TEKINTSÜK ÁT AZ ÚJSZÜLÖTTKOR MOZGÁSFEJLŐDÉSÉNEK ÁLLOMÁSAIT.

Tekintsük át az újszülöttkor fejlődésének állomásait!

Rátekintve két szembeötlő dolog látszik:

1 . a test arányai, formája: viszonylag nagy fej, rövid és görbe lábak; 
2 . „féloldalasság”- féloldalas fejtartás, és ferde törzshelyzet. Ettől a féloldalasságtól nem kell megijednünk, teljesen természetes, hiszen az anyaméhben való elhelyezkedés során a test két oldala nem egyenletesen-egyformán fejlődött. Mindez nem okoz gondot és maradandóságot, csak elegendő szabad mozgáslehetőséget kell biztosítanunk a babának. Amit tilos:egyenesítgetni a törzset, a végtagokat.

Néhány jel, aminek észlelése esetén konzultáljunk a gyermekorvossal:
- ha azt tapasztaljuk, hogy hanyatt/hason fekve csak az egyik oldalra fordítja a fejét és eközben a törzse is elhajlik; /ez nem a fentebb leírt szabályos újszülöttkori testtartás!/
- ha a tenyerébe helyezett ujjunkra nem szorít rá
- ha feje/karja/lába túl feszes, 
- vagy lóg, mint a rongybaba.

Milyen az egészséges újszülött? 
Mindkét karja és lába élénken mozog. Rugdalózás közben a törzse is felemelkedik, ezt leginkább pelenkázás közben láthatjuk. Fontos, hogy ezt a szabad mozgást ruházattal, takaróval ne akadályozzuk meg.

 Milyennek látjuk, amikor nyugalomban fekszik, alszik?
A baba a fejét ilyenkor többnyire az egyik oldalra fordítja, az ezzel azonos oldali karja kissé nyújtottabb, mint a másik, bár mindkettő a feje mellett pihen, könyökben behajlítva. A kézujjak lazán ökölbe csukva (hüvelykujj kívül!), vagy nyitott tenyérrel pihennek.

Császárral született gyermekek korai fejlődését segítheti a klasszikus pólya használata, ám itt is ügyeljünk arra, hogy a szabad mozgásban ne korlátozzuk őt.

Hogyan segít a pólya? Mivel kimaradt a saját test határainak megélése –a szülőcsatornán való áthaladás során ez (is) történik-, azt a születés után kell pótolnunk. A pólyában való rugdalózás során gyűjthet a baba ilyen korai tapasztalatokat, ahogyan karjai-lábai találkoznak a pólyával. Úgy igazítsuk el a babán, hogy az önnyugtató ujjszopásban se akadályozódjék.

-Előnyös a pólya-használat akkor is, ha gyermekünk koraszülött, vagy kis súllyal született: megnyugtatóan hat a kiegyenlített meleg, és a körülölelő élmény, ami az anyaméhre „emlékeztető”.
A jól fejlődő csecsemő érdeklődik a külvilág iránt: fejét egyre gyakrabban fordítja mindkét oldalra.

-Kezdetben csak az erős zajokra reagál – összerezzen, fölsír-, majd a halk beszédhangra is figyel.

- Legelső játékként saját testével ismerkedik: eleinte nem tudja, hogy a tekintete előtt mozgó kéz-láb az övé. Hosszú gyakorlás eredménye, mire beazonosítja és egyre inkább irányítani tudja azok mozgását. Először az egyik keze kerül figyelme középpontjába, majd a másik, végül a kettő egymásra talál: mintegy számlálgatja ujjait - nyújtogatva, hajlítgatva azokat. A szem-kéz koordinációjának (összehangolás) eredménye, hogy egy kiszemelt tárgy felé nyúlva megfogja azt. Ez már nem az a fogóreflex, ami az anyaméhen belül kb. a 11 héten megjelenik egészen 2-3 hónapos korig reflexszerű fogást eredményez! Általában a 4 hónapos kor végére érve első próbálkozásra sikerül a kiszemelt tárgyat megfognia.

 Az eddig eltelt idő alatt legfőképp a baba egyensúlyrendszere fejlődik, egyre erősödik törzsének izomzata, hogy mind szabadabbá váljék a karok-lábak mozgása. Ezt követően a lábát oldalra téve egyszer csak oldalra fordul és ebben a testhelyzetben játszik: szívesen megfog tárgyakat, akár az ágy rácsát is.  Amint a törzs izomzata a hosszú és örömteli gyakorlással megerősödött, már hasra fordulni is képes.
Legjobb játékszerek: kendő, puha, rugalmas gumiállatkák, csörgők – a markolás élményének gazdagítására. Mivel ezeket a tárgyakat a szájához viszi, fontos íz-, illat-tapasztalatokat szerez. Nem tekinthetjük mellékesnek a játékok felületéről, formájáról, hőmérsékletéről szerezhető tapasztalásokat sem.

Játék a hangadással

A baba sírással jelzi, ha valamire szüksége van. Az anya a sírás jellegéből nagyon hamar képes megkülönböztetni a különféle sírásokat. Éles, sikító sírással fájdalmat jelez (pl. hasfájás), míg az erőteljes, dühös sírás a hosszúra nyúlt várakozás jele lehet (éhség, társaság igénye). 

Fontos: mindig keressük meg a sírás okát és nyugtassuk meg a csecsemőt! A tartós vigasztalhatatlanság okát igyekezzünk kideríteni: kérjük szakember segítségét!  
Már másfél-kéthónapos korban felfigyelhetünk hangadásokra, ezek egyre erőteljesebbek és tisztábban kivehető magánhangzók. Érdemes a pelenkázás, fürdetés időszakaiban közös „beszélgetésre” ösztönözni a babát. Annál szebben és tisztábban játszik a beszédhangokkal, minél többet szólunk hozzá úgy, hogy eközben látja a szánkat, az ajkak mozgását leolvashatja.

 Háromhónapos korára már gőgicsél gyermekünk, a világ valamennyi nyelvének hanganyaga megjelenik benne. Segíti fejlődését a tiszta értelmes beszéd, élő emberi hang, és a csücsörítés utánozhatósága is. Élvezettel játszik a hangjával; négy-öthónapos korban pedig már „válaszol” a beszédre. Többet játszik a hangjával az a baba, akinek nem lóg cumi a szájában. Sok szülő fél az ujjszopástól, pl. mert azt majd nem tudják elvenni a gyerektől.
A legegyszerűbb önmegnyugtató lehetőség pedig az ujjszopás. Ahogy tágul a gyermek érdeklődése a világ felé, és egyre aktívabb lesz, úgy mellőzi, hagyja el saját magától. Cumival a szájban viszont a kezek szabadok: tud mozogni, játszani, csak(!) a hanggal való játék korlátozott. 
Összefoglalva: 

-Legfontosabb, amit az újszülött egészséges(mozgás) fejlődésért tehetünk, hogy hozzásegítjük a szabad rugdalózáshoz – csípőjének is szabad mozgást biztosítva. Ezért az első hetekben tartózkodjunk a rugdalózók használatától, inkább angolpólyába öltöztessük és takaró helyett pólyazsákba tegyük a babát, hogy szabadon rugdalózhasson.
Teremtsünk biztonságos és kellően nagy teret a mozgásformák gyakorlásához : hozzuk vissza a régi idők hempergőjét! Bármilyen tetszetős is a hálós fajta, kerüljük a használatát: a ritkásabb változatúnál beleakadhat a kéz-láb, és egyikből sem lehet a játékért kinyúlni.

#1 Dr.BauerBela

---