-SEGITSÜNK A
GYERMEKORVOSNAK-
Egy beteg gyermek alapos,szakszerű és lelkiismeretes vizsgálata sokszor végtelen türelmet,időt és
kellő affinitást igényel úgy az orvos mint a szülők részéről. Ez a megállapítás elsősorban a kisseb gyermekek korcsoportjára,a
gyermek idegrendszeri típusára,a környezet nevelési kúltúrájára,az orvosi
rendelők gyermekbarát környezetére vonatkozik.
Tapasztalatom szerint az
orvos megnyugtató lénye-sokszor fehér köpeny nélkül-hanghordozása,kímélő szelíd
közeledése,a gyermek valamelyik bőrfelületének vagy a fej enyhe,simogatása már
bizalmat kelthet a gyermekben.
A verbális kommunikáció
kialakulása után már több teret nyerünk a kapcsolatteremtés lehetőségeit
tekintve. Ha már meg tudjuk kérdezni hogy kit szeret a legjobban,vannak e barátai,szokott
e verekedni,van kis kutyája vagy
macskája,szereti e a lekváros derelyét és ezekre meggyőző választ kapunk ez még
egy lépés egy előlegezet barátság érdekében.
A kisseb korcsoportú
gyermekek a tapasztalatom szerint nagyon hiúak
és főként a leánykák/no lám csak milyen korán kezdik/akik egyenesben értékelik a dícséretet/ pl milyen szép kék a
szemed,milyen szép a fülbevalód,vagy a blúzod stb-/Ők ilyenkor végignéznek magukon
és diadalittasan rád mosolyognak.
A nagyobb gyermekekkel úgy
beszélek mint egy felnőttel. Egyéni
személyes véleményüket kérem a mindennapi családi vagy iskolai
történésekről. Ezekre a kérdésekre meglepő tájékozottsággal és naiv
őszinteséggel válaszolnak. Olykor olyan intimitásokat mondanak el amikért már
majdnem pironkodnom kell a szülők előtt. Ez az Ő önérzetének a győzelme-mert
neki otthon mindig azt mondják –hogy Te gyermek vagy nem értesz a dolgokhoz, és
ne szólj bele. Számomra mindig felejthetetlen marad az a –diadalittas tekintet
amit a szülők felé irányítanak és ezzel közlik velük –hogy látjátok, ez emberi
módon beszélt velem.
De mindenek előtt a nagy
titok az egészben a-SZERETET-amit közvetíteni tudsz a gyermek felé,amit
ösztönösen megéreznek,egy szelíd hang,egy kedves simogatás vagy érdeklődés az Ő
kis alakuló élettükkel kapcsolatban.
Az hogy egy ilyen alapokon
felépített kapcsolat kialakuljon számos esetben többszöri próbálkozást
igényel,de megéri a türelmet mert –életre
szóló barátságok szövődnek egy emberpalántával.
Ebbe a folyamatba kell
beépülnie a szülők józan pedagógiai hozzá-
járulásuknak és nem kényszerfenyegetésekkel elidegeníteni a gyermeket az
orvosi rendelőktől azzal a motivációval hogy ha nem eszed ezt...vagy amazt
akkor injekciót kapsz, vagy viszünk ahhoz a csúnya öreg orvoshoz. Otthon, ha az
orvos megérdemli beszéljünk róla érdemlegesen mert ez megnyugtató a gyermek
részére is.
Egy gyermek viselkedési
módjának az orvosi rendelőkben okai és eredői vannak. A teljesség igényeiért
egy néhányat megemlítenék.
1-A gyermek orvos egyik legnagyobb
problémája hogy a kórelőzményi adatokat szülőktől vagy hozzátartozóktól kapja.
A beteg gyermeknek ilyen szempontból nem megbízható az értékítélete. Ugyanígy
van ez a kezelési eljárások megbízható teljesítését illetően is.
2-A gyermek szorongása, egy olyan
adott helyzetben, ahol megszokottan idegenekkel találkozik az ő általa –egy
ellenségesnek ítélt környezetben.
3-Az ismeretlentől való félelem,gátolja az együttműködési készségét,és a
verbális kommunikációt nehezíti.
4-A fájdalomtól való félelem, gátolja
a klinikai vizsgálat operatív részét,a gyermek opponenssé válik és nehéz
megvizsgálni.
5-A gyermek szomatikus fejlődése,a növekedés azt eredményezi hogy a gyermek
úgymond minden pillanatban más biológiai értékrendbe sorolható
6-A gyógyszerek hatástana függ a kortól,a súlytól és az egyes szervek
esetle-
leges diszfunkcionális állapotától
7-Az orvosnak a szülőknek nagyon figyelmesen kell követni a szubtilis,
atipusos klinikai tüneteket
8-Az édesanyák véleményét még ha olykor fárasztó is lehet kötelezően meg
kell hallgatni,mert-az anyai megérzésnek történelmi hagyományai vannak..
Ez a kölcsönös
szülő-orvos összhang és stőkészség az első
lépés a gyermek gyógyulásának a sikerében.
. DR.Bauer Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése