A SZÓLÁSMONDÁSOK ÉS
ÉRDEMTELENSÉGEK HATÁRFELÜLETEI.
Úgy indultam élet utamon mint minden más fiatal szerettem volna valaki
lenni-valamit alkotni ami a nevemhez fűződik. Ezek az úgymond „álomtörekvéseim”
végigkísérték egész életem tevőleges értékét. Hosszú évszázados vágya volt ez ,mondhatnám az
egész emberi társadalomnak-hogy kiemelkedjen abból a környezetből amiben
nevelkedett. Látván és megélvén a mindennapos kenyérharcot, a mindenkori
egyszerű sorsú emberek kíméletlen anyagi létküzdelmét a mindennapiért, valamint
a társadalom –zseniális alkotóinak- az ívelését a munka az értelem és tehetség
mezsgyéjén,ezen emberek soraiból. Ezeknek az embereknek már szülőföldjükön
megpecsételődött számos esetben a sorsuk,hiszen életművük csak elmúlásuk után
talált a megérdemelt tisztesség szintjére Az állandóan vigadó,túlélő hatalmasok
aztán egy szobrot állítottak a helység
nagy fiának,de őszintén szólva inkább saját érdemeinek istápolására.
A megemlékezések során
nagyon ritkán hangzott el hogy Ők meg kellett küzdjenek egy megfellebbezhetetlen ténnyel-mégpedig
azzal”hogy senki nem lehet könnyen
próféta saját hazájában”. Ez egy átkozott embert próbáló mondás azok számára
akiknek sorsrészül juttatott. Akiknek beivódott génjeikbe az alkotás
bizonyítási kényszere.,A tudat, hogy megfelelj a gyökereid elvárásainak,hogy
törzsed erős lesz és magasra nő. A botladozások kegyetlen,kíméletlen
útvesszői,a talpra állási megpróbáltatások és végül az újrakezdés és építkezés
az alapoktól kezdve. Végül a keserűség hogy a rád szabott,rövid évek
során,többször lerombolják,gyermekkori homokváraidat,illetéktelen mocskos kezek
és felnőtt fejjel úgy kell alkossál hogy mindezek ellenére kitűzd a zászlót-még
ha megfakulva,megszaggatva is,itt saját szülőföldeden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése