A
7 LEGNAGYOBB TÉVHIT A GYEREKNEVELÉSBEN
Szinte
minden szülő nap mint nap vívódik amiatt, hogyan viselkedik a gyereke,
milyen a teljesítménye, fejlődése, egészsége, miért jó vagy épp rossz a kedve.
Hogyan lehetne szófogadóbb, jobb tanuló, könnyebben kezelhető? Mit és hol
rontott el a szülő, hogyan csinálhatná jobban? A gyerekeink életének kézben
tartása, megszervezése, irányítása, rengeteg energiát, figyelmet igényel,
és még akkor is előfordul, hogy ez nem látszik rajta. Pedig úgy érzed, minden
tőled telhetőt megtettél. A neveléssel kapcsolatban rengeteg tévhit van,
az egyszeri anya és apa csak kapkodja a fejét, ha mindennek meg akar felelni.
Tudunk erre egy megoldást. Ne akarj megfelelni egyiknek se. .
–
1. tévhit:
Szigor és büntetés
nélkül nem lehet nevelni
A szigor és büntetés félelmet kelt a gyermekedben, de a
kutatások során bebizonyították már, hogy hosszú távon semmiféle hatása nincs a
büntetésnek. Az óvodás akit,
azért büntetnek, mert rendre nem köszön a szomszéd néninek, továbbra sem fog köszönni,
csak egyszer, a büntetés után. A szigor helyett inkább a következetességet, a
megfelelő példamutatást, és a gyerek számára betartható szabályokat javasolnám,
persze mindig az életkorához igazodva. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a gyerekek
szeretik a szabályokat, mert biztonságot, keretet ad a hétköznapokban, ennek
feltétele pedig az otthoni rend és kiszámíthatóság. Az ugye megmondtam…, ha
nem készülsz el..., nem csinálod meg..., nem pakolsz el..., nem írod meg..., mi
lesz akkor..., majd meglátod... típusú fenyegetéseknek
nincs semmi haszna és eredménye, viszont a szülő számára egyre idegtépőbbé
válik a helyzet.
2. tévhit:
Az a legjobb, ha
barátként, partnerként kezeled a gyermekedet
Ennek számtalan kellemetlen következménye lehet, főképpen a
gyereked szempontjából. A barátság egymás mellé rendelt viszony, a szülőség
alá-fölé rendeltséget feltételez, hisz a gyereked van rád utalva, és nem
fordítva. Te adhatsz neki
érzelmi biztonságot, kiszámíthatóságot, ezt csak tőled kaphatja. Tőled tanulja
a jó és a rossz közötti különbséget. A neveléshez tekintély szükséges, ami épp
megszűnőben van napjainkban. Persze a tekintélyed ne az elnyomásból fakadjon,
hanem a szépen összehangolt kapcsolatotokból. Neked kell erősebbnek,
stabilabbnak, érzelmileg terhelhetőbbnek lenned, mert a gyerekednek erre van
szüksége! A barátságban sok a kölcsönösség, a szülő-gyerek kapcsolatban ez
másképpen valósul meg.
3. tévhit:
Mindent érdemes
megbeszélni egy gyerekkel
Sok szülő büszkén újságolja, hogy ő aztán mindent megbeszél a
gyerekkel, így teljesen „képben” van! Nem kellene „képben” lennie! Egyszerűen
szólva: vannak felnőtt dolgok, és vannak gyerek dolgok. A felnőttek világa a
kicsik számára sokszor érthetetlen, szorongató és bizonytalan. A gyerekekkel mindig az életkoruknak és lelki
érettségüknek megfelelő mennyiségű információt mondjuk, és ne többet! Lehetőség
szerint mindig a biztosról beszéljünk, és ne a bizonytalanságról. A válás
lehetőségéről soha ne beszéljünk a gyerekkel, inkább csak arról, ami egyelőre
tény, például : apa és anya mostanában többet vitázik, mert nem értenek egyet
bizonyos dolgokban. Az volna az optimális, ha egy családban minden
téma nyitott lehetne, mindenről lehetne beszélni, de a gyerekeket csak
igen óvatosan érdemes beavatni a problémákba, sokszor pedig egyáltalán nem.
4. tévhit:
A gyereknevelést
könyvből is meg lehet tanulni
Ha tanácstalan vagy, nagyon hasznos lehet fellapozni egy-egy
témába vágó könyvet, cikket, de a gyerekedhez való viszonyulásod nagyban függ a
hozott szülői mintától, ami persze nem tudatos. Hányszor kerülsz olyan helyzetbe, amikor
tisztán látod, mi lenne a helyes viselkedés, mégis az eszed ellen dolgozik
a hozott minta: tizedszer is rákiabálsz a gyerekre, ha eltéveszti a
szorzótáblát, vagy nem készül el időben. Ennek tudatosítása már egy jó nagy
lépés a változás felé. A gyereked alapvető vágya az, hogy jó legyen a
szemedben. Ez nagyon erős motiváció, ami a te dolgodat is megkönnyítheti,
és ebben neked is bíznod kell. Tehát nem azért téveszti el tizedszer
a szorzótáblát, mert rosszat akar neked, hanem azért, mert fáradt, vagy még
nehéz neki. És nem azért kell nógatnod, hogy fürödjön, mert a nevelési
elveid ellen tiltakozik, hanem épp egy játékban van benne, esetleg még nem
álmos…
5. tévhit:
Sok tanulási nehézség
kiküszöbölhető a korai fejlesztéssel
Egy egészségesen fejlődő gyereknek semmiféle fejlesztésre nincs
szüksége. Ellenkezőleg: a
korai fejlesztés gátja lehet későbbi spontán készségek megjelenésének. Az
érzelmi biztonságban cseperedő gyerekek – akiknek megfelelő tér és idő nyílik a
szabad játékra, mozgásra, és társas kapcsolatok veszik körül – fejlődnek a
legoptimálisabban, és ők érnek meg biztosabban bizonyos elvárt készségekre,
mint az olvasás, írás, számolás.
6. tévhit:
Szülőként csődöt
mondtam, mert a gyermekem nem úgy tanul, nem úgy viselkedik, nem úgy viszonyul
hozzám, a családhoz, a testvéréhez, ahogy én ezt elvárnám
Pedig megteszed a tőled telhető legtöbbet, mégis úgy érzed,
mintha minden balul sülne el: rossz magaviselet, gyengébb teljesítmény,
utálatos viselkedés, kezelhetetlen gyerek. Ebben a helyzetben, nem mint szülő
mondtál csődöt, nem erről van szó! A gyerekek is önálló egyéniségek, ki
könnyebb, ki nehezebb karakterrel. Az egyik gyerekre valóban nem úgy hat a jó szó, a kérés, mint
a másikra, de kellő türelemmel és higgadtsággal mindenkihez meg lehet találni a
hozzá vezető utat. Egy kamaszodó, vagy nehezebben kezelhető gyereknél sokkal
nehezebb türelmet és önmérsékletet tartani, pedig erre nagy szükség van!
Mindenekelőtt a saját viszonyulásodon gondolkodj el, talán ez is oka lehet a
gyerekkel való állandó elégedetlenségednek. Ne önmagadat és a gyereked
ostorozd, hanem próbálj változtatni a hozzáállásodon!
7. tévhit:
Az aktuális nevelési
trendeknek való megfelelés megkönnyíti a szülői szerep gyakorlását
Igen
vegyesek a tapasztalatok ebben a kérdésben. Az adott időszakban divatos trendek
nagyon erősen meghatározzák a gyerekek nevelését, és sokszor nagy terhet rónak
ezzel az anyukákra. A felvegyem,
ne vegyem kérdése, az igény szerinti táplálás, a kötődő nevelés
kontra: add mielőbb közösségbe, a nyelvtanulás, és az egyéb
készségek mielőbbi elsajátításának kérdése mindig napirenden van. Sajnos egyre
kevéssé meghatározó napjainkban a generációkon átívelő tapasztalat, nem érdekel
bennünket, hogy a szüleink, nagyszüleink hogyan csinálták. A fiatal anyák
általában magukra maradnak a gyereknevelés nehézségeivel, sokszor nem is
igénylik az idősebb generáció tapasztalatát, mert az „ma már nem úgy van"…
Pedig a gyereknevelés kimerítő dolog, és erre az anyák nincsenek kellőképpen
felkészítve, viszont sokszor a szuperanyaság a
vágyott cél. Sok nőben nagyon erős a megfelelési kényszer, ám így kevesebb
az öröm a gyermeknevelésben. Saját anyaságában nem tud feloldódni, mert kevés a
támasz, és nem kap kellő megerősítést. Érdemes az ösztönökre hallgatni, a
lehető legjobban megismerni magadat és a gyerekedet, és nem mindenáron követni
a változó trendeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése