A gyermekek örömforrása-a
játék
A játék az ember olyan
tevékenysége, ami néhány hónapos korától, ha szerencséje van a haláláig kíséri.
A három-négy hónapos csecsemő mozgatja a kezét, az
ujjait. A fél-éves perceken át ismétli a hangokat.
-A tíz hónapos baba derűs figyelemmel
húzza-tolja a saját lábát.....játszik, úgyanúgy, mint később az óvodában,
iskolában, egyedül, vagy együtt. A gyermek minden élménye - az öröm, a bánat
egyaránt - játékká válhat.
A figyelmes felnőtt -
szülő, pedagógus, animátor - mindent megtudhat a gyermekekről, ha játszik Vele, vagy csak szemléli Őt játék közben.
- Nem véletlen, hogy a pszichológia egyik
fontos eszköze a játék.
-A játékban megjelenik a valóság, családi és
belső konliktusok kerülnek felszínre.
A játék a gyermeki lét
legfontosabb tevékenysége.
-Ami leginkább elkülöníti a gyermek sok más
tevékenységétől, az a játék örömszínezete.
- Ez
látszik a viselkedésükön is:derűsek,ellazultak, gondtalanok a játék közben. Ha valamiért meg kell szakítani ezt a folyamatot,
akkor látható hogy egy örömteli viselkedés szakadt meg.
-Fontos, hogy soha ne szakítsuk félbe a játékot hirtelen, hagyjunk időt a befejezésre. Figyelmeztessük a
gyermeket, hogy "hamarosan indulnunk kell, kérlek fejezd be lassan az
építést.!"
A játékban maga a
ténykedés, a manipuláció, maga az elképzelés szerzi az örömet, nem pedig egy
szükséglet kielégítése.
-A játék tehát, nem szükségbeli kielégülést hoz, hanem
feszültségcsökkenést eredményez.
-Ez minden életkorra jellemző. A csecsemőkor
játékai a szájhoz kapcsolódnak: játszik a nyálával, szájmozgással - cuppog -, a
hangokkal, minha gyakorolna valamit. Ez a funkciógyakorlás a második évben a
járással, majd később az ugrálással is folytatódik. Végigkíséri az
érzékszervi-mozgásos összerendeződés folyamatát: nyúl a tárgyakért,majd
eldobja, s nagyokat nevet közben; egyensúlyoz, mászik mindenre veszélyérzet
nélkül, örömmel. Ezzel együtt
jár az "én csinálom" öröme is.
Másfajta örömforrása a
játéknak a ritmusosság: a gesztusok, a mozgások, a szavak szabályos
ismételgetése. Ezt az örömöt éli újra a népi mondókákban,
ritmusos versekben is. Úgy másfél-éves kortól belép az örömforrások közé az utánzás: mindent utánoz, amit lát.
Óvodáskorban a közvetlen környezetét, iskoláskorban egyre inkább a távolit is.
A kiváncsiság feszültségét vezeti le az utánzás.
A "másnak
lenni" örömét jelenti a kislányok beöltözése
mamának, tündérnek stb....,
a kisfiúk
varázslóvá, tudóssá válása.
-A legmélyebb játék közben is tudják, hogy
játszanak: ez az illúzió öröme.
3-4 éves korig a
gyermekek nem egymással, inkább egymás mellett játszanak, ezek célja az együttlét, melyet gyakorlójátéknak is nevezünk.
- 4-5 éves kortól
kezdve egyre nagyobb jelentőséget kapnak a szerepjátékok. Témája a valóság, az óvodásoknál a felnőtt
élet utánzása, beleszövése mesés elemeket is, beszélő állatokat,
átváltozásokat.
Kicsiknél a
manipuláció maga jelenti az örömet, később a tárgyak
fontossága, hiszen az jelképezi a szerepet, majd a nagyobbaknál már a
"szerep" iránti érdeklődés a meghatározó.
-A játék fejlettebb szintje az összedolgozás - mely főként az építő-játékokra jellemző.
-A társas játékok és a
mozgásos sportjátékok az iskoláskor játékai, amit a közös
gondolkodás, a tervezés, a megvalósítás jelent.
A kórházban a játék
kulcs a gyerekek szívéhez. Közel
kerülhetünk hozzájuk, megismerhetjük Őket, gondjaikat, örömeiket. A játékon
keresztül újra élhetik a fájdalmaikat, a régi életüket.Különösen nagy a
szerepük a báboknak, de ez egy külön előadás témája volt. Használjuk ki a játék
örömfunkcióit, ezzel segítve a gyerekek mielőbbi gyógyulását!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése