BOLONDÓRÁIM
Ez alatt azt az időt értem amikor az agyműködésem normális ugyan, de a hiábavalóan
üres járat jellemzi..
Ilyenkor azok a kérdések pukkadoznak bennem
amikre tudom hogy soha nem kapok feleletet se a történelem se a mai
világ élő és uralkodó hatalmaitól. Pl-az hogy a bűnökért miért nem kapnak méltó
büntetést az Úrtól itt a földön az elkövetők hogy ne rontsák tovább amúgy is
keserves napjainkat Miért kell bevárni a
mennyei ítélőszék,vagy a végítélet időpontját. Mert itt a földön általában csak
mi húzzuk a rövidebbet.
Mi a szürke verebek esetleg csak tiltakozhatunk, csiripelhetünk,tanügy,
egészségügy,közalkalmazottak, össztársadalmi ágazatok alkalmazottai stb.
A fennkölt és történelmileg visszatérően
óhajtott szabadságeszmék,ha szemérmesen is de jól megférnek a szégyenletes
társadalmi kiszolgáltatottsággal. Törvényi erőre emelkedett a korlátlan
csiripelés joga,feltétel csak egy van –mégpedig hogy üres beggyel és ne túl
nagy felhajtással,röpködéssel végeztessék. Az illetékes kanverebek könnygázbombával
a kezükben, árgus szemekkel követik a főugrándozókat és ha kell a- szabadság
szent tehene-egy megfelelő méretű lapógyát pottyant az éppen aktuális ügyért
csiripelőkre,Mindezek után mindenki a fészkére vonul és igyekszik letisztítani
az áruló nyomokat a következmények elkerülése végett. Mindenki elégedett-a
szürke verebek hogy kiugrálhatták,kicsiripelték magukat,a kanverebek hogy
a fészkükre szálltak az üresbegyűek-és ez így ismétlődik a végletekig
ugrálunk,csiripelünk és hazamegyünk A verebek közben megelégednek a trágyadombi dáridózással-a
kan verebek,a szemed láttára egyik napról a másikra hamisítják a történelmet,
politikusok,ideológusok ás a többi lógusok/azaz lógósok avagy népbutító
léhűtők,meg tovább szónokolnak a köztereken.
Az 1989-es forradalom ígéretes napjaival
kapcsolatban van egy morbid gondolatom.
Annak idején nagyon kedveltem a színházat,a hangulatát,ízes komikumával és
komor drámai légkörével együtt. Szellemisége, egy terem halandó nézőinek
teremtett új világot,de sajnos ahogy elhagytad a színház épületét belehuppantál
a mindenkori ideológiák süllyesztőjébe, A marosvásárhelyi orvosi egyetem
hallgatója voltam az 50-es években
számos színi hallgató barátságát élvezve amikor is Ők a vizsgadarabbal –AZ
AHOGY TETSZIK-kel a bemutatóra készültek, a székely színházban.
Egy- egy kubai rum mellett azon szórakoztunk hogy Kovács György érdemes művész a mesterek
nagymestere miért éppen William Shakespeare,Ahogy tetszik színművét választotta
vizsgaelőadásukra színi hallgató barátaimnak. Pedig nekünk annak idején semmi
sem tetszett ami volt, a finom kubai rumon kívül ami mindig vészesen fogyott az
üvegből nagy bánatunkra. Hogy hogyan kerül Shakespeare örök értékű darabja az
én politikával megfertőzött agyam gondolat társításának peremére ez már a
személyes elmém morbid szüleménye.
Azért mert e cím az kesernyésen hasonlít napjaink történéseihez. .
.Az 1989-es év amióta demokratikusdit játszadozunk a szeszélyforgatási
index nem mindig megnyugtató módon váltakozik.
A kezdet kezdetén mindenki úgy csinálta ahogy tetszett-
Utána a lehetőségek szintjére zuhantak
a dolgok és csak az tetszhetett amire jutott az erszényedből.
Egy adott pillanatban ismét
megjelentek akiknek minden tetszett,mert telt nekik mindenre sokszor a mi
zsebünk rovására..
Ma már ott tartunk hogy akár tetszik akár nem , az ahogy tetszik- fogalma a múlté
és ismét csak a színház falai között létezik .Ha nem tetszik látogass
más színházat mondják, de a feltétel akkor is az hogy az ő külön bejáratú demokráciájuknak
megfelelő legyen. különben könnygázzal
idomítanak a tetszésindex rendjére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése