Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2017. március 24., péntek

Mi teszi könnyűvé a nevelést?



Mi teszi könnyűvé a nevelést?
Nevelésed eredménye nem azon múlik, hogy mennyire ügyesen alkalmazod a trükköket. De nem is azon, hogy te mennyire szereted a gyerekeidet! A kapcsolatotok, és nevelési törekvéseid sikere is azon múlik, hogy a gyerekeid mennyire kötődnek hozzád. Ahhoz, hogy nevelni tudj, a tiéd kell, hogy legyen a gyerekeid szíve. A jól kötődő gyereket könnyű nevelni.
A kapcsolatotoktól függ tehát, nem a nevelési módszereidtől, hogy képes vagy-e hatni a gyerekeidre. Természetes hatalom nélkül nem engedelmességhez, hanem frusztrációhoz vezet minden nevelési próbálkozás – ezt minden szülőnek fontos lenne megértenie, de azoknak különösen, akik nemcsak a saját, vérszerinti gyerekeiket nevelik  Ma sokkal többet írnak a  nevelésről, mint korábban bármikor – de mintha mégis jóval kevesebb felnőtt tudna hatni a gyerekekre. Ha rájössz, hogy nevelési problémáid abból fakadnak, hogy hiányzik a gyerekeiddel való kapcsolatból a neveléshez szükséges természetes felhatalmazás, már jó nyomon vagy! Minden okod megvan a bizakodásra, mert a természetes szülői tekintély meg- illetve visszaszerezhető.

Egy gyereket akkor tudok nevelni, ha “jó” akar lenni a kedvemért. Egy egészséges lelkületű gyerek nem azért akar jó lenni, hogy elkerülje a büntetést, vagy megkaparintsa a jutalmát, hanem azért, mert szeret, felnéz rám, és a a nyomomban akar járni. A gyereknek ugyanolyan szinten van szüksége arra, hogy a hozzá közelálló felnőttekbe (jó esetben a szüleibe) jó mélyen belegyökerezhessen, mint amennyire kell neki a levegő, az étel, és a fedél a feje fölött. A nevelés nélkülözhetetlen feltétele és közege a biztonságot nyújtó szülő-gyerek kapcsolat – ennek hiányában hiába erőlködsz; amit teszel, abból lehet átmeneti viselkedésmódosítás, de nem lesz maradandó nevelés.
kötődés a közelség elérésére és fenntartására irányuló hatóerő a kapcsolatban. . Emberi nyelven a kötődés egyszerűen ragaszkodás, bizalom; a szeretet zsigeri, ösztönös formája.
A kötődő kapcsolat nem egyenlő partneri viszony! Az úgynevezett kötődő nevelés ezen a ponton szokott elcsúszni. A válaszkészséget (a gyerek jelzéseire válaszolást) ne tévesszük össze a kormány és a felelősség átadásával! A gyerekednek egyszerre van szüksége arra, hogy figyelj és válaszolj a jelzéseire, és arra is, hogy érett felnőtt legyél, aki nála mindig nagyobb, erősebb, bölcsebb, ugyanakkor kedves (mert biztonságot nyújtani csak így lehet). Ha azt hisszük, hogy a kötődő nevelésben a gyereknek kell vezetnie, a szülő szerepe pedig annyi, hogy a gyerek “jelzéseit” kövesse, nem értjük a kötődéselmélet egyik sarkalatos pontját: a kötődő kapcsolatban a hierarchikus, nem a partneri viszony a természetes. Magyarul az, hogy a felnőtt biztonságot nyújt és gondoskodik, a gyerek pedig a biztonságot élvező gyerek. A kötődés a függést támogatja. Az érési folyamat gyümölcse lesz majd az önállóság, de ennek az érési folyamatnak alapfeltétele a biztonságos kötődés. Paradox módon azzal teszünk a legtöbbet a gyerek önállósulásáért, hogy a függését támogatjuk, azaz vállaljuk a gondoskodó vezető szerepét, hogy ő ránk támaszkodhasson és gyerek lehessen.
A gyerek és a szülő egyenlőségét hangoztató nevelési teóriákat tehát érdemes minél előbb elfelejteni, mert bármennyire szimpatikus is a filozófia, de nem összeegyeztethető a hús-vér gyerek természetével, és megtépázza a kezdetben harmonikusnak induló viszonyt. A kötődő kapcsolatban nem egyenlőség, hanem természetes hierarchia van: az egyik fél mindig a gondoskodó, a másik pedig az, aki gondoskodásra szorul és azt elfogadja. Felnőttek kapcsolatában váltakozik, hogy melyikünk gondoskodik, és melyikünk függ. Amikor az édesanya szül és szoptat, az édesapa gondoskodására szorul. Amikor édesapa influenzás, vagy eltöri a lábát édesanya gondoskodására szorul. Egy jó barátságban, amikor egyikünk elesik, a másik felsegíti.
A gyerekeinkkel való kapcsolatunk viszont akkor támogatja a fejlődésüket, ha mi, felnőttek vállaljuk a gondoskodó szerepet. Amikor egyenlő partneri viszonyt erőltetünk a gyerekünkre, mert nem értjük, hogy ezzel megfosztjuk őt attól, hogy ő legyen a függő és elfogadó fél a kapcsolatunkban, akkor nemcsak viselkedési problémákat szabadítunk a nyakunkba, hanem a gyerek egészséges pszichés fejlődését is letérítjük természetes pályájáról.
A gyerek részéről a bizalmas kapcsolat azt jelenti, hogy veleszületett kötődő ösztönével beléd ereszti a gyökereit. Ragaszkodik hozzád, hasonlítani akar hozzád, utánozni próbál, hozzád méri magát… azaz a maga módján “jó” akar lenni a kedvedért. Ebből az következik, hogy a viselkedési problémák, az ellenállás, az engedetlenség és az agresszív viselkedés vagy azt jelenti, hogy a gyerek még éretlen, és hiába akar jó lenni a kedvedért, de koránál fogva időnként még impulzív, vagy, ha már elmúlt 6-7 éves, és még mindig jellemző a viselkedésére az ellenállás és az agresszió, akkor nagy valószínűséggel kapcsolati probléma áll a dolog hátterében.
Amelyik gyerek neked adta a szívét, és a kapcsolatotokban te vagy a gondoskodó felnőtt, ő pedig lehet a függő és a gondoskodást elfogadó gyerek, az a gyerek mindent elkövet, hogy jól is viselkedjen a kedvedért. Ez nem azt jelenti, hogy a teljesítménye is megfelel az elvárásaidnak, de a jó szándékában biztos lehetsz; a teljesítmény pedig a gyerek érettségével együtt magától javul. 
A szeretett felnőttnek természetes felhatalmazása van a gyerek nevelésére – van előtte tekintélye, tud rá hatni. A gyerek hallgat arra, akihez kötődik, mert tőle várja a mintákat és a kedvében akar járni.
Persze nemcsak a kötődésből fakadó természetes tekintélyt ismerjük. Létezik parancsuralmi tekintély is, amit az erőfölény tart fönn. Nagy különbség van a természetes hatalom és a mesterségesen megszerzett, erőszakos hatalom között.
A kötődésből fakadó természetes szülői hatalom észrevétlenül hat. A gondoskodó vezető szerepét betöltő szülő tiszteletet ébreszt a gyerekben, aki ösztönösen függő-elfogadó szerepben kapcsolódik hozzá. Nem lesz hatalmi harc,  senkinek nem kell csatákat nyernie és győznie. A természetes hatalom a gyerekről való gondoskodásra irányul.
A mesterségesen szerzett (kierőszakolt) hatalomra újra meg újra fel kell hívni a figyelmet.
Beszélni kell az engedelmességről, a tiszteletről, és arról, hogy ki az úr a háznál. A tekintélyelvű szülő arra törekszik, hogy a gyerek megadja magát. A parancsuralmi hatalom a gyerek legyőzésére, és a fölötte való uralkodásra irányul.
Ha viselkedési problémák vannak a gyerekeiddel, a viselkedés javítása helyett inkább fáradozz a kapcsolatotok erősítésén! Meg fogod látni, hogy hosszú távon a jó kapcsolat egyéb előnyei mellett a gyerekeid viselkedésében is javulás áll be, és ez a jobb viselkedés belülről fakad. A rendet és a jó viselkedést folyamatos karhatalmi intézkedésekkel, szigorúskodással és büntetések beígérésévél kell fenntartanod!
♥♥♥

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése