TESTVÉRFÉLTÉKENYSÉG
Az
egészséges és nyugodt családi légkör alakítása során érdemes figyelembe
vennünk!
- A
szabályok betartása sok esetben hatékonyabban működik, ha bevonjuk
gyermekeinket azok kialakításába. Amikor már 4-7 évesek, nagyon jól képesek- egy
családi megbeszélés keretében- segítkezni saját és a család szabályainak
megfogalmazásában - megéri kipróbálni velük.
- Az osztozkodás sok ellentét agresszív viselkedés forrása
lehet testvérek között.
Ennek oka
főleg abban rejlik, hogy a kicsi gyerekeknek időre van szükségük az
osztozkodáshoz! Általában nem bánják - különösen a nagyobbak /4-5-6 évesek/, ha valamitől,
ami az övéké egy időre meg kell válniuk. Ám azért vonakodnak gyakran
kölcsönadni, mert túl gyorsan történik a
kölcsönkérés /pl.: testvére kikapja
kezéből a játékot/, vagy szülői felszólításra- ”add
oda most rögtön és ezen ne vitázzatok!”.
A sajátjuknak érzett dolgok kölcsönadása nem könnyű feladat számukra, és
kényszeríteni sem szerencsés, mert bizonyos kor után ennek is szívből kell
jönnie. Ehhez viszont nekünk kell
megtanítani azt, hogy el lehet, és kell kérni, kölcsönadni, meg kell bízni a
másikban.
-Sok
pozitív élményt kell párosítani ezzel kapcsolatban gyermekeinkben ahhoz, hogy
érvényesüljön és ne kelljen emiatt fegyelmezni őket. /pl.:
addig játszik mással… velem… később, ha szépen kéred biztos oda fogja neked
is adni…/.
- A testvérek közti
féltékenység úgyszintén viselkedésbeli gondokat okozhat, mert az elsőszülött
gyerekek félnek attól, hogy elveszíthetik szüleik szeretetét. Pl.: A 2-3
évesek féltékenyebbek kicsi testvérükre, mint az 5-6 évesek, vagyis minél
kisebbek annál nehezebben dolgozzák fel, értik meg a
szeretet megosztását.
- Döntő
szerepünk van nekünk felnőtteknek abban, hogy mennyire tudjuk ”megértetni” a nagyobb testvérrel; meggyőzni
türelemmel és törődéssel, szeretettel - őt is, továbbra is
szeretjük!
Mit tehetünk még a
féltékenységük ellen?
-Nem ildomos kínosan ügyelni és hangsúlyozni,
hogy ”Téged is ugyanúgy szeretlek”, mert ez mesterségesnek,
erőltetettnek tünhet és összehasonlításra hívja fel a figyelmet.
Az egyenlősdi, sem mindig szerencsés,
jó megoldás; az egyenlő bánásmódra, egyenlő elosztásra törekvő szülő szinte
”rákényszerítheti” gyermekeit, hogy ezentúl ők is hasonló igényekkel lépjenek
fel /”…. Miért
mindig én… ő nagyobbat… többet kapott… az övé szebb, mint az enyém…”/.
-Fontos, hogy a testvérek mindegyike személyes igényének megfelelő”mennyiséget”
kapjon szeretetünkből, törődésünkből, odafigyelésünkből! Az idősebb gyerekeket
- furcsa módon - gyakrabban kell ”megvédeni” a kisebb testvérüktől /pl.: ha
rendszeresen kihasználja a kicsi, hogy ő kapjon meg mindent, úgy legyen,
ahogyan ő akarja/. Ilyenkor jó, ha engedékeny nagyobb
gyermekünk érdekeit is előtérbe helyezzük- nem zsarolhatja őt a kisebb!
Az is fontos, hogy a gyerekeknek ”önálló
jogkört” biztosítunk, próbáljuk minimálisra csökkenteni az egymástól
való függőségüket /pl.: a nagyobb testvérnek már szabad önállóan tenni bizonyos
dolgokat, ugyanazokat a kisebbnek még nem/.
-Lényeges megtanítani, elsajátítatni
gyermekeinkkel, hogy tiszteljék egymás jogait, holmijait, ne
zavarják egymást.
-A testvérektől koruknak megfelelően kell
követelnünk!
Az
érzelmeiktől vezérelt kisgyereknél azonban gyakran mégis ”elszakad a cérna” és
ha valami vélt, vagy nekik nem tetsző ”atrocitás” éri őket. Akkor erős dühvel
reagálnak testvérükkel szemben is veszekedni kezdenek- ütnek!
Ilyen esetekben a ”ne verekedj” nem vezet eredményre, a leszidás, a haragos
szülői szó sem. Legjobb, ha a megvert testvért oltalmunk alá
vesszük, megvigasztaljuk és a haragos verekedőnknek pedig igyekszünknyílt
beszéddel üzenni- közölni vele, hogy mit kell és nem
azt, hogy mit nem szabad tennie! Ha tudjuk - nyugodt hangon -
közöljük vele, hogy ezt nem engedjük meg. A rendszeressé váló verekedések
esetében alkalmazhatjuk az ún. megnyugvási időt, ami a fegyelmezés,
a büntetés egyik formája. Amikor helyesen alkalmazzuk, azt a kis ”bűnös” verekedő számára
kellemetlen lesz és egyben hatékony is.
A felnőtt durvaság, leszidás, megalázás alkalmazása veszélyes lehet a
nemkívánatos magatartás után gyermekünk számára; agressziót szít benne ”olaj a
tűzre” vagy, befelé fordul és belső feszültsége, szorongása nő!
A megnyugvási
idő-módszerének előnyei:
-
Rövid időre ”száműzzük” őt ebből a helyzetből - ha lehet
ne tartson tovább életévenként 1-2 percnél /pl.: 5 éveseknél max. 10 perc/-
üljön le /egy székre, párnára, lépcsőre/ egy általunk kijelölt helyre és a
”bünti időt” töltse itt, amíg meg nem nyugszik, de mindig tudja miért kapja!
- Ezalatt ne éljen át félelmet, ne
zárjuk be, ne zavarjuk a szobájába, sötétbe és közben ne ”okítsuk”.
- Letelte után beszéljük meg vele minden esetben /!/, miért kapott
büntetést /verekedés, csúnya beszéd…/ és buzdítsuk arra, kérjen elnézést
viselkedéséért. A legfontosabbat soha ne felejtsük el, hogy tudassuk vele, nem
rá haragszunk, hanem ahogyan viselkedett!
Hasonló módon fegyelmezhetjük bármilyen
”vétségéért” gyermekünket, amikor az egyszerű, nyílt beszéd; ismételt
figyelmeztetés hatástalannak bizonyul.
A
megnyugvási idő letelte után igyekezzünk nyugodt hangvétellel megdicsérni és őszintén
örülni annak, hogy sikerült megnyugodnia önállóan és történjen meg
a békülés.
Milyen gyakori legyen a
megnyugvási idő alkalmazása?
Ha módszeresen, következetesen kezdjük
alkalmazását- gyermektől, szülőtől függően- és legfeljebb ”vészes esetben”
naponta három próbálkozást teszünk, akkor 1-2 hét után eredményessé válhat.
Ennél több esetben érdemes átgondolnunk, hogy elegendő-e gyermekünk számára
pozitív figyelmünk, vagy netán nem túl szigorúak- e elvárásaink vele szemben.
Legyünk kitartóak egy adott, fontos szabály érvényesítésében, de mellőzzük
a szidalmazást, verést és ne alkalmazzunk hosszú büntetési időt sem!
Ha felkaroljuk és támogatva segítjük gyermekeink nyíladozó
teljesítőkészségeit, önállósági törekvéseit, megbízzuk korának megfelelő kis
feladatokkal; ezzel fejlesztjük felelősségvállalását, önértékelését,
önbizalmát. Az agresszivitás enyhülni fog és nyugodtabb, egészségesebb,
kiegyensúlyozottabb gyermekké válik, megállja helyét a későbbi élete során is.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése