BÚCSU LEVÉL HELMECZY JÓZSEF BARÁTOMNAK
Kedves barátom Döme-
Az együtt töltött napjaink élményeit
nem lehet elfelejteni. Jellem és erőt formáló évek voltak,magyarságtudatunk
kőbevésett erkölcsi értékei.
AZ UTOLSÓ TABAK TAGOK EMLÉKEZÉSE JOGÁN IROM LE EZT A NÉHÁNY GONDOLATOT MINT
BARÁTSÁGUNK ÖRÖKSÉGÉT.
Azoknak szeretném néhány gondolatomat leírni, akik a 1965-ös évektől kezdődően
a Szatmárnémeti magyar értelmiség egy csoportját vagy rétegét alkották,gondolkodásban,
szellemiségben,alkotókészségben,hasonló értékrendet képviseltek olyan időkben
amelyekben az egysíkú,fanatizált értelmiségi modelltől eltérni eredendő bűn
volt.
A fiatal férfinépség a csontos dobozából kibuggyanó értelmével nem tudott mit
kezdeni a kor nagyon szigorú eszközeivel behatárolt térben. Nem tudott kitörni
a kor szorító markából és hol, zsiványságokkal,hajnalig tartó vitákkal és az
azt követő nótaestekkel,a korhoz kötődő –bocsánatos bűnökkel- töltötte az estéit,
az árgus szemű kopók díszkísérete mellett. Ez a szellem és életmód
meghatározóan vonzott bennünket és szellemisége emberi értékei
tenyerükön hordoztak egész életünk folyamán. Szerettük és tiszteltük egymást és
főként el tudtuk nézni egymás emberi gyarlóságait.
Sok barátunkat elvesztettük,mások eltávoztak a z országból mert így hozta a
sors. Egyesek közülünk az emberi teljesítmény értékrendszerének felső határait
érintették,mások az erdélyi magyarság kiválóivá lettek- Mi a –végváriak-akik
itt vagyunk és megmaradtunk-roskatag szóvivőknek, mindannyian együtt élünk itt szellemiségünkben,barátságunk
emlékét őrizve és mindezt leírva a fiatalok okulására,hogy a szeretet a hit az
igaz barátság nem veszhet el az –újra meg újra feltupírozott esze ment
politikai,társadalmi habrangy elméletek között.
Ezek voltunk mi döntő többségünkben szatmári KÖLCSEI-sek.
-KATONA DANI-HELMECZY DÖME-GYÖNGYÖSI GÁBOR_TOMPA PUFI-KÁHÁN GÉZA-BOÉR
FERENCZ-BAUER BÉLA-LAPKA TIBOR-
PANEK JÓZSEF-KÖLLŐ BÉLA-TÖRÖK ISTVÁN-és tudatosan hagytam utoljára PÁSKÁNDI
GÉZÁT.meggyötört hitünk és sorsunk szavakba vésett mentorát.
Tehát az Erdélyi Magyar színjátszás kiválóságaitól kezdve,a KOSSUTH díjas
drámaíróig és a többiek akik hittel és méltósággal szolgálták a maguk szintjén
Szatmár társadalmát. A „Tabak „bár volt a találkozási helyünk a Pannónia átjáró
mellett. Egyszóval mi voltunk szatmáron a Tabakosok-
A kegyetlen sors távozásoddal emlékeinket is megtépázta megismételten és
visszavonhatatlanul de mi akik még maradtunk megtörten és fáradtan is leírjuk
létünk értékeit. Te ez voltál köztünk Döme, itt szülővárosunkban, egy hallgatag
tisztessége és eredendő értéke közösségünknek.
Adjon az Úr neked annyi békét amennyit földi léted alatt embertársaidnak
sugároztál.
Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése