Több a rossz gyerek ma, mint régen?
Világszerte meredeken nő a figyelemhiányos hiperaktív
gyerekek száma, de jelenti-e ez egyben azt is, hogy manapság több a „rossz”
gyerek, mint húsz éve? Mennyire sikeres az iskolarendszer a túlmozgó,
folyamatosan zsizsegő gyerekek kezelésében?
A nemzetközi
statisztikák szerint a gyerekek 5-10 százaléka figyelemhiányos
hiperaktivitásban (Attention
Deficit Hiperactivity Disorder, rövidítve ADHD) szenved, az USA-ban azonban ma már
a gyerekek 10-15 százaléka is megkapja ezt a diagnózist: a statisztikák szerint
Mi áll a növekedés hátterében? Társadalmi, kulturális krízis, vagy a mai gyerekek
mentális-pszichés egészsége rosszabb, mint a húsz évvel ezelőtti gyerekeké? –
teszi fel a kérdést egy, az USA-ban a napokban megjelent könyv (ADHD
Robbanás- ADHD Explosion).
A szerzők szerint biztos, hogy számos tényező közrejátszik a jelenségben, a legmeghatározóbb azonban a diagnosztika fejlődése: húsz éve ezeket a
gyerekeket egyszerűen rossz gyereknek nevezték, mindenféle címkék rájuk
aggasztása nélkül.
hirdetés
„Nemzetközi statisztikák alapján úgy véljük, hogy nálunk is a gyerekek 5-10
százalékát érintheti a figyelemhiányos hiperaktivitás.. „A
gyerekek megsínylik, hogy a mai szülők kevesebb időt, illetve saját magukból
kevesebbet áldoznak rájuk, mint korábban, viszont ma már a korai fejlesztésnek,
az alapozó terápiáknak köszönhetően sok olyan gyerek kerülhet normál csoportba,
aki régebben perifériára szorult volna”
Nem betegség, hanem fejlődési zavar
A figyelemhiányos hiperaktivitást a dopamin nevű
ingerületátvivő anyag egyensúlyának felborulása okozza.
Figyelemhiányos hiperaktivitási zavar diagnózisánál a szakemberek kilenc tünetet vizsgálnak a figyelemhiánnyal
kapcsolatban, és kilencet a hiperaktivitással kapcsolatban. Mérik többek
között, hogy mennyire köthető le a figyelem, illetve mennyire könnyen terelhető
el. Jellemző tünet lehet továbbá a kielégítetlen igény a figyelemre, hogy a
gyerek impulzív, nem tud kivárni, hogy kifogyhatatlan energiából, egyfolytában
szaladgál, mocorog, vagy lehetnek problémái a finom motoros mozgásokkal:
például nehezen megy a cipőfűzőkötés, vagy macskakaparás az írásuk.
„Az érintett gyerekek többségénél a hiperaktivitási és a
figyelemmel kapcsolatos tünetek vegyesen vannak jelen, de akadnak olyanok is,
akiknek csak figyelemproblémáik vannak. Ezek
tipikusan az álmodozó, kissé lelassult gyerekek, akikkel magatartási problémák nincsenek,
de nehezen tudnak egy feladatra koncentrálni. Végül kis százalékban vannak
olyan gyerekek is, akik egyfolytában zsizsegnek, minden ingerre reagálnak, de a
koncentrációval nincs problémájuk” – mondja a pszichológus. „Fontos, hogy
ez nem betegség, ez egy fejlődési zavar, amivel a gyerek tulajdonképpen jól
elvan, egészen addig, amíg iskolába nem kerül” –
Nem poroszos renddel, hanem emberséggel kezelhetők
„Vegyesek a tapasztalatok azzal kapcsolatban, hogy az
iskolák mennyire kezelik jól az ADHD-s gyerekeket. Az látszik,
hogy az alternatív iskolák jobban tolerálják őket, de nagymértékben a tanár
személyiségétől függ, hogy tudja-e kezelni, ha az osztályában több ilyen gyerek
is van” – mondja a pszichológus.
„Egy hiperaktív,
figyelemhiányos gyereket meg lehet győzni, rá lehet venni az együttműködésre,
de bármire is kötelezni, szabályokat betartatni vele nagyon nehéz.
Rengeteg energiát igényel a pedagógustól, hogy
egy ilyen gyereket integráljon. Minden gyerekbe, de egy úgymond rossz gyerekbe
különösen sok energiát kell befektetni - hónapokig, akár egy egész éven
keresztül -, hogy a pedagógus lássa az értékeit, mert ez a kulcsa annak is,
hogy a többiekkel el tudja őt fogadtatni.
Meg kell találni, hogy miben jó, miben sikeres ez a
gyerek, és aztán ezen keresztül
eljutni az ő gyenge pontjához, és azt pozitív megerősítésekkel fejleszteni.
Ott azonban, ahol gyors ütemben haladni kell a tananyaggal, szigorú az óraterv,
ehhez számos egyéb adminisztrációs kötelezettség is járul, nincs elég energia.
Pedig megéri az energiabefektetés, mert rengeteget lehet ezektől a gyerekektől tanulni, ugyanis
sokkal érzékenyebbek, és mindent kimondanak, amit gondolnak, semmi nem marad
bennük”. „Épp ezért én néha csak másodsorban vagyok angoltanár.
Elsősorban Kati néni vagyok, aki a nyelvtani szabályok magyarázata helyett a
gyerek érzéseit, értékeit figyeli, és kreativitásukat inspirálja. Állami
iskolákban a kollégák ezt kevésbé tehetik meg, ők elsősorban nyelvtanárok.”
Nem elsősorban a tapasztalattól függ, hogy egy tanár jól tud-e
kezelni 4-5 rendbontót az osztályában. Sokkal inkább attól, hogy a
pedagógus elég empatikus-e, hajlandó-e plusz befektetésekre, hogy az órái
élményekben, ingerekben gazdagok legyenek, illetve hogy elég bevállalós-e. Persze vannak
olyan dolgok is, amelyeket csak tapasztalattal tanul meg a pedagógus is.
„Például a hiperaktív megnyugszik, ha eszik. Tudom, hogy egy normál iskolában a
legtöbb tanár haja égnek áll attól, ha a gyerek óra közben enni kezd, pedig egy
hiperaktív gyereknek célszerűbb megengedni, sőt meg is lehet kínálni”
Miért érdemes szakemberhez fordulni?
„Egy figyelemhiányos hiperaktív gyereknek sokat segíthet
a viselkedési terápia. Mivel náluk a belső kontroll nem
működik jól, a terápia lényege az, hogy kívülről tanítjuk meg nekik a szabályokat
jutalmazással, pozitív megerősítéssel. Azaz akkor sincs baj, ha valamit nem
sikerül megcsinálnia, de akkor nem jár a jutalom, és persze büntetés sem” A pszichológus szerint, ha valaki észleli a gyerekén a
tüneteket, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulnia. „A gyerekek
többsége intelligensen tudja kezelni magában ezt a zavart, gond nélkül kialakít
kompenzációs stratégiákat.
Van azonban
rengeteg másodlagos tényező. Például,
értelmes, okos a gyerek, de a viselkedése miatt nem értékeli a környezete, amitől
elképzelhető, hogy befelé forduló, szorongós lesz. Vagy épp ellenkezőleg:
kifelé fordul, és magatartási zavarai lesznek. A figyelemzavar miatt pedig
lassabban haladhat a tananyaggal, aminek következtében szintén kialakulhatnak
önértékelési zavarai” –
A magatartási és tanulási zavarok mellett a kezeletlen figyelemhiányos hiperaktív gyerekeknél magasabb a kényszeres
viselkedések kockázata is.
-Ugyancsak kockázat a későbbi droghasználat. Ezeknek a gyerekeknek egy része egyébként is részesül
gyógyszeres kezelésben, ezzel képesek hatékonyabban figyelni. Országonként
eltérő, hogy a fejlődési zavarban szenvedők hány százaléka kap gyógyszeres
kezelést, az USA-ban ez az arány már meghaladja az 50 százalékot.
„Az önmedikációnak nevezett jelenség
azt jelenti, hogy ezek a
gyerekek, ha kamaszkorban, illetve később amfetaminszármazékokkal találkoznak,
könnyebben a rabjaivá válnak, mert a gyógyszer hatásához hasonlóan
koncentráltabbá válik tőlük a figyelmük, és ezáltal hatékonyabban tudják a
feladataikat elvégezni”
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése