Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2014. október 17., péntek

VIZISZONY ÉS GYERMEKKORI FÉLELMEK

Víziszony és gyermekkori félelmek



A gyermeknek a víztől való félelmét tekinthetjük egyfajta pánikreakciónak, persze annak mérlegelésével, hogy ez a gyermekkori félelem mennyire erős, pánikszerű, vagy csak egy egyszerű viszolygásról van szó.
Mindenképpen és minden esetben komolyan kell venni ezt a reakciót, ugyanis a gyermek szorongásáról van szó, ami nagyon megterhelő lehet a gyermeki lélek számára. Ismerünk olyan felnőtteket, akik hasonló szorongásoktól szenvednek (pl. klausztrofóbia – zárt tértől való félelem –, pókfélelem stb.), és szinte mozgásképtelenné válnak, ha nem tudják elkerülni mindazokat a helyeket, helyzeteket, ahol veszélyt éreznek.

Csecsemőkori félelem

Egy újszülött csecsemőnek alapvetően nem idegen a víz, hiszen az anyaméhben, a magzatvízben lubickolt 9 hónapon keresztül. Hogy ne legyen olyan traumatikus az újszülöttnek a születés, alternatív szülészeteken éppen ezért kísérleteznek a vízben szüléssel is.
Semmi sem indokolhatja tehát, hogy egy csecsemő rosszul érezze magát a víztől, hacsak az a körülmény nem, ahogy fürdetik. A megfelelő, optimális körülmények tehát nagyon fontosak, kezdve a víz hőmérsékletétől a fürdetés hangulatáig, bármi.

Érdemes megkérni valakit, hogy legyen jelen a csecsemő fürdetésénél, és figyelje meg, milyen hangulatban zajlik.
Egy külső szemlélő sok olyan jelenséget figyelhet meg, ami annak, aki benne van, nem érzékelhető. Kérjük ki a véleményét, hallgassuk meg. Vagy variáljuk a személyeket, akik a gyermeket fürdetik, lehet, hogy kiderül, nem mindenkinél fél a víztől. Akkor szerencsésebb, ha az a szülő fürdeti, akinél nagyobb biztonságban érzi magát a gyermek.
A gyakorlatlan, tapasztalatlan szülő gyakran szorong, amikor a csecsemőt fürdeti, fél, hogy leejti, hogy lemerül és megfullad, bármi. Ettől a szorongástól aztán a mozdulatai is mások lesznek, esetleg erősebben fogja, vagy ügyetlenebbül nyúl a gyermek felé. Ezeket a szokatlan mozdulatokat a csecsemő megérzi, ő sem érzi már magát olyan biztonságban, mint a kiságyában, és ezért sírni kezd.
A gyermek sírása félreérthető a szülő számára, nem tudja, vajon miért érzi magát rosszul a gyermek. Esetleg még jobban szorongani kezd, és ezt kompenzálja, megpróbálja megnyugtatni a gyermeket, lehetséges, hogy kicsit erőltetett módon, nem úgy, ahogy különben szokta. Ez a reakció ismét megijeszti a csecsemőt, aki érzi, hogy valami nem természetes, és tovább sír.
A fürdetések tehát egy olyan légkörben zajlanak, ami nem kellemes sem a csecsemőnek, sem pedig a szülőnek. Ekkor a víz és mindazok a negatív érzések, amelyeket átélt a gyermek, összekapcsolódnak, és a továbbiakban bármikor, amikor a gyermek hasonló helyzetbe kerül, szorongani kezd, majd pedig megpróbálja elkerülni a vizet.

Kisgyermekkori víziszony

A kisgyermekek szintén sok mindentől szoronganak, néha reális és néha irreális területeket választhatnak ki a szorongásuk tárgyául. A víztől való félelem valahol a kettő között helyezkedik el, hiszen mély vízben az úszni még nem tudó gyermek valóban elsüllyedhet, és akár meg is fulladhat, de a víz érintésétől való félelem irreális.
Amennyiben történt ilyen rossz tapasztalat a gyermek életében, a veszélyérzete nem meglepő.
A továbbiakban abban lehet különbséget tenni, hogy csak óvatosabbá vált-e, és csak húzódozik a hasonló szituációktól, vagy a szorongásos reakciója olyan erős, hogy remegés, verejtékezés, sikoltozás kíséri.
Az utóbbi már fóbiás tünetnek tekinthető, amelyben pánikreakció kíséri a vízhez való közeledést. Ekkor érdemes szakemberhez fordulni, hogy kiderítse a szorongás okát.
A vízfóbia alapját gyakran szociális fóbia képezi, ami azt jelenti, hogy a személy (felnőtt vagy nagyobb gyermek) igyekszik kerülni azokat a helyzeteket, ahol más emberek láthatják, mert attól fél, hogy az adott helyzetben szégyen vagy megaláztatás éri. Ekkor az elkerülő magatartás miatt beszűkülnek azok a helyek, ahol biztonságban érezheti magát. Ilyen tünetekkel rendelkező gyermekeknél gyakran találunk túlságosan kritikus szülőket, akik sokszor mondanak negatív véleményt mindenkiről. Kamaszkorban éppen ezért nem meglepő, ha a strand és az uszoda felkerül a kerülendő helyek listájára.

A gyermekkori félelem áttolása
Megtörténhet, hogy semmiféle negatív dolog nem történt a vízzel kapcsolatban, azonban a gyermek életében, más területeken fokozódott a szorongás.
Mivel az állandó, úgynevezett lebegő szorongás sokkal rosszabb, mint egy konkrét dologtól való félelem, a gyermek talál olyan területet, ahol megélheti a félelmét. Egy példa: a szülők között megromlott a viszony, úgy tűnik, válni készülnek, és a gyermek emiatt szorong. Ugyanakkor nem akar az uszodába, a strandra menni, mert fél a víztől. Ekkor meg kell figyelni, mióta tart ez a félelem, mi történt azóta a család életében. Lehet, hogy csak „áttolta” a félelmét egy lényegtelenebb területre, hogy ne kelljen folyamatosan attól szorongania, hogy valamelyik szülőt elveszíti, és elveszti a biztonságérzetét.
 Teremtsünk olyan körülményeket, amelyekben a szorongás és a gyermekkori félelem csökkenthető. Ekkor nem szabad erőltetni semmit, csak fokozatosan, biztonságosan lehet haladni a víz ismételt megszerettetésével (kedvenc játékok, puha rongyocska vízbe tétele, játékok a vízben stb.).Fontos, hogy sosem szabad csúfolni vagy kinevetni a gyermeket, mert akkor a szégyenérzete miatt a szorongása csak fokozódni fog, esetleg dühös is lesz, és még inkább elkerüli ezeket a szituációkat.


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése