Víziszony és
gyermekkori félelmek
A gyermeknek a víztől
való félelmét tekinthetjük egyfajta pánikreakciónak, persze annak
mérlegelésével, hogy ez a gyermekkori félelem mennyire erős, pánikszerű, vagy
csak egy egyszerű viszolygásról van szó.
Mindenképpen és minden esetben
komolyan kell venni ezt a reakciót, ugyanis a gyermek szorongásáról van szó,
ami nagyon megterhelő lehet a gyermeki lélek számára. Ismerünk olyan felnőtteket,
akik hasonló szorongásoktól szenvednek (pl. klausztrofóbia – zárt tértől való félelem
–, pókfélelem stb.), és szinte mozgásképtelenné válnak, ha nem tudják elkerülni
mindazokat a helyeket, helyzeteket, ahol veszélyt éreznek.
Csecsemőkori félelem
Egy újszülött csecsemőnek
alapvetően nem idegen a víz, hiszen az anyaméhben, a magzatvízben lubickolt 9
hónapon keresztül. Hogy ne legyen olyan traumatikus az újszülöttnek a születés, alternatív
szülészeteken éppen ezért kísérleteznek
a vízben szüléssel is.
Semmi sem indokolhatja
tehát, hogy egy csecsemő rosszul érezze magát a víztől, hacsak az a körülmény
nem, ahogy fürdetik. A megfelelő, optimális körülmények tehát nagyon fontosak, kezdve a víz
hőmérsékletétől a fürdetés hangulatáig, bármi.
Érdemes megkérni valakit, hogy
legyen jelen a csecsemő fürdetésénél, és figyelje meg, milyen hangulatban
zajlik.
Egy külső szemlélő sok olyan jelenséget figyelhet meg, ami annak, aki benne
van, nem érzékelhető. Kérjük ki a véleményét, hallgassuk meg. Vagy variáljuk a
személyeket, akik a gyermeket fürdetik, lehet, hogy kiderül, nem mindenkinél
fél a víztől. Akkor szerencsésebb, ha az a szülő fürdeti, akinél nagyobb
biztonságban érzi magát a gyermek.
A gyakorlatlan, tapasztalatlan
szülő gyakran szorong, amikor a csecsemőt fürdeti, fél, hogy leejti, hogy
lemerül és megfullad, bármi. Ettől a szorongástól aztán a mozdulatai is mások
lesznek, esetleg erősebben fogja, vagy ügyetlenebbül nyúl a gyermek felé.
Ezeket a szokatlan mozdulatokat a csecsemő megérzi, ő sem érzi már magát olyan
biztonságban, mint a kiságyában, és ezért sírni kezd.
A gyermek sírása félreérthető a
szülő számára, nem tudja, vajon miért érzi magát rosszul a gyermek. Esetleg még jobban
szorongani kezd, és ezt kompenzálja, megpróbálja megnyugtatni a gyermeket,
lehetséges, hogy kicsit erőltetett módon, nem úgy, ahogy különben szokta. Ez a
reakció ismét megijeszti a csecsemőt, aki érzi, hogy valami nem természetes, és
tovább sír.
A fürdetések tehát egy olyan
légkörben zajlanak, ami nem kellemes sem a csecsemőnek, sem pedig a szülőnek. Ekkor a víz és mindazok
a negatív érzések, amelyeket átélt a gyermek, összekapcsolódnak, és a
továbbiakban bármikor, amikor a gyermek hasonló helyzetbe kerül, szorongani
kezd, majd pedig megpróbálja elkerülni a vizet.
Kisgyermekkori
víziszony
A kisgyermekek szintén
sok mindentől szoronganak, néha reális és néha irreális területeket
választhatnak ki a szorongásuk tárgyául. A víztől való félelem valahol a kettő
között helyezkedik el, hiszen mély vízben az úszni még nem tudó gyermek valóban
elsüllyedhet, és akár meg is fulladhat, de a víz érintésétől való félelem
irreális.
Amennyiben történt ilyen rossz
tapasztalat a gyermek életében, a veszélyérzete nem meglepő.
A továbbiakban abban
lehet különbséget tenni, hogy csak óvatosabbá vált-e, és csak húzódozik a
hasonló szituációktól, vagy a szorongásos reakciója olyan erős, hogy remegés,
verejtékezés, sikoltozás kíséri.
Az utóbbi már fóbiás
tünetnek tekinthető, amelyben pánikreakció kíséri a vízhez való közeledést. Ekkor érdemes
szakemberhez fordulni, hogy kiderítse a szorongás okát.
A vízfóbia alapját gyakran
szociális fóbia képezi, ami azt jelenti, hogy a személy (felnőtt vagy nagyobb
gyermek) igyekszik kerülni azokat a helyzeteket, ahol más emberek láthatják,
mert attól fél, hogy az adott helyzetben szégyen vagy megaláztatás éri. Ekkor az elkerülő
magatartás miatt beszűkülnek azok a helyek, ahol biztonságban érezheti magát.
Ilyen tünetekkel rendelkező gyermekeknél gyakran találunk túlságosan kritikus
szülőket, akik sokszor mondanak negatív véleményt mindenkiről. Kamaszkorban éppen
ezért nem meglepő, ha a strand és az uszoda felkerül a kerülendő helyek
listájára.
A gyermekkori félelem
áttolása
Megtörténhet, hogy
semmiféle negatív dolog nem történt a vízzel kapcsolatban, azonban a gyermek
életében, más területeken fokozódott a szorongás.
Mivel az állandó, úgynevezett
lebegő szorongás sokkal rosszabb, mint
egy konkrét dologtól való félelem, a gyermek talál olyan területet, ahol
megélheti a félelmét. Egy példa: a szülők között megromlott a viszony, úgy
tűnik, válni készülnek, és a gyermek emiatt szorong. Ugyanakkor nem akar az
uszodába, a strandra menni, mert fél a víztől. Ekkor meg kell figyelni, mióta
tart ez a félelem, mi történt azóta a család életében. Lehet, hogy csak
„áttolta” a félelmét egy lényegtelenebb területre, hogy ne kelljen folyamatosan
attól szorongania, hogy valamelyik szülőt elveszíti, és elveszti a
biztonságérzetét.
Teremtsünk olyan körülményeket, amelyekben a
szorongás és a gyermekkori félelem csökkenthető. Ekkor nem szabad erőltetni
semmit, csak fokozatosan, biztonságosan lehet haladni a víz ismételt
megszerettetésével (kedvenc játékok, puha rongyocska vízbe tétele, játékok a
vízben stb.).Fontos, hogy sosem szabad csúfolni vagy kinevetni a gyermeket,
mert akkor a szégyenérzete miatt a szorongása csak fokozódni fog, esetleg dühös
is lesz, és még inkább elkerüli ezeket a szituációkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése