Lúdtalp
tünetei és kezelése
A lakosság igen jelentős része szenved különféle
lábpanaszokban. Ezeknek a panaszoknak a legnagyobb része statikai eredetű.
A leggyakoribb statikai panaszt okozó betegség az ún."lúdtalp". Az
enyhe panaszokat okozó formáktól a legsúlyosabb panaszokat okozó, szinte
járásképtelenséget előidéző elváltozások megtalálhatóak.
Deformitások és panaszok az újszülött kortól kezdve az élet bármely szakaszában előfordulhatnak. A lúdtalp gyakorlatilag népbetegségnek számít. Ahhoz, hogy megértsük a lúdtalp keletkezését, érdemes a láb és a talp szerkezetét megismerni.
Deformitások és panaszok az újszülött kortól kezdve az élet bármely szakaszában előfordulhatnak. A lúdtalp gyakorlatilag népbetegségnek számít. Ahhoz, hogy megértsük a lúdtalp keletkezését, érdemes a láb és a talp szerkezetét megismerni.
Tünetek: lábdeformitás, hosszanti
lábboltozat hiánya, hanyag tartás, lábizomzat
görcsössége, lábizomzat
fáradékonysága, lábízületek
merevsége
Mechanikai és statikai szempontból a lábra hárul a legtöbb
munka. Viseli az egész test súlyát állás és járás közben, és minden lépésnél
viselnie kell a talajjal való érintkezésből származó megrázkódtatásokat. A harisnya és
a cipő nem kis mértékben gátolja és nehezíti a láb funkcióinak
betöltését. Bonyolult szerkezete miatt már kisebb sérülések vagy
rendellenességek is zavarokat, fájdalmakat válthatnak ki.
A láb a szezámcsontok nélkül 26 csontból tevődik össze. Ezeket a szalagok és izmok funkcionális egységbe foglalják. A test súlya a bokavillában lévő ugrócsontra nehezedik, és azon keresztül a sarokcsontra és előrefelé az előlábra tevődik át. Az egyes csontok alakja, elhelyezkedése, egymáshoz való illeszkedése adja a láb jellegzetes, boltozatos kiképzését. A boltozatok fenntartását a szalagok összeköttetések és izmok aktív működése biztosítja. E boltozatos építményen megkülönböztetjük a láb hosszanti és harántíveit. A boltozat hosszanti ívét a ferdén felfelé irányuló sarokcsont, sajkacsont, az első ék és az első lábközépcsont képezi. A külső ívet a sarokcsont, a köb és az ötödik lábközépcsont alkotja.
A sarokcsont kulcshelyzetben van a boltozat képzésében. A két szélső ív között a többi három lábközépcsontnak megfelelően még három hosszanti ívet különböztetünk meg. Az ívek különböző magasságban vannak és így alakul ki a láb harántboltozata. A harántboltozat a lábközépcsontok fejecsei irányában egyenletesen ellapul. Az ívek tartását és rugalmasságát egyben a láb mozgásait az erős szalagrendszer és izomzat biztosítja. A terhelés következtében az ívek minimálisan ellapulnak, legerősebben a második, legkevésbé az ötödik.
A boltíves szerkezet rugalmassága révén "lengéscsillapítóként" működik, illetve rugóként raktározza a lépés energiáját. Ha az előzőleg vázolt funkcionális egység bármely pontja meggyengül, a láb működőképességének csökkenése következik be. Ha a terhelés és a teherbíró képesség között az egyensúly megbomlik, létrejönnek az ún. statikai deformitások. A rugalmas szalag és izomrendszer a boltozatot fenntartani nem tudja, létrejönnek azok a kórképek, amelyeket "lúdtalp" néven foglalnak össze.
A láb a szezámcsontok nélkül 26 csontból tevődik össze. Ezeket a szalagok és izmok funkcionális egységbe foglalják. A test súlya a bokavillában lévő ugrócsontra nehezedik, és azon keresztül a sarokcsontra és előrefelé az előlábra tevődik át. Az egyes csontok alakja, elhelyezkedése, egymáshoz való illeszkedése adja a láb jellegzetes, boltozatos kiképzését. A boltozatok fenntartását a szalagok összeköttetések és izmok aktív működése biztosítja. E boltozatos építményen megkülönböztetjük a láb hosszanti és harántíveit. A boltozat hosszanti ívét a ferdén felfelé irányuló sarokcsont, sajkacsont, az első ék és az első lábközépcsont képezi. A külső ívet a sarokcsont, a köb és az ötödik lábközépcsont alkotja.
A sarokcsont kulcshelyzetben van a boltozat képzésében. A két szélső ív között a többi három lábközépcsontnak megfelelően még három hosszanti ívet különböztetünk meg. Az ívek különböző magasságban vannak és így alakul ki a láb harántboltozata. A harántboltozat a lábközépcsontok fejecsei irányában egyenletesen ellapul. Az ívek tartását és rugalmasságát egyben a láb mozgásait az erős szalagrendszer és izomzat biztosítja. A terhelés következtében az ívek minimálisan ellapulnak, legerősebben a második, legkevésbé az ötödik.
A boltíves szerkezet rugalmassága révén "lengéscsillapítóként" működik, illetve rugóként raktározza a lépés energiáját. Ha az előzőleg vázolt funkcionális egység bármely pontja meggyengül, a láb működőképességének csökkenése következik be. Ha a terhelés és a teherbíró képesség között az egyensúly megbomlik, létrejönnek az ún. statikai deformitások. A rugalmas szalag és izomrendszer a boltozatot fenntartani nem tudja, létrejönnek azok a kórképek, amelyeket "lúdtalp" néven foglalnak össze.
Az újszülöttkori, csecsemőkori, gyermekkori lúdtalp
A szülők, hozzátartozók a csecsemőt már újszülött korában azzal a panasszal hozzák az orvoshoz, hogy az újszülött lábát deformáltnak látják. A legtöbb esetben a hosszanti boltozat hiánya miatt látják deformáltnak a lábat. A hosszanti boltozat hiánya a csecsemőkorban még többé-kevésbe fiziológiásnak tekinthető, mert a boltozat csak később az izomtónus növekedésével fokozatosan fejlődik ki. A vastag talpi, bőr alatti zsírpárna fokozza a lúdtalp látszatát. Az esetek túlnyomó többségében tehát a kórosnak tűnő helyzet magától megszűnik.
A normális boltozat kifejlődésének hiányát 2 éves kor előtt nem tekintjük kórosnak. Az esetek egy részében azonban a talpi boltozat nem alakul ki és a türelmetlen szülők is hozzájárulnak a kóros helyzet fennmaradásához. Nem várják meg, hogy a csecsemő csúszással, mászással maga fejlessze izomzatát és szellemi fejlődésének megfelelő mozgási készséggel, önként álljon és járjon. A külső segítséggel kierőszakolt állás, járás túlterhelést okoz, amely a deformitás fennmaradását eredményezi. 7-8 éves kor körül egyéb statikus deformitással együtt (hanyag tartás, gacsos térd, stb.) látjuk. A gyors növekedés és sok esetben a gyermek elhízása következtében fellépő fokozott megterheléssel az izmok fejlődése nem tart lépést. A láb teherbíró képessége gyenge lesz.
Pubertáskori lúdtalp
A láb teherviselő képessége csökken, a megterhelés nő, a lábra hirtelen növekedés következtében sokszor a felnőtt ember súlyának megfelelő teher nehezedik. Az izomzat hamar kifárad, görcsösen megfeszül. Kifejlődik a gyulladásos vagy merev lúdtalp. Ebben rögzített állapotban gyakran van szükség az izomgörcsök és a lábfej megfeszülésének oldására, helyi érzéstelenítésben végzett izomlazítás és néha altatásban történő izomgörcs oldásra. Ebben az állapotban nagyon gyakori a gyors kifáradás. A folyamat végső szakaszában kifejlődnek a csontos deformitások, a láb ízületeinek porcfelszínei degenerálódnak, csontfelrakódások, részleges vagy teljes ízületi merevségek, elcsontosodások jönnek létre. Ezeket az elváltozásokat már általában a felnőttkori elváltozások közé soroljuk.
A felnőttkori lúdtalp
Felnőttkorban a boltozatrendszer megbomláshoz vezethet a stabilizáló rendszerek erejét meghaladó igénybevétel: túlsúly, terhesség, állómunka. A felnőttkori lúdtalp nagyon jól korrigálható a megfelelő lábra illő lúdtalpbetéttel, melynek több formája ismeretes: az egyszerű, bármilyen lábra alkalmazható szendvics-szerkezetű lúdtalpbetét nagyon jól korrigálja a lesüllyedt boltozatot. Természetesen e mellett tornagyakorlatokat és izomerősítést érdemes végeztetni. A számítógéppel tervezett egyénileg alkalmazott betétek rendkívül hasznosak. Sportolóknál, különösen az atlétáknál fontos a megfelelő cipő használata, hiszen egy rosszul kiképzett cipő jelentős elváltozásokat tud okozni.
A szülők, hozzátartozók a csecsemőt már újszülött korában azzal a panasszal hozzák az orvoshoz, hogy az újszülött lábát deformáltnak látják. A legtöbb esetben a hosszanti boltozat hiánya miatt látják deformáltnak a lábat. A hosszanti boltozat hiánya a csecsemőkorban még többé-kevésbe fiziológiásnak tekinthető, mert a boltozat csak később az izomtónus növekedésével fokozatosan fejlődik ki. A vastag talpi, bőr alatti zsírpárna fokozza a lúdtalp látszatát. Az esetek túlnyomó többségében tehát a kórosnak tűnő helyzet magától megszűnik.
A normális boltozat kifejlődésének hiányát 2 éves kor előtt nem tekintjük kórosnak. Az esetek egy részében azonban a talpi boltozat nem alakul ki és a türelmetlen szülők is hozzájárulnak a kóros helyzet fennmaradásához. Nem várják meg, hogy a csecsemő csúszással, mászással maga fejlessze izomzatát és szellemi fejlődésének megfelelő mozgási készséggel, önként álljon és járjon. A külső segítséggel kierőszakolt állás, járás túlterhelést okoz, amely a deformitás fennmaradását eredményezi. 7-8 éves kor körül egyéb statikus deformitással együtt (hanyag tartás, gacsos térd, stb.) látjuk. A gyors növekedés és sok esetben a gyermek elhízása következtében fellépő fokozott megterheléssel az izmok fejlődése nem tart lépést. A láb teherbíró képessége gyenge lesz.
Pubertáskori lúdtalp
A láb teherviselő képessége csökken, a megterhelés nő, a lábra hirtelen növekedés következtében sokszor a felnőtt ember súlyának megfelelő teher nehezedik. Az izomzat hamar kifárad, görcsösen megfeszül. Kifejlődik a gyulladásos vagy merev lúdtalp. Ebben rögzített állapotban gyakran van szükség az izomgörcsök és a lábfej megfeszülésének oldására, helyi érzéstelenítésben végzett izomlazítás és néha altatásban történő izomgörcs oldásra. Ebben az állapotban nagyon gyakori a gyors kifáradás. A folyamat végső szakaszában kifejlődnek a csontos deformitások, a láb ízületeinek porcfelszínei degenerálódnak, csontfelrakódások, részleges vagy teljes ízületi merevségek, elcsontosodások jönnek létre. Ezeket az elváltozásokat már általában a felnőttkori elváltozások közé soroljuk.
A felnőttkori lúdtalp
Felnőttkorban a boltozatrendszer megbomláshoz vezethet a stabilizáló rendszerek erejét meghaladó igénybevétel: túlsúly, terhesség, állómunka. A felnőttkori lúdtalp nagyon jól korrigálható a megfelelő lábra illő lúdtalpbetéttel, melynek több formája ismeretes: az egyszerű, bármilyen lábra alkalmazható szendvics-szerkezetű lúdtalpbetét nagyon jól korrigálja a lesüllyedt boltozatot. Természetesen e mellett tornagyakorlatokat és izomerősítést érdemes végeztetni. A számítógéppel tervezett egyénileg alkalmazott betétek rendkívül hasznosak. Sportolóknál, különösen az atlétáknál fontos a megfelelő cipő használata, hiszen egy rosszul kiképzett cipő jelentős elváltozásokat tud okozni.
Kapcsolódó cikkeink
Összefoglalva
tehát a lúdtalp még ma is népbetegségnek számít, melynek kezelése már az
újszülött kortól elkezdhető és tovább követése rendkívül fontos. Ha a születés
után a tartási deformitás nagyfokú, néhány hétre a lábat korrigált helyzetben
érdemes gipsszel rögzíteni. Kisgyermekkorban óriási jelentősége van a
megelőzésnek. Elsősorban nem szabad megengednünk az erőszakos korai lábra
állítást: meg kell várni, amíg maguktól állnak.
Nagy gondot kell fordítanunk az izomzat erősítésére. Különösen hasznos az egyenetlen talajon történő mezítláb járatás. Ugyanakkor a közhiedelemmel ellentétben a mesterséges sík felszínen történő mezítláb járás kifejezetten káros. Tudniillik ilyenkor nincs szükség az aktív stabilizátor szerepét betöltő izmok működésére. Lakáson belül hasznosabb a harántboltozatot támogató lábbeli viselése. Meg kell tanítani a szülőket arra, hogy ne erőszakolják a gyermekeknél a kifelé fordított lábbal való járást.
Az ízületek aktív tornája és az izomzat erősítése rendkívül fontos szülői feladat. Erre a célra igen alkalmasak a mezítelen befelé forgatott lábakkal végzett álló és járó gyakorlatok. 6-7 év fölött fölött gipszminta után vett betéttel korrigáljuk a helyzetet. Ennél fiatalabb korban a sarok belső oldala alá helyezett 5 mm-es a külső oldal felé lejtő ékkel korrigálhatjuk a sarok befelé történő billenését, amit a köznyelv "bokasüllyedésként" ismer. Rendkívül fontos szerepe van a gyermekcipők megfelelő kiválasztásának és használatának.
Merev lúdtalp esetén szintén torna kezeléssel és altatásban végzett helyes helyzet elérése után gipszrögzítéssel igyekszünk a normális helyzetet 3-4 hétre. A gipszrögzítés után rendkívül fontos az aktív és passzív gyógytorna kezelés.Számtalan műtéti megoldás van a lúdtalpak korrekciójára, de csak az alsó ugróízületbe beültetett szövetbarát műanyag implantátumok hoztak jó eredményeket.
Nagy gondot kell fordítanunk az izomzat erősítésére. Különösen hasznos az egyenetlen talajon történő mezítláb járatás. Ugyanakkor a közhiedelemmel ellentétben a mesterséges sík felszínen történő mezítláb járás kifejezetten káros. Tudniillik ilyenkor nincs szükség az aktív stabilizátor szerepét betöltő izmok működésére. Lakáson belül hasznosabb a harántboltozatot támogató lábbeli viselése. Meg kell tanítani a szülőket arra, hogy ne erőszakolják a gyermekeknél a kifelé fordított lábbal való járást.
Az ízületek aktív tornája és az izomzat erősítése rendkívül fontos szülői feladat. Erre a célra igen alkalmasak a mezítelen befelé forgatott lábakkal végzett álló és járó gyakorlatok. 6-7 év fölött fölött gipszminta után vett betéttel korrigáljuk a helyzetet. Ennél fiatalabb korban a sarok belső oldala alá helyezett 5 mm-es a külső oldal felé lejtő ékkel korrigálhatjuk a sarok befelé történő billenését, amit a köznyelv "bokasüllyedésként" ismer. Rendkívül fontos szerepe van a gyermekcipők megfelelő kiválasztásának és használatának.
Merev lúdtalp esetén szintén torna kezeléssel és altatásban végzett helyes helyzet elérése után gipszrögzítéssel igyekszünk a normális helyzetet 3-4 hétre. A gipszrögzítés után rendkívül fontos az aktív és passzív gyógytorna kezelés.Számtalan műtéti megoldás van a lúdtalpak korrekciójára, de csak az alsó ugróízületbe beültetett szövetbarát műanyag implantátumok hoztak jó eredményeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése