GONDOLATOK NÉHÁNY AKTUÁLIS ORVOS ETIKAI KÉRDÉSRŐL

GONDOLATOK NÉHÁNY AKTUÁLIS ORVOS                            ETIKAI KÉRDÉSRŐL

                   A mai etikai és deontológiai elvek megőrizték ugyan a történelmi hagyományokat/Hippokráteszi eskü/de természetszerűen alkalmazkodniuk kellett a történelem folyamán kialakult új gazdasági,társadalmi,szakmai elvárásokhoz, amik napjainkban is hatalmas léptekkel haladnak előre.

                   Egy dolog nem változott-a beteg ember akinek szenvedése ugyanolyan mint évezredekkel ezelőtt. Ez az ember ugyanúgy igényli a segítséget fájdalmaiknak enyhítésére,a vigasztaló jó szót,a türelmet a körültekintő gondoskodást. Ő ma is jó néven veszi vagy elvárja hogy alapo-

san megvizsgálják,meghallgassák panaszait. Tehát ez az igény megmarad időtlen időkig.,és megmaradnak az esdeklő tekintetek és segélyt kérő szavak.

Tulajdonképpen ez a hivatásunk emberi eleme,amit mindig és mindenki elvár tőlünk és hozzáfűzöm hogy teljes joggal.

                   A történelem folyamán valamikor úgy tekintettek egy orvosra mint egy olyan lényre aki szinte emberfölötti cselekedetekre képes. Természetesen az orvosi gyakorlatnak mindig meg voltak az értékelhető, felmérhető gyógyítási határértékei. A változás ebben az orvos beteg viszonyban három alapvető téren változott meg-

                   1-A fejlett orvosi technológia csökkentette az orvos szerepét,tekintélyelvűségét a gyógyászatban. Ezzel megváltozott az orvos-beteg kapcsolat minősége és tartalma.

                   2-Az orvostársadalom is hozzászokott ahhoz-hogy ráfektesse a beteget a –modern medicina futószalagára-sokszor magáévá téve a beteg azon igényét-hogy mielőtt még kikérdezné a beteget a panaszainak jellegéről,vagy a klasszikus medicina örök értékű szabályai szerint levetkőztetné és megvizsgálná becsületesen, és lelkiismeretesen-máris küldi laboratóriumi vizsgálatokra..

                   3-Más a társadalom általános és egészségügyi kulturális szintje,növekedtek az elvárások,de az anyagi keretek ugyanazok maradtak

                   4-Sajnos a beteg elszemélytelenedik és a közvélemény formálás

az orvosok szemben mind igényesebb lesz.

                   5-A fogyasztó társadalom nemtelenül ledegradálta az orvosi hivatást,megvonva tőle a legelemibb működési feltételeket.

                   Ezt a néhány kérdést szeretném bővebben tárgyalni mindannyiunk okulására-

1-A beteg embernek a fejlett orvosi technika,valóságos egészségügyi üzemeket hozott létre,amelyekben az alkalmazott rendszerek,amik egy igen jól képzett csapat vagy csapatok igen magas szintű ellátást biztosítottak a betegeknek A mai ellátási realitások már azt vetítik elénk és mondjuk ki jogosan,hogy a betegeket nem lehet megfosztani attól a joguktól hogy emberközelben érezzék az orvosukat. A beteg aki sorsát bízza ránk,és hisz bennünk nem tekinthető úgy mint egy tárgy,akit rá kell kapcsolni különböző gépekre,automatikusan kivizsgálni,és csak a gépeket ellenőrizni hogy milyen értékeket mutatnak.

                   Az első és legfontosabb feladat még ma is ilyen fejlett technikai körülmények között az hogy –nem szabad a beteget elszemélyteleníteni hanem meg kell őrizni a hagyományos orvos-beteg kapcsolatot.

                   2-Vitathatatlan hogy az egészség megőrzése mindig egyik legfontosabb törekvése volt az emberiségnek. Az hogy légy egészséges,éljél sokáig az emberi lét legfontosabb kívánalmai közé tartozott.

                   Ez a törekvése az embernek egy különös és egyedülálló helyet biztosított a társadalomban az orvosnak. Az orvos ismerheti az embernek azt az intim fizikai és lelki állapotát ami a bizalom és –orvosi titoktartás-lényege. Ezért az orvos nem lehet érdektelen a közvélemény számára.

A közvélemény lépésről-lépésre követi az életét,a figyelem középpontjában tartja. Szigorú tisztánlátással besorolja rövid időn belül szakmailag,emberi magatartás,erkölcsi érték szempontjából. Erre a társadalmi értékmérőre

odafigyelésre minden magára valamit adó orvos vigyázzon.

                   3-A mai orvosi gyakorlatban már elengedhetetlen a csapatmunka,a szakágazatok közötti jól szervezett konzultáció,valamint a kollégák munkájának,becsületesen szerzett érdemeiknek az elismerése.

Történelmileg a –medicina hőskorának vége van,az egyedüllét a szakmában ma már bizonytalanságot is rejteget. Az önteltség,a túl nagy biztonság

a súlyosabb kórképeknél visszaüthet. Nagy elődeink tapasztalata és tanácsa az hogy ezen kritériumok figyelmen kívül hagyásáért már sokan drágán fizettek.

                   4-A társadalom megbecsülését az orvosnak  kell  kiérdemelni-

Ez a megbecsülés egy élet munkáján és törekvésein keresztül történik meg.

Ez bennünk tudatosult és sokan így is élünk. De azt a tényt feltétlenül kell jeleznünk hogy van egy olyan tendencia ,  egy bűnös alábecsülése a hivatásunknak .Az utóbbi időben az volt a pláne hogy ki tud nagyobbat rúgni belénk. Hosszú éveken át a mindenkori hatalmak az összes társadalmi nyomorát az egészségügyre ruházta. Nézzük meg kórházainkat,azoknak anyagi ellátottságának állapotát a gyógyszerellátást. Csak az utóbbi  években 14.000 orvos távozott külföldre –és csodák csodája mind mindannyian méltóan  megállták  a helyüket..

#1 Dr.BauerBela

---