A gyermek elhanyagolása és bántalmazása
SÚLYOSAN BÁNTALMAZOTT GYERMEKEK
1-
2-
3-
Rossz bánásmódot jelent az
is, ha a gyermeket alapvető szükségleteitől megfosztják (elhanyagolják), de az
is, ha sérüléseket okoznak neki (bántalmazzák). Az elhanyagolás a gyermek
testi, egészségbeli, tanulási és az érzelmi szükségleteinek megvonását jelenti.
Az érzelmi elhanyagolás az érzelmi bántalmazás része. A bántalmazás lehet
fizikai, szexuális vagy érzelmi. A különböző formák gyakran együtt járnak. Gyakori, hogy a gyermeket bántalmazzák és el is hanyagolják, ami sokszor
társul egyéb, családon belüli (pl. házastársak közötti) erőszakhoz.
A közvetlen ártalom
mellett a bántalmazás és elhanyagolás tartós problémákhoz, többek között lelki
betegségekhez és kábítószer-használathoz vezetnek.
Nem utolsó sorban pedig az a felnőtt, akit gyermekkorában testileg vagy
szexuálisan bántalmaztak, nagyobb valószínűséggel bántalmazza saját gyermekeit.
Az
Egyesült Államokban évente több mint 800.000 a bántalmazott vagy elhanyagolt
gyermekek száma, és közülük 1100-an halnak meg. Az elhanyagolás kb. háromszor gyakoribb, mint a testi bántalmazás.
Az elhanyagolás és
bántalmazás hátterében egyéni,
családi és szociális tényezők együttese áll. Az egyedülálló, a szegény, a
kábítószer- vagy alkoholfüggő, illetve az elmebeteg (személyiségzavarban vagy
az önbecsülés hiányában szenvedő) szülő hajlamosabb gyermekét elhanyagolni vagy
bántalmazni. Az elhanyagolás 12-szer gyakoribb rossz anyagi körülmények között
élő gyermekek körében.
Az orvosok és nővérek
törvény által előírt kötelezettsége a gyermekbántalmazás vagy elhanyagolás
gyanúját a helyi Gyermekvédő Szolgálatnak haladéktalanul jelenteni. A körülményektől függően a helyi hatóságokat is értesíteni kell.
Feljelentést kell tenniük azoknak is, akik munkájuk során 18 éven aluli
gyermekek gondozásba vételével foglalkoznak (tanárok, gyermekgondozók, rendőrök
és a hatósági alkalmazottak).
Mindenkit bíztatni kell, hogy jelentse, ha
tudja vagy gyanítja, hogy gyermeket elhanyagolnak vagy bántalmaznak, bár erre
senki nem kötelezhető.
A Gyermekvédő Szolgálat
képviselője minden jelentett gyermekbántalmazást vagy
elhanyagolást kivizsgál, megállapítja a tényeket, és ennek alapján (a gyermek
és a családtagok részére) szociális intézmények segítségét, átmeneti kórházi
ellátást, átmeneti gyámságot ajánlhat, vagy javasolhatja a szülői jogok
végleges megvonását. A szolgálat munkatársának az orvos és a szociális munkás
segít eldönteni a teendőket a gyermek pillanatnyi orvosi szükségletei, a
sérülés súlyossága és a további elhanyagolás vagy bántalmazás valószínűsége
alapján.
Típusok
Az elhanyagolás és
bántalmazás számos formája ismert.
Testi elhanyagolás:
A
gyermek megfelelő táplálásának, öltöztetésének és védelmének elmulasztása a
leggyakoribb, de számos más forma is előfordul. A szülő esetleg elmulasztja a gyermek
számára a megelőző fogászati vagy orvosi ellátást, így a védőoltások és a rutin
fizikális vizsgálatok biztosítását. A szülő késlekedhet az orvost felkeresni a
gyermek betegsége esetén, amivel súlyosabb állapot kialakulását, esetleg a
gyermek életét kockáztatja. Nem biztosítja, hogy iskolába vagy magántanárhoz
járjon. A szülő köztudottan erőszakos személynél, vagy felügyelet nélkül is
hagyhatja kisgyermekét.
Testi bántalmazás:
A rossz testi bánásmód,
nélkülözés, a túlzott testi fenyítést is ideértve, tartozik ide.
Bármely életkorban
bekövetkezhet, de a csecsemők és a kisdedek a legsebezhetőbbek. A csecsemők súlyos fejsérüléseinek ez a leggyakoribb oka. Kisdedekben a
fizikai bántalmazás rendszerint hasi sérüléseket okoz, melyek akár halálosak is
lehetnek. A fizikai bántalmazás (és a gyilkosság gyermekkorban) a tíz
leggyakoribb halálok között szerepel. Általában kisiskoláskorban csökken a
kockázata, majd serdülőkorban ismét emelkedik.
A legtöbb elkövető a gyermek
által is ismert férfi. Legnagyobb
veszélyben a szegényebb társadalmi rétegekhez tartozó, fiatal, egyedülálló
szülők gyermekei vannak. A családban lévő feszültségek hozzájárulnak a
bántalmazáshoz. Okozhatja a munkanélküliség, gyakori költözések, szociális
elszigetelődés a családtagoktól és a barátoktól, vagy folyamatos családon
belüli erőszak. A nehezen kezelhető gyermek (ingerlékeny, akaratos, hiperaktív
vagy fogyatékos) nagyobb valószínűséggel lesz áldozat. A testi bántalmazást
gyakran stresszhelyzetben fellépő krízis váltja ki. Krízis oka lehet az állás
elvesztése, családtag halála, fegyelmezési probléma, de akár a bepisilés,
bekakilás is.
Szexuális bántalmazás:
Idetartozik minden olyan
tevékenység, melyet egy gyermekkel szexuális kielégülés céljából végez felnőtt
vagy jóval idősebb gyermek. Ilyen a behatolás a
gyermek hüvelyébe, végbélnyílásába vagy szájába, behatolás nélküli érintés
szexuális szándékkal, a gyermeknek a nemi szervek, illetve pornográf képek,
filmek mutatása, vagy vele ezek készítése. Nem jelent bántalmazást az a
szexuális játék, amikor olyan gyermekek nézik vagy érintik meg erőszak és
kényszer nélkül egymás intim testrészeit, akik között a korkülönbség nem több 4
évnél.
A 18 éves leányok 12-25%-a,
a fiúk 8-10%-a szenvedett már el szexuális bántalmazást. A legtöbb elkövetőt ismeri a gyermek, általában a mostohaapa, a
nagybácsi, vagy az anya élettársa. A női elkövető ritkább.
Bizonyos helyzetek
növelik a kockázatot. Fokozottan
veszélyeztetett az a gyermek, akinek több gondozója, vagy gondozójának több
szexuális partnere van. Szintén növeli a kockázatot a szociális elszigeteltség,
az alacsony önbecsülés, ha a családban már előfordult ilyen eset, vagy a
gyermek bandához csapódott.
Érzelmi bántalmazás:
Érzelmi bántalmazásnak
nevezzük azt, ha egy gyermeket szavakkal, vagy cselekedetekkel lelkileg
bántalmazunk. Érzelmi bántalmazás során a gyermekkel
elhitetik, hogy értéktelen, hibás, nem szeretik, nincs rá szükség, veszélyben
van vagy csak akkor értékes, ha megfelel mások igényeinek.
Az érzelmi bántalmazás
része a megvetés, a kihasználás, a terrorizálás, az elszigetelés és az
elhanyagolás. Elutasításkor lekicsinylik a gyermek
képességeit és teljesítményét. A gyermek kihasználása azt jelenti, hogy deviáns
magatartásra vagy bűnözésre, például bűnelkövetésre vagy kábítószerezésre,
illetve alkoholizálásra veszik rá. Terrorizálás alatt a megfélemlítést,
fenyegetést, megrémisztést értjük. Az elszigetelt gyermeknek nem szabad más
felnőttel vagy gyermekkel kapcsolatba kerülnie. Érzelmi elhanyagolás a gyermek
semmibevétele, vele minden kapcsolat mellőzése. A gyermek nem kap szeretetet és
figyelmet. Az érzelmi elhanyagolás egyre hosszabb időn át tart.
Münchausen-szindróma:
A
bántalmazásnak ebben a szokatlan formájában a gondozó, általában az anya,
eltúlozza, meghamisítja a gyermek betegségét, vagy ő maga okozza azt. 
Panaszok, tünetek
A tünetek az elhanyagolás és
a bántalmazás időtartamától és természetétől, a gyermektől, és sajátos
körülményektől függenek. A nyilvánvaló testi
sérülések mellett érzelmi és lelki problémák jelentkeznek. Ezek azonnal vagy
később is megjelenhetnek, és tartósan fennmaradhatnak.
Testi elhanyagolás:
A
testileg elhanyagolt gyermek alultápláltnak, fáradtnak, piszkosnak tűnik,
ruházata hiányos. Gyakran hiányzik az iskolából. Kirívó esetekben a gyermek
egyedül vagy testvéreivel él, felnőtt felügyelete nélkül. Testi és érzelmi
fejlődése meglassulhat. Olyan is előfordul, hogy a gyermek éhen hal, vagy
megfagy.
Testi bántalmazás:
Gyakoriak
a zúzódások, égések, csíkok vagy karmolások. Sokszor felismerhető a sérülést
okozó tárgy, például az öv vagy a lámpazsinór alakja. Cigarettával, illetve
leforrázással okozott égési sebek lehetnek a karokon és a lábakon. A szájban, a
szemekben, az agyban és más belső szervekben súlyos sérülések is
keletkezhetnek, ezek azonban nem láthatóak. A gyermeken régi sérülések, például
gyógyult csonttörés jelei figyelhetők meg. Néha a sérülések torzulást
eredményeznek.
A
szándékosan forró fürdővízbe mártogatott kisdeden,
a farpofákon fánk alakú forrázás nyomai láthatók. A forró vízzel történő
fröcskölés sok kis égést okoz a test más részein.
Ha
egy csecsemőt megráznak, "megrázott
csecsemő-szindróma" alakulhat ki. Ezt a csecsemő erőszakos rázása és
gyakran ezt követő eldobása okozza. Az ilyen csecsemőn esetleg nem is láthatók
sérülések, és mélyen alvónak tűnik. Az aluszékonyság hátterében az agy sérülése
és duzzanata áll, az agy és a koponya közötti vérzés (szubdurális vérzés)
eredményeképpen. Előfordulhat még vérzés a szem ideghártyájában (retinális
vérzés), a szemfenéken. A bordák és más csontok is eltörhetnek.
A
hosszú időn át bántalmazott gyermek félénkké és ingerlékennyé válik. Sokszor rosszul
alszik. Lehangolt és szorongó lehet. Gyakrabban vesz részt erőszakos,
törvénysértő vagy öngyilkossági cselekedetekben.
Szexuális bántalmazás:
A
magatartásváltozás gyakori, hirtelen
jelentkezik
és szélsőséges. A gyermek agresszívvé, zárkózottá válik, fóbiák vagy
alvászavarok jelentkeznek. Szexuális viselkedése életkorának nem megfelelő. A szülő, vagy más családtag által bántalmazott gyermekben ellentétes
érzések kavarognak, érzelmileg kötődnek az elkövetőhöz, ugyanakkor csalódtak is
benne.
A
szexuális bántalmazás fizikai sérüléseket is okoz.
A nemi szervek, a végbélnyílás és a száj körül zúzódások, repedések vagy
vérzések láthatók. A nemi szervek és a végbéltájék sérülései megnehezítik a
járást és az ülést is. Leányoknál hüvelyi folyás lehetséges. A szexuálisan
terjedő betegségek, így gonorrea, klamídia fertőzés, vagy néha HIV-fertőzés is
előfordulhatnak.
Érzelmi bántalmazás:
Az
érzelmileg bántalmazott gyermekek más emberekkel való kapcsolataikban általában
bizonytalanok és szorongóak, mivel igényeiket következetesen, vagy az elvárás
szerint nem elégítették ki. Az
elhanyagolt csecsemő érzelemszegénynek és érdektelennek tűnik környezete iránt,
ezért tévesen értelmi vagy testi fogyatékosnak, vagy szervi betegségben
szenvedőnek tarthatják. Szociális képességei hiányosak
lehetnek, beszéd- és nyelvi képességei az elhanyagoltság miatt lassabban
fejlődhetnek. Az elutasított gyermeknek alacsony lehet az önbecsülése.
A kihasznált gyermek bűnt
követhet el, vagy alkoholt; illetve kábítószert fogyaszthat.
A
terrorizált gyermek félénknek és zárkózottnak tűnik.
Bizalmatlan, visszahúzódó és kifejezetten szorong a felnőttekkel szemben. Az
elszigetelt gyermek a szociális helyzeteket ügyetlenül kezeli, a normális
kapcsolatok kialakítása nehézséget jelent számára. Idősebb gyermek nem jár
iskolába, vagy ha igen, rosszul teljesít.
Kórisme
Az elhanyagolás és
bántalmazás felismerése nehéz, kivéve, ha a gyermek súlyosan alultáplált, vagy
láthatóan sérült, illetve ha szemtanúk vannak. Elképzelhető, hogy számos ok
miatt évekig nem kerül felismerésre. A bántalmazott
gyermek a bántalmazást a normál élet részének érzi, és nem is említi meg. A
testileg és szexuálisan bántalmazott gyermek vonakodik önként tájékoztatást
adni, mert szégyelli, fél a megtorlástól, vagy úgy érzi, megérdemelte azt.
A testileg bántalmazottak gyakran beszámolnak
a történtekről, ha rákérdeznek, míg a szexuálisan zaklatott gyermek
titoktatásra kötelezett, vagy annyira megviselte a cselekmény, hogy nem tud
beszélni róla.
Ha
az orvos elhanyagolást vagy bármilyen bántalmazást gyanít, keresi a bántalmazás
egyéb formáira utaló jeleket is, és emellett átfogóan felméri a gyermek testi,
környezeti, érzelmi és szociális hiányait.
Testi elhanyagolás:
Az
elhanyagolást általában az egészségügyi személyzet vagy szociális munkás ismeri
fel más, például sérülés, betegség vagy magatartási problémák miatt történő
kivizsgálás alkalmával. Feltűnik az orvosnak, hogy a
gyermek testi vagy érzelmi fejlődésében elmaradt a korához képest, vagy
védőoltásokat nem kapott, vizsgálatokon nem vett részt. A tanárok a rendszeres
iskolai hiányzás alapján gondolhatnak erre. Ha elhanyagolás valószínűsíthető,
akkor az ilyen gyermekek között gyakori vérszegénységet, fertőzéseket és
ólommérgezést kell kivizsgálni.
Testi bántalmazás:
Testi
bántalmazásra utal, ha járni még nem
tudó csecsemőn zúzódások vagy komoly sérülések láthatóak. Kisded vagy idősebb
gyermek esetén bizonyos ütésnyomok vannak a vádlin, a farpofákon vagy a
törzsön. A járás tanulásakor gyakoriak a kék foltok, de ezek jellemzően az
elülső testfelület kiemelkedő részein, a térden, sípcsonton, homlokon, az állon
és könyökön fordulnak elő.
Bántalmazás
sejthető, ha a szülők keveset tudnak gyermekük egészségi állapotáról vagy
közönyösek a nyilvánvaló sérülés láttán. A szülők vonakodnak leírni az orvosnak
vagy a barátoknak, hogyan történt a sérülés. A történet esetleg szokatlan a
gyermek korához és a sérülés fajtájához képest, vagy minden elmondáskor
változik.
Amennyiben
az orvosban felmerül a bántalmazás lehetősége, pontos rajzokat és fényképeket
készít a sérülésekről. Korábbi sebesülések nyomait keresve röntgenvizsgálatot
kérhet. A 2 évesnél fiatalabb gyermek esetében gyakran valamennyi csontról
készítenek felvételt a törések kimutatására.
Szexuális bántalmazás:
A diagnózis
felállításának alapja gyakran a gyermek vagy egy szemtanú beszámolója. Mivel sok gyermek vonakodik elmondani a
történteket, az esemény csak gyanítható a megváltozott, kóros viselkedés
alapján. Ha 72 órán belül történt, az orvos megvizsgálja a gyermeket, hogy
törvényi bizonyítékokat, például a nemi szervekről letörölhető testnedveket és
szőrzetmintát gyűjtsön. Bármely látható sérülésről fénykép készül. Egyes
közösségekben a szexuális zaklatás felderítésére külön kiképzett szakember
végzi a vizsgálatot.
Érzelmi bántalmazás:
Általában
valamilyen más probléma, például rossz iskolai teljesítmény vagy magatartási
zavar értékelése során ismerik fel. A gyermeket testi és szexuális bántalmazás
irányában is ki kell vizsgálni.
Kezelés
Orvosok, más egészségügyi
szakemberek, és szociális munkások csoportja foglalkozik az elhanyagolás és a
bántalmazás okaival és következményeivel.
A csoport segít a családtagokkal elfogadtatni a gyermek szükségletét, és
segítenek a helyi forrásokhoz hozzájutni. Ha például a szülők nem tudják
megengedni maguknak az egészségügyi ellátást, állami támogatásra pályázhatnak.
Más közösségi és kormányzati programok élelmiszer és szálláshely biztosításával
nyújtanak támogatást. Függőségben szenvedő vagy lelki problémákkal küzdő szülőket
a megfelelő kezelési programokba kell irányítani. Néhány területen szülői
programok is működnek.
Minden testi sérülést és
betegséget kezelni kell. Néha a sérülések
kezelése, a súlyos alultápláltság vagy más kórképek miatt kórházi ellátásra van
szükség.
A megrázott csecsemőt általában
gyermekgyógyászati intenzív osztályon kell elhelyezni.
Néha egészséges gyermekeket is be kell fektetni, hogy a további bántalmazástól
védve legyenek addig is, amíg a megfelelő otthoni ellátás nem biztosított
számukra.
A szexuálisan bántalmazott
gyermek a nemi betegségek, köztük a HIV-fertőzés
megelőzésére gyógyszereket kap.
A nagyon feldúlt gyermeknek
azonnali tanácsadás és segítség kell. Mindenkit, még a kezdetben jó állapotban lévőnek tűnő gyermeket is
mentálhigiénés szakemberhez kell irányítani, mert gyakoriak a hosszú távú
problémák. Sokszor tartós pszichológiai gondozásra
van szükség. Más esetben az orvosok magatartási vagy érzelmi gondok
megjelenésekor küldik a gyermeket tanácsadásra.
A kezelés célja, hogy a
gyermek biztonságos, egészséges családi környezetbe kerüljön vissza. A bántalmazás fajtájától és az elkövetőtől függ, hogy a gyermek
hazatérhet-e családjához, vagy otthonról ki kell emelni, és rokonoknál vagy
gondozóknál kell elhelyezni. Ez gyakran átmeneti
megoldás, amíg esetleg a szülők szállást vagy munkát szereznek, illetve amíg
nincs biztosítva, hogy a szociális munkás rendszeresen látogassa otthonában a
gyermeket. Az
elhanyagolás vagy bántalmazás súlyos eseteiben a szülői jogokat végleg
megvonhatják, a gyermek pedig gyermekotthonban marad, amíg örökbe fogadják vagy
felnő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése