Az anyjához vagy az apjához kötődik a gyerek? Olvass a rajzából!
Az anyukák általában nagy örömmel figyelik, ahogy hason fekvő
csemetéjük - jó esetben ceruzával és papírra - az első
kriksz-krakszokat rajzolgatja. Ezeknek és a később készülő műveknek azonban
ezen túl is nagy jelentősége van: akár a kicsi lelki kötődéseit is
megismerhetjük elemzésükkel.
Gyermekpszichológusok ősidők óta használják a gyermekek rajzoltatását, mint olyan eszközt, mely azt is megmutatja a szakértő szemnek, amit maga a gyerkőc talán szavakkal meg sem tud fogalmazni.
Nagyobb gyerekeknél, amikor az nemcsak hogy
nem tud, hanem nem is akar beszélni valamiről, még jobb szolgálatot tesz. A
rajzokból ugyanis kiolvashatók a rejtett félelmek, esetleg agressziók,
vagy a gyerek családban betöltött szerepe. A művek nem hazudnak: őszintén
megmutatkozhat benne az, ahogy ő az apját, anyját, testvéreit látja, és amit
érez irántuk, vagy ahogy az óvodához, iskolához kötődik.
Egyes terápiákon még az
öt-hatéves gyerekekkel is le tudják rajzoltatni a szakemberek akár a
születésük élményét is - a császáros babák
például az anyaméhből mindenféle eszközök segítségével jutottak ki a rajzokon,
és egy bácsi várta őket, míg a természetes úton világra jött babák az anyjukat
tartották első élményüknek, aki nem egyszer például virágot szedett nekik.
Bátorítsd a rajzolásra!
A rajzolásra
egészen korán érdemes ösztönözni a gyereket - nemcsak azért, hogy az érzelmeiről
tájékozódj, hanem mert azzal a készségeit is fejleszti.
-Ha már unja a papírt és a ceruzát, számtalan egyéb módon alkothat: festhet leveleket,
köveket, rajzolhat krétával a járdára, de akár az ujjait is használhatja a
festéshez. Mindez persze nagy felfordulással járhat, és sokszor el kell
magyarázni a kicsinek azt is, hogy a frissen festett fal vagy felmosott padló
nem festővászon, de ennyit megér a kicsik arcán alkotás közben tükröződő öröm.
A rajzait, legyenek
azok akármilyen zavarosak, tedd el egy mappába, hogy ha szükségesnek érzed,
akár szakembernek is megmutathasd őket. Az anyuka otthoni elemzése ugyanis nem mindig pontos, tehát mielőtt
kétségbeesnél attól, hogy a gyermeked nem kötődik hozzád megfelelően, mutasd
meg a műveit egy hozzáértőnek is. Egy komplex vizsgálat egészen mást mutathat,
mint egyetlen rajz.
Mit figyelj a rajzokon?
Vonalvezetés
A kicsi gyermek egészen
másként rajzol, mint mondjuk egy kisiskolás, de azért már a kezdeti alkotásokból
is ki lehet hámozni jó pár dolgot. Fontos például megfigyelni a
vonalvezetést. A gömbölyű, laza, esetleg tétova vonalakkal rajzoló gyerekek
általában alkalmazkodóbb, könnyen irányítható személyiségek, akik viszonylag
könnyen nevelhetők.
Az erős, határozott, egyenes
vonalakkal alkotó gyerek az eddigiek ellentéte: öntörvényű, akaratos, nehezen befolyásolható, akinél a
parancsoknál sokkal többre mész a türelmes elfogadással és irányítgatással. Itt
tegyük hozzá, hogy sok határozott vonalvezetésű durva kriksz-kraksz még
nem feltétlenül a kicsi jellemét mutatja, inkább a kezdetleges kézügyességnek
köszönhető.
Színek és oldalak
Az sem mellékes, hogy a gyerek
az elé rakott papíron hol helyezi el a rajzát. Az alsó szegmensbe általában az erős testi
orientációjú, biztonságra vágyó, "földhözragadt" gyerekek rajzolnak,
míg a felső részbe a szellemi értékek iránt éreklődők.
A papír jobb szélére
pedig inkább az apai kötődésű gyerekek,
míg a bal szélére az anyához húzók.
-A bal oldalra rajzolt nagyobb figurák jó énképet sejtetnek, míg ha keskeny, vagy túl kicsi
ábrákat látsz, akkor szorongásra, önértékelési zavarokra gyanakodhatsz.
Az erős, változatos
színekkel alkotó kis művész valószínűleg viharosan éli meg érzelmeit, és ki is
mutatja őket.
-A pasztellszínek használata visszafogott, csendesebb lelki alkatra utal.
-Ha viszont szinte állandóan csak egyféle
színnel rajzol a csemetéd, akkor ebből is következtethetsz az érzelmeire, de
persze az is előfordulhat, hogy éppen az a szín tetszik neki legjobban, és
következő héten már egy másik, így jobb a következtetéseket ismét a szakemberre
bízni.
A rajzolt tárgyak és személyek is jelentéssel bírhatnak
Szinte mindegyik
óvodáskori rajzon ott szerepel a Nap az égen, ez az optimizmus jele, míg a fa
az érzelmeket szimbolizálja –
-bal oldalra rajzolva az anyai, jobb oldalt az
apai érzelmeket figyelheted meg rajta.
- Házikót is sokan rajzolnak, ez saját magukat szimbolizálja, például a sötét színekkel
erőteljesen megrajzolt tető védekező magatartásra, míg a nagy ablakok
kíváncsiságra utalnak.
Mindenképpen figyelj fel arra, ha a
gyerkőc késeket, erőszakos jeleneteket vagy alakokat rajzol, ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni a rajzokkal a
hónod alatt.
Ha nagyobb gyerekeknél a család rajzolására kerül sor, érdemes megnézned,
ki milyen magas: ha egyik szülő jóval a másik felé magasodik, az családon belüli hatalmi
játszmákat is megmutathat. Fontos, hogy a gyerek képességeinek megfelelően ugyan,
de jelen legyenek az alakokon a végtagok, és különböző színeket is használjon.
Egyetlen rajzrészlet alapján nem szabad ítélkezni –
"A
pszichológiában - különösen a gyermeklélektanban - az egyik
legfontosabb és legértékesebb diagnosztikai segédeszköz a gyermekrajz.
- Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy
ezt a segítséget - nem fetisizálva a szakma jelentőségét - igazából a
legjobban és a valóságot leginkább megközelítve a szakemberek tudják hasznosítani.
Fontos dolog az is, hogy a rajzelemzések csak egy színt
jelentenek a diagnosztika palettáján, a probléma végső és pontos megfogalmazásához
még egyéb más jellegű vizsgálatokra is szükség van.
- Felelőtlenség
lenne egy odvas fa, egy kéménytelen ház, egy sötét tónusú kép, vagy esetlegesen
egy szín kizárólagos használatából, megjelenéséből végzetes következtetéseket
megfogalmazni egy gyermek személyiségéről vagy sérüléseiről.
- A rajz egy finoman cizellált jelzés a környezetnek, egy pillanatnyi lelkiállapot fotója, egy kedvelt kommunikációs csatorna,
de szórakoztató időtöltés és kreatív élményszerzés is egyaránt.
Óva intenék tehát
minden szülőt, hogy önjelölt szakemberként mélyen elemezze gyermeke rajzát, de nagyon is
fontosnak tartom, hogy ha furcsaságokat, szokatlan tartalmakat, az addigiaktól
feltűnően eltérő stílusú-színű-témájú alkotásokat találnak, kérjenek
segítséget, tanácsot egy szakembertől. Mindezek előtt javaslom, hogy próbálják
meg a szavak csodás erejét használva, beszélgetéssel kinyomozni, hogy mi nyomja
gyermekük szívét. Egy meghitt, intim hangulatú, ölben-simogatva lefolytatott beszélgetés a leghasznosabb -
szülői - diagnosztika."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése