Szabadítsd meg a
gyerekeidet a képernyő állandó jelenlététől
A gyerekeinknek nemcsak a teljesítménykényszertől, hanem a képernyő (TV,
számítógép, videojátékok, táblagépek, okostelefon, stb.) állandóan stimuláló
jelenlététől is szabadnak kell lenniük.
Játék helyett
idejük jelentős részét ma a képernyő előtt töltik a gyerekek. Észak-Amerikában,
ahol az iskolai oktatásban is több szerepet kap a számítógép, mint nálunk, az
iskolások napi átlag 10 órát ülnek a képernyő előtt.
Mi még nem tartunk itt, de csak idő kérdése.
A digitális eszközök rendszeres
használata pedig megváltoztatja, átállítja a gyerekeinket. A képernyő előtt befogadó üzemmódban vannak; a valódi játék azonban, amivel
koruknak megfelelően foglalkozniuk kellene, kifejező és felfedező tevékenység.
Játék közben a gyerek nem befogad, hanem előhoz, kiad magából.
A gyerekek fejlődése szempontjából az információ
befogadásánál fontosabb a belülről kifelé haladó áramlat. Az információ megfelelő befogadását is a rendszeres, kifelé irányuló,
kreatív kifejező tevékenység teszi lehetővé. A
kiáramlás tartja fenn a kíváncsiságot és a tudásszomjat is. Előrelendítő
játék közben kifelé áramlik az, ami belül van; ennek az áramlatnak a
következménye a felfedezési vágy és az aktív befogadás. Manapság viszont nem
szabadítunk fel elég helyet a gyerekeink életében arra, hogy ez a spontán
kifelé áramlás megtörténhessen.
Időbeli,
térbeli és érzelmi szabadságra is szükségük van ahhoz, hogy elmerülhessenek a valódi játék kifejező-felfedező
tevékenységében.
A
játék belülről kifelé irányul; a passzív, befogadó szórakozás (mint a videojáték, meg a tévézés)
viszont kívülről befelé: éppen emiatt nem valódi játék!
Nemcsak szülők, hanem orvosok és
pszichológusok is aggódnak amiatt, hogy a gyerekek túl sok időt töltenek a
képernyő előtt.
-A megoldás viszont nem egyszerű, mert a digitális média nem mindenestül káros és elvetendő.
Elhozta az információs
forradalmat, ami nagyobb változást
hozott az emberiség életébe, mint annak idején az ipari forradalom. Az
információs társadalom kora, a digitális korszak annak köszönhető, hogy rájöttünk:
egyesek és nullák segítségével bármilyen információt kódolhatunk. Amióta ezt
tudjuk, nagyon kis helyen tudunk nagyon sok információt tárolni. Az így tárolt
információt továbbadni is könnyű… és már a digitális korszakban is vagyunk.
Mivel
az oktatás nem a világ kíváncsi, szomjas és örömteli felfedezéséről, hanem az ismeretközlésről szól, természetes, hogy az iskola arra
törekszik, hogy számítógépek és az internet segítségével közvetítse az
információt.
A digitális médiát
azonban az érzelmileg nem jóllakott, közelségre éhes gyerekek nem a világ megismerését segítő információ felkutatására
használják, amire az iskola és a jó szülő szánja.
Ehelyett azt keresik, ami minden emberi lény
legfőbb szükséglete: az együttlét lehetőségét.
Amint
megtanulnak valamilyen digitális eszközt kezelni, az egymással való kapcsolódásra kezdik használni, és nem arra, hogy többet tudjanak meg a világról.
A kiskamaszok első dolga felkeléskor, hogy megnézzék, kaptak-e üzeneteket, este pedig nem mernek
elaludni, nehogy lemaradjanak valamiről, amit társaik megosztanak a közösségi
hálón.
Valódi játék helyett a digitális kapcsolattartásba
merülnek bele. A kötődés mindennél erősebb emberi igénye alakítja a
digitális világot; az okosabbnál okosabb eszközöket is ennek az igénynek
megfelelően fejlesztik tovább.
A facebooknak jelenleg több, mint
egymilliárd-háromszáztízmillió felhasználója van (adat innen). Ha nem volna akkora igényünk a kapcsolódásra,
facebook se lenne. Minden más
dolognál fontosabb, hogy egymással legyünk.
A
digitális korszak sokkal inkább szól a felszínes kapcsolattartásról, mint az
ismeretszerzésről; gyerekeinket elsősorban a
kapcsolattartás vágya ragasztja a képernyők elé.
A digitális eszközökön csüngő életmód pedig észrevétlenül szorítja ki az életükből azt,
amire a legnagyobb szükségük volna: a szabad játékot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése