HOL A HÁLA-HOL A SZERETET ??
Egy elgondokodtató levél a frusztrált
szülők nevében.
Most nem a
boldog, rendezett, "normális" családban élőkhöz szólok, hanem
azokhoz, akik azt hitték, rendben szépen, normálisan nevelték fel a
gyerekeiket, szeretetben, és mégis azt kapják vissza tőlük, hogy hátat
fordítanak a szülőnek, megtagadják, csakis kényelmük és kedvük kiszolgálására
"tartják" a szülőket, és ha ez nem sikerül, akkor a szülő gonosz, önző a számukra. Én nem vagyok ugyan gyakorló
szülő, de sajnos több olyan emberrel is találkoztam közvetlen környezetemben,
akiknek sikertelen a szülői szerepük, akiket a gyerekeik csak anyagilag
kihasználtak és kihasználnának még továbbra is, ha lenne miből...Lelkileg zsarolják
őket s csak ha bajban vannak, akkor tudnak némi álkedvességet mímelni, de a
megelőző jó tanácsra nem tartanak igényt. Ha nem csinálhat azt a gyermek, amit
akar és úgy ahogy neki tetszik, akkor meg van sértve, ha szólnak érte, és
csinálja a cirkuszt, úgy hogy a szülők még hónapokig nyögik lelkileg a
botrányokat.
Miért van az, hogy sok ismerősöm, barátom tapasztalja ugyanezt, hogy ha a szülő nem hagyja magát kihasználni teljesen (anyagilag és/vagy lelkileg), akkor rögtön megátalkodott, egoista szemét lesz és elfordul a gyereke? Másoknál azt látom, hogy a felnőtt gyerekei otthon élnek, vagy dolgoznak, vagy nem, eszük ágában sincs önállóvá válni, életképtelen herék, néhányan még az érettségit sem teszik le, nemhogy tovább tanuljanak, azt viszont elvárják, hogy a szülő kényükre - kedvükre tegyen, mert ha nem akkor jön a "szent harag és sértődöttség", amit csak anyagiakkal lehet megváltani. Még hogy a szeretetet nem pénzben mérik?? Dehogyis nem...némely gyermek számára a szülői szeretetet biztosan igen! És a szülői kötelességérzet mellett hol marad a gyermeki kötelességérzet?
Más is van így ezzel ?? Segítsetek kérlek megérteni, hogyan fajulhatnak idáig a dolgok?
Miért van az, hogy sok ismerősöm, barátom tapasztalja ugyanezt, hogy ha a szülő nem hagyja magát kihasználni teljesen (anyagilag és/vagy lelkileg), akkor rögtön megátalkodott, egoista szemét lesz és elfordul a gyereke? Másoknál azt látom, hogy a felnőtt gyerekei otthon élnek, vagy dolgoznak, vagy nem, eszük ágában sincs önállóvá válni, életképtelen herék, néhányan még az érettségit sem teszik le, nemhogy tovább tanuljanak, azt viszont elvárják, hogy a szülő kényükre - kedvükre tegyen, mert ha nem akkor jön a "szent harag és sértődöttség", amit csak anyagiakkal lehet megváltani. Még hogy a szeretetet nem pénzben mérik?? Dehogyis nem...némely gyermek számára a szülői szeretetet biztosan igen! És a szülői kötelességérzet mellett hol marad a gyermeki kötelességérzet?
Más is van így ezzel ?? Segítsetek kérlek megérteni, hogyan fajulhatnak idáig a dolgok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése