BŐVEBBEN A TEHETSÉGES GYERMEKEK RŐL

Bővebben a különleges tehetségű gyermekekről

A mindennapi pedagógiai munka során komoly gondot jelent a pedagógus számára a különlegesen tehetséges gyerekekkel való foglalkozás. A nemzetközi szakirodalomban tallózva áttekintést nyerünk arról, hogy kik sorolhatók a kimagaslóan tehetséges gyerekek körébe, és ezt milyen ismérvek alapján lehet eldönteni. Arra is választ kapunk, hogy milyen tényezők játszanak szerepet a kimagasló tehetség kialakulásában. Olyan vizsgálatokat is végeztek, amelyek kísérletet tettek annak meghatározására, hogy miben mások a kiemelkedően tehetséges gyerekek, illetve miként ítélik meg saját helyzetüket a közösségen belül. Arra is választ ad, hogy milyen nehézségeket jelent ezeknek a gyerekeknek az iskolai keretek közötti nevelése, fejlesztése.

Különleges tehetségű gyerekek – megold(hat)atlan iskolai problémák?

A tapasztalatok szerint a nevelési-oktatási intézmények kétféle tanulóval nem tudnak igazán mit kezdeni: a nagyon tehetségesekkel és a nagyon gyenge képességűekkel. Egyrészt – persze – legtöbbször azzal sincsenek tisztában, hogy mitől mások ezek a gyerekek, mint a többiek, másrészt eszközeik sincsenek a velük való adekvát foglalkozáshoz. Érdemes azonban e témában is tallózni a nemzetközi szakirodalomban; sok helyütt ugyanis már nagyon sok mindent megtudunk róluk!

Kik sorolhatók a különleges tehetségűek kategóriájába?

A meghatározások sokfélesége is jelzi, hogy komplex jelenségről van szó. Az egyik enciklopédikus összeállítás például a tehetséges gyerek definiálásakor különbséget tesz a tulajdonságorientált, valamint az eredményre orientáló modellek között. A tulajdonságorientált megközelítés szerint a különleges tehetségű tanulók nemcsak magas színvonalú teljesítményre képesek, hanem intellektuális kreativitással, speciális elméleti és vezetői képességekkel is rendelkeznek.

Ezek a gyerekek kiemelkedő adottságuknak köszönhetően magas szintű teljesítményre képesek, és ennek megfelelően kiváló eredményeket is produkál(hat)nak, elsősorban a következő területeken:

• generikus intellektuális képességek,
• speciális elméleti fogékonyság,
• alkotó gondolkodás,
• vezetői képességek,
• vizuális és egyéb művészetek,
• pszichomotoros képességek.

Ugyancsak a tehetséget meghatározó tényezők jellemzőit kutatták és az eredmények, meghatározó jelentőségűnek tekintett – elemeket mutattak-:

• kiválóság: az adott gyermek bizonyos tulajdonságait tekintve felülmúlja kortársait;
• ritkaság: magas szinten rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyek kortársai körében ritkán fordulnak elő;
• produktivitás: olyan jellemzők, amelyek kiemelik őt az átlagból, és valamiféle hasznot hajtó teljesítményre is képessé teszik;
• demonstrálhatóság: a tehetséget meghatározó tulajdonságok mérhetők és értékelhetők;
• érték: a magas szintű teljesítmény olyan területeken jelentkezik, amelyek a társadalom számára pozitív értéket képviselnek.

Ezek a tényezők azonban – hívják fel a figyelmet a gyermekre –de pusztán önmagukban még nem alkalmasak a tehetség meghatározására, Azt meg lehet magyarázni, miért tartunk egyes gyerekeket tehetségeseknek, másokat pedig nem.

Természetesen az elmúlt évtizedek során – mint annyi másban – a tehetség megítélésében is észrevehető változások történtek mégis több évtizedet kellett várni, hogy a szakmában általánossá váljék az a nézet, mely szerint a tehetség nem egydimenziós adottság, hanem olyan többdimenziós és többtényezős jelenség, amelyben a veleszületett intelligenciának ugyanúgy meghatározó szerepe van, mint a szocializációs folyamat bizonyos elemeinek.

Hogyan alakul(hat) ki valakiben a tehetség?

Arról, hogy a különleges tehetséggel kapcsolatban pusztán veleszületett jelenségről van-e szó, vagy valamiképpen szerephez jutnak benne a családi vagy egyéb környezeti tényezők is, rengeteg vita folyt és – bizonyos értelemben – folyik még ma is, de a témával foglalkozók többsége lényegében arra a következtetésre jutott, hogy mindkettőnek szerepe van benne, legfeljebb az arányok tekintetében vannak-lehetnek eltérések közöttük.

A tehetség kialakulásában szerepet játszó környezeti elemek sorában érdemes megnézni azt is, hogy milyen szerepe lehet ebben a folyamatban – például – a családnak!

Az egyik kutató határozottan azt állítja, hogy nagy jelentősége van e téren a gyermek családon belüli pozíciójának; az ő megfigyelései szerint ugyanis sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a család elsőszülött gyermeke lesz különlegesen tehetséges, mint hogy ugyanannak a családnak a második, esetleg sokadik gyermeke.

Vajon az újdonsült szülők első gyermekükre való – ha csak átmeneti – intenzív odafigyelésének, megfelelési szándékának ekkora jelentősége lenne?) De a tehetség kialakulásában szerepe van – mondják – a megfelelő tanulói környezetnek is, amely feltételezi, egyebek között, az erre speciálisan felkészített pedagógusok közreműködését is.

Vannak persze olyan elemek, melyeket a szakemberek egy része a tehetséges gyermekek esetében különösen fontosnak tart beépíteni a nevelési folyamatba: ilyen például a bölcsesség kialakulása. „Az oktatás egyik meghatározó célja ugyanis az hogy az érintett a tanulókat felkészítse a sikeres és elégedett életre.

Milyenek a tehetséges gyerekek?

Mások-e, mint a többiek, s ha igen, miben mások? – Ez a probléma foglalkoztatta azokat a szerzőket is, akik nyolcadik osztályos tanulókat hasonlítottak össze egymással. Avizsgálatok végén a tehetséges és az átlagos nyolcadikosoknak három csoportját különítették el a szociális, érzelmi és magatartásbeli különbségek alapján.

• az iskolát korábban kezdő vagy egy-egy osztályt kihagyó („átugró”) tehetségesek;
• a tehetségesek speciális nyolcadik osztálya,
• a normál nyolcadikosok osztálya.

Legérdekesebb tapasztalatuk az volt, hogy az első két csoportba tartozó gyerekek társaiknál jobban felismerték saját szociális, érzelmi viszonyaikat és fejlettségüket, kevesebb viselkedési problémájuk volt, és szociális izolációs vagy érzelmi nehézségeik sem voltak.

. A szakemberek megállapitásai szerint nyolc olyan jellemző tulajdonság jelenik meg, természetesen egyénenként változó arányban, amely általában mindegyikükben megvan:

• intellektuális fölény,
• szociális fölény,
• önelégültség,
• gyakorlottság,
• mások felől érkező tisztelet,
• szociális nyomás,
• idegenség,
• konformitásérzés.

Ez a lista szintén eloszlatni látszik azt a feltételezést, mely szerint a nagyon tehetséges tanulókat társaik rendszerint kiközösítik maguk közül, illetve, hogy ők lennének azok, akik nem is kívánnak – legalább valamilyen szinten – a környezetükbe beilleszkedni.

Miért nehéz a nagyon tehetséges gyerekeket tanítani?

Sok esetben valóban nem könnyű a nagyon tehetséges gyerekekkel együttműködni az iskolában. Különösen nehéznek mondják ezt a kisiskolások esetében, az általános iskola alsóbb osztályaiban. Ha ugyanis a pedagógusok ugyanannyit követelnek tőlük, mint amennyit az átlagtól, akkor ezek a gyerekek rendszeresen alulteljesítenek, ami egyrészt óriási pazarlás, másrészt könnyen elvezethet a tehetséges gyerekek elszürküléséhez. Ezért a szakirodalom mindenképpen a tehetséges gyerekekkel való külön foglalkozások szükségességét hangsúlyozza. „A tehetséges és különleges adottságokkal rendelkező tanulókat adottságaiknak megfelelő oktatásban kell részesíteni, illetve speciális iskolákat vagy osztályokat kell számukra kialakítani… Amennyiben nem sikerül a tehetségeseket speciális osztályokban vagy iskolákban tanítani – legalább napi kétórányi, teljesen egyénre szabott, külön foglalkozást kell számukra biztosítani, ahol az adottságaiknak megfelelő tárgyakkal és témákkal az ő szintjüknek megfelelően tudnak dolgozni.

A különleges tehetségekkel való foglalkozásnak sok egyéb formája is létezik. Ilyen – például – a korábbi beiskolázás, az osztályfokozatokat rugalmasan kezelő alapszintű oktatás gyakorlata, a „szombati iskolák”, a klub- és a tanterven kívüli foglalkozások rendszere, iskolán kívüli programok (könyvtárakban, múzeumokban, zenekaroknál) és külön kollégiumi foglalkozások szervezése, valamint nyári kurzusok ajánlata. Sokan nagy reményeket fűznek a tehetséges gyerekek számára létesített iskola előtti nevelési intézmények működtetéséhez, illetve a gyerekek személyes fejlődését irányító mentori rendszer kiépítéséhez is.

Társadalmi összefogás a tehetséges gyerekekért

Mivel a szakemberek többsége egyetért abban, hogy a tehetséges gyerekek ügyének megnyugtató megoldása nem képzelhető el a szülők és a szociális környezet közreműködése nélkül, láthatóan e téren is egyre nagyobb szerephez jutnak az érdekelt feleket összefogó különféle nonprofit szerveződések.”.

. A megbizott szervezetek a - tervezet kidolgozói- azonban a stratégiai területek körvonalazásakor – teljesen tudatosan – a különleges tehetségek kialakításának tizennégy területét is felsorolták. Érdemes áttekinteni ezt a listát, mert a tehetségekkel való bánásmód speciális eszközeit is megtalálhatjuk benne:

• művészeti nevelés;
• technikai és informatikai készségek fejlesztése;
• a tanterv- és programalkotás fogalmi megalapozása;
• a tanácsadói és pályaválasztási tevékenység kiterjesztése;
• a gyermeki alkotóképesség fejlesztése;
• adekvát tananyagok kifejlesztése;
• a kora gyermekkori (iskola előtti) nevelés kiterjesztése;
• a globális tájékozottság és tudatosság népszerűsítése;
• a középső iskolafokozatok megerősítése;
• a szülők és a helyi lakóközösségek bevonása a fejlesztésbe;
• különböző szakmai-tantárgyi fejlesztések; a kutatás és az értékelés módszereinek fejlesztése;
• az érintett tanulói populáció pontos megismerése;
• speciális iskolák és programok biztosítása.

Még a különleges tehetségekkel való foglalkozást sem lehet kiemelni az oktatási rendszer egészéből és minden más kérdéstől függetlenül kezelendő jelenségnek tekinteni! Ha még hozzávesszük ehhez azt is, hogy különleges tehetségű gyerekek az alulteljesítők között is találhatók²³, még tovább szélesedik az érintettek köre.

#1 Dr.BauerBela

---