Hogyan
etessük a válogatós gyereket?
.
A kisgyermekek válogatóssága részben evolúciós
örökség, ám ha megfelelően kezeljük, csak átmeneti jelenség.Körülbelül 4-6
hónapos korban a gyerekek nagyon nyitottá válnak az új élményekre és szinte
bármilyen ételt kipróbálnak. Ám később gyakran előfordul, hogy bizalmatlanná
válnak az új, sőt, a korábban szeretett ételekkel - például a legtöbb
zöldségfélével - szemben.
A gyernekek étkezési szokásainak fejlődésével foglalkozó
Lucy Cooke, a University College London kutatója szerint ez a váltás evolúciós
okokkal magyarázható. A még helyváltoztatásra képtelen csecsemőnek nagy
valószínűséggel az anyja vagy más gondviselő kínál ételt, így az biztonságosnak
tekinthető. Az önállóan közlekedő, környezetét aktívan felfedező kisgyerek
azonban sokszor felügyelet nélkül találkozik potenciálisan veszélyes,
ehetőnek látszó dolgokkal. A kutató szerint a barlanglakó totyogók számára
létfontosságú volt a élelemmel szembeni óvatosság, mint beépített biztonsági
mechanizmus.
Úgy tűnik tehát, hogy a válogatás a fejlődés természetes
velejárója, és 5 éves kor után a legtöbb gyermek leszokik róla. Ebben azonban
igen nagy szerepe van a szülőknek.
Mit tehet a szülő?
Laboratóriumi és természetes körülmények között végzett
vizsgálatok egyaránt azt mutatták, hogy minél többször találkoznak a gyerekek
egy étellel, annál nagyobb eséllyel szeretik.
Cooke azt ajánlja, hogy használjuk ki a 4 hónapos és 2 éves
kor közötti időszakot arra, hogy a gyerekek minél több étellel találkozzanak.
Így amikor beköszönt a totyogós korra jellemző válogatósság, a gyerek jó
eséllyel egy szélesebb repertoárt fog leszűkíteni.
Egy másik jótanács, hogy az új ételek megszerettetésére
irányuló kísérleteket ne adjuk fel egy-két sikertelen kísérlet után. A kutatónő
szerint legalább tízszer érdemes próbálkozni egy-egy étellel, mielőtt
elfogadjuk, hogy a gyerek tényleg utálja.
A gyerekek érdeklődését az ételek iránt elősegíthetjük azzal
is, ha az étellel kapcsolatos tevékenységeket - a főzést, a bevásárlást vagy
egy gyümölcsös meglátogatását - családi eseménnyé tesszük.
Mit ne tegyünk?
Néhány gyakori "etetési hiba" súlyosbíthatja a
gyerekek természetes válogatósságát. A leginkább kerülendő stratégia az evés
erőltetése. Ha a gyerek fintorog vagy elfordítja a fejét egy új étel láttán, ne
erőltessük, sőt egyáltalán ne is kommentáljuk - egy másik alkalommal próbáljuk
meg újra.
Szintén rossz ötlet, ha étellel jutalmazunk, például
"ehetsz jégkrémet, ha megeszed a brokkolit". Ez egyrészt tovább
növeli az amúgy is közkedvelt desszertek értékét, másrészt azt sugallja, hogy az
étel, amit beléjük szeretnénk diktálni, valóban nagyon rossz. Bár ki tudja,
mennyire lenne hatékony a "csakis akkor ehetsz brokkolit, ha megeszed a
jégkrémet" intelem...
Nem ideális az sem, ha a nemszeretem zöldséget szószba, vagy
ami még rosszabb, süteménybe rejtve próbáljuk megetetni a gyerekkel. Bár így
kétségkívül lenyomhatjuk a torkán, a gyerek hozzáállásán nem javít.
Gyakori hiba, hogy az ételek kiválasztásában teljes
mértékben a gyerek kívánságai érvényesülnek, holott a gyerekeknek még
útmutatásra van szüksége az egészséges táplálkozásra nézve.
Fontos, hogy ne tanítsuk arra a gyereket, hogy neki
különleges "gyerekmenüre" van szüksége. 2 éves korra egy gyerek
szinte mindent megehet, amit egy felnőtt. Ehelyett törekedjünk rá, hogy részt
vegyen a szülei étkezésében, és megtanulja, hogyan kell megosztani másokkal az
ételt.
Osszuk meg a felelősséget!
Sok kisgyerek összevissza eszik: egyik nap csupa
szénhidrátot, másik nap csak fehérjét, harmadik nap gyümölcsöket. Ha békén
hagyják őket, ebből általában kialakul egy összességében kiegyensúlyozott diéta
- derült ki korábbi kutatásokból. A gyerekek továbbá képesek megítélni, mikor
laktak jól. Ha rendszeresen felszólítjuk a gyereket, hogy mindent egyen meg,
ami a tányérján van, azzal elrontjuk ezt a képességet, és azt tanítjuk neki,
hogy mindent egyen meg, ami előtte van - márpedig ez veszélyes az egyre nagyobb
adagokat kínáló vendéglők és a járványszerűen terjedő elhízás világában.
Hogyan taníthat tehát a szülő élethosszig tartó evési
szokásokat anélkül, hogy beleavatkozna az egészséges ösztönökbe? A szakemberek
szerint meg kell osztani a felelősséget: a szülő dönti el, hogy mit, mikor és
hol eszik a gyerek, és a gyerek dönti el, hogy kér-e, és ha igen, mennyit.
Napi három, asztalhoz ülve elfogyasztott főétkezés és
egy-két, szintén ülve fogyasztott harapnivaló javasolt. A gyereknek úgy kell
asztalhoz ülnie, hogy kellően éhes legyen ahhoz, hogy érdekelje az étel, de ne
legyen farkaséhes.
Étkezésekkor érdemes többféle ételt tálalni, anélkül, hogy
svédasztal vagy büfé jellege lenne. Az ideális vacsora például egy főételből,
kenyérből, egy másik keményítőforrásból, gyümölcsből és zöldségből áll. Így a
gyerek mindennel találkozik az asztalnál. Még ha olykor csak öt katona kenyeret
is eszik vacsorára, ismerős lesz számára a sertésszelet és a sárgarépa is.
Mikor kell aggódni?
Hacsak a gyerek diétája nem áll kizárólag keményítőtartalmú
ételekből, valószínűleg nincs nagy baj, a legtöbb gyerek nem fog éhezni saját
jószántából.
Ha egy gyerek kellemetlen programnak tartja az étkezéseket
vagy valódi félelmet ébresztenek benne az új ételek, az arra utalhat, hogy a
szülők etetési stratégiája nem megfelelő.
A szülőknek különösen oda kell figyelni a
felelősség megosztására, kevesebbet problémázni azon, hogy mit eszik és mit nem
a gyerek, és saját evési szokásaikra kell koncentrálni. Nem várhatjuk el, hogy
gyermekünk szeresse a zöldségeket, ha mi magunk sem szeretjük - a példamutatás,
mint a gyermeknevelés oly sok más területén, itt is rendkívül fontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése