Amikor hazudik a gyerek
Hajlamosak vagyunk legyinteni, hogy
egyszer-egyszer minden gyermek hazudik, ez nem is olyan nagy dolog.
Viszont ha a gyerekünket kapjuk hazugságon, akkor az nagyon tud fájni.
Vajon megbízhatunk benne? Máskor is hazudik nekünk? Félne tőlünk? Pedig a hazudozás a fejlődés része.
Óvodáskorban a gyerekek még nem vagy nehezen tudnak különbséget tenni
valóság és képzelet között, ezért gyakran átszínezik az igazságot.
Összemossák a fantáziájukat a valósággal, képzeletükben élnek a
tárgyak, a kimondott szavaknak pedig varázserejük van, amivel újra
teremthetik a valóságot. Nagyjából 5-6 éves kor körül lesznek képesek a
gyerekek tisztán látni, hogy mi a valóság és mit szeretnének eltitkolni
tőlünk.
Miért hazudik a gyerek?
A leggyakoribb ok, hogy fél a büntetéstől.
Azt tapasztalom, hogy legtöbb esetben azért hazudik egy gyerek, hogy
valamilyen mentséget találjon a viselkedésére, nem akar büntetésben
lenni, és azt sem szeretné, ha megszidnák. Nagyon meggyőzőnek tudnak
lenni, mintha tényleg elhinnék, hogy az asztalon felejtett szerződésen a
filcemberke egyszer csak úgy ott lett, és az ő maszatos kezünknek ehhez
semmi köze. Ártatlanságukat azért is tudják ilyen őszintén
bizonyítgatni, mert nem akartak rosszat tenni nekünk, csak valahogy
rosszul alakultak a dolgok.
Lehet, hogy akkor is hazudik a gyerek, ha szeretne a kedvünkbe járni.
Marci például, aki egy félnék fiú, és akitől azt várja, a családja,
hogy védje meg magát a közösségben, arról mesélt az anyukájának, hogy
délelőtt nagyon bátran viselkedett, mikor a többiek kötekedtek vele. A
testvérek is hevesen győzködnek minket, hogy a másik törte össze a
játékot, csakhogy ők ne okozzanak csalódást nekünk. Ha a
gyermekünket biztosítjuk, hogy úgy szeretjük, ahogy van, hibáival,
ügyetlenségeivel együtt, akkor kevesebbszer fog hazudni, mint előtte,
mert biztos lesz abban, hogy nem vesztheti el a szeretetünket, vagy a
figyelmünket.
Ha arra gondolunk, hogy honnan is tanult
a gyerek hazudni hamar jut eszünkbe, hogy valószínűleg a társait
utánozza. Talán már konkrét elképzelésünk is van, ki lehetett rá rossz
hatással. De az az igazság, hogy mi is mutathatunk neki rossz példát.
Például amikor egy kedves rokon látogatását azzal próbáljuk elodázni,
hogy rosszul vagyunk, miközben csak sok az otthoni tennivalónk, vagy már
eldöntöttük, hogy mit csinálunk a hétvégén. Amikor a szülő a gyerek előtt hazudik, akkor elveszti a bizalmát és tisztelni is kevésbé fogja gyermeke. Honnan
lehetne biztos benne, hogy neki nem hazudott, ha nem volt kedve
valamihez? Ugyanilyen rombolóak a kegyes hazugságok is, amikor
eltitkolunk egy rosszhírt a gyermekünk elől. pl: Elvesztettük a kedvenc
plüss babáját, a nagymama meghalt, vagy eldöntöttünk: válni fogunk.
Tanácsosabb még ilyen nehéz helyzetben is elmondani az igazat, bár nem
kell mindent elmesélnünk neki. Ha azt érezzük, hogy megterhelő lenne az
igazság egy része a gyermeknek, akkor semmiképp se részletezzük a
dolgot! Csak foglaljuk össze pár szóban, hogy mi történt.
Az iskolában, amikor Norbi
táskáját pakolta össze az anyukája, arra lett figyelmes, hogy fia azzal
dicsekszik, hogy milyen jókat szokott játszani az új Xbox-on. Az igazság
az, hogy nincs Xboxuk, de a másik gyereknek sincs. Nagyon
kényelmetlenül érezte magát az édesanyja, hogy a fia hazudik az
iskolában, de érezte azt is, hogy Norbi szerette volna lenyűgözni az
osztálytársát.
Fotó: Jack:Fussel
– Nekünk nagyon gyors autónk van. Apa vezet a leggyorsabban!
– Nekünk meg olyan autónk van, ami repül a föld felett, és nem is kell vezetni. De én szoktam vezetni, ha akarom.
Próbáljuk meg kideríteni, hogy miért
hazudik a gyermekünk, és igyekezzünk erősíteni az önbizalmát. Hiszen ő
így is- mindenféle színes történetek nélkül is- egy érdekes, értékes
ember. Sajnos találkozok azzal az esettel is, amikor azért hazudik egy gyerek, mert menedéket lát a hazugságokban.
Nem felejtem el mikor egy Adri nevű lány (11) azt sorolta, hogy milyen
drága ajándékokat (tablet, iPhone stb.) kapott szüleitől névnapjára.
Viszont tudom, hogy a család nehéz körülmények között él, és sajnos az
ünnepi ebéd elkészítése is gondot jelentetett a számukra. De
hazudtak már arról is nekem a gyerekek, hogy milyen sok barátjuk van,
miközben magányosak az oviban, iskolában. Ezek a gyerekek teli vannak
feszültséggel, úgy érzik, nehezükre esik elviselni a valóságot, ha
olyankor nem színezik ki azt.
Legyünk résen! A folyamatos hazudozás figyelmeztető jel arra, hogy valami nincs rendben.
A hármas tiltó lista. Mit ne tegyünk, ha gyerekünk hazudik?
Ne adjunk szigorú büntetést és ne reagáljuk túl a helyzetet!
Emlékszem Vekerdy Tamás beszélt egyszer a hazugságról, hogy nem azzal
van a gond, aki hazudik, hanem azzal a helyzettel, amikor valakinek nem
lehet mondani az igazat. Bár nagyon dühítő tud lenni a gondolat, hogy a
gyermekünk talán azért hazudik, mert megpróbál minket becsapni, nem
segít, ha dühbe gurulunk és elkezdünk kiabálni. Gyermekünk viszont félni
kezdhet tőlünk, és nem lesz bátorsága megmondani az igazat. Inkább azt
éreztessük vele, hogy ha igazat mond, bármi is lesz, nem fordulunk el
tőle, és segítünk elrendezni a dolgokat.
Ne kényszerítsük vallomásra!
„Azt akarom, hogy most már mondd meg az igazat, te tetted ezt?” Ha
elkezdünk követelőzni, akkor félni fog a számonkéréstől, a büntetéstől,
és inkább újra hazudik majd. Elég annyit mondanunk: „Tudom, hogy te
törted össze a képet. Szeretném, ha most jönnél összetakarítani a
romokat.”
Ne mondjuk, hogy hazug vagy!
„Te is tudod, hogy hazudozol! Már megint hazudik őfelsége” Semmiképp se
mondjuk ehhez hasonlót a gyermekünknek, mert az épülő önbizalmát törjük
össze. Azt fogja érezni, hogy nem bízunk benne. Ráadásul, ha mi
hazugnak tartjuk, ő is ezt fogja gondolni magáról, és így is fog
viselkedni legközelebb.
+1: Ne ijedjünk
meg, még nem jellemhiba, ha gyermekünk hazudik, ettől még nem fog
beteges hazudozóvá válni! Annál kevesebbet fog hazudni gyermekünk, minél
jobban éreztetjük vele, hogy nyíltan és őszintén beszélhet velünk.
Mit tegyünk, ha gyerekünk hazudik?
- Fogalmazzuk meg, hogy mi mit látunk, és kérjünk jóvátételt a gyermektől! Lehet, hogy gyermekünk kérdezés nélkül veszi el más biciklijét a játszótéren, és azt állítja, hogy a másik kislány megengedte neki. Mondhatjuk neki, hogy mi nem láttuk, hogy beszéltek volna. Vigyük félre, hogy el tudjon ezen gondolkodni, és kérjük meg tőle, hogy tegye jóvá a viselkedését. Vigye vissza a biciklit és kérjen elnézést!
- Vegyük komolyan! Nem védjük meg a gyermekünket, ha jó szándékból, vagy akár kényelmetlenségből ráhagyjuk a hazudozást. A gyereknek tudnia kell, hogy nincs rendjén, ha hazudik, ezért semmiképp se tegyünk úgy, mintha elhinnénk a hazugságot
- Dicsérjük meg, ha mégis bevallja az igazat! Mindenképpen dicsérjük meg, mert nagy bátorság kell ahhoz, hogy visszakozzon, és felvállalja a valóságot. Próbáljuk meg értékelni, hogy miattunk mondott igazat, mert kértük, és mert bízott benne, hogy őszinte lehet velünk.
- Dicsérjük meg, ha őszinte! A pozitív megerősítés óriási hatással bír. Gyerekeink meg fogják tanulni, hogy akkor tudnak a kedvünkbe járni, ha igazat mondanak, és nem kell tartaniuk a túlzó büntetéstől sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése