MOZGÁSGÁTLÁS

Mozgásgátlás-szűrővizsgálat-megelőzés

Az utóbbi évtizedekben nagyon megnőtt a mozgásszervi megbetegedések száma a gyerekek körében is: mintegy háromnegyedüknél fordul elő valamilyen ortopédiai probléma.

Ezeknek egy része öröklött, de a legtöbb mozgásszegény életmód, illetve környezeti tényezők okozta civilizációs betegség. A gyermekük egészségéért küzdő szülők egyes tévhitektől és a gyermek dacosságától szorongatva gyakran nehezen találják meg a gyógyuláshoz vezető utat.

Csípőficam

Csípő-rendellenesség 1000 gyerekből 5–10-nél fordul elő. Gyakoribb lányoknál, farfekvésben, ikerterhességnél, és azoknál, akiknek az édesanyjuk is érintett. A valódi csípőficam (amikor a combfej egyáltalán nincs a helyén) ritka, elterjedtebb az instabil csípő és a diszplázia (ilyenkor a combfej a laza ízületi tok, illetve a túl sekély vápa miatt könnyen kimozdítható). Gyanús, ha a baba két lába nem egyforma hosszú, a popsi és a combok ráncai aszimmetrikusak, vagy ha a kicsi az egyik lábát kevésbé mozgatja.
Magyarországon közvetlenül a születés után, majd 1 hónapos, illetve 3 hónapos kor körül szűrnek. Ez általában a csípő tornásztatásából, szükség esetén ultrahangból és röntgenvizsgálatból is áll. Enyhe esetekben elegendő néhány hónapig terpeszpelenkát vagy úgynevezett ruginadrágot hordani, ezek a kicsik százszázalékosan meg szoktak gyógyulni. A későn felismert, illetve súlyos ficamoknál Pavlik-kengyelt alkalmazunk, ezt hónapokig-évekig kell viselni, és a gyerekek elég rosszul bírják, mert csak esetlenül tudnak benne mozogni. A gondos szűrés jóvoltából ma már csak ritkán, a nagyon későn felismert esetek­ben kerül sor műtétre, legtöbbször azonban ez már nem állítja vissza a teljes egészséget.

Dongaláb
Ez a jellegzetes, veleszületett fejlődési rendellenesség már születéskor felismerhető: a két lábfej befelé fordul, a két talp egymás felé néz. A lábszárak általában rövidek, izomzatuk fejletlen. A kezelés már a szülészeti osztályon megkezdődik: tornásztatással, valamint a láb ismételt gipszelésével az eltérés fokozatosan korrigálható. Amennyiben a torna és a gipszkezelés nem vezet eredményre, műtét javasolt. A helyesen kezelt gyerekek nagy kínlódás árán bár, de szépen rendbe szoktak jönni.

Gerincferdülés

Gerincferdülésnek (scoliosis) a gerinc oldalirányú elhajlását nevezzük. Az igen gyakori probléma az iskolai szűrővizsgálatok adatai alapján a serdülők mintegy 15%-át érinti. Fő oka a mozgásszegény életmód (egész napos tanulás, ülés a tévé előtt vagy a számítógépnél), ilyenkor ugyanis a gyenge hátizomzat nem tud lépést tartani a test gyors növekedésével.
A gerincferdülés kezelésének alapja a mozgás: különösen fontos a hátizmokat erősítő gyógytorna és a rendszeres úszás (az iskolai tornaóra alóli felmentés indokolatlan). Súlyosabb esetekben műanyag fűző, úgynevezett korzett egész napos viselése szükséges, a kifejezett deformitással járó, légzési és vérkeringési problémákat okozó gerincferdülés esetén pedig műtéti megoldás jön szóba.
A hanyag tartás az az állapot, amikor a csontok még rendben vannak: a gyerek ki tudná húzni magát, csak valahogy mindig elfelejti. A rábeszélés nem szokott eredményre vezetni, csak az edzés segít.

Scheuermann-kór

A serdülők közel 10%-át érintő betegség a csigolyák ismeretlen eredetű csontosodási zavara. A csigolyák ék alakban deformálódnak, emiatt a háti gerincgörbület fokozódik és merevvé válik. Kezdeti tünete a fáradékonyság, később hátfájás léphet fel. A Scheuermann-kór kezelésének alapja a hátizmok megerősítése gerinctornával és úszással (a versenyszerűen végzett, gerincet terhelő sportok viszont kerülendők). Súlyos esetekben fűző viselése, illetve műtét jön szóba.

Lúdtalp

A láb boltíves szerkezete 1-2 éves korban, a járás során alakul ki. Ha a boltozatokat tartó szalagok és izmok meggyengülnek, a talp lelapul, és bokasüllyedés, közismertebb nevén lúdtalp alakul ki. Ebben szerepet játszhat az elhízás, a nem megfelelő cipő viselése, illetve a még járni nem tudó gyerek járásra késztetése. A lúdtalp fájdalommal jár, melyet a gyerek szabálytalan lábtartással próbál elkerülni. Ettől később térd- és csípőpanaszok alakulhatnak ki.
A lúdtalp megelőzésének és kezelésének lényege a lábboltozatot tartó izmok megerősítése. Kiválóan edzi a  talpizmokat, ha a kis lúdtalpas lábujjhegyen, sarkon, a talpa külső élén jár, golyókat és ceruzákat fogdos meg a lábujjaival, valamint mezítláb sétál egyenetlen talajon, például füvön. Fontos továbbá olyan cipőt viselni, amely a  sarkat megfelelő helyzetben tartja. A lúdtalpbetét azonban a lábizomzat tehermentesítése révén további izomgyengülést okoz, így többet árt, mint használ #1 Dr.BauerBela

---