INGADOZÁSOK A MOZGÁSFEJLŐDÉSBEN

Ingadozások a mozgásfejlődésben

Ijesztő, de teljesen normális jelenség a mozgásfejlődésben, amikor a baba, aki egyszer már megtanult valamit, képes megcsinálni, hirtelen abbahagyja és nem csinálja többet. Ilyenkor az anyuka elgondolkodik: vajon, most elfelejtette a baba, vagy pedig nem is tudta igazán? Akkor most tudja már ezt vagy sem? Hiszen nem használja…

Általában úgy szokott kinézni ez az eset, hogy a baba néhányszor átfordul vagy az oldalára fordul, de nem érdekli többé a dolog, ezért néhány hétig nem csinálja. Kigyakorolja, nem eléggé érdekes számára, ezért egy darabig nem használja. De azt már bebizonyította, hogy képes rá, ezért kipipálhatod a listán, hogy ezt már tudja.

Az is előfordulhat, hogy valami csak véletlenül sikerül neki, pl. egyszer át tud fordulni, mert a súlya átlökte a holtponton, de utána egy darabig nem tudja megint produkálni.

Olyan is előfordulhat, hogy hirtelen hízik egy nagyobbat, ezért a már megtanult mozgás a nehezére eshet és néhány hétig megint gyakorolnia kell, hogy ugyanazt képes legyen produkálni, ezért fordulhat elő az, hogy egyik héten még képes átfordulni, aztán pár hétig nem csinálja.

De mi a helyzet a többi mozgásformával?

A legtöbbször ez a jelenség fél éves kor előtt jelentkezik, ez az időszak ugyanis még nem az intenzív mozgásfejlődésről szól, kevésbé egyértelműen következnek egymás után a lépések, azonban a haladás iránya egyértelmű: ahhoz, hogy később kúszni tudjon, először meg kell erősödnie a nyakizmainak hasonfekvésben, ezután a karizmainak (szintén hasonfekvésben a saját súlyát tartva), az árfordulás nem kell a kúszáshoz, tehát lehet, hogy hamarabb tud a baba kúszni, mint átfordulni, vagy a kettő szinte egyszerre jelentkezik.

Gyakori, hogy a kúszásból azonnal megtanul felkapaszkodni és felállni a baba, míg mászni csak 1-2 héttel később kezd el, de ennek sincs jelentősége, ez nem azt jelenti, hogy kimaradna a mászás. Az ülés viszont várathat magára, mert a kicsi számára egy adott időszakban mindig egy adott mozgásforma a legérdekesebb, ezt gyakorolja, fejleszti tökélyre és csak akkor vált a következőre, ha az előzőt már eleget gyakorolta, ezért előfordulhat, hogy megtanul felülni, de nem érdekli eléggé, ezért csak ritkán használja ezt a tudását, vagy egyszer-kétszer feláll, de az adott pillanatban a kúszás vagy a mászás gyakorlása érdekesebb a számára, ezért néhány hétig nem áll fel megint.

Biztonságos terep

“Katasztrófa mi van nálunk mostanában. A 9 hónapos fiam mindent megszerez, mindent ki akar próbálni, ha elveszem tőle, visít. Egész nap a nyomában kell lenni. Normális egyáltalán, hogy ezt. Mit tegyek?” – kérdezte tőlem egy elkeseredett anyuka a minap. Ha neked is hasonló problémáid vannak, ha úgy érzed a lakásotok kész csatatér és állandó veszélyforrás a gyerkőc számára, akkor ez az írás neked szól!

Először is nyugodj meg, a gyermeked rendeltetésszerűen működik Nagyjából 3-4 hónapos kor tájékán a babák idegrendszere “Bekapcs” állapotba kerül, hirtelen mindenre fogékony lesz, válogatás nélkül és csak tömi-tömi magába a rengeteg információt. Gondolj bele, ő még semmit nem tud a világról… Mindent most kell megismernie, megtapasztalnia! A fényeket, a szagokat, az ízeket, a színeket, a zajokat, a zenét, az arcokat, a szavakat, a szokásokat, mindent-mindent!!!
Ezzel szemben mi arra kényszerítjük őket, hogy néha legyenek nyugton, sőt még arra is rávetemedünk, hogy néha alvásra bírjuk őket, felháborító

Visszatérve a fenti témára: 6-7 hónapos koráig a baba vágyakozva nézi a világot, de még csak korlátozott mértékben tud hozzájutni az érdekes tárgyakhoz, amiket lát maga körül. Fél éves kor környékére már nagyon unja a nézelődést, és sokat unatkozik, illetve mérgelődik, amiért nem tud még odamenni és közelebbről is tanulmányozni dolgokat. Ez az a korszak, amikor önmagában a nézelődés, a játék egyhelyben nem köti le a baba figyelmét, unatkozik, sokat nyűgösködik és valahogy semmi sem jó neki. Kevesebbet is alszik, mint eddig, este egyre nehezebb elaltatni, és napközben is gyakran rövidebbeket alszik.

Abban a pillanatban azonban, hogy elkezd kúszni, ez megváltozik. Végre önállóan is szemügyre veheti a világot! Egyszerre csak azt veszed észre, hogy akár fél órát is elmászkál a lakásban és persze mindent meg is kóstol, amit megszerez (számára még a kóstolgatás is a megtapasztalás része, mindenről meg kell nézni, ehető-e). Amit a biztonsága érdekében tehetsz az az, hogy számára elérhetetlen helyekre teszed el a vegyszereket, kozmetikumokat, az apró tárgyakat, amiket lenyelhet (még ennek ellenére is előfordulhatnak meglepetések, a fiam 8 hónaposan lenyelt egy katicabogarat, ami a szobában sétálgatott)

A biztonsági intézkedéseknél gondolkodj kicsit előre: ha pl. az egyik héten még nem éri el a kicsi a legfelső fiókot, ahol a késeket tartod, 1-2 hét múlva már simán elérheti, ha még nem tudja kinyitni a szekrényajtót, 1-2 hét múlva már rá fog jönni hogyan kell. Az egyetlen biztos módszer: néhány szekrényt gyerekzárral felszerelni és oda rejteni a veszélyes dolgokat, valamint nagyon magasra, szekrény tetejére pakolni őket, vagy mindent betenni a kamrába.

Amikor már nemcsak kúszik-mászik, hanem fel is áll, folyton veszélyben lesznek az elektromos készülékek is: a távirányító, a telefon, a DVD, a videó, a TV, a hi-fi mind górcső alá kerülnek..

A “nem” szót 1 éves kor alatt még nem értik, tehát felesleges tiltani bármit is, mint ahogyan kézre csapni sem szabad. 1 éves kor előtt ezért a legjobb módszer az “akadálymentesítés”, azaz tüntess el mindent, ami veszélyes lehet, vagy amiben kárt tehet.

Amikor elkezd a kicsi közlekedni a lakásban a másik gond az szokott lenni, hogy mindig a nyomában kell lenned, ezért nem tudsz a házimunkával foglalkozni. Ahhoz, hogy ezt a helyzetet meg tudd oldani, érdemes arra az időre, amíg nem tudsz odafigyelni rá, járókába tenni vagy pedig gyerekrácsot szerelni az egyik szobára és addig inkább ott hagyni. Ez akkor is jól jöhet, ha éppen ki kell szaladnod a postáshoz, vagy más vonja el a figyelmedet, hiszen nem lehetsz mindig a kicsi nyomában.

Amikor már feláll és totyog, újabb veszélyforrások lépnek be a képbe: az asztalsarkok és az éles bútorok, amikben megütheti magát. Érdemes úgy tologatni a bútorokat a lakásban, hogy ne kelljen folyton valamit kerülgetnie a kicsinek, emellett az éles sarkokra szereljetek élvédőt. A többi, az hogy gyakran elesik és megüti magát, korántsem olyan veszélyes, ezen a korszakon minden baba átmegy. Ha nagyon beüti a fejét vagy a szemét éri ütés, akkor mindenképpen forduljatok orvoshoz, de többségében ezek az esések kevésbé veszélyesek, mint amilyennek látszanak.

Nehéz időszak az, amikor már fel tud állni, de még nem tud visszaülni, és egyszerűen csak elvágódik, ilyenkor érdemes mögé egy szivacsot tenni, amíg álldogál, így nem üti meg magát.

Mivel a kicsi nagyon kíváncsi és szeret pakolászni, érdemes néhány dobozt megpakolni érdekes, de ártalmatlan tárgyakkal és a lakás különféle pontjain elhelyezni, így kedvére pakolászhat, kutathat a kincsek között és kevésbé akarja majd a nagyi kristályvázáját megszerezni. A konyhában a legalsó fiókot is kiutalhatod neki, néhány fakanállal, műanyag edényekkel, szívószálakkal, habverővel kibélelve remekül elszórakozhat vele A fiókok húzásával kezdetben gond szokott lenni, nincs olyan baba, aki legalább egyszer ne csípné oda a kezét, de ha többször is megmutatod neki, hogyan kell csinálni, hova ne tegye a kezét, akkor meg fogja tanulni használni majd.

#1 Dr.BauerBela

---