EMLÉKTÁR-KÜZDELMES DE ÖRÖMTELI NAPJAIM
Fakuló képek örökítik meg a marosvásárhelyi egyetemi éveim örömteli és
ugyanakkor küzdelmes napjait. A történelem évezredek óta megismétlődő törvénye
hogy mindenkinek leosztanak egy lapot. A módozata, hogy ki hogyan használja ezt
a –rédiát-hogyan tölti ki tartalmát mennyi emberi elhivatottsággal, nagyon
bizarr tartalmi háttérelemzést igényelne.
Kaptam én is egy lapot. A felhasználásának módja kemény küzdelemre
kötelezett,mégpedig arra hogy a jég hátán is megéljek,már az egyetemi éveim
kezdetén.
A kispolgári kategória,ahova soroltak a személyzeti osztályon, abban az időben
olyan félig kinézett csodamadár volt-nem kapott ösztöndíjat,nem volt
K.I.SZ.tag,nem szólalhatott meg lényegesebb kérdésekben,nem volt megbízható. Három
jó barát megszánt és magukhoz vettek Illegálisan
az APOLLO diák otthonba, negyediknek egy improvizált fekvőhelyre
Rövidesen én lettem a mindenesük- adminisztrálva még a legintimebb nő ügyeiket
is.
Miután bekerültem a MECÉNÁSOK/vásárhelyi jómódú férfinép/ társaságába és felfedezték hogy jó hangom van, végigénekeltem
velük vásárhely összes valamire való vendéglőjét,de lebuját is.
Később szóló
énekese lettem a “Tympanon” egyetemi zenekarnak,és jó pénzeket kerestünk az
esküvőkön és társadalmi rendezvényeken való zenélésért.
Leigazolt
játékosa voltam a vásárhelyi”HALADÁS” csapatának amelyik a Román Nemzeti
Bajnokság,első osztályában szerepelt ahonnan –kalória kiegészítő-juttatást is
kaptam. Igy adódott aztán hogy több jövedelmem volt mint egy kezdő orvosnak.
Ime egy kép az
akkori sport igazolványomból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése