Bilire
szoktatás 9 lépésben
Így ints búcsút végleg a koszos
pelenkáknak!
Gyorsan és egyszerűen meghozhatod a
gyerkőc kedvét a szobatisztasághoz.
Ha időben elkapja az ember, hajlandó használni a bilit,
de általában nem ez a helyzet - vidáman bepisil és bekakil a pelusba -
panaszkodik egy kisgyerekes anyuka.
Ne görcsölj rá!
A szülő
bizony jó néven venné, ha két és fél-három év körüli csemetéje mutatna
valamiféle érdeklődést a bili iránt, ám megesik, hogy a legjobb szándék
ellenére sem történik előrelépés az ügyben.
A lényeg,
hogy nyugodtan, lazán fogd fel a szobatisztává válás kérdését, és éreztesd
csemetéddel, hogy a testi funkciók természetesek. Ha pedig szeretnél a
lehetőségekhez képest gyorsan és problémamentesen célt érni, kövesd a
Szuperdadaként is emlegetett Jo Frost tanácsait.
9 lépés, amivel
elérheted a célt
1. Először
is magyarázd el a gyereknek, hogy mivel már nagylány-nagyfiú, mostantól
a bilit fogjátok használni.
Az elhatározást kövesse tett: vedd le róla a pelenkát napközben, csak bugyit és
nadrágot adj rá.
Menjetek együtt a gyerekruhaboltba, és vegyétek meg a
kicsinek a mintás bugyik közül azt, amit ő kiválaszt. Ha nappalra már tiszta,
akkor is adj rá pelenkát éjjelre - ezt csak akkor hagyd abba, ha egymás után
több napon át éjszaka is száraz marad.
2. A
szoktatás ideje alatt adj rá praktikus ruhákat, például hosszúnadrágot gumis
korccal, amit gyorsan le tud tolni. Ne tedd nehezebbé a dolgát, mint amennyire
feltétlenül szükséges.
3. Szereld
fel magad két bilivel - legyen egy otthoni és egy úti. Ez utóbbi legyen kicsi és egyszerű. Ugyanakkor szerezz be
egy gyermekülést is a nagy WC-hez. Vannak gyerekek, akik attól
félnek, hogy beleesnek a WC-kagylóba, másokat megrémít a lehúzás
zubogása - megint mások pedig éppen a WC használatától érzik magukat nagynak.
Adj csemetédnek több lehetőséget: mehet a bilire is, a WC-re is.
4. Figyeld
a folyadékfelvételét, különösen lefekvés előtt. Ne igya tele magát, és kerüld az almalét, mert az vízhajtó
hatású.
5. Figyeld
a kicsit napközben, és kapd el a jelzéseket, hogy ki kellene mennie. Szabályos
időközönként kérdezd meg tőle, nem kell-e pisilnie vagy kakilnia, ez legyen az
első ébredéskor, étkezés után, lefekvés előtt, és mielőtt a gyerkőc nyugovóra
térne. Az ismételgetés kulcsfontosságú!
Mondd el neki azt is, hogyan veheti észre, ha pisilnie vagy kakilnia kell. Nem
kell belemenni a részletekbe, de a főbb érzeteket tudatosíts benne.
6. Ha
elvonul a bilire vagy a WC-re, hagyd békén, ne sürgesd, és ne
állj fölötte. Vannak gyerekek, akik ebben
a helyzetben szégyenlősek - könnyen lehet, hogy a tiéd sem szeretné társadalmi
eseménnyé tenni fenti szükségletei kielégítését.
7.
Valahányszor magától kimegy, nagyon örülj, dicsérd meg és bátorítsd a kicsit! Készíthetsz neki dicsőségtáblácskát is - például
csillagokkal, melyek egy-egy sikeres akciójáért járnak -, hogy lássa a saját
fejlődését.
8. Ha
idáig eljutottatok, újonnan szerzett jártasságát teszteljétek házon kívül is. Természetesen ne tedd próbára egy hosszú úton, ahol
kockáztatjátok, hogy baleset lesz a vége, de a rövidebb kiruccanásokra vidd el
a bilit. A gyerkőcnek meg kell tanulnia, hogy odafigyeljen a
szükségleteire, és időben szóljon.
9. Soha ne
szidd össze és ne hibáztasd, ha bepisil vagy bekakil. A baleset gyakori, ha a gyerek nem figyel oda, mert
nagyon leköti valami más. Kezdeményezz figyelmeztetéssel, mielőtt áttérne
valami más tevékenységre, vagy együtt elmennétek valahová.
Babáknak és mamáknak
Ha mindezek ellenére nem mutatkozik javulás, elképzelhető,
hogy testi vagy lelki okok állnak a probléma hátterében.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése