HÚSVÉTI ÖNTÖZÉS,AVAGY
KINEK KEMÉNYEBB A
TOJÁSA
Húsvét közelben találkoztam a
szintén hajlott korú gyermekkori cigánypajtásaimmal akikkel együtt jártunk az
Ötvös utcai Római Katolikus népiskolába. Nagy Ferikével és Gozsa Janival
tulajdonképpen együtt nőttünk fel a volt Biky Károly tér /most/ Nemtudom tér/környékén.
A kunyhójuk a Biky téren volt és egy hatalmas homok tömböt őriztek, ami egy
ortodox templom építésének lett volna a kelléke,de a történelem nem engedte át
a rostán. Ott játszottunk naphosszat a homok hegyen. A szív melengető –Bécikém-
megszólitás után hosszasan elbeszélgettünk főként az egykori zsiványságaink
történeteiről.
A húsvéti ünnepek alkalmával,alig
vártuk az ünnep másodnapját hogy öntözni mehessünk. A tét ilyenkor az volt ki
mennyi-piros tojást-zsebpénzt tud összekoppintani. Szokás volt a locsolás
alkalmával ajándékozott tojások összekoccintása. Akinek ép maradt a tojása az
nyert. A fentebb említett Nagy Ferike állandóan repesztett. Az oldaltarisznyája
midig tele volt nyertes tojásokkal. Mi a
balga tudatlan többi gyerek azon gondolkoztunk, hogy hogyan csikarjuk ki
Ferikéből hogy milyen tyúk tojja ezt a kemény héjú tojást. Semmikép nem tudtuk kinyomozni hogy ki a csoda tojást
tojó tyúk tulajdonosa. Estére mire haza ért Ferike a tetemes mennyiségű főtt
tojással nagy dinom dánom kezdődött. Ennek az lett a vége hogy a kunyhó fele a
kórházba került a másik fele pedig szorulásos lett.
A végén mint minden más titok ez
is kiderült. Egy öntözés alkalmával Feri az egyik előszoba beton padlójára
ejtette a –romboló tojást,és az akkorát koppant és pattogott a padlózaton hogy
minden nyilvánvalóvá vált. A titok nyitja az volt hogy egy nagybácsi tölgyfából
esztergált egy élethű piros tojást Ferikének.
Vajon létezik –e még
tojáskoccintás-mert én ma már inkább jól célzott –záptojás dobigálásba
–kezdenék sokszor tehetetlen haragomban de kihangsúlyozom hogy nem gyerekek
lennének a célpontok
A beszélgetés folyamán őszintéknek és meleg
szívűeknek éreztem őket. .A –De La Salle Szent János elemi iskola igazgatója Ötvös
Frigyes szerzetes atya arra tanított bennünket hogy minden világra született lény az Úr védelme alatt
áll,és ezt vésték a tíz parancsolatba is hogy –Szeresd felebarátodat mint önmagadat.
Akkor természetes volt cigány név manapság már –romáknak –becézgetik őket és ennek
fejében lelövöldözik mint a mezei nyulakat.
Az ő muzikalitásuk mindig
megkapott, vonzott és mivel jól énekeltem számos esetben felkértek hogy menjek
velük mint szóló énekes májusi éjjeli zenét adni/a Horváth-Páskuly zenekar/Vagy
száz magyar nótát énekelni a felejthetetlen zongora művésszel/mert az volt/Pusi
Rózsival, a Pannónia étteremben. Egy alkalommal mint a banda kültagját mint
egyedüli fehér bőrűt meghívtak a szilveszteri mulatságukra.
–Még Cukrot-/becenév/ a zongoristát is kilopták a
mulatságra a T.B.C. kórházból ahova éppen be volt utalva.
Emléktartó esemény volt életemben. A szatmári
cigánytársadalom viselkedését,szeretetét,muzikalitását. az emberi lét bizonyítási
kényszerével mindennapi hadakozásaival összesűrítve éltem és tanultam meg azon
az éjszakán.
Ilyen élményanyag után, úgy
gondolom hogy minden embertársunknak meg kell előlegeznünk előitéletek nélkül a
lét és életesélyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése