alszik? Óvodásgyerekünk többet bújik? Általános iskolás korú gyerekünk sokat mulaszt az iskolában? Tinédzserünk túl sokat aggodalmaskodik?

3. Mennyi ideje tart?

A normális aggodalmak nem tartanak soká, gyorsan elmúlnak gyerekkorban. Azonban ha gyerekünk félelmei három hétnél tovább jelen vannak, el kell gondolkodnunk, ha pedig három hónapig is megmaradnak, mindenképpen kérjük szakember segítségét!

Hogyan ismerhetjük fel, hogy gyerekünkkel valódi probléma van-e?

Gyerekünk sok másik gyerekkel és felnőttel találkozik nap, mint nap. Közülük valaki észrevehetett viselkedésbeli változást vagy képes lehet elmagyarázni a viselkedés okait. Beszéljünk ismerőseinkkel a gyerek tanáraival, mindazokkal, aki rendszeres kapcsolatban vannak gyermekünkkel, és régebben ismerik őt. Ha tudjuk az okokat, akkor időnként elég, ha megértők vagyunk, és időt adunk a gyereknek.

Hogyan tudjuk megállapítani a különbséget a normális aggodalmak és a kezelést igénylő szorongás között?

Az aggodalmak és félelmek nagyon gyakoriak mind a gyerekeknél, mind a felnőtteknél. Óvatosnak kell lennünk, hogy ne túlozzunk el egy apró problémát, vagy ne tévesszünk szem elől egy valóságosat, ami hátráltathatja a gyerekünk fejlődését. Ha szülőként gyerekünk életének valamennyi aggodalmát komoly problémaként kezeljük, az több kárt okozhat, mint amennyit használ: a gyerek kezdheti úgy érezni, hogy a világ nagyon veszélyes hely. Nem minden félelem és aggodalom kíván szakértői segítséget, hiszen vannak olyanok, melyek természetesek és éppen azt mutathatják, hogy a gyermek érik.

Fontos tehát az is, hogy ne értékeljük túl a problémát - ezzel a gyermek is megtanulja értékelni a dolgok valódi súlyát. Azonban leértékelnünk sem szabad aggodalmait.

A helyes döntésben, a jelenség megítélésénél, mint említettük az előbb is, sokat segíthetnek mások is. Ha a gyermek fél, aggódik, tájékozódjunk a gyermek nevelőitől, érdeklődjünk arról, hogyan viselkedik a gyermek más környezetben, az óvodában, iskolában, más családtagokkal. Próbáljuk megtudni, ők látnak -e változást a gyermek viselkedésében.

A következőket figyelhetjük, hogy megtudjuk, gyerekünk szorong-e

1. Nem múlik el

Tegyük fel, hogy gyerekünket bántották a játszótéren, és ez után egy ideig megijedt, szorongott, ha más gyerekek tartózkodtak a környezetében. Többet nem bántották, a gyerek félelme mégis megmaradt. Még ha egy rossz emlékektől mentes játszótérre mennek, akkor is rettegés fogja el. Ha ez a helyzet, akkor valószínűleg szakember segítségére van szükség ahhoz, hogy legyőzze félelmeit.

2. Az aggódás idővel romlik

Meg kell vizsgálnunk, mi történik, ha a kezdeti szorongásos reakció újabb problémákba fordult, különösen, ha testi tünetek, hányás, hasfájás, fejfájás jelennek meg.

3. A probléma az élet több területére is kivetül

A gyerekünk félelem vagy szorongás miatt nem képes megtenni dolgokat, melyekkel korábban nem volt gondja, akkor oda kell figyelnünk. Ha úgy érezzük, hogy reakcióik gátolják normális életüket, és a növekedéssel egyre rosszabbodnak, kérjük szakember segítségét.

Melyek gyerekünk szorongásának jelei?

- A szorongó gyerekek sokat aggódik valamilyen veszély vagy fenyegetés miatt. Például attól tart, hogy megsebesül, kinevetik vagy egy hozzá közelálló megbetegszik.

- Ha gyerekünk szorong, légzése szaporábbá válik, jelentkezhet izzadás, hányinger, hasmenés, fejfájás.

- A gyerekeknél a szorongással idegesség jár, előfordulhat sírás, nyugtalan izgés-mozgás.

-A szorongó gyerekek általában elkerülik a dolgokat, amitől félnek, például nem akarnak játszótérre menni, hogy elkerüljék az ismeretlen gyerekeket, vagy kerülik az összejöveteleket, mert félnek elszakadni a szülőktől.

Hogyan segíthetünk gyerekünknek, ha szorong?

Hogy segítsünk neki, amikor aggodalmai akadályozni kezdik mindennapi életében, kezdjük azzal, hogy meghallgatjuk, anélkül, hogy megpróbálnánk választ adni, vagy biztosítsuk róla, hogy aggodalmainak nincs valós oka. Próbáljuk óvatosan, de határozottan arra bátorítani, hogy ne kerülje az ijesztő helyzeteket. Azonban mindez nem mindig segít, ilyenkor jön el az ideje annak, hogy segítséget kérjünk a családon kívülről, egy baráttól, esetleg tanártól, lelkésztől, akiben megbízunk.

Ha a probléma megmarad, a legjobb szakemberrel: nevelési tanácsadóval, iskolapszichológussal, gyermek-pszichológussal beszélni. Ők segíteni tudnak a gyerekeknek a szorongás legyőzésében többek köz t olyan hasznos módszerekkel, mint a relaxáció, illetve az önbecsülés és a magabiztosság erősítése. Néha, ha ezek az eljárások esetleg nem járnak sikerrel, és a szorongás súlyos, átmenetileg gyógyszeres kezelés is szóba jöhet.

A különböző kultúrákban különböző módokon aggódnak az emberek?

Igen. Ami szorongásnak tűnik az egyik kultúrában, azt más kultúrához tartozók teljesen normális viselkedésnek látják. Például a túl lágy beszéd, elsősorban nőknél és gyerekeknél, egyes kultúrákban normális és nem félelem vagy aggodalom jele. Szülőként próbáljuk megtudni, mi a legjobb a gyerekeinknek.

Ha gyerekünk egyes viselkedésformái aggasztanak minket, vegyük ezeket alaposan szemügyre. Másfelől, ha számunkra nem gond a gyerek olyan viselkedése, mely másokat aggaszt, akkor nem valószínű, hogy komoly (hacsak nem okoz problémákat az ő életben). Ne feledjük, hogy a szorongás ás, félelem gyerekeknél gyakran normális vagy legalábbis nem különös (például félelem a sötétben).

Azonban ha az aggodalmak és félelmek tartósnak bizonyulnak, jó és hatékony kezelési módok állnak rendelkezésünkre, ne hagyjuk gyerekünket szükségtelenül szenvedni!

Mit tehetünk, ha a gyerekünknek segítségre van szüksége, és mi nem tudjuk a válaszokat?

- Beszéljünk az iskolapszichológussal, nevelési tanácsadóval, - kérdezzük meg a gyerekorvost, tud-e gyerekpszichológust, -pszichiátert ajánlani!

#1 Dr.BauerBela

---