A BESZÉDÉSZLELÉS FEJLETLENSÉGÉRŐL.

                   Süket ez a gyerek, vagy mi van?

Manapság a gyerekek jelentős része figyelemzavarral küzd, aminek az egyik leggyakoribb oka a beszédészlelés fejletlensége 

A beszédészlelés kialakulása a gyermek hétéves koráig lezárul. Ha azonban a csecsemő- vagy kisgyermekkori fejlődés során valamilyen betegség, mondjuk gyakori náthás állapot vagy fülgyulladás akadályozta a hallás ép működését, illetve a beszédészlelés fejlődését, akkor e téren kisebb-nagyobb elmaradás jöhet létre az életkori szinthez képest. Ez az elmaradás az idő előre haladtával egyre súlyosabb problémákat okoz, egyebek mellett komoly figyelemzavar és tanulási nehézségek formájában. Ám azt kevesen tudják, hogy a probléma eredményesen kezelhető.

Manapság a gyerekek jelentős része figyelemzavarral küzd, aminek az egyik leggyakoribb oka a beszédészlelés fejletlensége 

"– Gabika, mi újság az iskolában?

– Tessék?

Anyuka újra belekezd:

– Azt kérdeztem …

– Ja, semmi különös – vág közbe hirtelen a gyerek. – Képzeld, anyu, dogát írtunk töriből.

– Na, és hogy sikerült?

– Nem tudom. Amit leírtam, az azt hiszem, jó lett, csak olyan sok feladat volt, nem tudtam befejezni."

A szituáció nem új, évek óta nap mint nap ismétlődik. Azonkívül Gabika nem csak otthon kérdez vissza, gyakran az iskolában is figyelmetlen. Nem vesz részt aktívan az órai munkában, nem mindig írja fel a leckét, így sokszor hiányos a házi feladata, panaszkodnak a tanárok. A szülő is látja, hogy valami nem stimmel, és el van keseredve. Hiszen olyan jól indult minden. Igaz, hogy a gyerek kicsit később kezdett beszélni, de az első és második osztályban még csak az volt a baj, hogy valamivel lassabban dolgozott a többieknél. Mindenki azt hitte, majd beérik. Egyébként olyan okos! Jó gondolatai vannak, érdeklődő, csak néha váratlanul leblokkol.

- Ahogy azonban telnek az évek, a teljesítménye ingadozóbb, és a bizonyítványa egyre romlik. A helyesírása is nagyon gyenge, és sajnos nem mindig érti meg, amit olvas. Így otthon rendszeresen tanulni kell vele. A tanárok hamar kimondják az ítéletet: a szülők túl engedékenyek, elkényeztetik azt a gyereket, na meg a képességei is gyengék, ez az igazság. De a szülő érzi, hogy nem így van, fia-lánya valahogy rendszeresen a képességei alatt teljesít. Vagy egyszer? magyarázatot is talál: lusta, és persze pikkelnek rá a tanárok! S ez így megy tovább, ide-oda passzolják a labdát, hogy ki a felelős – a gyerek, a szülő, a tanár…? Csakhogy ez mind nem segít. És legkevésbé sem oldja meg a gyerek nehézségeit, akinek viszont egyre kisebb az önbizalma, és egyre inkább utálja az iskolát, ahol ritka kivétellel csak kudarcélménye van. Aztán rágja a körmét, fáj a feje, fáj a hasa. (Az orvos nem találja az okát.) Éjszaka még mindig bepisil. Esetleg rosszul alszik. Vagy magatartási gondok jelentkeznek…

Van szülő, aki nem nagyon izgatja magát. "Ennyire képes a gyerek, és kész. Nekem se volt soha jó a helyesírásom, nem is voltam minden tárgyból jó tanuló, mégis lett belőlem valaki" – mondják sokan. Mások meg szégyellik a dolgot, keresgélik, hogy hol rontották el, a gyereket pedig hurcolásszák vizsgálatról vizsgálatra, orvostól orvosig.

Beszédészlelés

Pedig már vagy húsz éve van ezekre a gondokra mind magyarázat, mind megoldás. Mégis csak nagy nehezen szivárog be a köztudatba, mit is jelent az, hogy beszédészlelés.

-A beszéd feldolgozásának folyamata ugyanis három, aránylag jól elkülöníthető szakaszból áll.

-Az első a hallás, a második a beszédészlelés, a harmadik pedig a beszédmegértés. A hallás fogalmát mindenki ismeri. Tudjuk, hogy ha ezzel valami probléma van, akkor az ember az orr-fül-gégészhez fordul segítségért. A beszéd- és újabban a szövegmegértés is általánosan ismert kifejezések. Az e téren jelentkező problémákkal az emberek többsége a tanítót vagy a magyartanárt, esetleg a fejlesztőpedagógust keresi meg. Ezen egymásra épülő folyamatok középső szakaszáról azonban a gyermekorvosok által máig használt tankönyvben is csak másfél bekezdés található.

"A beszédészlelés beszédhangok, hangkapcsolatok és hangsorok felismerése, azonosítása"
A beszédészlelés függ a hallás ép működésétől, valamint alapját képezi a megértés magasabb szint? működésének. Szülőként nagyon fontos tisztában lennünk azzal, hogy az észlelés egyes részfolyamatainak a kialakulása a gyermek hétéves koráig lezajlik és lezárul.

-Ha ezen időszak alatt a születéstől kezdve a csecsemő- vagy kisgyermekkori fejlődés során valamilyen betegség (például gyakori náthás állapot, fülgyulladás stb.) akadályozta a hallás ép működését, illetve a beszédészlelés fejlődését, akkor abban kisebb-nagyobb elmaradás jöhet létre az életkori szinthez képest. Ez az elmaradás aztán a fent leírtakhoz hasonló, és az életkor előrehaladtával egyre súlyosabban jelentkező problémákat okoz.

Csecsemőkorban figyelmeztető jelek a szülő számára, ha a babánál hiányzik az a bizonyos kifejező sírás, amelyből minden anya tudja, mire van éppen a kicsinek szüksége, vagy ha megváltozik az alvás-ébrenlét normális ritmusa. Oda kell figyelni akkor is, ha a gyerek csak kétéves kora után kezd beszélni.

Óvodáskorban jellemző tünetek, ha a gyermeknek tartós hangejtési zavara van, vagy az átlagosnál jobban torzítja a szavakat, esetleg nagyon szegényes a szókincse. Fontos felfigyelni a szülőknek arra, ha az óvónők jelzése szerint a kicsi az óvodában nem vagy csak nagyon keveset beszél, otthon viszont ez nem jellemző.

- Érdekes módon az is gondot jelezhet, ha a gyerkőc feltűnően locsi-fecsi, és mindenkit túlbeszél. Lehet ugyanis, hogy ezzel értési problémáit leplezi. Tetten érhető ez az iskolában is, amikor a gyerek a feltett kérdésre nem válaszol egyenesen, de "lyukat beszél a tanító néni hasába". Ha sokszor visszakérdez, vagy a szülők úgy érzik, mintha nem figyelne oda, az minden életkorban beszédészlelési elmaradásra utalhat.

Az iskoláskor elején elég jól körülhatárolhatóan az írás, illetve az olvasás megtanulásában jelentkeznek a gondok. Később viszont fokozatosan tanulási zavarrá növik ki magukat, hiszen már a harmadik osztálytól, majd a magasabb évfolyamokon egyre inkább eszközként várják el az írás és az olvasás készségszint? használatát. Azok gyakoroltatására, fejlesztésére már nincs idő.

Az alsó tagozaton két jellegzetes hibát szoktak elkövetni az írás vagy olvasási nehézségek megítélésében. Az egyik, hogy nem fordítanak rá kellő figyelmet, arra várnak, hogy a gyerek ezt majd magától "kinövi". Ez a legtöbbször nem következik be, és a későbbi tanulási problémák csak elfedik a korábbi tüneteket. A másik, hogy ma már szinte divattá vált, hogy szakszerü vizsgálatok nélkül diszlexiának, diszgráfiának kiáltják ki az ügyet. Pedig sok esetben nem erről van szó, bár a tünetek hasonlóak.

Különösen nehézséget okoz a probléma felismerése akkor, ha a gyermek egyébként magas intelligenciával, jó értelmi képességekkel rendelkezik. Fontos ugyanis megjegyezni, hogy ez a terület a beszédészleléstől részben független. Az észlelési elmaradással küzdő gyerekek sokszor nagyon is okosak, gondolkodási, logikai és más értelmi képességeikkel semmi probléma nincs! Azonban minél intelligensebb egy gyerek, annál jobban megtanulja más részképességek bevonását, melyekkel kompenzálja, helyettesíti a rosszul vagy lassabban működő észlelési folyamatokat. Így a gondok valójában csak meglehetősen későn, harmadik-negyedik osztályban vagy a felső tagozaton jönnek elő.

Egy beszédészlelési gondokkal küzdő gyereknek sokkal nagyobb energiájába kerül odafigyelni az órán, hiszen az információk feldolgozása több – természetesen nem tudatos – erőfeszítést jelent számára, így nem csoda, hogy hamarabb ki is fárad. Az úgynevezett figyelemkoncentrációs zavarok egy nagy részének hátterében is valójában ez áll.

A szóbeli, sőt az írott szöveg megértése alapvetően ráépül a beszédészlelésre, bár bizonyos mértékig attól független is. Így egyrészt a beszédészlelési elmaradás vagy zavar komoly szövegértési nehézségeket okozhat. Másrészt viszont megesik, hogy a gyerek asszociációs képességének fejlettsége, ismereteinek, szókincsének viszonylagos bősége miatt a szövegértése sokáig megfelelőnek tűnik, egy bizonyos magasabb évfolyamon azonban váratlanul megjelennek a problémák. Jellemzően ez az ötödik osztály, amikor több új tantárgy újszer? szókincsét kell a tanulóknak elsajátítania, ráadásul számukra eddig ismeretlen tanárok beszédmódjához, tanítási stílusához, elvárásaihoz való kényszer? alkalmazkodással egy időben.

Sajnálatos az a tény, hogy a beszédészlelés területe magától soha nem fejlődik tovább hétéves kor után. A tanulási zavarok később pszichés problémákat generálnak, melyek sok esetben magatartási, beilleszkedési zavarokhoz vagy akár szenvedélybetegségekhez is vezethetnek. Megdöbbentő, hogy az eddigi tapasztalatok alapján az anyanyelvi területen nehézségekkel küzdő gyerekeknek szinte kivétel nélkül enyhébb vagy súlyosabb beszédészlelési elmaradása van.

Ijesztő a folyamatot végiggondolni: aki nem tud az iskolában a képes

ségeinek megfelelően teljesíteni, az nem tud a képességeinek megfelelően továbbtanulni sem. Ennek az eredménye pedig olyan kényszer? pályaválasztás lehet, amely az illető önmagával szemben felállított elvárásai, saját képességei alatt van, és soha nem fogja tudni beteljesíteni a boldog, megelégedett munkavégzés iránti jogos igényeket. 

Diagnosztika és terápia

A beszédészlelés vizsgálata során a beszédészlelés úgynevezett alsó szintjeiről (akusztikai, fonetikai, fonológiai szint), és más részfolyamatokról kaphatunk képet. Úgy mint: a hangok sorrendiségének észlelése (szerialitás), jel és alak megfeleltetése (transzformáció), beszédhang-megkülönböztetés, szóaktiválás, rövid távú vizuális és verbális memória, agyfélteke-dominancia (lateralizáció) stb. A fentiekhez kapcsolódik a beszédmegértés vizsgálata (mondat- és szövegértés szintjei).

Mint említettük, ezek a területek hétéves kor után maguktól már nem fejlődnek. És sajnos a gyermek értelmi fejlődése vagy különböző tanulási módszerek elsajátítása sem elegendőek a beszédfeldolgozási folyamatok lassúbb vagy bizonytalan működésének ellensúlyozására.

Azonban létezik olyan hatékony terápia, amely pontosan az érintett területek célirányos gyakoroltatásával eredményesen fejleszti és hozza életkori szintre az adott működéseket. Ezt a terápiát ráadásul maga a szülő végezheti a legeredményesebben. Napi tíz-tizenkét perces, a gyermek szintjéhez szabott játékos feladatokkal általában egy-másfél év alatt elérhetjük a szükséges korrekciót. Igaz, az eredményesség alapfeltétele a következetes rendszeresség. Azonban ha tisztában vagyunk vele, hogy a beszédészlelési – és megértési zavarok hosszabb távon már közvetlenül érinthetik a gyermek értelmi szintjének a fejlődését és a személyiség alakulását, akkor világossá válik, hogy a meghozott erőfeszítések busásan meg fognak térülni!

No és mit tehet az a szülő, aki idejekorán meg szeretné előzni az említett tünetek kialakulását? Egyrészt fontos odafigyelni a korábban felsorolt, már csecsemő- vagy óvodáskorban észrevehető figyelmeztető jelekre. Másrészt, ami feltétlenül szükséges a gyermek nyelvi készségeinek megfelelő fejlődéséhez, az a minél több beszélgetés. Ennek hiánya semmiféleképpen, semmilyen módon (például "tévéztetés") nem pótolható. Mai kultúránkban egyre jobban láthatóak a családi kapcsolatteremtés leépülésének tragikus jelei, melyek a pszichés zavarokon, deviáns viselkedésen és más szomorú következményeken kívül a beszédészlelési és megértési problémák növekedésében is megmutatkoznak. 

A nátháról

A náthás gyereknek beszélhetsz napestig. Az ilyenkor képződő váladék bekerül a fülkürtbe is, akadályozva a tiszta hallást, ami a beszédészlelésben elmaradást okoz. Ezért fontos megtanítani a gyerekeket a helyes orrfújásra! A sós vízzel való gőzölés mellett érdemes olyan eszközöket is bevetni, mint a porszívó-orrszívó.

#1 Dr.BauerBela

---