MILYEN RENDELLENES JELENSÉGEK LEHETNEK AZ ÚJSZÜLÖTTNÉL

Milyen rendellenes jelenségek lehetnek az újszülöttnél

JOBBOLDALI FEJDAGANAT

"Fejformája lehet asszimetriás, okozhatja ezt fejdaganat, külső koponya­vérzés, vagy méhenbelül elszenvedett tartós nyomás. A szülésokozta sérü­léseknek (fejdaganat, koponyavérzés) visszafejlődése után meg kell mérni a fejkörfogatot (a fülek fölött, a homlok körül), ez normális, érett újszü­löttnél 34 cm.

 Kisebb vagy nagyobb fejkörfogat jelentőségét orvos állapítja meg. Fogó segítségével világrahozott gyermekeknél a koponyán, vagy arc­ban a fogó által okozott nyomás tünetei lehetnek meg.

 Lehetnek szembeötlő fejlődési rendellenességek, mint nyulajk vagy farkastorok stb.

Az újszü­lött a fejét kezdettől fogva ferdén tarthatja, ezt különösen farfekvéssel szü­letett gyermekeknél észleljük,

Egyik nyakizom rostjainak szakadásából ered a fej ferde tartása; gyógyul, illetve gyógyítható.

 Az ajkak lehetnek szederjesek. Ha a légzés aránylag jó és az ajkak mégis szederjesek, akkor gyaníthatjuk, hogy a sziv működésében van valamilyen zavar; hogyha pedig a légzés szapora és felületes, akkor inkább tüdőbeli elváltozásra kell gon­dolnunk, kérjünk mielőbbi orvosi segítséget; nagyon nehezített légzésnél végezzünk, addig is, mig az orvos jön, időközönkint néhányszor mesterséges légzést.

Koraszülött gyermek, a kihordottnál jóval kisebb sulyu, minél köze­lebb van a 3 kiló testsúlyhoz, annál életképesebb szokott lenni és minél közelebb van az 1000 gr. súlyhoz, annál kisebb az életbenmaradásához fűz­hető remény. 1000 gr. testsúly az a határérték, melynél kisebb súllyal az életképesség megszűnik. Koraszülöttnek a testhőmérséke 37 fokon alul szokott maradni, a hő szabályozása még igen tökéletlen, nem tud jól alkal­mazkodni, ezért fontos, hogy körülötte olyan hőmérséket tartsunk, mely lehűlését kizárja; melegitő-palackokat helyezzünk a baba köré, melyek ennek hőmérséket 37 fokon megtartani segitenek. A koraszülött gyermek aránylag több táplálékot igényel, egy kg. testsúlyára 200 gr. táplálékot számitsunk naponta. Ha nem tud elég jól szopni, akkor táplálékát kanállal gyújtjuk és ha igy sem fogadná el, akkor hanyatfekvésben egyik (bal) kezünkkel fejét rögzitve, jobb kezünkkel kanálból öntjük egyik, vagy másik orrnyilásába óvatosan és lassan a táplálékot; ezen táplálási mód igen jól szo­kott menni, a tápláléknak a gégére folyása ilyen módon sokkal kevésbé történik meg, mint a szájon át való táplálásnál.

Újszülöttnél vérzések a szemgolyón nem tartoznak a ritka jelenségek­hez, muló, ártatlan jelenségek. A szemkötőhártyák hurutos állapotát, lobosodást ne nézzük tétlenül, gyógykezelésre szorul.

Ugy a táplálás megkezdését megelőző, mint az első táplálék felvételét követő hányást jelezzük orvosunknak.

A hőmérséket ellenőrizzük. Legyen gondunk arra, hogy a születést követő 10—12 órai pihenéstől kezdve kellő folyadékot (cukros teát) kap­jon az újszülött, ha elegendő anyatejet még nem kaphatna.

Figyeljük meg, mozgatja-e a baba végtagjait; veleszületett betegségre vagy születése alatt ért hüdésre lehetne gondolni.

A 6—8-ik napon a köztakarón elszórtan mutatkozó kölesnyi, lencsényi es nagyobbra növekedő sárga, zavaros folyadékot tartalmazó, könnyen megpattanó hólyagok gyakran észlelhetők. Ezek külső fertőzésnek (fürdőviz, fehérnemű stb.) a következményei. A hólyagok gyorsan ter­jednek és nőnek; orvos tanácsát kell kikérni; addig is ne fürösszük a gyer­meket, hintőporozzuk bőven valamilyen antiszeptikus hintőporral (magnolos hintőpor, xeroformos hintőpor, granugen púder) és fedve a hólyagokat steril gázzal, vagy vattával, a lehetőségig kössük át azokat.

A talpakon vagy tenyereken a második héten túl jelentkező hasonló hólyagok, vagy kiütések más természetűek, mutassuk meg az orvosnak.

5—8-ik napon, mire a köldökcsonk leesik, már be is hámosodik; ha ez meg nem történt volna, akkor a köldökseb nedvedzik. Ilyenkor steril vaze­linnal fedve át kell kötni. A sokáig nedvedző köldökseb helyén vadhús szokott nőni, kölesnyi, babnyi kocsányos daganat fejlődik, melyet köldök­gombának nevezünk. Orvos lapissal edzi, vagy lekötéssel gyógyitja.

Néha a has bőre vastag redőben emelkedik a köldökheg fölé, ezt bőr­köldöknek nevezzük, semmi jelentősége nincs.

Nem szabad összetéveszteni köldöksérvvel, mely a köldök hegének olyan kidudorodása, mely sirásnál, erőlködésnél megfeszül, többnyire nagyobbodik; nyugalmi helyzetben több­nyire eltűnik. Köldöksérvet attól a pillanattól, mikor észrevettük, kössük le ragtapasszal oly módon, hogy a sérvet visszanyomva, fölötte a hasfal bőrét két oldalról hosszanti redőbe emeljük és ezt a redőt egy 1,5-2 cm. széles, 10-15 cm. hosszú ragtapaszcsikkal harántul egyik csipő tövétől a másik ol­dali csipő tövéig leragasztjuk, erősités céljából még egy rövid, 4-5 cm. hosszú csikot hosszúságban a köldök fölött keresztbe ragaszthatunk. Az ilyen köldökkötés, ha a ragtapasz jó, fürdőben sem ázik le és 5—6 napon át is jól tapad.

A lágyékhajlatban, esetleg mindkettőben is vehetünk észre rendellenes duzzanatot, lehet sérv, lehet más, orvos döntse el.

Újszülött leánykák szeméremrésében vaskos-sárgás nyákcsapot látha­tunk néha, ez néhány nap alatt kilökődik. Itt-ott vérzés is előfordul, épugy, mint a köldöksebből. Nem szabad e miatt megijedni, szóljunk az orvosnak, addig is steril vattát helyezhetünk a vérzés helyére mérsékelt nyomással.

Újszülött fiuk nemi szervein mutatkozó vizenyős duzzanat minden to­vábbi nélkül visszafejlődik. A herék viz-sérve is vissza szokott fejlődni idővel.

A csecsemők mellbimbói helyén gyakran észlelhető az élet első napjai­ban támadó duzzanat, több-kevesebb pírral, néha a test hőmérséke is kissé emelkedett;forduljunk orvoshoz vele.

#1 Dr.BauerBela

---

SZEXUÁLIS VISELKEDÉS AZ ELMULT ÉVSZÁZADBAN

Korunkban  a szexuális viselkedés alakulása terén jelentõs változásokat figyelhetünk meg . Úgy tûnik, az alap-tendencia – fõleg a nyugati társadalmakban --  a  liberalizálódás:  a szexuális kapcsolatok létrehozása egyre könnyebbé válik, teret nyer a premaritális és extramaritális  szex,  a  fogamzásgátlás  és a nemi úton terjedõ fertõzések elleni védekezés  technikailag biztonságosabbá válik;  részben ennek és a mûvi abortuszok elterjedésének következtében  a  születések száma  és a népesedés üteme visszaesik, ugyanakkor az idõsek aránya növekszik;  a könnyen felbomló és ritkuló házasságok mellett  egyre szaporodnak az „illegális”  együttélések,  a  magányos  és „szingli” életformák; a nõk, a fiatalok és a  szexuális kisebbségek  egyre bátrabban követelik  és szerzik meg jogaikat . Mindezt  sokan már  „szexuális  forradalomnak”  tartják, bár inkább a  szexuális reformok folyamatának  fokozatos  erõsödésérõl van szó, amely már-már minõségi változást eredményez a nemek viszonyában:  a  patriarchátus helyébe egyre inkább  a nemek egyenlõ esélyein  alapuló társadalmi  rendszer lép.  

Ez a folyamat természetesen még a fejlett, nyugati társadalmakban sem zökkenõmentes;  különbözõ  szakkönyvek  ezt szemléletesen mutatják be. Ilyen többek közt  Angus  McLaren:  Szexualitás a  20. században  (2002.)  c.  könyve, amely  „azokról a pánikjelenségekrõl és örömökrõl szól, amelyek a  20. század folyamán a szexualitáshoz kapcsolódtak.”  Ilyen  pánikjelenségek persze már a  19. században is elõfordultak, például a maszturbációk  és egyéb,  bûnösnek és  „deviánsnak”, „aberráltnak” tartott viselkedések miatt. McLaren  könyvének alapvetõ állítása, hogy a szexuális viselkedés nem biológiailag meghatározott, hanem  „valójában  társadalmi termék.”

.

Az elõzõ századforduló körül különösen sok vita folyt a gyermeki szexualitásról  (fõleg a maszturbáció kapcsán),  a prostitúcióról és nemi betegségekrõl, valamint a homoszexualitásról. 

Az elsõ világháború aztán kifejezetten pánikot keltett a régi erkölcsöket féltõkben.  Minthogy a férfiak milliói vesztek oda, a szaporodás létfontosságú lett.  

A két világháború között  fokozódtak a nemzedéki feszültségek;  a fiatalok lázadóbbak lettek,  bátrabban igyekeztek önállósulni, kevésbé  titkolták szexuális kíváncsiságukat és igényeiket.  Ekkoriban indult virágzásnak a szexuális felvilágosító irodalom, amely igyekezett elõsegíteni, hogy a házasság mindkét fél számára  szexuálisan kielégítõ legyen

.  Az orvosok tehát kezdték elismerni, hogy a házastársak szexuális harmóniája legalább olyan fontos, mint  a  társas higiénia.. A szexuális felvilágosításokat persze többnyire  romantikus és vallásos terminológiába öltöztették, mert ezzel lehetett megnyerni a közép- és felsõbb osztálybeli olvasókat.  

 A házasságkötések aránya a két világháború között emelkedett;  de ugyanígy nõtt a házasság elõtti szexuális kapcsolatok arányszáma is. A párok ugyan csak hónapokig, vagy több mint egy évig tartó együttjárás  (vagy éppen jegyesség)  után  mertek csak  közösülni,  s a szüzességre különösen a vagyontalan lánynak kellett vigyáznia, mert ha várandósan cserbenhagyták, aligha  tudott férjhez menni. 

 Sok munkáslányt a gazdasági szükségszerûség hajtott a házasságba, vagy a szeretõ illetve prostituált szerepkörébe. Maga a házasélet is viszonylag ritkán jelentett még  szexuális kielégülést a nõ számára

 A  nõk  70-80%-a  nem jut kielégüléshez, partnerének sietsége  és  figyelmetlensége miatt.

Az 1920-as és  1930-as években  erõsen szaporodó  szexuális tanácsadó könyvek  igyekeztek ránevelni a férfiakat  partnereik kielégítésére.  Legtöbb könyv azonban nem haladta túl azt a meggyökeresedett elõítéletet, hogy  a  nemi szerep  biológiailag meghatározott, tehát pl. a férfinak kell aktivnak és kezdeményezõnek lenni, a nõnek pedig passzívnak és odaadónak. .  Igy inkább csak az angolszász nyelvterületen  váltott ki nagy visszhangot az a gondolat, hogy a házasság sikerének fokmérõje a házaspár szexuális életének minõsége. Korábban azzal vádolták  a fogamzásgátlást alkalmazó nõket, hogy õk „a család önzõ ellenségei”  A  nõi emancipáció képviselõi, viszont azzal érveltek, hogy a családi boldogságot éppen az veszélyezteti, ha a  nõ retteg a nem kívánt terhességtõl.  Bár a családtervezés szakértõinek üzenetei még az 1930-as években sem jutottak el a tömegekhez, s bár a megbízható fogamzásgátló eszközök csak nehezen voltak elérhetõk, a születési ráta mégis csökkent. 

A nyugati társadalmak embereinek szexuális beállítottságát és viselkedését a 20. század folyamán egyre inkább befolyásolta  a szexológusok (mint kutatók, nevelõk és gyógyítók)  mûködése. Pedig sokak szemében  gyanúsaknak tûntek, mert tabutémákról szóltak, s gyakran üldözésben részesültek. Hiába alapította meg  Magnus  Hirschfeld  1919-ben Berlinben a világ elsõ  szexológiai intézetét,  hiába adtak ki tudományos könyveket és folyóiratokat, rendeztek nemzetközi szexológiai kongresszusokat,  a konzervativ közvélemény, az egyházak, sõt, a legtöbb orvos is  felforgatással gyanúsította õket.  Ez  Sigmund Freud  mûveire éppúgy vonatkozott, mint  számos kortársára.  McLaren  szerint közhellyé vált az a zavaros elképzelés,  hogy az „egészséges”  szexualitást  kikezdték a tudósok sajátos megfontolásai. A nácizmus ezt ki is használta, évtizedekre visszavetve Európában a szexológia fejlõdését.

Kinsey kiderítette, hogy a közösülés  a férfiak szexuális kielégülése terén csak a  4.  helyen áll a maszturbáció, a pollució és a petting mögött.

A szexuális viselkedés korán kezdõdik, s a férfiak szexuális igényei  éppen a serdülõ-  és ifjúkorban a legerõsebbek. Szakítottak a „spermatakarékosság”  elvével  is, amely szerint az egyszer s mindenkorra adott szexuális energiát nem szabad eltékozolni. Kimutatta, hogy  a nemi életüket legkorábban kezdõk késõbb is sokkal tovább aktívak maradnak  és minden szempontból sikeresebbek, mint akik késõn kezdték.

A nõkkel kapcsolatban  a vaginális  (vagyis közösüléses) orgazmus Freud és követõi által  érettnek és elérendõnek tartott követelményét  éppúgy indokolatlannak ítélte, mint azt, hogy a  maszturbációval elért  klitorális orgazmus  infantilis vagy káros lenne a nõk számára. Épp ellenkezõleg: az orgazmuskészség maszturbálás révén történõ kialakítása  megkönnyíti  a partnerrel történõ kielégülés elérését.

A házasságon kívüli kapcsolatokat    elvileg még az 1950-es években is szigorúan vették;  az  USA  több államában még büntették is. .  Ekkoriban kezdtek szaporodni Amerikában a házassági tanácsadók és a házassági kézikönyvek.  A „nagy népszerûségnek örvendõ, primitív pszichoanalízis”  híveinek alapelve, hogy a házastársak és a gyermekek  „tanuljanak meg alkalmazkodni”  természetes (vagyis hagyományos)  szerepükhöz  

 A nõ legyen jó anya, de egyben jó szeretõ is és tudjon kielégülni a közösülésben.

A feminista mozgalom erõsödésével, a nõk tanulási és munkavállalási lehetõségének növekedésével viszont egyre több nõ fölényben érezte magát, a férfiak domináns helyzete pedig megrendült. .   

Változott a tizenévesek helyzete is- a folytonos  akceleráció  miatt  a  pollutarche  (elsõ magömlés) és a  menarche  (elsõ havivérzés)  ideje  évtizedenként  négy hónappal korábbi idõpontra  tolódott!  A  randevúzás, s vele a pettingelés  (símogatás, csókolózás stb.) egyre korábban, már 14-15 éves korban elkezdõdött, s alig egy-két  évvel késõbb  a  koitarche (elsõ közösülés)  is megtörtént.

Ezzel együtt  a házasságkötés elõtti szexuális kapcsolatok mind gyakoribbá váltak;  részben a fogamzásgátló  eszközök használatának elterjedése következtében. A szexuális kapcsolatfelvétel azonban gyakran  házasságot eredményezett.  Fõleg a lányok törekedtek erre, mert féltek a nem kívánt terhességtõl és a gyerekkel egyedül maradástól.  A lányok szexuális vágyaik és félelmeik között õrlõdtek;  igyekeztek tapasztalatokat gyüjteni szeretkezési készségeik fejlesztéséhez, s egyben partnerük elkötelezéséhez.  „A tizenévesek által tapasztalt zûrzavart csak fokozták a hozzájuk eljutó, egymásnak ellentmondó üzenetek.”

Az 1950-es évek második felében a fogamzásgátlás  megítélésében is fordulat következett be.  Hivatalos oldalról ennek fõ oka az volt, hogy a világ fejletlen országainak  gyors népességnövekedésében komoly veszélyt láttak. (A világ túlnépesedése  azóta is megoldatlan probléma.)  Az 1960-as években megjelenõ hormonális fogamzásgátló tabletták már akadálytalanul terjedhettek a nyugati világban. Részben ezeknek köszönhetõen a nõk is bátrabban vállalkoztak a nem legalizált szexuális kapcsolatokra. Minthogy ugyanakkor a pornográf képeslapok, filmek és regények, no meg  a szexualitás nyilt ábrázolását kihasználó reklámok is elárasztották a piacot,  az így kialakuló  szexhullámot  sokan „szexuális forradalomnak” tartották. A nyomtatott és elektronikus  médiumok ezt a szemléletet napjainkig is erõsítik, holott  a kettõ nem ugyanaz.

A reformok viszont kétségtelenül szaporodtak a szexuálpolitikában és a törvényhozásban is, mert egyre többen ismerték fel, hogy  modernizálni kell az elavult törvényeket;  külön kell választani az erkölcsöt és a bûncselekményt.

-A házasságot és családot nem eredményezõ  szexuális kapcsolatok így egyre elfogadottabbak lettek.

A házasságot kötõk életkora  az  1970-es években emelkedni kezdett, ám ugyanakkor a szexuális kapcsolatok elkezdése egyre fiatalabb életkorban következett be.  Az egyetemisták és a már dolgozó fiatalok közül sokan egyszerûen összeköltöztek  (aztán késõbb vagy házasságot kötöttek, vagy szétváltak

Talán még nagyobb jelentõségû volt  a  szexológia fejlõdésének az az iránya, amely a szexuális funkciózavarok  gyógykezelésében hozott fordulatot  a  pszichoanalízishez képest.   Egy amerikai nõgyógyász,  William H. Masters  és munkatársa, Virginia  Johnson   1966-ban  publikálták  Human Sexual Respons (Emberi szexuális reagálás)  címû könyvüket , amelyben  a szexuális reakcióciklus  fiziológiai folyamatának egzakt mérési eredményeit  mutatták be.  Az alig 5 év mulva megjelent másik könyvükben  (Human Sexual Inadequacy, 1971)  pedig a szexuális zavarok újszerû, gyors és eredményes  párterápiáját ismertették, megalapozva ezzel a modern szexuálterápiát. 

. Közben a feminista nõmozgalom  folytatta küzdelmét a nõk jogaiért és a mûvi abortusz legalizálásáért, s az 1970-es évek elején ezt sokhelyütt el is érték.  1966-ban megalakult az USA-ban a  National Organisation for Women (Nemzeti Nõszövetség), amely sok más ország nõszervezetének mintaképe lett.

Kevésbé volt hatásos fellépésük a nõk elleni erõszak  és  a  pornográfia ellen, amely sokszor azt próbálta elhitetni, hogy a nõk szeretnek a férfiak áldozataivá válni.  Mindenesetre az 1970-es években a nyugati társadalom  elfogadta, hogy a fogamzásgátlás, a mûvi abortusz, a házasság elõtti szex és az élettársi viszony, valamint a homoszexuális viselkedés önmagában nem büntetendõ  jelenségek

Ez az idõszak, amikor a skandináv államokban már az 50-es években bevezetett  iskolai szexuális nevelést 1969-ben Nyugat-Németországban is kötelezõen elõírták az iskoláknak.

#1 Dr.BauerBela

---

DŰHKITÖRÉS-HISZTI-NYAFOGÁS

Dühkitörés, Hiszti, Nyafogás

Mit kezdjek a gyerekem érzelmi viharaival?

Amikor egy kisember frusztrált, ingerült, csalódott, vagy csak egyszerűen túl van magán, többnyire a fegyelmezés lehetőségein, és nem a gyengéd kapcsolaton kezdünk el tűnődni. A dackorszak még nem ok a kétségbeesésre; gyermeked próbálgatja a szárnyait, és ha akadályba ütközik, vagy kevésnek találja a hatalmát, elveszítheti a fejét.

Mi zajlik az agyában?

Erősen zaklatott lelkiállapotban gyermekünk agyának frontális lebenyét elönti a cortisol nevű stresszhormon. Ennek következménye a “támadj, vagy menekülj” (fight or flight) állapot, amelyben a magasabb agyi funkciók (tanulás, érvelés, önkontroll) nagyfokú gátlás alá kerülnek, és az alacsonyabb rendűek (ösztönös, zsigeri reakciók) veszik át az irányítást. E beépített túlélőrendszer (a külvilágból érkező fenyegetés hatására bekövetkező biológiai stressz-reakció) az érési folyamat során (legalábbis annál, aki biztonságos és támogató környezetben nő fel) fokozatosan a tudatosan irányítható funkciók körébe kerül.

Amikor egy kisember frusztrált, ingerült, csalódott, vagy csak egyszerűen túl van magán, azon kapjuk magunkat, hogy a fegyelmezés lehetőségén és nem a gyengéd kapcsolaton kezdünk el tűnődni.

Pedig nem reális elvárni egy 2-3 éves gyerektől, hogy olyan adag személyes érettséggel és önkontrollal rendelkezzen, amelynek segítségével úrrá tud lenni ezen a veleszületett reakción. Értelmetlen és hatástalan ilyenkor fenyegetni, büntetni, de még magyarázni is neki addig, amíg magasabb agyi funkciói gátlás alatt vannak. Az ilyen szülői próbálkozás növeli a stresszt, és olaj a düh tüzére. Kis méregből óriási dühkitörés keletkezhet.

Mire van szüksége?

A dühöngő kisgyereknek segítségre van szüksége abban, hogy

• megbirkózzon elsöprő erejű érzelmeivel; 620531k4433
• újra meghitt kapcsolatba kerüljön biztonságérzete forrásával (veled);
• feldolgozza a problémát, amely kiváltotta heves reakcióját (ez a gyakorlatban többnyire azt jelenti hogy ahelyett, hogy újra meg újra azzal próbálkozna, ami nem sikerülhet, kisírja magát az öledben, és megnyugodva továbblépjen)

Ha segítségnyújtás helyett rákiabálsz, büntibe küldöd, magára hagyod, vagy úgy teszel, mintha nem vennél róla tudomást,

• még rosszabbul fogja érezni magát;
• még távolabb kerül biztonságérzete forrásától;
• elérhetetlen messzeségbe kerül az egész heves reakciót kiváltó probléma megoldása (többnyire az elsiratás-megnyugvás-továbblépés).

Ráadásul kihagyod annak lehetőségét, hogy olyan jobb eszközökkel lásd el, melyek segítségével a jövőben (amikor érettebb lesz) jobban tudja majd kezelni a hasonló ügyeket.

Megleckéztetés helyett magad mellé veheted és segíthetsz neki!

Hogyan segíthetek?

Például úgy, hogy

• megnevezed az érzést, amivel küzd (segítesz neki, felismerni, szavakkal kifejezni a benne feszülő indulatot: ezzel segítesz neki megismerni és kezelni a nagy érzést);
• saját viselkedéseddel ott helyben modellezed a számára, milyen, amikor egy érett valaki önuralmat gyakorolva megbirkózik egy érzelmileg feszült helyzettel; megértő, biztonságot nyújtó jelenléted meg is nyugtatja őt;
• közben lehetőséged nyílhat rá, hogy még az ügy gyökerét, az igazi problémát is megértsd, és nyújts rá valami gyógyírt. Ha mást nem, megértő közelségedet, hogy hozzád bújva elsirassa meg nem valósult vágyait.

Ezzel éppen abban segítesz neki, amire a legnagyobb szüksége van:

• Elsöprő erejű érzelmei mégsem söprik el.
• Visszaáll köztetek a meghitt kapcsolat.
• Sok hasonló alkalom fokozatosan megismerteti vele a saját (és később mások) érzelmeit, és dühkitörés helyett, amikor érettebb lesz, szépen, világosan meg tudja majd őket fogalmazni.

A kisgyermek frusztrációs dühkitörésének okai

Nyafogni, dühöngeni egyetlen gyereket sem kell megtanítani. A jelenség magától felüti a fejét, amikor a gyerekben hatalmas erővel működik a felfedezés, megismerés hajtóereje, és ebben vagy mások akadályozzák, vagy a saját kicsisége. A frusztráció okozta düh akkor ölt a szülőt is zavaró méreteket, amikor a kicsiben már intenzív önállósodási törekvések feszülnek, de még nem elég érett ahhoz, hogy az érzelmei és vágyai ne ragadják teljesen magukkal.

Nekünk, felnőtteknek fontos megértenünk, hogy 5-6 éves korig a gyerekek egyszerre csak egyféle indulatot képesek átélni, az viszont teljesen a hatalmába keríti őket.

“Civilizált” viselkedésre, önmérsékletre pedig csak az képes, aki egyszerre többféle érzelem is megfér: egyrészt nagyon felbosszant valami, amit a férjem csinált, de másrészt szeretem is őt. Egyrészt szeretném bántani, de másrészt nem akarom, hogy bántódása essék. Vegyes érzelmek kavarognak bennem, de nem azok hatására cselekszem, hanem mérlegelek, és azt teszem, amit helyesnek tartok (legalábbis jó esetben). A két ellentétes érzelem összekeveredve mérsékeli az indulataimat, és segítségemre van abban, hogy önmérsékletet tanusítsak. Az indulatok keverése, következésképpen az önmérséklet és a civilizált viselkedés képessége agyunkban a prefrontális kéreg érettségén múlik, amely viszont még ideális esetben sem kezdi meg a munkáját 6 éves kor alatt (ld. integráció). Sok éretlen felnőtt impulzív viselkedését is az okozza, hogy a prefrontális kéreg elakadt a fejlődésben. Az érett felnőttől elvárható, hogy használja a rendelkezésére álló eszközöket – pl, saját prefrontális lebenyét, amely lehetővé teszi, hogy használja is a sok okos dolgot, amit a helyes viselkedésről már megtanult. A piciknek viszont ez az eszköz még nem áll rendelkezésére.

Más dolgok viszont már most dolgoznak benne. A kétéves gyerekben fejlődésének természetes lépcsőfoka gyanánt merül fel a kérdés:

− Mekkora hatással lehetek a saját életemre?

Egy év múlva pedig már ezt kérdezi (persze nem tudatosan):

− Mekkora hatalmam van a szüleim és a világ felett?

Fölösleges kétségbeesned a dackorszak miatt, és az is értelmetlen, hogy a gyerekedet következetesen megbüntesd minden alkalommal, amikor frusztrálódik és elveszíti a fejét.

 Próbáld inkább beleélni magadat a helyzetébe, és anyai (vagy apai) együttérzéssel kitalálni, milyen indulattal küzd éppen. Utána kihasználhatod a nagyszerű alkalmat: segíthetsz neki felismerni saját érzéseit, és megtaníthatod neki, mivel tud hatni rád, milyen kifejezésmód talál nálad megértő fülekre. De ne felejtsd el, hogy amikor elöntik a nagy indulatok, nem, vagy alig fogja tudni használni az okos dolgokat, amiket tanítottál neki. De nem baj, jó lesz későbbre!

A hiszti és a nyafogás ne legyen eredményes eszköz, amivel hatni tud rád!

Ha a 2-5 évesed érzelmi vulkánkitörései főleg azért zavarnak, mert nem jókedvű, akkor próbálj megbarátkozni a gondolattal, hogy nem a jókedv az egyetlen elfogadható érzelem. Amikor (helyesen) meghúzol egy határt, egyúttal akadályt is gördítesz az útjába; ne várd, hogy még örüljön is neki.

Azt is látnia kell, hogy nem ijedsz meg az érzéseitől. Ne gondold, hogy rossz Mama vagy, csak azért, mert a kicsid épp szomorú, mérges, csalódott és boldogtalan.

Ha el akarod kerülni a cirkuszt, és gyorsan beadod a derekad, kicsid azt hiheti, megtalálta a megfelelő viselkedésmódot, amivel hatni tud rád. Ha nem akarod, hogy minden ellenérzését takony, nyál és fülsértő hangok kíséretében adja elő, azt kell tapasztalnia, hogy így nem érheti el nálad, amit akar. És ami még fontosabb: tanítsd meg neki, hogy mivel tud igazán hatni rád!

Tanítsd meg neki, mi az, amivel viszont hatni tud rád

Az önállóságra törekvés, az egészséges fejlődés jele, hogy szeretne némi beleszólást abba, ahogy az őt érintő dolgok alakulnak, és szeretné látni, hogy a te döntéseidet is befolyásolhatják az ő elképzelései és vágyai. Adj némi teret autonómia iránti törekvéseinek! Hadd érezze, hogy noha nem ő irányít, de számít, amit szeretne: hatással tud lenni élete alakulására, rád, és a világra.

A nem jó eszközök helyett adj a kezébe jobb eszközöket, amikkel célba érhet! Ne csak azt értesd meg vele, hogy a nyafogással nem ér el nálad semmit; tanítsd meg neki, mutasd meg neki, hogyan szóljon hozzád, mit csináljon ahhoz, hogy odafigyelj rá, és esetleg még a kívánságát is teljesítsd.

Segíts neki megbirkózni saját indulataival

Mi nyugtatja meg? 620531k4433

Ahhoz, hogy a neki megfelelő módon kezeld az érzelmi széteséseket, gondold végig, hogy amikor sír, inkább az nyugtatja-e meg, ha az öledbe veszed, vagy az, ha egy kicsit békén hagyod?

Ha nyilvános helyen vagytok, hagyd abba, amit épp csináltok (akár a félig tele bevásárlókocsi feláldozásának árán is), nyalábold fel a gyerekedet, és vidd egy nyugodt, biztos helyre (jobb híján a kocsiba, vagy haza), ahol lesz alkalma lecsillapodni. Ha ellenáll, repítsd, mintha repülőgép, vagy tündérke lenne. Az sem baj, ha tiltakozik, amiért kiviszed az autóba.

A kifelé fordulóbb (extrovertált) gyereknek (akit inkább az nyugtat meg, ha ölbe veszem), először néven nevezem(visszatükrözöm, jóváhagyom) az érzést, amivel épp küzd, aztán világosan kijelölöm számára a határokat, vagy azt, amit várok tőle, valahogy így:
− Tudom, hogy szomorú (mérges, csalódott…) vagy (tükrözés, jóváhagyás), de nem ordíthatsz (nem rugdoshatsz, nem vetheted magad a földre, nem sikíthatsz, mint egy fába szorult féreg, nem kiabálhatsz rám csúnya dolgokat, nem köphetsz le…) (határaim kijelölése, korlát). Ezután nagy szeretettel, úgy igazán forrón magamhoz ölelem.

A befelé fordulóbb (introvertált) gyerekkel (akinek jobban esik, ha békén hagyom) először szintén közlöm a határokat, azután megvárom, hogy lecsillapodjon. Amikor kezd megnyugodni, akkor nevezem meg az érzéseit (tükrözés).

Ha a kicsid ehhez még túl fiatal, ne magyarázgass neki, csak öleld magadhoz és várd meg, amíg megnyugszik.

Ne felejtsd el: a sírás minden életkorban hasznos orvosság a belső feszültség leengedésére: a frusztráció feldolgozásának és a megnyugvásnak velünk született, fontos eszköze. Ne is törekedj a sírás gyors abbahagyatására! Amikor magadhoz öleled, hagyd, hogy kisírja magát a válladon – nem attól vagy jó Mama, hogy mindig jó véleménnyel vannak rólad más emberek.

Jelöld ki a határokat, állítsd fel a korlátokat

Fejezd ki magad egyszerűen és egyértelműen

Amikor megnyugodott (és ha már elég idős az ilyetén szóbeli kiigazítások befogadására), röviden és világosan elmondom neki, mit és hogy mondhat máskor, ha megint így érzi magát, és hogy fogok akkor reagálni (fegyelmező tanítás = “igazságban való nevelés”).

Ha a helyzet valódi érzelemkitörés (nem tettetett, manipulatív nyafogás), igyekszem tiszteletben tartani a háttérben lévő igazi, nagy érzelmeket. Amikor elmúlt a vihar, segítek neki megtanulni, hogy máskor hogy viselkedhet másképp, amikor hasonlóan érez:
− Nagy érzéseid voltak. Ha máskor is ilyen lesz, szólj, hogy Mami, most nagyon szomorú vagyok (nagyon fáj a szívem, nagyon mérges vagyok), vagy bokszolj meg egy párnát, (táncolj el egy mérges táncot, fuss hozzám egy nagy ölelésért…)

Így segíthetek neki felismerni, megnevezni, elfogadható módon levezetni és kifejezni az elsöprő erejű érzelmi hullámokat.

Ezt tanítod, amikor azt mondod, hogy: “lehetsz dühös, de nem üvölthetsz velem (nem üthetsz meg, nem köphetsz le…)”

Ne sodródj bele te is!

Néha muszáj közbelépni. Miközben a nagy érzelmekkel birkózó gyerek igazi szükségleteivel törődsz, határozottan ki kell jelölni, hogy hol van az a határ, amin már nem léphet túl. Ha érzed, hogy téged is kezdenek elsodorni a viharos érzelmek, jobb tudatosan kilépni a helyzetből, mint zsigerből reagálni. Persze az a legjobb, ha ott tudsz vele maradni; ha képes vagy érzelmileg kilépni a helyzetből, miközben a meghúzott határaidat következetesen a helyükön tartod.

Az érzelmi kilépés olyan, mint amikor kikapcsolod a rádiót.

 Ténylegesen ne hagyd magára, de fejben zárd ki a bántást, amit rád zúdít a dühös kisgyerek. Próbáld róla a legjobbat feltételezni: nem direkt téged akar bántani (pl. tényleg nem veszi észre, milyen fülsértően üvölt)! De nem kell megadnod neki, amit a hisztivel el akar nálad érni (ha egyáltalán van célja).

Valószínű, hogy többféle dologgal fog kísérletezni, és próbálgatja, mire hogy reagálsz. Amikor nem túl nagy a hangzavar ahhoz, hogy a normális hangodat is hallja, mondd meg neki (és mutasd be!), mit és milyen hangon lehet mondani ahhoz, hogy odafigyelj rá és meghallgasd, amit szeretne. Ez ilyen egyszerű:
− Az ordítást nem engedem be a fülemen, mert megsüketülök tőle (határaim kijelölése). De amikor a rendes hangodon beszélsz, oda fogok rád figyelni (tanítás), mert nagyon érdekel, amit mondani akarsz.

Indulatok gyengéd és határozott kezelése

Összefoglalom, mit kezdhetsz a gyereked túlméretezett érzelmi felindulásaival: a dühkitöréssel, a hisztivel, a nyafogással és hasonlókkal:

• Elégítsd ki a gyereked kötődési igényeit! A kötődés (fizilai és érzelmi közelség, szoros kapcsolat) iránti igény minden másnál erősebb hajtóerő a kicsi gyerekekben. Gondoskodj róla, hogy e téren folyamatosan jóllakott legyen; újra meg újra tápláld a közelségeddel ugyanúgy, ahogy testileg is újra meg újra meg kell etetned, különben éhezni kezd hiába evett egy jót tegnap. A lelkierő, a pszichés egyensúly tápláléka a kapcsolat. Minden más stresszet könnyebben elvisel az a gyerek, akinek folyamatosan kielégül a kötődés-éhsége. A biztonságos kötődés minden más szülői tevékenység alapja; nélküle hiába magyarázol, hiába mutatsz jó példát, és hába csinálsz jól bármi mást, nem fogsz hatni a gyerekedre!
• Te magad legyél utánozható minta – a gyerek a mindennapi családi életben lássa, hogy a nála érettebbek hogy birkóznak meg érzelmeikkel, indulataikkal, és milyen formában fejezik ki azokat szerepjátszás nélkül őszintén, de elfogadhatóan (nem megsebezve, vagy leuralva másokat). Minden gyerek utánzással tanul (nem a magyarázatokból és a büntetésekből). Minden gyerek olyan próbál lenni, akikhez kötődik, és ellenáll azoknak, akikhez nem kötődik.
• Ismerd meg jól a gyerekedet, és folyamatosan maradj vele őszinte, bizalmas, meghitt kapcsolatban. 
• Tudd, hogy mikor mi zajlik benne. Legyél vele megértő, irgalmas és kegyelmes. Ne az az ember legyél, aki előtt lepleznie kell őszinte érzéseit (mert különben rámordulsz vagy odacsapsz), hanem az, akihez együttérzésért, megnyugtatásért mehet, és akihez kérdéseivel, kétségeivel, bánataival fordulhat. A kapcsolat fontosabb, mint a teljesítmény (a jó viselkedés)!
• Segíts neki is megismerni, felismerni, megnevezni saját érzéseit (tükrözés)! Nevezd néven az érzelmeit, és nevezd néven az együtt nézegetett könyvek képein szereplők érzelmeit és indulatait is, hogy legyen egy egyszerű szókincse az érzelmei kifejezésére!
• A reagálásaiddal azt az üzenetet közvetítsd, hogy az érzelem, az indulat nem rossz, szégyenletes vagy ijesztő dolog, egyszerűen csak van, és ez rendben is van (jóváhagyás).
• Állítsd fel az ésszerű, egyértelmű korlátokat, jelöld ki saját határaidat. A gyerekek lelki egyensúlyához az is fontos, hogy te legyél a felnőtt, aki vezet és gondoskodik, ő pedig a gyerek, aki követ és akiről gondoskodnak. Felnőttre van szükége ahhoz, hogy gyerek lehessen!
• Tanítsd meg, és gyakoroljátok is együtt, hogy legközelebb hasonló helyzetben hogy fejezheti ki elfogadhatóan a hasonló érzelmeket, és biztosítsd, hogy akkor oda fogsz rá figyelni. És tényleg figyelj rá oda olyankor, amikor a saját, normális hangján fordul hozzád.
•  Ha a rendes hangját nem hallod meg, kénytelen újra meg újra fülsértő sípolással magára vonni a figyelmedet!
• Ha szükségesnek látod, adhatsz neki további ötleteket, hogy milyen elfogadható módokon vezetheti le felgyülemlett indulatait (pl. párnabokszolás, tánc, rajz, festés, futás, a lakás egy kijelölt pontján való üvöltés…) anélkül, hogy másokat bántana, vagy valakinek kárt okozna. Gondold át, hogy te hogyan csendesíted le a saját viharaidat! Ne felejtsd el: a kicsid utánzással tanul!
• Bármit teszel, bárhogy is reagálsz a dühkitörésre, a hisztire és a nyafogásra, lehessen biztos a gyereked abban, hogy a kapcsolatotok mindig fontosabb, mint a viselkedése! Nem viselkedhet olyan idegesítően, hogy eltávolítson magától téged.

#1 Dr.BauerBela

---

ELEKTRONIKUS SZERKESZTÉSÜ KÖNYVEIMNEK OLDALSZÁMAI AZ INTERNETEN-2014 MÁRCIUS 28

#1 Dr.BauerBela

---

MÉHCSIPÉS UTÁNI HELYI BŐRREAKCIÓ A KÉZHÁTON

#1 Dr.BauerBela

---

A TETANUSZ /MEREVGÖRCS / ELLENI VÉDŐOLTÁS

Tetanus(merevgörcs) elleni védőoltás

Az arcizom görcs a -trismus a tetanusz egyik jellemző klinikai tünete.

A merevgörcsöt, valamely sebnek a Clostridium tetani baktériummal való fertőződése okozza. A baktérium spórái évekig megmaradnak a talajban és a porban, ellenállnak a hőnek, a szárazságnak, a vegyi anyagoknak és a napfénynek.

Tetanuszfertőzésre gyanús sérülések lehetnek:

• mély (pl. szúrt), elszennyezõdött sebek
• nyílt törések
• állati harapások
• tetoválás, füllyukasztás
• újszülötteknél köldökfertőzés

A betegségről:

A baktérium erős toxinjával károsítja az idegrendszert és az izmokat. Az izommerevség fokozatosan alakul ki, amelyekhez rohamokban jelentkező izomgörcsök társulnak, így gyakran légzési és keringési elégtelenség miatt következik be a halál.

Mit kell tudni a védőoltásról?

A gyermekek az életkorhoz kötött kötelező védőoltások keretében, a felnőttek szervezett, illetve alkalomszerű önkéntes oltások keretében részesülnek specifikus védelemben. Az alapimmunizálás 3 oltásból áll. Az első oltást követően 4-6 héttel a második oltást, majd 6-12 hónap múlva a harmadik oltást kell alkalmazni.

Teljes alapimmunizálási sorozat után 10 évenként emlékeztető oltás javasolt. Azoknál az utazóknál, akik 1942 elõtt születtek, ellenőrizni kell, hogy az alapoltásokat megkapták-e.

Milyen mellékhatásai lehetnek a védőoltásnak?

• oltás helyén átmeneti bőrpir, duzzanat, fájdalom
• esetenként a környéki nyirokcsomók megduzzadása
• influenzára emlékeztető általános tünetek

A megelőzésben fontos a seb megfelelő kitisztítása, az elhalt szövetek sebészi eltávolítása. A sebek ellátását lehetõleg szakemberre kell bízni. Elsősegély nyújtáskor a sebet a sérülést követően tiszta vízzel és szappannal vagy fertőtlenítőszerrel  kell kimosni.

#1 Dr.BauerBela

---