TIZ EZER
LÁTOGATÓJA VAN-AZ ALKOTÁS KÉNYSZERE-ÖNÉLETRAJZI IRÁSOMNAK.
Amikor az ember a
szeretteiről ír,bármilyen játékmestere is legyen a szép magyar
szónak,nehezebben találja a megfelelőket a szeretet és emlékezés szépségének a
kifejezésére. Mindez azért mert a szeretetnek nincs
ortográfiája,,stílusa,irodalmi kelléktára,vagy hatásvadászatra ítélt hangzatos
cicomája. Ezért volt bátorságom leírni
ezen sorokat
Az igazi szeretet amiről
írok az csendes,mindent átölelő megfoghatatlan egyedi érzés, ami még megmaradt
a gyermekkorunkból ebben a nyakatekert csillogó-villogó világban.
Itt születtem ebben a városban az eperfás Hegyi úton. A
Dohánybeváltó és Unió közötti utcarész egyik épületében aminek már csak hűlt
helye van,mert a buldózerek átrendezték a város ezen részét is, a kegyetlen
történelmi kényszerek hatása alatt. De mindazonáltal mégis történelmi
tulajdonosa vagyok a többi barokk kriptákban nyugvó hontársammal együtt, ennek
a rangos de lapos városnak ahogyan ezt Páskándi Géza fogalmazta meg egyik
költeményében. A lokálpatriotizmus minden érző embernek a lelki énjéhez
tartozik,az emlékezés megszépül még az élet alkonyán is. De mit tehet
az ember , ha végzetesen sürget az idő és tarsolyában a kényszerűséggel hogy
bizonyos értékeket meg kell őrizni a végtelenségnek-különben veszendővé válnak
Nem az emléktár őrző képességem ellenőrzésére,vagy egy helytörténészeti, netán
egy irodalmi titulus megszerzésére aspirálok ezzel az írással. A gyermek és
ifjúkor érzelmi világának az autentikus történelmi tények rögzítésére és
istápolására szolgálnak ezen sorok egy olyan időszakban,amelyben az a veszély,
hogy egyesek teljes odaadással átírnák a szöveget a palatáblán, vagy egyenesen
letörölnék azt. Tehát a tisztességtudatom szülővárosom iránt,késztetett arra
hogy papírra vetettem ezen soraimat.
Nem száraz,olykor
nagyon szubjektív történelmi munkát írtam
amit manapság egyik napról a másikra át lehet írni/és élnek is a
lehetőséggel/hanem egy halandó,érző,igazát mondani akaró lény írja le majdnem
egy egész század emlékképeit.
Minden gyermek életét a család,az
iskola az őt körülvevő környezet,a kiteljesedő értelem,az érzékelhető-látott és
hallott élményanyag rögzíti életének emléktárában. Én a saját a kiteljesedő
értelmem-a látott és hallott élményanyagom szemszögén keresztül írtam le ezeket
a történéseket az igaz emberi szó szándékával Egy szertelen hatalomban a
kisebbségi lét,egy világháború egész történelmi terjedelmében,bombázások,hadszíntér,rombolás,utána
a vesztesekre mért kíméletlen bosszúállások megszámlálhatatlan sora amik a
szemem előtt peregtek le. Család csonkítások, deportálások, ,kényszerlakhelyek,
olykor végzetes politikai ítéletek mindenkit és mindenhol érintettek és
megviseltek,még a korai gyermekkorban is. Ezekről írtam én, az esendő életemről,családomról
hű barátaimról,hivatásomról és forrón szeretett szülőföldemről.
Kedves barátaim !! tisztelettel megköszönöm hogy
figyelemre méltattátok soraimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése