AZ
ÚJSZÜLÖTT MEGBETEGEDÉSEI
Hiperbilirubinémia
A hiperbilirubinémia kórosan magas bilirubin szint a vérben.
Az elöregedett vörösvérsejteket a lép távolítja el a
keringésből, a sejtekből felszabaduló hemoglobint pedig a szervezet lebontja,
majd újra hasznosítja. A hemoglobin molekula egyik része (haem) a bilirubinnak
nevezett sárga festékanyaggá alakul, amely a májba kerül, ahol kémiailag
átalakul, és az epébe kiválasztódva az újszülött emésztőrendszerébe jut, majd a
széklettel ürül. Az újszülött székletének sárgás színét a bilirubin adja.
A legtöbb újszülöttben a bilirubin szintje az első
életnapokban megemelkedik, miáltal a bőr és szem fehérje sárgás árnyalatúvá
válik. Ha bármely okból az etetést csak később kezdik el (pl. ha az újszülött
beteg, vagy emésztőszervi problémája van), a bilirubin vérszintje igen magas
lehet. A szoptatott újszülöttek vérében is valamivel magasabb lehet a bilirubin
vérszintje az első egy-két hét során.
Hiperbilirubinémia alakulhat ki súlyos belgyógyászati
betegségek, pl. vérmérgezés (szepszis) kapcsán is. Okozhatja hemolízis (a
vörösvérsejtek gyors szétesése) is, ami többek közt Rh
vagy ABO vércsoport
összeférhetetlenség miatt alakul ki.
Az esetek túlnyomó többségében a bilirubinszint emelkedés
nem súlyos. A nagyon magas bilirubinszint azonban agykárosodást okozhat
(magikterusz). Az igen éretlen, illetve a kritikus állapotú újszülöttek
különösen veszélyeztetettek. Az anyatej okozta mérsékelt bilirubinszint
emelkedés szinte soha sem jelent problémát. Azokat a szoptatott újszülötteket,
akik kicsit korábban jöttek világra, szorosan kell ellenőrizni
hiperbilirubinémia irányában, különösen, ha a kórházból korán adták haza őket,
mert ha a bilirubinszint túl magassá válik, magikterusz alakulhat ki.
Panaszok, tünetek és kórisme
Hiperbilirubinémiában a bőr és a szem fehérje sárgás
elszíneződése észlelhető (sárgaság). Sötétbőrű újszülötteken nehezebb lehet
felismerni a sárgaságot. Először az arcon jelenik meg, majd ahogy a
bilirubinszint emelkedik, terjed tovább a mellkasra, hasra, végül a lábszárakra
és lábakra.
Magikterusz esetén az újszülött elesetté, nehezen etethetővé
válhat. Ilyenkor azonnali orvosi vizsgálatra szorul. A magikterusz későbbi
stádiumaiban irritábilitás, izommerevség vagy görcsök és láz jelentkezhet.
Fontos, hogy az orvos minden újszülöttnél értékelje a
sárgaság mértékét az első néhány életnapon. Néhány újszülöttnél veszélyesen
magas bilirubinszint alakult ki azután, hogy a megszületést követő első napon
hazaengedték a kórházból, mielőtt még a vér bilirubinszintje elkezdett volna
emelkedni. Ezért rendkívül fontos, hogy a korán hazaadott újszülötteket az
otthonukban egy nővér, vagy a rendelőben az orvos néhány nappal a hazaadást
követően megvizsgálja, és meghatározza a bilirubin szintet. Különösen
vonatkozik ez azokra, akik néhány héttel korábban születtek a kelleténél, és
akik szopnak.
Az orvos először megvizsgálja az újszülöttet egy jól
megvilágított helyen, majd az újszülött bőréhez tartott speciális eszközzel
(bilirubinometer) meghatározza a sárgaság mértékét, vagy a bilirubin
koncentrációját méri egy kevés vérből.
Kezelés
Az enyhe fokú hiperbilirubinémia nem igényel kezelést. A
gyakori etetés felgyorsítja a bélműködést, csökken a bilirubin-visszaszívás a
béltartalomból, és emiatt alacsonyabb lesz a vér bilirubinszintje. A mérsékelt
hiperbilirubinémia kékfénnyel kezelhető (fototerápia): ehhez az újszülöttet
meztelenül fluoreszcens fény alá helyezik. A fény hatására a bilirubin átalakul
a bőrben, és ebben a formában sokkal könnyebben választódik ki a májban, illetve
a vesékben. Az újszülött szemét a kezelés idejére le kell takarni. Otthon is
lehet fénykezelést végezni úgy, hogy a gyermeket egy száloptikás
"bilirubin-takaró"-ra fektetjük, mely megvilágítja a bőrét. Ezeknek
az újszülötteknek a véréből ismételten meg kell határozni a bilirubin szintjét
addig, amíg az csökkenni nem kezd.
Ritkán szükség lehet arra is, hogy az anya a szoptatásról
átmenetileg átálljon a tápszerrel történő táplálásra, hogy minden étkezésnél
elegendő mennyiséget ehessen az újszülött. Amint a bilirubinszint csökkeni
kezd, vissza lehet térni a szoptatásra. A mérsékelt hiperbilirubinémia a
szoptatott csecsemőknél néha hetekig is fennállhat. Ez normális jelenség, ami
nem okoz problémát az újszülöttnek, és általában nem kell felfüggeszteni a
szoptatást sem.
Ha az újszülött vérében a bilirubin veszélyes szintet ér el,
azt vércserével lehet gyorsan csökkenteni. Ennek során egy steril katétert
vezetnek az újszülött köldökvénájába, a köldökzsinór metszéslapja felől. A
bilirubintartalmú vért leeresztik, és ugyanolyan mennyiségben friss vért adnak
helyette.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további
alfejezetei:
Vérszegénység
A vérszegénység (anémia) az az állapot, amikor
túl kevés vörösvérsejt van a vérben.
Normálisan az újszülött csontvelője nem termel új
vörösvérsejtet az első 3-4 élethéten. Akkor alakul ki vérszegénység, amikor a
vörösvérsejtek túl gyorsan bomlanak le, túl sok vért veszített az újszülött,
vagy ezek együttesen fordulnak elő.
Bármilyen folyamat, ami a vörösvérsejtek széteséséhez vezet,
ha elég súlyos, vérszegénységet és magas bilirubinszintet (hiperbilirubinémia)
eredményez. Az újszülöttek hemolitikus betegsége a vörösvérsejtek gyors
szétesését okozza. A vörösvérsejtek bizonyos örökletes rendellenességei is a
sejtek fokozott pusztulásával járnak. Ilyen például az örökletes szferocitózis
is, amelyben a vörösvérsejtek kicsik és a mikroszkóp alatt gömbölyűnek
látszanak.
A megszületés előtt szerzett fertőzések, pl. a
toxoplazmózis, a rubeola, a citomegalovírus, a herpesz szimplex vagy a
szifilisz, valamint a megszületés során, vagy az után szerzett bakteriális
fertőzések is a vörösvérsejtek gyors szétesését okozzák.
A vérszegénység másik oka a vérvesztés. A vérvesztés
sokféleképpen kialakulhat, pl. ha nagy menynyiségű magzati vér kerül a
méhlepényen keresztül az anya keringésébe (foetomaternalis transzfúzió), vagy
ha nagy mennyiségű vér reked a méhlepényben, amikor leszorítják a
köldökzsinórt. A méhlepény le is válhat a méh faláról a megszületés előtt, mely
szintén a magzat kivérzéséhez vezet. Ritkán vérszegénységet okozhat az is, ha a
magzati csontvelő nem termel elég vörösvérsejtet. Ez fordul elő többek között a
Fanconi anémiának nevezett genetikai betegségben is, valamint ritkán bizonyos
gyógyszerek hatására, melyeket a terhesség során szedett az édesanya.
Panaszok, tünetek és kezelés
Az az újszülött, aki a vajúdás vagy szülés alatt nagy
mennyiségű vért veszített, sápadtnak tűnik, szívműködése szapora, vérnyomása
alacsony, légzésszáma magas, légzése felületes. Enyhébb vérszegénység esetén
elesettség, táplálási nehezítettség jelentkezhet, vagy akár tünetmentes is
lehet. Ha a vérszegénység oka a vörösvérsejtek gyors szétesése, fokozódik a
bilirubin termelődés, és az újszülött bőre és szeme fehérje besárgulhat
(sárgaság).
Nagymennyiségű vér gyors elvesztését követően, mely
többnyire a vajúdás illetve szülés alatt következik be, az újszülöttnek
intravénásan folyadékot, majd vért kell adni. Nagyon súlyos hemolitikus (a
vörösvérsejtek szétesése miatt kialakuló) anémia esetén szintén szükség lehet
vérátömlesztésre (transzfúzió), bár ilyenkor gyakrabban végeznek vércserét
(csere-transzfúzió), melynek során leeresztik az újszülött vérének egy részét,
majd ugyanolyan mennyiségű friss donor vérrel pótolják. A vércsere eltávolítja
a bilirubint a keringésből, és így szünteti meg a hiperbilirubinémiát.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további
alfejezetei:
Vérszegénység
A vérszegénység (anémia) az az állapot, amikor túl kevés
vörösvérsejt van a vérben.
Normálisan az újszülött csontvelője nem termel új
vörösvérsejtet az első 3-4 élethéten. Akkor alakul ki vérszegénység, amikor a
vörösvérsejtek túl gyorsan bomlanak le, túl sok vért veszített az újszülött,
vagy ezek együttesen fordulnak elő.
Bármilyen folyamat, ami a vörösvérsejtek széteséséhez vezet,
ha elég súlyos, vérszegénységet és magas bilirubinszintet (hiperbilirubinémia)
eredményez. Az újszülöttek hemolitikus betegsége a vörösvérsejtek gyors
szétesését okozza. A vörösvérsejtek bizonyos örökletes rendellenességei is a
sejtek fokozott pusztulásával járnak. Ilyen például az örökletes szferocitózis
is, amelyben a vörösvérsejtek kicsik és a mikroszkóp alatt gömbölyűnek
látszanak.
A megszületés előtt szerzett fertőzések, pl. a
toxoplazmózis, a rubeola, a citomegalovírus, a herpesz szimplex vagy a
szifilisz, valamint a megszületés során, vagy az után szerzett bakteriális
fertőzések is a vörösvérsejtek gyors szétesését okozzák.
A vérszegénység másik oka a vérvesztés. A vérvesztés
sokféleképpen kialakulhat, pl. ha nagy menynyiségű magzati vér kerül a
méhlepényen keresztül az anya keringésébe (foetomaternalis transzfúzió), vagy
ha nagy mennyiségű vér reked a méhlepényben, amikor leszorítják a
köldökzsinórt. A méhlepény le is válhat a méh faláról a megszületés előtt, mely
szintén a magzat kivérzéséhez vezet. Ritkán vérszegénységet okozhat az is, ha a
magzati csontvelő nem termel elég vörösvérsejtet. Ez fordul elő többek között a
Fanconi anémiának nevezett genetikai betegségben is, valamint ritkán bizonyos
gyógyszerek hatására, melyeket a terhesség során szedett az édesanya.
Panaszok, tünetek és kezelés
Az az újszülött, aki a vajúdás vagy szülés alatt nagy
mennyiségű vért veszített, sápadtnak tűnik, szívműködése szapora, vérnyomása
alacsony, légzésszáma magas, légzése felületes. Enyhébb vérszegénység esetén
elesettség, táplálási nehezítettség jelentkezhet, vagy akár tünetmentes is
lehet. Ha a vérszegénység oka a vörösvérsejtek gyors szétesése, fokozódik a bilirubin
termelődés, és az újszülött bőre és szeme fehérje besárgulhat (sárgaság).
Nagymennyiségű vér gyors elvesztését követően, mely
többnyire a vajúdás illetve szülés alatt következik be, az újszülöttnek
intravénásan folyadékot, majd vért kell adni. Nagyon súlyos hemolitikus (a
vörösvérsejtek szétesése miatt kialakuló) anémia esetén szintén szükség lehet
vérátömlesztésre (transzfúzió), bár ilyenkor gyakrabban végeznek vércserét
(csere-transzfúzió), melynek során leeresztik az újszülött vérének egy részét,
majd ugyanolyan mennyiségű friss donor vérrel pótolják. A vércsere eltávolítja
a bilirubint a keringésből, és így szünteti meg a hiperbilirubinémiát.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további
alfejezetei:
Policitémia
A policitémia a vörösvérsejtek kórosan magas koncentrációja
a vérben.
Ha jelentősen megnő a vérben a vörösvérsejtek
koncentrációja, a vér túl sűrűvé válik, nagyon lelassul az áramlása a kis
erekben, és ez rontja a szövetek oxigénellátását. A túlhordott újszülöttek,
valamint a súlyos magas vérnyomásban szenvedő, dohányzó, vagy nagy tengerszint
feletti magasságon lakó anyák újszülöttjei között nagyobb a policitémia
kockázata. Akkor is kialakulhat, ha az újszülött túl sok vért kap a
méhlepényből, ami annak a következménye lehet, hogy az újszülött a megszületés
után, a köldökzsinór leszorítása előtt, egy ideig a méhlepénynél alacsonyabban
feküdt.
A policitémiás újszülött bőre élénk- vagy sötétvörös lehet.
Legtöbbször más tünet nem észlelhető. Előfordulhat azonban mozgásszegénység,
etetési nehézség, szapora szívműködés és légzés, valamint ritkán görcsök. Ha az
újszülöttben ilyen tünetek észlelhetők, és a vérében a vörösvérsejtek száma
(hematokrit) túl magas, akkor parciális (részleges) vércserét végeznek, melynek
során az újszülöttből vért távolítanak el, és azt albumin- vagy élettani
sóoldattal pótolják; ezzel a módszerrel felhígítják az újszülött vérét és így
korrigálják a policitémiát.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további
alfejezetei:
A pajzsmirigy betegségei
E kórképekről akkor beszélünk, ha a pajzsmirigy túl kevés
(hipotireózis) vagy túl sok (hipertireózis) hormont termel.
Hipotireózis:Ha
az újszülöttkori hipotireózist nem kezelik, lelassul a növekedés és az értelmi
fejlődés, végül pedig értelmi fogyatékosság alakul ki. Az újszülöttkori
hipotireózis leggyakoribb oka a pajzsmirigy teljes hiánya vagy fejletlensége.
Kezdetben nincsenek tünetek. Később levertség, rossz étvágy, székrekedés,
rekedt sírási hang, köldöksérv (a hasüregi szervek kiboltosulása a köldöknél)
és a növekedés elmaradása jelentkezhet. Végül pedig az újszülöttnél durva
arcvonások alakulnak ki, és a nyelv megnagyobbodik.
A korán megkezdett kezeléssel megelőzhető az értelmi
fogyatékosság. Emiatt a megszületés után minden újszülöttől vért vesznek a
kórházban a pajzsmirigyhormon szintjének a meghatározása céljából. A kezelés
pajzsmirigyhormonnal történik.
Hipertireózis:
Ritkán újszülöttkorban is jelentkezhet hipertireózis vagy
Basedow-kór. Általában olyankor alakul ki, ha az édesanya Basedow-kórban szenved
a terhessége alatt, vagy ha a terhesség előtt Basedow-kór miatt kezelésben
részesült. Basedow-kórban
a beteg szervezete olyan
ellenanyagokat termel, melyek fokozott hormontermelésre serkentik a
pajzsmirigyet. Ezek az ellenanyagok átjutnak a méhlepényen, és a magzat
pajzsmirigyére is hasonlóképpen hatnak. Az érintett újszülöttekben ez fokozott
anyagcserét okoz, mely szapora szívműködéssel és légzéssel, ingerlékenységgel,
fokozott étvággyal és elégtelen súlygyarapodással jár.
Az újszülött szemei, akárcsak az édesanyjáé, dülledtek
lehetnek (exoftalmusz). Ha a pajzsmirigy megnagyobbodik (golyva), nyomhatja a
légcsövet, és akadályozhatja a légzést. Amennyiben a szívfrekvencia nagyon
magas, szívelégtelenség alakulhat ki. A Basedow-kór halálos lehet, ha nem
veszik észre, és nem kezelik.
A hipertireózis gyanúja a jellegzetes tünetek alapján merül
fel. A diagnózist az újszülött vérében kimutatható emelkedett pajzsmirigyhormon
szint és anyai pajzsmirigy-serkentő ellenanyagok támasztják alá.
A hipertireózis kezelésére az újszülöttnek olyan
gyógyszereket (pl. propiltiouracilt) adnak, amelyek lassítják a pajzsmirigy
hormontermelését. A kezelésre mindössze néhány hónapig van szükség, ugyanis az
anyai ellenanyagok, melyek a méhlepényen keresztül kerültek a magzat vérébe,
ennyi ideig maradnak az újszülött keringésében.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további
alfejezetei:
Újszülöttkori
szepszis
A szepszis (vérmérgezés) baktériumok által okozott fertőzés
a vérben.
Az immunrendszer éretlensége miatt az újszülöttek, különösen
a koraszülöttek esetében sokkal magasabb a vérmérgezés kockázata, mint a
nagyobb gyermekek, vagy a felnőttek között. A koraszülöttek szervezetéből
hiányoznak bizonyos baktériumok ellen termelődő antitestek, melyek általában a
terhesség késői szakaszában kerülnek a méhlepényen keresztül az anyából a
magzatba. Jelentős kockázati tényezőt jelentenek az intravénás katéterek és a
lélegeztetőgépek is.
A baktériumok közül a megszületés körül leggyakrabban a B
csoportú sztreptokokkusz okoz vérmérgezést. Később, az újszülött intenzív
osztályon (NIC) történő kezelés során kialakuló szepszisért leggyakrabban egy
sztafilokokkusz (a koaguláz negatív sztafilokokkusz) a felelős.
Panaszok, tünetek és kórisme
A szeptikus újszülött általában bágyadt, nehezen etethető,
és a testhőmérséklete gyakran alacsony. Előfordulhat ezen kívül légzésleállás
(apnoe), láz, sápadtság, rossz vérkeringés a bőrben, hideg végtagok,
haspuffadás és sárgaság is.
Mivel az újszülöttek ellenálló képessége a fertőzésekkel
szemben gyenge, ezért a vérkeringésben lévő baktériumok bekerülhetnek a
különböző szervekbe, és megfertőzhetik azokat. Az egyik legsúlyosabb
szövődménye a vérmérgezésnek az agyat borító hártyák fertőződése
(agyhártyagyulladás vagy meningitisz). Agyhártyagyulladás esetén az újszülött
rendkívül bágyadt lehet, előfordulhat kóma, görcs vagy a kutacsok (a
koponyacsontok között lévő puha terület) elődomborodása. Gerinccsapolással
(lumbálpunkció), és a gerincvelői (cerebrospinális) folyadék vizsgálatával és tenyésztésével
bizonyítható vagy kizárható az agyhártyagyulladás. Valamelyik csont fertőződése
(csontvelőgyulladás vagy osteomyelitis) fájdalommal és a végtag duzzanatával
jár, és gyakran az hívja fel rá a figyelmet, hogy az újszülött az érintett
végtagját nem mozgatja. Az ízületek gyulladása következtében az adott ízület
duzzadttá, meleggé, vöröses színűvé és érzékennyé válik; az érintett végtagot
az újszülött ilyenkor is kevésbé mozgatja. Ha ízületi fertőzésre van gyanú, egy
tűvel egy kevés folyadékot szívnak le a beteg ízületből, és abból tenyésztést
végeznek.
Kezelés és kórjóslat
Vérmérgezés gyanúja esetén az újszülött intravénásan
antibiotikumot kap addig is, amíg a vértenyésztés (hemokultúra) eredménye meg
nem érkezik. Amikor sikerül azonosítani a kórokozót, az antibiotikus kezelést
célzottan lehet folytatni. A kezelés során az antibiotikumok mellett szükség
lehet többek közt gépi lélegeztetésre, intravénás folyadékpótlásra, valamint a
vérnyomás és a keringés támogatására.
Koraszülöttek esetében a vérmérgezés a leggyakoribb halálok
az első élethét után. A vérmérgezés többnyire maradandó károsodás nélkül
gyógyul, kivéve, ha agyhártyagyulladás lép fel, mely után értelmi
fogyatékosság, agyi bénulás, görcs vagy halláskárosodás jelentkezhet.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további
alfejezetei:
Nekrotizáló
enterokolitisz
A nekrotizáló enterokolitisz (NEC) a bél belső felszínének a
károsodása.
A nekrotizáló enterokolitisz általában a koraszülöttek
betegsége. Az oka nem teljesen ismert. Ha a beteg koraszülöttekben csökken a
bél vérátáramlása, sérül a belső felszínét borító nyálkahártya, és a bélben
normálisan jelen levő baktériumok be tudnak hatolni a károsodott bélfalba. Ha a
károsodás a bélfalat a teljes vastagságában érinti, az átszakadhat (perforáció),
a béltartalom a hasüregbe szivároghat, és hashártyagyulladás alakulhat ki
(peritonitisz). A nekrotizáló enterokolitisz vérmérgezést (szepszis) is
okozhat. A legsúlyosabb esetben halálos is lehet.
NEC-ben a beteg hasa megpuffad, epéset hányhat, és véres
lehet a széklete is. Rövid idő alatt nagyon rossz általános állapotba kerülnek,
elesettekké válnak, testhőmérsékletük csökken és ismételt apnoék jelentkeznek.
A diagnózist hasi röntgenvizsgálat támasztja alá. Vért vesznek bakteriológiai
tenyésztésre (hemokultúra) is, hogy azonosítani lehessen a fertőzésért felelős
kórokozót.
Megelőzés, kezelés és kórjóslat
Tápszer helyett inkább anyatejjel tápláljuk a
koraszülötteket, mert úgy tűnik, hogy az némi védelmet nyújt a nekrotizáló
enterokolitisszel szemben. A kicsi vagy beteg koraszülöttekben úgy is
csökkenthető a NEC kialakulásának a kockázata, ha az etetést néhány napig
késleltetik, majd csak lassan, fokozatosan emelik az adagot. NEC gyanúja esetén
az etetést le kell állítani. Ilyenkor szívókatétert vezetnek az újszülött
gyomrába, hogy eltávolítsák a lenyelt tápszert és levegőt, és így
tehermentesítsék a beleket. A megfelelő víztartalom (hidratáltság)
fenntartására intravénás folyadékot adnak, és a hemokultura levétele után
antibiotikus kezelést indítanak.
A NEC-es újszülöttek kb. 70%-ánál nincs szükség műtétre. Ha
viszont a bél perforál, azt meg kell operálni. Akkor is sebészi beavatkozásra
van szükség, ha a kezelés ellenére a beteg állapota tovább romlik.
A nagyon kicsi és nagyon beteg koraszülöttek hasüregébe
csövet (peritoneális drént) vezetnek mindkét oldalon a has alsó részén. A
hasüregbe került széklet és folyadék ezeken a csöveken keresztül ki tud ürülni,
ami az antibiotikumok adásával elősegíti a tünetek javulását. Sok, drénnel
kezelt újszülött állapota stabilizálódik, így a műtétet később biztonságosabban
lehet elvégezni. Néha teljes gyógyulás is bekövetkezhet további műtétek nélkül
is.
A nagyobb újszülöttek esetében műtétre van szükség, melynek
során a beteg bélszakaszt eltávolítják, a maradék egészséges csonkokat pedig
kivezetik a bőrfelszínre egy átmeneti nyílást (sztomát) hozva létre, melyen
keresztül a salakanyagok távozhatnak.
Az intenzív gyógyszeres kezelés és, ha szükséges, a műtét
jelentősen javította a nekrotizáló enterokolitisz kórjóslatát. A betegek több
mint kétharmada marad életben.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további
alfejezetei:
Koraszülöttek
retinopátiája
A koraszülöttek retinopátiája (retinopathy of prematurity -
ROP) egy olyan betegség, melynek során a szemfenék (retina) kis erei
rendellenesen növekszenek.
A nagyon éretlen koraszülöttek retináját ellátó vérerek
növekedése egy időre megszakadhat. Amikor a növekedés újraindul, ez
szabályozatlan formában történik. E szabálytalan, gyors növekedés során a kis
erek bevérezhetnek, és ez végül hegesedéshez vezet. A legsúlyosabb esetben a
folyamat leválasztja a retinát (ideghártyát) a szemfenékről, ami vakságot okoz.
A magas véroxigén szint szintén növeli a ROP kockázatát.
A ROP nem okoz tüneteket; a diagnózis felállításához a
szemfenék gondos szemészeti vizsgálata szükséges. Ezért az 1500 g-nál kisebb
súllyal született koraszülöttek szemét leghamarabb 4 hetes életkortól kezdve
rendszeresen szemészorvos ellenőrzi. A vizsgálatot szükség szerint 1-2 hetente
kell ismételni, amíg a retina ereinek a növekedése be nem fejeződik. Súlyos ROP
esetén élethosszig tartó, rendszeres, évenkénti szemvizsgálatra van szükség. Ha
időben észlelik, a retinaleválást esetleg kezelni lehet az érintett szem teljes
látásvesztésének megelőzése érdekében.
Megelőzés, kezelés és kórjóslat
Koraszülötteknél, ha oxigén adására van szükség, a
belélegzett oxigén koncentrációját gondosan kell kontrollálni, hogy elkerüljük
a túl magas véroxigén szint kialakulását, ez ugyanis növeli a ROP kockázatát. A
véroxigén szintet is lehet monitorizálni, közvetett módon, pulzoximéter
segítségével, mely a kéz- vagy lábujjon átfolyó vérben méri az oxigén szintjét.
A ROP általában enyhe fokú, és magától gyógyul, a szemésznek
azonban rendszeresen kell a szemeket ellenőrizni, amíg az erek növekedése be
nem fejeződik.
Nagyon súlyos ROP-ban lézerrel kell kezelni a retina külső
részét. Ezzel az eljárással megállítható az erek rendellenes növekedése, és
csökkenthető a retinaleválás és a látásvesztés kockázata.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további
alfejezetei:
Bronchopulmonális
diszplázia
A bronchopulmonális diszplázia (krónikus tüdőbetegség) a
tüdőkre ismételten ható károsító tényezők következtében kialakuló kórkép.
A bronchopulmonális diszplázia leggyakrabban olyan
koraszülöttekben fejlődik ki, akiknek a megszületéskor súlyos tüdőbetegségük
(pl. respirációs disztressz szindróma) volt, különösen akkor, ha néhány hétnél
hosszabb ideig gépi lélegeztetést igényeltek. Az érzékeny tüdőszövetek károsodhatnak,
ha a léghólyagokat a lélegeztetőgép túlfújja, vagy ha magas az oxigénszint.
Ilyenkor a tüdőkben gyulladás alakulhat ki, és folyadék halmozódhat fel bennük.
A bronchopulmonális diszplázia néha érett újszülöttekben is kialakulhat
tüdőbetegség (pl. tüdőgyulladás) következtében.
Panaszok, tünetek és kórisme
Az érintett újszülöttek légzése általában szapora,
nehézlégzésük lehet mellkasi behúzódással belégzésben és alacsony véroxigén
szinttel, mely a bőr kékes elszíneződését okozza (cianózis). Néha, súlyos
esetben, az újszülött a levegőt csak lassan tudja kilélegezni, és "levegő
csapda" alakulhat ki, mely miatt a mellkas túlfújtnak látszik.
Noha néhány súlyos állapotú újszülött több hónapos kezelés
után is meghalhat, a legtöbben azért túlélik a betegséget. A tüdőelváltozások
több év alatt gyógyulnak. Később azonban nagyobb körükben az asztma és a
vírusos tüdőgyulladások (pl. a respirációs syncytialis vírus [RSV] által
okozott, a téli hónapokban előforduló betegség) kockázata.
A bronchopulmonális diszplázia diagnózisa olyan
koraszülöttnél állítható fel, aki hosszú ideig részesült gépi
légzéstámogatásban, és akiben nehézlégzés és tartós oxigénigény észlelhető. Az
alacsony véroxigén szint és a mellkasröntgen felvétel támasztják alá a
diagnózist.
Megelőzés és kezelés
A lélegeztető gépeket csak végszükség esetén használják, és
akkor is a lehető legóvatosabban, hogy elkerüljék a tüdőszövet károsodását.
Amilyen hamar ez biztonsággal megtehető, megszüntetik a gépi lélegeztetést.
Bronchopulmonális diszpláziában kezdetben oxigén adására
lehet szükség, hogy ne alakuljon ki cianózis.
Fontos a megfelelő táplálás, hogy elősegítsük a tüdők
növekedését, és hogy az új tüdőszövet egészséges legyen. Így a károsodott
terület aránya a teljes tüdőszövethez viszonyítva egyre kisebb lesz.
Mivel a gyulladt tüdőszövetekben folyadék halmozódik fel, a
napi folyadékbevitelt meg kell szorítani, és vizelethajtók (diuretikumok)
adásával fokozni lehet a vizeletbe történő folyadék kiválasztást.
Miután az ilyen újszülöttek kikerülnek a kórházból, kerülni
kell, hogy cigarettafüst, vagy a hősugárzó, illetve fafűtéses kályha füstje
érje őket. Kerüljék a kontaktust az olyan emberekkel, akiknek felső légúti
fertőzésük van. Bizonyos esetekben részlegesen immunizálni lehet őket RSV
fertőzéssel szemben úgy, hogy RSV ellenes specifikus antitesteket kapnak. Ezt
az ellenanyagot ősszel és télen havonta kell beadni.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további
alfejezetei:
Koraszülöttek
apnoéja
A koraszülöttek apnoéja 20 mp-nél tovább tartó légzésszünet.
A koraszülöttek apnoéja gyakran fordul elő az olyan
koraszülöttek között, akik a 34. terhességi hét előtt születtek; gyakorisága és
súlyossága az igen éretlen koraszülöttek között nagyobb. Ezekben az
újszülöttekben a légzés szabályozásáért felelős agyterület (légzőközpont) még
nem elég érett. Emiatt vannak olyan időszakok, amikor normálisan lélegzik az
újszülött, és vannak olyanok, amikor légzést rövid szünetek szakítják meg. A
nagyon pici koraszülöttekben apnoét okozhat a garat átmeneti elzáródása is a
garatizmok csökkent tónusa vagy a nyak túlzott előrehajlása következtében; ezt
obstruktív (elzáródás miatt kialakuló) apnoénak hívják. Idővel, ahogy a
légzőközpont érik, ezek az epizódok egyre ritkábbak lesznek, majd a terminus (a
szülés számított ideje) közelébe érve megszűnnek.
Panaszok, tünetek és kórisme
A koraszülöttekre rutinszerűen olyan monitort kapcsolnak,
mely hangjelzéssel riaszt, ha a légzés hosszabb időre megszakad, vagy ha a
szívfrekvencia lelassul. A légzésleállás, annak időtartamától függően, a vér
oxigénszintjének a csökkenéséhez vezethet, mely a bőr kékes elszíneződését
okozza (cianózis). Az alacsony véroxigén szint következtében lelassul a
szívfrekvencia (bradikardia).
Az apnoe lehet valamilyen más betegség, pl. vérmérgezés
(szepszis), alacsony vércukorszint (hipoglikémia) vagy lehűlés (hipotermia)
tünete. Ezért, ha az apnoés epizódok gyakorisága megnő, az orvosnak meg kell
vizsgálnia az újszülöttet, hogy kizárja ezeket a kórállapotokat.
Kezelés
Az apnoe kezelése a kiváltó októl függ. Ha a garat
elzáródása okozza, az újszülöttet a hátára vagy az oldalára kell fektetni, és a
fejét középállásba kell helyezni. Amennyiben az apnoés epizódok gyakorisága
növekszik, különösen, ha cianózissal is jár, az újszülöttnek a légzőközpontot
serkentő gyógyszert (pl. koffeint vagy aminofillint) adnak. Ha e kezelési módok
nem akadályozzák meg a gyakori és súlyos apnoékat, a koraszülöttnek CPAP
(folyamatos pozitív légúti nyomás) kezelésre vagy gépi légzéstámogatásra lehet
szüksége.
Néhány héttel a szülés normálisan tervezett időpontja
(terminus) előtt gyakorlatilag minden koraszülöttnél megszűnnek az apnoés
epizódok. Néhány csecsemőt azonban még a tünetek teljes megszűnése előtt
hazaadnak, és otthon monitorizálják őket; ez a gyakorlat azonban nem
általánosan elfogadott. A koraszülöttek apnoéja és a hirtelen csecsemőhalál
szindróma (sudden infant death syndrom - SIDS
) között, mely utóbbi általában
hónapokkal a megszületés után fordul elő, nincs bizonyított összefüggés.
Ugyanakkor az sincs bizonyítva, hogy apnoe-monitorral az otthonába bocsátva egy
csecsemőt, csökkenne a SIDS kockázata.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további
alfejezetei:
A
túlhordott újszülött
Túlhordott az az újszülött, aki a betöltött 42. terhességi
hét után született.
A túlhordás ritkább, mint a koraszülés. Általában nem ismert
annak az oka, hogy a terhesség miért folytatódik a terminuson túl.
Túlhordás esetén a méhlepény beszűkült működése
veszélyezteti a magzatot. A terhesség vége felé, a méhlepény elkezd zsugorodni,
és egyre kevésbé lesz képes ellátni a magzatot megfelelő mennyiségű
tápanyaggal. Hogy ezt kompenzálja, a magzat a saját szervezetéből kezdi el
felhasználni a zsírt és a szénhidrátokat az energiatermeléshez. Ennek
eredményeként lelassul a növekedése, esetenként még veszít is a súlyából. Ha
túlságosan összezsugorodik a méhlepény, akkor nem képes elég oxigént
biztosítani a magzat számára, különösen a vajúdás alatt. Az oxigénhiány magzati
distressz
kialakulásához vezethet, és súlyos
esetben az agy vagy más szervek károsodását eredményezheti. A foetális
distressz következtében a magzat székletet (mekoniumot) üríthet a magzatvízbe,
emellett mély, hüppögő légzőmozgást végezhet, melynek következtében mekoniumos
magzatvíz kerülhet a tüdejébe a szülés előtt vagy alatta. Ilyenkor a
megszületés után légzészavar alakulhat ki (mekónium aspirációs szindróma).
Panaszok, tünetek
A túlhordott újszülöttek bőre száraz, hámló, laza és
sorvadt, különösen akkor, ha a méhlepény működése már súlyosan beszűkült. Gyakran
riadtnak tűnnek. Ha a magzatvízben mekónium volt, a bőr és a körömágy zöldes
színű lehet. A megszületés után hipoglikémiára (alacsony vércukorszint)
hajlamosak, különösen olyankor, ha a szülés alatt rossz volt az
oxigénellátottság.
Kezelés
A megszületés után újraélesztésre lehet szükség azoknál a
túlhordott újszülötteknél, akiknél oxigénhiány, illetve foetális distressz
alakult ki. Ha mekónium került a tüdőkbe, akkor lélegeztetés válhat
szükségessé. A hipoglikémia megelőzésére intravénás cukoroldatot kell kapniuk,
vagy gyakran kell őket anyatejjel, illetve tápszerrel etetni.
Amennyiben ezek a komplikációk nem jelentkeznek, a fő cél
az, hogy megfelelően tápláljuk az újszülöttet, hogy minél előbb elérje a
korának megfelelő súlyt.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további
alfejezetei:
A terhességi korához képest kis súlyú újszülött
Azokat a koraszülött, időre született vagy túlhordott
újszülötteket, akiknek a testsúlya a velük azonos terhességi hétre született
újszülöttek 90%-ánál kisebb (a 10-es percentilis alatt van), a terhességi
korához képest kis súlyúnak tekintjük.
Ennek az állapotnak számos oka lehet. Sok esetben egyszerűen
genetikai tényezők okozzák, pl. a kistermetű szülők gyermekeiben (vagy
ritkábban valamilyen speciális, alacsony termettel járó genetikai szindróma
része lehet). Máskor a méhlepény beszűkült működése miatt a magzat nem jut elég
tápanyaghoz, ezért a növekedése zavart szenved. Ez történhet olyankor, ha az
anyának magas a vérnyomása, préeklampsziája, vesebetegsége vagy régóta fennálló
cukorbetegsége van. A megszületés előtt szerzett vírusfertőzés (pl.
citomegalovírus) is okozhatja. Gátolhatja a magzat növekedését az is, ha az
anya dohányzik, alkoholt vagy tiltott drogokat fogyaszt a terhesség alatt.
A genetikai szindrómák és a
vírusfertőzések kivételével a kis születési súly nem okoz tüneteket. Ha a
magzat növekedése a méhlepény működészavara és a rossz tápanyag-ellátottság
miatt lassult le, akkor a megszületés után, ha megfelelően tápláljuk, fel fog
gyorsulni a növekedése. Néhány, a terhességi korához képest kis súlyú
újszülött, gyermek- és felnőttkorban is kicsi marad.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további
alfejezetei:
A
terhességi korához képest kis súlyú újszülött
Azokat a koraszülött, időre született vagy túlhordott
újszülötteket, akiknek a testsúlya a velük azonos terhességi hétre született
újszülöttek 90%-ánál kisebb (a 10-es percentilis alatt van), a terhességi
korához képest kis súlyúnak tekintjük.
Ennek az állapotnak számos oka lehet. Sok esetben egyszerűen
genetikai tényezők okozzák, pl. a kistermetű szülők gyermekeiben (vagy
ritkábban valamilyen speciális, alacsony termettel járó genetikai szindróma
része lehet). Máskor a méhlepény beszűkült működése miatt a magzat nem jut elég
tápanyaghoz, ezért a növekedése zavart szenved. Ez történhet olyankor, ha az
anyának magas a vérnyomása, préeklampsziája, vesebetegsége vagy régóta fennálló
cukorbetegsége van. A megszületés előtt szerzett vírusfertőzés (pl.
citomegalovírus) is okozhatja. Gátolhatja a magzat növekedését az is, ha az
anya dohányzik, alkoholt vagy tiltott drogokat fogyaszt a terhesség alatt.
A genetikai szindrómák és a
vírusfertőzések kivételével a kis születési súly nem okoz tüneteket. Ha a magzat
növekedése a méhlepény működészavara és a rossz tápanyag-ellátottság miatt
lassult le, akkor a megszületés után, ha megfelelően tápláljuk, fel fog
gyorsulni a növekedése. Néhány, a terhességi korához képest kis súlyú
újszülött, gyermek- és felnőttkorban is kicsi marad.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további
alfejezetei:
Respirációs
disztressz szindróma
A respirációs disztressz szindróma a koraszülöttekre
jellemző légzészavar, melyben a tüdők léghólyagjai (alveolusok) a felületaktív
anyag elégtelen termelése vagy hiánya következtében nem maradnak nyitva.
Ahhoz, hogy egy újszülött könnyen tudjon lélegezni, az
szükséges, hogy a tüdők léghólyagjai levegővel telve nyitva tudjanak maradni.
Normális esetben a tüdők - zsírokból és fehérjékből álló - felületaktív
anyagot, más néven surfactantot termelnek. A surfactant nedvesítő anyagként
működik, amely a léghólyagok belső felszínét béleli. Csökkenti a felületi
feszültséget, és így lehetővé teszi, hogy az alveolusok a teljes légzési ciklus
alatt nyitva maradjanak. A felületaktív anyag általában a 34. terhességi hét
után kezd el termelődni. Minél korábban születik egy újszülött, annál nagyobb
valószínűséggel alakul ki respirációs distressz szindróma a megszületés után.
Majdnem kizárólag koraszülöttekben alakul ki ez a kórkép, és gyakoribb azok
között, akiknek az édesanyja cukorbeteg volt a terhesség alatt.
Panaszok, tünetek és kórisme
Az érintett újszülöttek tüdeje rugalmatlan, a léghólyagok
hajlamosak teljesen összeesni, ezáltal a levegő teljesen kiürül a tüdőkből.
Néhány nagyon éretlen koraszülött esetében a tüdők annyira rugalmatlanok
lehetnek, hogy az újszülött a megszületés után képtelen lélegezni. Többnyire
azonban a légzés beindul, de a tüdő igen merev, így súlyos légzészavar alakul
ki. A respirációs disztressz nehézlégzés formájában jelentkezik, melynek jelei
a bordakosár alatti mellkasi behúzódás, az orrnyílás kitágulása belégzéskor,
valamint a nyögés kilégzéskor. Mivel a tüdők jelentős része légtelen, az
újszülött vér oxigénszintje alacsony, amely a bőr kékes elszíneződését okozza
(cianózis). Néhány óra alatt a betegség egyre súlyosabb lesz, ahogy a meglévő,
kis mennyiségű felületaktív anyag elhasználódásával egyre több alveolus esik
össze, és ahogy a légzőizmok elfáradnak és elgyengülnek. Végül is kezelés
nélkül az oxigénhiány miatt károsodhat az agy, illetve más szerv, vagy akár meg
is halhat az újszülött.
A diagnózis a tüneteken és a koraszülött kóros
mellkasröntgen leletén alapszik.
Megelőzés és kezelés
A respirációs disztressz szindróma kockázata jelentősen
csökkenthető, ha a szülést biztonságosan késleltetni tudják addig, amíg a
magzat tüdeje nem termel elegendő felületaktív anyagot. A szülészorvos
amniócentézist is végezhet, melynek során kevés magzatvizet szív le fecskendővel,
és abból vizsgálja, megfelelő-e a surfactant termelés. Ha még nem elegendő a
felületaktív anyag, de a koraszülés már nem kerülhető el, az orvos
kortikoszteroid (betametazon vagy dexametazon) injekciókat adhat az anyának. A
kortikoszteroidok átjutnak a méhlepényen, és felgyorsítják a magzat surfactant
termelését. Az első injekciót követő 48 órán belül a magzat tüdejének az
érettsége eléri azt a szintet, amikor már nem alakul ki respirációs distressz
szindróma, vagy ha mégis, enyhe lefolyásra lehet számítani.
Enyhe fokú respirációs disztressz szindróma esetén a
megszületés után csak oxigénkezelésre lehet szükség, melyet fejbúrába vagy
csövön keresztül az orrba lehet adni. Súlyos esetben folyamatos pozitív légúti
nyomással kell az oxigént bejuttatni. A folyamatos pozitív légúti nyomás
(continuous positive airway pressure, CPAP) azt jelenti, hogy az újszülött
mindkét orrnyílásába kis csövet helyeznek, melyen keresztül saját maga lélegzik
be pozitív nyomású oxigént vagy levegőt. A nagyon beteg újszülöttek légcsövébe
csövet (tubust) kell vezetni (intubáció), melyen keresztül lélegeztető géppel
támogatják a légzését.
A surfactant készítmények használata életmentő lehet, és
csökkenti a szövődmények (pl. a tüdőléghólyagok kiszakadása [légmell])
kialakulásának a kockázatát. Ezek a készítmények a természetes felületaktív
anyaghoz hasonlóan viselkednek. Alkalmazhatók a szülőszobán közvetlenül a
megszületés után a respirációs distressz szindróma megelőzésére, vagy az első
néhány életórában olyan koraszülötteknek, akikben már kialakultak a betegség
tünetei. Intubált újszülötteknek a tubuson keresztül lehet a légcsőbe beadni.
A surfactant kezelést többször is meg lehet ismételni az
első életnapokban, amíg a respirációs distressz szindróma meg nem szűnik.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további
alfejezetei:
Átmeneti
tahipnoe
Az újszülöttek átmeneti tahipnoéja (átmeneti szapora légzés,
újszülöttkori nedves-tüdő [wet-lung] szindróma) olyan átmeneti légzészavar,
mely alacsony véroxigén szinttel jár, és amelyet a megszületés után, a tüdőben
lévő túlzott mennyiségű folyadék okoz.
Ez a kórkép általában a néhány héttel idő előtt, vagy az
időre született újszülöttekben fordul elő. Gyakoribb császármetszést követően.
Főként olyankor tapasztalható, amikor elmarad a szülés előtti vajúdás (pl.
programozott császármetszés során).
A megszületés előtt a tüdőléghólyagokat folyadék tölti ki.
Közvetlenül a megszületés után a folyadéknak ki kell ürülnie, hogy a
léghólyagok levegővel telődhessenek, és az újszülött normálisan tudjon
lélegezni. Hüvelyi szülés során a folyadék egy részét a mellkasra ható nyomás
kipréseli a tüdőkből. A nagyobb része pedig gyorsan felszívódik a léghólyagokat
bélelő sejtekbe, ahonnan rögtön továbbjut a vérkeringésbe. Ha ez nem történik
elég gyorsan, az alveolusok továbbra is részben folyadékkal teltek lesznek,
mely nehezíti az újszülött légzését.
Átmeneti tahipnoe esetén szapora légzés és a respirációs
disztressz tünetei észlelhetők belégzésben mellkasi behúzódással, kilégzésben
pedig nyögéssel; ha a vér oxigénszintje lecsökken, a bőr kékesen elszíneződhet
(cianózis). A mellkasröntgen kóros képet mutat.
A legtöbb beteg 2-3 nap alatt teljesen meggyógyul. Általában
oxigénkezelést igényelnek, néhány esetben azonban folyamatos pozitív légúti
nyomásra (continuous positive airway pressure, CPAP - ami azt jelenti, hogy az
újszülött mindkét orrnyílásába egy kis csövet helyeznek, melyen keresztül saját
maga lélegzik be pozitív nyomású oxigént vagy levegőt) vagy gépi
légzéstámogatásra lehet szükség.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további
alfejezetei:
Szülési
sérülés
A szülési sérülés olyan károsodás, amely a megszületés
folyamán, általában a szülőcsatornán történő áthaladáskor keletkezik.
A magzat károsodásának a veszélyével járó nehéz szülés
olyankor fordul elő, amikor a szülőcsatorna túl kicsi, vagy a magzat túl nagy
(ami időnként a cukorbeteg édesanyák gyermekeire jellemző). Nagyobb a sérülés
valószínűsége akkor is, ha a magzat rendellenes testhelyzetben fekszik a
megszületés előtt. Összességében, a szülési sérülések sokkal ritkábban
fordulnak elő napjainkban, mint az elmúlt évtizedekben.
Sok újszülöttben alakul ki jelentéktelen, bizonyos területek
duzzanatával és bevérzésével járó sérülés a megszületés során.
Fejsérülés:A
legtöbb szülés során a fej kerül elsőként a szülőcsatornába, és ezért a
nyomásnak is a fej van legjobban kitéve. A duzzanat és bevérzés általában nem
súlyos, és néhány nap alatt gyógyul. A kefálhematóma vérzéses sérülés, mely
puha púpként jelenik meg valamelyik koponyacsont felszínén, a csontot borító
vastag rostos (fibrózus) hártya alatt. Kezelést nem igényel, hetek vagy hónapok
alatt eltűnik.
Nagyon ritkán eltörhet valamelyik koponyacsont. Hacsak a
tört rész nem nyomódik be (impressziós koponyatörés), gyorsan, kezelés nélkül
gyógyul.
Idegsérülés:Ritkán
következik be. Ha a fogóval megnyomják az arcideget (nervus facialis), az egyik
oldalon az arc izmainak a gyengesége léphet fel. Ez jól látható, amikor
síráskor az újszülött arca aszimmetrikussá válik. Kezelést nem igényel,
általában néhány hét alatt gyógyul.
Nagy gyermekek esetén, nehéz szülés során, az újszülött
karjait ellátó nagyobb idegek rongálódhatnak és sérülhetnek. Ez a kar vagy kéz
bénulását (paralizis) okozza. Néha a rekeszizmot (a mellkasi és a hasi szerveket
elválasztó izmot) ellátó ideg is sérülhet, mely az azonos oldali rekeszizom
bénulását okozza. Ilyenkor az újszülöttnek légzészavara alakulhat ki. A kar
izmait és a rekeszizmot ellátó idegek sérülése általában néhány hét alatt
teljesen meggyógyul. A vállak túlzott mozgatása kerülendő, hogy az idegek
meggyógyulhassanak. Nagyon ritkán a kar, és esetleg a rekeszizom is, még
hónapok múlva is gyenge lehet. Ilyenkor műtétre lehet szükség, hogy
újraegyesítsék a szétszakadt ideget.
A gerincvelő sérülése, mely a szülés során a gerinc
túlfeszítése miatt alakulhat ki, nagyon ritka. Következménye bénulás lehet a
sérülés szintje alatt. A gerincvelő károsodása gyakran maradandó.
Csontsérülés:Ritkán,
nehéz szülés következtében eltörik valamelyik csont, leggyakrabban a kulcscsont.
Az újszülött csontjainak a törései zöldgally-törések, gyorsan és zavartalanul
gyógyulnak.
Mekónium
aspirációs szindróma
A mekónium aspirációs szindróma az olyan újszülöttek
légzészavara, akik mekóniumot "lélegeztek be" (aspiráltak) a tüdejükbe
a megszületés előtt, alatt vagy közvetlenül utána.
A mekónium a megszületés előtt a belekben képződő sötétzöld,
székletszerű anyag. Normálisan az újszülött először a megszületés után ürít
mekóniumot, amikor elkezd enni. Stressz hatására azonban, pl. amikor a vér
oxigénszintje lecsökken, a magzat mekóniumot üríthet a magzatvízbe. Ugyanezen
stressz következtében a magzat erőteljes légzőmozgást végez, és így a
mekóniumot tartalmazó magzatvizet a tüdejébe "lélegezheti". A
megszületés után az aspirált mekónium elzárhatja a légutakat, így az általuk
ellátott tüdőrészek összeesnek. Megtörténhet az is, hogy bizonyos légutakat
csak részben zár el, így belégzéskor a levegő eljut az elzáródás mögött lévő
tüdőterületekre, kilégzéskor azonban nem tud onnan kijönni. Így az érintett
tüdőrészek túlfújódhatnak. A tüdő egyes területeinek a progresszív túlfújása az
alveolusok szakadásához, majd a tüdő összeeséséhez vezethet. A levegő
összegyűlhet a tüdő körüli mellüregben is (légmell). Az aspirált mekónium
emellett a tüdő gyulladását is okozhatja (pneumonitisz).
A mekónium aspirációs szindróma túlhordott újszülöttekben
általában súlyosabb lefolyású, mint az időre születettekben, mert a kevesebb
magzatvízben a mekónium kevésbé hígul fel, és így komolyabb irritációt okoz.
Mekónium aspirációs szindróma esetén
a perzisztáló pulmonális hipertenzió kialakulásának a kockázata is nagyobb.
Az érintett újszülötteken a respirációs disztressz tünetei
észlelhetők. Szaporán lélegeznek, a mellkasfal alsó része belégzéskor
behúzódik, kilégzéskor pedig nyögés hallatszik. Az újszülött bőre kékes lehet
(cianózis), ha a vér oxigénszintje lecsökken.
A megszületéskor észlelhető sűrűn mekóniumos magzatvíz, a
kialakuló légzészavar és a kóros mellkasröntgen felvétel alapján felállítható a
diagnózis.
A szülés során, ha a magzat bőre mekóniumos, a száját, orrát
és garatját azonnal le kell szívni, hogy eltávolítsuk a mekóniumot. Ha az
újszülött bágyadt, vagy az ingerekre nem reagál, csövet kell a légcsövébe
vezetni (intubáció), és azon keresztül kell a lehető legtöbb mekóniumot
eltávolítani a légutakból.
Az újszülöttnek oxigént kell adni, és szükség szerint géppel
kell lélegeztetni. Ha intubálni kell őt, ismételt szívásokkal kell megpróbálni
a mekónium nagy részét eltávolítani. A géppel lélegeztetett újszülötteket
gondosan figyelni kell, hogy nem alakul-e ki náluk valamilyen súlyos
szövődmény, pl. légmell vagy perzisztáló pulmonális hipertenzió.
A mekónium aspirációs szindrómát a legtöbb újszülött túléli.
Ha azonban a betegség súlyos fokú, különösen, ha perzisztáló pulmonális
hipertenzióval szövődött, akár halálos is lehet.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további
alfejezetei:
A
koraszülött
Koraszülött az, aki a betöltött 37. terhességi hét előtt
születik; az ilyen újszülött szervei éretlenek.
Az újszülöttek kb. 8%-a jön koraszülöttként a világra. Sokuk
csupán néhány héttel korábban születik, és nincsenek a koraszülöttségükből
adódó problémáik. Minél korábban születik azonban egy koraszülött, annál
valószínűbb, hogy számos súlyos, akár életveszélyes szövődmény fog kialakulni.
Az újszülöttkori halálozás leggyakoribb oka az igen nagyfokú éretlenség. Az
igen éretlen koraszülötteknél nagy a kockázata annak is, hogy később krónikus
problémák jelentkezzenek, különösen megkésett fejlődés és tanulási zavarok.
Ennek az az oka, hogy a belszerveknek nem volt elég idejük, hogy a megszületés
előtt megfelelően kifejlődjenek.
A koraszülés okát általában nem ismerjük. Gyakrabban fordul
elő azonban szegény, alacsonyan képzett, rosszul táplált vagy beteges nők
között, illetve olyanoknál, akiknek kezeletlen betegségük vagy fertőzésük van a
terhesség alatt. A korán elkezdett terhesgondozás mellett kisebb a koraszülés
kockázata. Ismeretlen okból a fekete bőrű nők között jelentősen gyakoribb a
koraszülés, mint más népcsoportok esetén. Nagyobb a kockázat ikerterhesség,
valamint az anya súlyos vagy életveszélyes betegsége (pl. súlyosan magas
vérnyomás vagy vesebetegség, preeklampszia vagy eklampszia
), illetve a méh fertőzése
(korioamnionitisz) esetén is.
Panaszok, tünetek
A koraszülöttek súlya általában kevesebb, mint 2500 gramm.
Testi jellemzőik alapján az orvosok általában meg tudják állapítani az
újszülöttek terhességi korát (az az időtartam, amelyet a magzat a petesejt
megtermékenyítésétől számítva a méhen belül eltölt).
Éretlen tüdők:A
koraszülöttek tüdejének nincs elegendő ideje, hogy a megszületés előtt teljesen
kifejlődjön. Az ilyen újszülöttek esetében nagy valószínűséggel alakul ki a
respirációs distressz szindróma. A kórkép akkor lép fel, ha a tüdők nem elég
érettek ahhoz, hogy felületaktív anyagot (surfactant: lipidek [zsírok] és
fehérjék keveréke, mely elősegíti, hogy a tüdő léghólyagocskái nyitva
maradjanak) termeljenek.
Éretlen agy:
Az agynak az a része, amely a légzés szabályozásáért felel, annyira éretlen
lehet, hogy az újszülött légzése szabálytalan lesz rövid légzésszünetekkel, és
előfordulnak 20 mp-nél hosszabb időszakok, amikor a légzés teljesen leáll
(apnoe). Éretlen az agynak az a területe is, amely a száj és a garat mozgását
szabályozza, ezért a koraszülöttek nem tudnak rendesen szopni és nyelni, és nem
tudják megfelelően összehangolni légzésüket a táplálkozással.
Agyvérzés:A
nagyon éretlen koraszülöttek esetében nagyobb az agyvérzés kockázata. A vérzés
tipikusan a germinális mátrixnak nevezett agyterületen kezdődik és továbbterjed
az agyban lévő üregek, az agykamrák felé. A vérzésnek ez a formája
leggyakrabban azokban fordul elő, akik igen korán, a 32. terhességi hét előtt
születtek, és akikben valami komplikáció volt a vajúdás vagy a szülés során,
vagy a megszületés után légzészavar (pl. respirációs distressz szindróma)
alakult ki. A vérzés kiterjedésétől függően az újszülöttek lehetnek
tünetmentesek, vagy kialakulhat letargia, görcs vagy tartós eszméletlenség
(kóma) is. Kis vagy mérsékelt fokú agyvérzés esetén a fejlődés általában
normális. Nagyon nagy kiterjedésű agyvérzés mellett nagyobb a halál vagy a
későbbi tanulási, illetve más idegrendszeri rendellenességek kialakulásának a
kockázata.
Rendellenes vércukorszint:Mivel
a koraszülöttek nem képesek a normális vércukorszint fenntartására, gyakran
igényelnek intravénás cukorinfúziót vagy kis mennyiségekkel történő gyakori
etetést. Rendszeres cukorbevitel nélkül alacsony vércukorszint alakul ki
(hipoglikémia). A legtöbb újszülöttben a hipoglikémia nem okoz tüneteket.
Vannak azonban olyanok, akikben bágyadtság és izomtónus csökkenés, etetési
nehézség vagy nyugtalanság alakul ki. Néha görcsök jelentkezhetnek. Ha túl sok
cukrot kapnak intravénásan, akkor a vércukorszint magas is lehet
(hiperglikémia). A hipergliémia többnyire nem okoz tüneteket.
Éretlen immunrendszer:Az
igen éretlen koraszülöttek vérében alacsony az ellenanyagok (antitestek)
szintje, melyek védenék a fertőzésektől, és amelyek a terhesség vége felé a
méhlepényen keresztül kerülnek az anyából a magzat szervezetébe. Ezért
koraszülöttség esetén a fertőzések, különösen a szepszis (vérmérgezés)
kockázata nagyobb. A kezelés során használt különböző eszközök (katéterek,
lélegeztetőgép) tovább növelik a súlyos fertőzések kialakulásának a kockázatát.
Éretlen vesék:A
megszületés előtt a magzatban keletkező felesleges anyagok a méhlepényen
átjutva az anya veséjén keresztül ürülnek. A megszületés után az újszülött
veséinek kell ezt a feladatot ellátniuk. A vese működése az igen éretlen
koraszülöttekben rossz, de a vese érésével párhuzamosan javul. Éretlen vesék
esetén a szervezet só és vízháztartásának a szabályozása szenved zavart.
Éretlen emésztőrendszer és máj: Kezdetben a koraszülöttek táplálása nehézkes lehet.
Nemcsak azért, mert éretlen a szopó- és nyelési reflexük, hanem azért is, mert
kicsi a gyomruk, és az lassan ürül. A nagyon éretlen koraszülöttekben
kialakulhat a belek belső felszínének igen súlyos károsodása (nekrotizáló
enterokolitisz
).
Koraszülöttekben a bilirubin kiválasztása sokszor nem
megfelelő, ezért felhalmozódhat a vérükben, és így gyakrabban alakul ki náluk
sárgaság az első néhány napon, mint az érett újszülöttek esetében. A sárgaság
általában enyhe fokú, és amint az újszülött nagyobb mennyiségeket kezd enni és
fokozódik a bélmozgás, megszűnik. Néha igen magas bilirubinszint alakul ki,
amely a magikterusz veszélyét hordozza magában. A magikterusz a bilirubin
lerakódás következtében kialakuló agykárosodás.
A testhőmérséklet szabályozás zavara:Mivel a koraszülöttek testfelülete a testsúlyukhoz
viszonyítva nagy, igen gyorsan lehűlhetnek, különösen, ha a szobában hideg vagy
huzat van. A lehűléskor jelentősen felgyorsul az anyagcsere, mivel az újszülött
így próbálja megőrizni a normális testhőmérsékletet.
Megelőzés
A legjobb módszer a koraszülés megelőzésére, ha a várandós
nő odafigyel a saját egészségére. Tápláló ételeket kell ennie és kerülnie kell
a cigarettát, az alkoholt és a kábítószereket. Ideális esetben már a terhesség
legelejétől rendszeresen terhesgondozásra kell járnia, hogy minden
rendellenességet időben fel lehessen ismerni, és kezelni lehessen. Ha felmerül,
hogy a szülés idő előtt beindulna, akkor a szülészorvos adhat az anyának olyan
gyógyszereket (pl. magnézium-szulfátot vagy ritodrint), amelyek lelassítják
vagy leállítják a méhösszehúzódásokat. Lehet kortikoszteroidokat (pl.
betametazon vagy dexametazon) is adni, amelyek elősegítik a magzat tüdejének az
érését. A szteroidok az agyvérzés kockázatát is csökkentik koraszülöttségben.
Kezelés és kórjóslat
A kezelés a komplikációk, pl. a respirációs distressz
szindróma vagy a magas bilirubin szint kezelését jelenti. A nagyon éretlen
koraszülötteket intravénásan kell táplálni, amíg nem tűrik a szondatáplálást,
majd pedig a szájon keresztül történő etetést. A koraszülöttek napokig, hetekig
vagy hónapokig kórházi ellátásra szorulnak. Az utóbbi évtizedek során a
koraszülöttek túlélési esélyei drámaian növekedtek. A legtöbb koraszülött hosszú
távú esélyei igen jók, és többségük normálisan fejlődik. Azok között azonban,
akik különösen korán (gyakran a 28. terhességi hét előtt) születtek, nagyobb a
halálozás és a súlyos betegségek, mint az értelmi fogyatékosság, az agyi
bénulás, az epilepszia vagy a vakság gyakorisága. Szerencsére az életben
maradt, igen éretlen koraszülötteknek csak kis részénél alakulnak ki ezek a
problémák. Nagyobb részüknek az intelligenciája normális, a tanulási zavarok
azonban gyakoriak, melyek miatt esetenként speciális segítséget igényelnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése