A FOGGAK FEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉGEI

A fogak fejlődési rendellenességei

Alapszabályok

·         Az első fogak rendszerint 6 hónapos korban törnek elő. Amennyiben 1,5 éves korig egyetlen fog sem bújik ki, további kivizsgálásra van szükség.

·         A teljes foghiány (anodontia) - rendkívül ritka állapot - rendszerint bizonyos syndromákhoz tásul, és gyermegyógyászati konzíliumot tesz szükségessé.

·         Sok fog hiányzik általában az ectodermalis dysplasia syndromákban. Ezek közül a leggyakoribb, a hypohidroticus ectodermalis dysplasia (HED) korai életkorban diagnosztizálható, amikor még csak kevés (kúposan) ék alakú fog tör elő (azért fontos, mert a verejtékmirigyek hiánya okozta hyperthermia végzetes lehet).

·         A súlyos familiaris fog-agenesis colorectalis carcinomához társulhat, az AXIN2 gén mutatioja esetén. Ezért genetikai konzultáció indokolt több fog hiányakor, ha a beteg családjában colorectalis carcinoma fordul elő.

·         A minor fogfejlődési rendellenességek közül az alábbiak igényelnek figyelmet:

o        számfeletti fog, különösen a maxilla középvonalában

o        esztétikailag zavaró zománchibák

o        fogak hiánya.

·         A tetracyclinek elszíneződést és más maradandó elváltozást okozhatnak a fejlődő fogakban. Sem az anyák nem szedhetik ezeket terhesség második felében, sem a gyermekek az első hét életévben. Amennyiben nincs speciális javallat, az egész terhesség alatt, valamint egészen a pubertáskorig kerülni kell őket. (A tetracyclineket ma Európában alig rendelik.)

·         .

A fogak fejlődése

·         A fog szájban látható része, a korona az állcsontban fejlődik ki teljesen.

·         A legtöbb fog fejlődése praenatalisan kezdődik.

·         A foggyökér kifejlődése azután válik teljessé, hogy a fog a szájüregbe tör.

·         A maradandó fogak calcificatiója több évvel az előtörés előtt kezdődik, és fejlődésük röntgennel követhető.

Hiányzó vagy számfeletti fogak

·         A fogak száma, mérete és alakja szinte teljesen genetikai szabályozás alatt áll.

·         Egyetlen fog hiánya gyakori. Egy vagy több bölcsességfog a populáció 25%-ában, a többi fog 5–10%-ában hiányzik.

·         A foghiányhoz társulva jellemzőek a kicsiny vagy (kúposan) ékalakú fogak.

·         Számos vagy az összes fog hiánya rendszerint bizonyos syndromákhoz társul. Ezek gyakori kórállapotok, melyekben a szőrzet és más ectodermalis szervek is érintettek. Közülük a leggyakoribb az ectodermalis dysplasia (HED). A maradó fog a normálisnál kisebb, kórosan kúpos alakú lehet. Az X-hez kötött HED-ben a génmutációt hordozó nőknek rendszerint foghiányuk vagy kúpos fogaik vannak. Foghiány például Down-syndromában is észlelhető.

·         A súlyos familiaris fog-agenesis colorectalis carcinomához társulhat, az AXIN2 gén mutatioja esetén. Az ilyen betegekben és rokonaikban a foghiány praedispositiót jelezhet a carcinomára, ezért genetikai konzultáció indokolt több fog hiányakor, ha a beteg családjában colorectalis carcinoma fordul elő.

·         Számfeletti fog a népesség 4%-ában látható.

·         Gyakori a fogak alakjának enyhe eltérése. Erre példa az occlusiós felszínen előforduló extra csúcsok.

·         Néha a szomszédos fogak koronái vagy gyökerei nőnek össze a fejlődés során.

·         Az ajak- és szájpadhasadékhoz foghiány vagy kóros alakú fogak társulhatnak a felső állcsontban.

Zománc-hypoplasia

·         A korona mineralisatiós zavara, a zománc-hypoplasia viszonylag gyakoriak. Szerkezeti elváltozásként jelentkeznek a fog felszínén. A szerkezeti elváltozások gyakran okoznak másodlagos elszíneződést.

·         A zománc-hypoplasiát általában olyan környezeti tényezők (pl. fertőzések) váltják ki, amelyek megzavarják a zománctermelő sejtek működését.

·         A nagy koncentrációjú fluorid-expositio hypomineralisatiót okoz, ez azonban azokban az országokban ritka, ahol a talajvíz nem tartalmaz sok fluoridot. A fluoridhiány a fogak szerkezetében nem látszik, de a zománc hajlamosabb a szuvasodásra.

·         A zománc vagy a dentin szerkezetét érintő genetikai állapotok ritkák. Mindig károsítják a tej- és a maradandó fogakat is.

Kezelést igénylő fejlődési rendellenességek

·         A fogak legtöbb fejlődési rendellenessége nem igényel kezelést.

·         Számfeletti fog különösen a maxilla középvonalában, megakadályozhatja más fogak előtörését, ezért ki kell húzni.

·         A foghiányt ideális esetben korán (8–10 éves korban) kell diagnosztizálni, amikor a növekedésnek megfelelő beavatkozásra van lehetőség, a terápia szükségességét megelőzendő.

·         A foghiány rendszerint úgy korrigálható, hogy a fogakat orthodontiai eszközökkel vagy sebészileg elmozgatjuk, vagy protetikát, többek között implantátumokat alkalmazunk (általában akkor felhelyezve, amikor a növekedés befejeződött).

·         A zománc esztétikai elváltozásai a modern kompozit anyagokkal korrigálhatók, amelyek lényegében láthatatlanná teszik az elváltozást.

#1 Dr.BauerBela

---