Gyermekkori elhízás: megállítható-e a járvány?
Az elhízás/kövérség a fejlett ipari országokban a
leggyakoribb krónikus, nem fertőző betegség, aminek előfordulási gyakorisága
nemcsak felnőtt-, hanem gyermek- és serdülőkorban is világszerte nő.
A jelenlegi adatok szerint az Amerikai Egyesült Államokban minden 6. lakos
elhízott. A statisztikai adatokat figyelembe véve, amennyiben a jelenlegi
trendek folytatódnak, 2025-re az amerikai lakosság fele elhízott lesz.
Az elhízás krónikus betegség
A szív- és érrendszeri betegségeken kívül az
elhízás más betegségek szempontjából is kockázati tényező, ezért az
Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1998-ban az elhízást krónikus, recidiváló
betegségnek definiálta.
Bár az elhízáshoz társuló betegségek
többsége jellemzően felnőttkorban jelenik meg, az obezitáshoz társuló egyes
kórképek (2-es típusúdiabetes mellitus / cukorbetegség/, magas vérnyomás, metabolikus szindróma, ortopédiai
rendellenességek, alvászavarok stb.) már gyermekkorban is megjelennek,
valamint prospektív vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy a gyermekkori
elhízás - a felnőttkori testsúlytól függetlenül is – lényegesen befolyásolja a
felnőttkori megbetegedést és halálozást.
Elhízottnak azt a gyermeket lehet tekinteni, akinek a testtömege a vele azonos nemű, életkorú és testmagasságú
gyermekek testtömegének 97-es percentiljét, illetve akinek a testtömege az
ideális testtömeg 120 %-át meghaladja.
Az elhízás kialakulásának hátterében kulturális,
környezeti és genetikai tényezők, valamint a csökkent fizikai aktivitás és
fokozott zsír- és szénhidrátfogyasztás áll.
Az elhízás molekuláris markereinek vizsgálata rövid múltra tekint vissza,
de az obezitással kapcsolatos genetikai ismereteink az elmúlt évtizedben
jelentősen bővültek.
Az elhízás formái
A gyermekkorban leginkább célravezető, ún. etiológiai (oki)
osztályozás szerint az elhízás két nagy csoportba osztható, az esetek 95%-át adó exogén (elsődleges, egyszerű, idiopathias) és az
5%-ban előforduló másodlagos elhízásra.
Másodlagos elhízás
Ezek egy részében endokrin okok közvetlenül vezetnek elhízáshoz (pl. a
pajzsmirigy alulműködése), de ide tartoznak pszichiátriai rendellenességek,
bizonyos gyógyszerek okozta elhízásformák és genetikai betegségek. A genetikai kutatásoknak köszönhetően egyre nő
az elhízás azon másodlagos formáinak száma, melyek öröklődésmenete és pontos
genetikai háttere ismert.
Elsődleges (exogén) elhízás
Az elhízás eseteinek nagy többségét adó csoportra vonatkozóan elmondható,
hogy az elhízás egy komplex, heterogén állapot, amiben környezeti és genetikai
tényezők egyaránt szerepet játszanak. Ikervizsgálatok
eredményei szerint az öröklődés 50-90%-ban játszik szerepet a zsírszövet
kialakulásában. A genomszintű kapcsoltság és társulásvizsgálatok segítették,
ill. segítik az obezitásra hajlamosító genetikai variációk feltárását. Ma már
kb. 200 olyan, 12 különböző kromoszómán elhelyezkedő gén (ún. kandidátus
/hajlamosító/ gén), lókusz v. kromoszómarégió ismert, melyek kapcsolatba
hozhatók az elhízással. Feltételezhető, hogy egyes kandidátus gének a modern -
az elhízást támogató – környezetben jutnak érvényre, és ez okozza az obesitas „járványát”.
Az elhízáshoz társuló betegségek
Legnagyobb népegészségügyi jelentősége a szív- és érrendszeri betegségeknek
van. A tradicionális rizikótényezőkön
kívül, mint ametabolikus szindróma és komponensei (visceralis /hasi/
kövérség), hiperinzulinémia/ inzulinrezisztencia,
csökkent glükóztolerancia/2-es
típusú diabetes mellitus, hipertónia (magas vérnyomás), diszlipidémia(magas koleszterin, triglicerid, alacsony HDL-koleszterin szintek), s egyéb metabolikus
eltérések is szerepet játszhatnak az atherosclerosis kialakulásában. Ilyen az
oxidatív stressz, ami a prooxidánsok ésantioxidánsok közötti egyensúly felbomlását jelenti.
Magas májenzimértékek gyakori kísérői a gyermek- és serdülőkori elhízásnak, s ezekhez sokszor társul szövettani
eltérés (zsírmáj, fibrotikus degeneráció és cirrhosis). A zsírmáj
kialakulásában a hiperinzulinémiának is nagy szerepe van.
Sikeres fogyókúra a májenzim értékeket általában
normalizálja. Gyermekekben az epekövesség keletkezése
viszonylag ritka, de az észlelt epekő betegek 50%-a kövér. Kimutatható
microalbuminuria (fehérje ürítése a vizeletben) és emelkedett húgysav szint is
kövér gyermekekben. Policisztás ovarium szindróma (PCO - a petefészek cisztás
elváltozása, egyéb laboratóriumi eltérésekkel) is gyakran társul elhízással.
Kövér gyermekek fizikai terhelhetősége is csökken,
főként azoké, akik hiperinzulinémiásak, valamint ezen esetekben nyugalmi
tachycardia (szapora pulzus) mutatható ki.
A csontok és porcok túlterheltsége
miatt gyakori az ízületi fájdalom és a lúdtalp
kialakulása, de egyéb ortopédiai rendellenességek is kialakulhatnak.
Az alvási apnoe lehet olyan következménye az elhízásnak, ami sürgős kezelést igényel.
Sokféle pszichológiai rendellenesség társulhat kövér gyermekekben, melyek közül a leggyakoribb az önbecsülés hiánya, általában kamaszkorra
alakul ki a negatív „én-kép”, izoláció a társaktól,
depresszió-hajlam és pszicho-szociális problémák.
Az elhízás kezelése
A túlsúly/elhízás a mértékétől függetlenül kezelendő.
Az elhízás mértékének fokozódásával csupán a kezelés módja és erőssége
változik.
Az elhízás kezelése összetett feladat, mindig egyénre
szabottnak kell lennie, jó, ha családi összefogáson alapul. Szerény célokat
kell kitűzni (a testtömeg 5-10 %-os csökkentése) és hosszú távú nyomon követést
kell biztosítani. A kezelés elemei gyermekkorban a diéta (energiában szegény, de a szervezet
fejlődéséhez szükséges tápanyagokat teljesen biztosító étrend), a fizikai
aktivitás (aerobic típusú mozgás), az életmódbeli változtatás, szükség esetén
pszichoterápia, egyes (ritka) esetekben pedig a gyógyszeres terápia.
A legfontosabb azonban a megelőzés (lenne).
A primer prevencióban fontos a szülői példamutatás szerepe, az
életkornak megfelelő étkezési szokások kialakítása, a rendszeres testmozgás
szükségessége és a média eszközök (TV, video, DVD,) ill. számítógép előtt
eltöltött idő csökkentése.
A szekunder prevenció során szükséges a család célzott
felvilágosítása, reális diétás célkitűzések, tartós életmód- és
magatartás-változás, valamint a szűrővizsgálatok elvégzése.
Nem tudjuk, hogy a “Nem mehetsz el az asztaltól,
amíg mindent meg nem ettél”, vagy a “Ha kitörlöd a tányérod, akkor kisüt a nap,
szép idő lesz” – típusú mondatok mennyire járultak, járulnak hozzá a
gyermekkori elhízás előfordulási gyakoriságának emelkedéséhez, de az biztos,
hogy korai életkorban elkezdett, az egész családra irányuló életmódbeli
szokások megtanításával, megváltoztatásával, ill. programok létrehozásával
megelőzhetjük a gyermekkori elhízás további “járványát”, ill. az elhízáshoz
társuló, felnőttkori betegségek kialakulásának további növekedését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése