AKTUÁLIS- Gyermekkori allergiás (atópiás) megbetegedések
Összefoglalás
A légúti allergiás (atópiás)
megbetegedések gyakorisága világszerte növekedett a modern társadalom és
környezet immunmoduláló hatásának következtében.
A gyermekkori asthma a legfontosabb kórkép
ezek között, a betegek kezelését a WHO alapján négy
súlyossági stádium figyelembevételével végzik. A kezelés elõterében a
gyulladásellenes (inhalációs steroid) és a hörgõtágító (hosszú hatású
béta-mimetikumok) gyógyszerek, utóbbi idõben
ezek kombinált használata áll. A fegyvertár újabb részei a leukotrien
antagonisták. Az immunterápia, a környezet és eletmódrendezés mind-mind fontos
részei az asthmás gyermek gondozásának. A leggyakoribb atópiás megbetegedés az
allergiás rhinitis, melynek újabban szokásossá vált beosztása nem a szezonális
és perenniális megkülönböztetésen, hanem a tünetek intermittáló illetve
perzisztáló megjelenésén alapszik.
.
Az idetartozó
betegségek: .
Az atópiás megbetegedések alcsoportjába tartozik a
gyermekkori asthma bronchiale esetek többsége, a szezonális és perennális
allergiás rhinitis, az allergiás conjunctivitis és az atópiás dermatitis. A
csecsemõkori atópiás dermatitises egyén késõbb gyakran gyermekkori asthmás
lesz, majd kamaszkorban szénanáthás tünetek, conjunctivitissel jelentkeznek
nála. Ugyanez a folyamat más sorrendben is jelentkezhet; az atópiás betegségek
ezen változását atópiás march elnevezéssel illetik.
Tárgyalásunk
során az atópiás jellegû allergiás megbetegedéseket (asthma bronchiale,
obstruktív bronchitis, allergiás rhinitis, allergiás conjunctivitis)
ismertetjük; az atópiás dermatitis tárgyalása meghaladná ezen közlemény
terjedelmét.
Asthma bronchiale
Definíció: az asthma a légutak krónikus gyulladásos megbetegedése; a
folyamat létrehozatalában számos sejt- és sejtelem, elsõsorban a hízósejt, az
eozinofilsejt és a T-lymphocyta – játszik szerepet.
-Az érzékenységet
mutató egyénekben a gyulladás ismétlõdõ nehézlégzéses epizódokat, légzési
zavart, mellkasi szorító érzést hoz létre, ehhez köhögés csatlakozik, ami
leggyakrabban éjjel vagy korán reggel jelentkezik. Ezen tünetek mellett
észlelhetõ a kiterjedt, de mértékében változó légáramlási zavar, pontosabban a
légáramlás beszûkülése. Ez legalábbis részben akár spontán, akár kezelés
hatására megszûnik.
A XX. század második felében
rohamosan növekedett világszerte – és így hazánkban is – az asthmás gyermekek
száma, ezek kezelése egyre növekvõ kihívást jelentett.
A gyermekkori asthma ma a korosztály
leggyakoribb krónikus kezelést igénylõ betegsége. Elõfordulása
a technikai civilizáció közepes vagy magasabb szintjén álló országokban –
kérdõíves módszerrel kiderítve – eléri az 1 %-tól a több mint 30 %-ig terjedõt.
A világ fejletlen országaiban általában alacsonyabb prevalenciát regisztrálnak.
Megalapozott bizonyítékok
szerint a magas technikai civilizáció, az ún. „nyugati típusú életmód"
vagy „higiénia” útján (a
gyermekek megóvása az infekcióktól, a védõoltások elterjedtsége,
antibiotikumok, az ipari jellegû környezeti szennyezõdés, a manipulált
ételekkel való táplálás, az egyénre ható bonyolult kémiai anyagok, stb.)
immunrendszerünket modifikálja.
Az asthma
kialakulásának mechanizmusa
Az asthma
kialakulására és az exacerbatiók megjelenésére ható fõbb okok:
• genetikai
hatások
• a
méhen belüli életben történõ érintkezés allergénekkel
• lélegeztetett
újszülötteknél és koraszülötteknél kialakuló tüdõkárosodás
• allergének
(inhalatio, étel, stb.) bejutása a szervezetbe (a leggyakoribb allergéneket
• vírusmegbetegedések
(RS-vírus, rhinovírus, coronavírus, adenovírus stb.)
• fizikai
terhelés (elsõsorban futás)
• légszennyezõdés
(SO2, NO2, O3, környezeti dohányzás, dízel-kipufogógázok koromszemcséi, stb.)
• jelentõsebb
meteorológiai változások
• érzelmi
stressz (fõleg nagyobb gyermekeknél)
• cirkadiánritmus-változás
(legtöbb panasz késõ éjjel, kora hajnalban)
Az asthmás gyermekekre jellemzõ
elváltozások: az atópia és a légúti hyperreaktivitás igazolása. Az
allergéneknek nevezett antigénekkel szemben az atópiás egyén IgE típusú
ellenanyagot termel. Atópiás családokból származó újszülötteknél már a
köldökzsinór vérbõl emelkedett IgE szint (>0,5 kU/liter) mutatható ki, és az
atópiás egyéneknél található össz IgE szint minden életkorban meghaladja a nem
atópiásoknál észlelteket. Az össz IgE érték életkor függõ, 10-14 éves korban a
legmagasabb, de a 100 kU/l feletti értékek általában már atópiás reakcióra
utalnak. Az össz IgE szintbõl csak korlátozott értékû következtetések vonhatók
le.
Az atópiás állapot
kimutatása: azonnali típusú bõrpróbák a legfontosabb
légúti allergénekkel, esetleg étel allergénekkel kiegészítve az allergizáltság
(IgE típusú ellenanyag) kimutatásának leggyorsabb és legolcsóbb módja; 2-3
évesnél kisebb gyermekeknél értéke valamivel korlátozottabb, kifejezett
ekcémánál nehezen kivitelezhetõ, olykor az ismételt karcolások túl nagy
emocionális reakciót váltanak ki a gyermekeknél. A vizsgálat lényege: a rovarok
fullánkjának behatolását utánzó igen felületes szúrás; a teszt allergén oldat
ezen át szivárog be a bõr felületes rétegeibe (prick teszt). Az elõbb említett
esetekben, vagy a bõrpróba eredmények megerõsítésére igénybe vehetõ az IgE
típusú specifikus ellenanyagok semiquantitativ vizsgálata a vérbõl.
Az atópia mellett az
asthmás gyermekekre jellemzõ a hörgõ hyperreaktivitás is.
Az asthmás egyénre nemcsak az jellemzõ, hogy a
kívülrõl jövõ ingerekre a normál egyéneknél hamarabb és nagyobb mértékû légúti
konstrikcióval reagál, hanem az is, hogy a légutak kalibere egy napon belül is
nagyobb mértékben ingadozik, mint az egészségeseknél. Ha a FEV1-et vagy a PEF értékét mérjük, akkor
ezen betegeknél az 1 napon belüli különbségek gyakran elérik, vagy meghaladják
a 20%-ot.
Az asthma bronchiale
klinikai megjelenése a következõ:
• az anamnézisben ismétlõdõ, gyakran láztalan,
köhögéses (sokszor éjszaka), fulladással, nehézlégzéssel és sípolással járó
rohamok szerepelnek,
• fizikális vizsgálatnál a légúti obstrukció
jeleként a tüdõvolumen megnõ, ennek következtében a tüdõk feletti kopogtatási
hang dobozos jellegû, a rekeszek mélyebben állnak, a bordák lefutása
vízszintes, a mellkas hordó alakú,
• a szûkült légutakban, amelyeket sûrû, gyakran
szívós nyák tölt ki, a kilégzés megnyúlik, az átáramló levegõ hangjelenségeket
hoz létre, amelyeket sípolás és búgás formájában észlelünk,
• a súlyos akut asthmás szakaszban a kifejezett
nehézlégzés jeleként orrszárnyi légzés, orthopnoe, a légzési segédizmok
használata, tachycardia, esetleg tachypnoe a jellemzõ; az oxigén szaturáció
csökkenhet és súlyos helyzetben széndioxid retenció is bekövetkezhet,
• nagyon súlyos asthmások, különösen a régebbi
esztendõk még szerényebb kezelési lehetõségeinél, nagy mennyiségû és tartós
szájon keresztüli steroid kezelésben részesültek; ezek a gyermekek gyakran
mutattak jelentõs súly- és hosszfejlõdési retardatiot, vagy a steroid mellékhatás
jeleként cushingoid küllemet; mellkasi deformitások (pl. tyúkmellkas)
kialakulása is gyakoribb volt náluk.
Az asthma bronchiale diagnózisának
felállításához még a következõ vizsgálatok tartoznak:
mellkas rtg.: típusos
esetben fokozottan légtartó, világosabb tüdõmezõ, mélyebben álló rekeszek és
vízszintes lefutású bordák; elõfordul, hogy a szívós, lument eltömeszelõ
nyákdugók, valamilyen kisebb vagy nagyobb tüdõrészt a légzésbõl kizárnak, innen
a levegõ felszívódik és atelectasiák keletkeznek.
Az asthma
bronchiale természetes lefolyását jellemzi, hogy a betegek kb. 2/3-a a pubertás
idejére látszólag gyógyul, majd egy részüknél felnõttkori recidiva következik
be; végül is a betegek kb. fele válik teljesen tünetmentessé, a többiek nem
teljesen gyógyulnak meg és a teljes cohors 15 %-a érdemi asthmás panaszokkal
éli le életét.
Az asthma kezelésének
gyakorlata
A
biztonsággal felállított asthma diagnózisán és a súlyosság szerinti besoroláson
alapszik a kezelés, amelyet 3 alapvetõ lehetõség kombinációjából állítunk
össze:
• A környezeti allergének és az asthma exacerbációt kiváltó
(ún. trigger) faktorok lehetséges eltávolítása; az asthmás állapotot kiváltó légúti – elsõsorban virális – infekciók
megoldható mértékû elkerülése.
• A légúti gyulladás és a következményes tünetek
gyógyszerekkel történõ megelõzése, illetve kezelése.
• Specifikus immunterápia (allergén vakcináció), régebbi nevén hyposzenzibilizálás alkalmazása.
Az asthma gyógyszeres
kezelése
Ez egyszerû módon
a beteg panaszainak regisztrálása és a legalapvetõbb légzésfunkciós adatok
segítségével történik. Ezen iránymutatás világszerte – szegényebb országokban
is – jól alkalmazható, hiszen gyakorlatilag nem igényel eszközöket és nem jár
költségekkel. Az asthma ellenes gyógyszerek jelentõs részét inhalációs úton
közvetlenül a légutakba juttatjuk be. Ennek elõnye, hogy a szer közvetlenül a
hörgõkbe jut, oda, ahol hatását kifejti. Így jóval kevesebb gyógyszerre van
szükség és a jótékony hatás akár perceken belül is jelentkezhet. A rövid és hosszú hatású béta-mimetikumoknál ez a
szisztémás alkalmazáshoz képest kevesebb mellékhatást és gyorsabb hatást
jelent. Az inhalációs steroidok pedig a
mellékhatásoktól való lényegi mentességet hozzák magukkal a szisztémás
(tablettás, injekciós) készítményekkel szemben. Hasonló módon juttatjuk be az
anticholinergikumokat és az újabban forgalomba kerülõ hosszú hatású
bétamimetikum + inhalációs steroid kombinált készítményeket, továbbá a ma már
alig használt cromoglycatokat.
Az asthma krónikus gyógyszeres
kezelése
A heveny panaszok megszüntetésére
elsõsorban a rövid hatású béta2 agonistákat naponta legfeljebb 3-4-szer
alkalmazzuk. Miután a hosszú hatású hörgtágítók között
is van olyan (formoterol), amelyik perceken belül hat, a rövid hatású és hosszú
hatású béta agonisták elkülönítése már kevéssé egyértelmû. Alapelv, ha a beteg
jól van, akkor három hónap múlva a kezelés csökkentése jön szóba.
Az 5 év alatti gyermekeknél az
elõzõekben megadott gyógyszeres ajánlás kis mértékben változik, de
a lépcsõbe sorolásnál a légzésfunkciós értékeket – miután nem meghatározhatók –
nem lehet figyelembe venni.
Az inhalációs
steroidok jelentik az asthma legfontosabb kezelési lehetõségét. Segítségükkel – valamennyi nemzetközi ajánlásban szereplõen – az asthmás
történések alapját képezõ gyulladást lehet csökkenteni. A korszerû készítmények
megfelelõ bejuttatási eszközökkel hatékonyak, a mellékhatások pedig minimálisak
vagy egyáltalán nincsenek. Általában a gyermekek asthmájánál alacsony vagy
közepes adagban (100-400 µg/nap) jól tolerálhatók, a súlyosabb betegeknek ennél
többet is kell adni, de a steroid emelésnél a kiegészítõ hosszú hatású
beta-mimetikum hozzáadása jelenti általában a kedvezõ megoldást. Az ilyen adagú
alkalmazás mellett a mellékvese kéreg szupresszió elmarad, a növekedés, - ha
átmenetileg lelassul is – helyre áll és utána a várható felnõtt magasságot érik
el a betegek. Az utóbbi években éppen az elõbb említett kedvezõ együttes hatást
figyelembe véve kombinációs készítményeket hoztak forgalomba, amelyek
inhalációs steroidot és hosszú hatású beta-mimetikumot együttesen tartalmaznak.
Ezek elõnye az egyszerûbb alkalmazás (egy beszívás kettõ helyett), a jobb
compliance, bizonyos szinergetikus hatások, stb. az ún. GOAL (Gaining Optimal
Asthma controL) vizsgálat – mely fluticasont + salmeterolt tartalmaz – az ilyen
kezelési mód határozott elõnyét mutatta, a csak steroid terápiával
összehasonlítva2. Az azonnal ható formoterol a budesoniddal kombinálva
rugalmas, a betegség tüneteihez alkalmazkodó kezelést tesz lehetõvé.
Az orális vagy parenterális steroid
kezelésére a jól beállított asthmás gyermekeknél csak kivételesen kerül sor, és
akkor is igen rövid ideig van rá szükség. Az asthma
krónikus gyógykezelésének legújabb, lényeges gyógyszerei a leukotrien hatást
módosító szerek. Ezek közül Magyarországon a leukotrien receptor antagonisták
használata alakult ki.
Specifikus
immunterápia (allergén vakcináció)
A specifikus immunterápia (SIT) az allergiás
betegségek kezelésének hatékony, integrált része, amelyben nagy tisztaságú
specifikus allergént tartalmazó vakcinát emelkedõ adagban, majd megfelelõ
fenntartó dózisban évekig alkalmaznak a betegség tüneteinek és súlyosságának
mérséklése, a gyógyszeres kezelés veszélyeinek és költségeinek csökkentése,
valamint az allergiás beteg életminõségének javítása érdekében. A SIT célja
specifikus immunológiai tolerancia indukálása az alkalmazott allergénnel
szemben.
Az asthmás roham
kezelése
Az asztmás kezelés, amennyiben otthon
történhet, és a beteg nincs túl súlyos állapotban, elsõsorban a béta2
agonistáknak - a rövid, illetve gyors hatásúaknak - a
viszonylag bõséges adásából áll. A beteg 1 vagy 2 ún. puffot szív be belõlük és
ezt 20 percenként 3-szor megteheti. Az ez után kialakuló helyzet lesz a további
kezelésnek és a tennivalóknak az alapja.
A
gyermekkori asthma kezeléséhez már jelenleg is kiváló gyógyszerek és egyéb
eljárások állnak rendelkezésünkre, amelyek segítségével ugyan az
asthmát meggyógyítani nem tudjuk, de a betegek túlnyomó részének kiváló
életminõséget, közel panaszmentes mindennapokat tudunk biztosítani. Amiért ez
nincs mindig így, az annak a következménye, hogy a betegek lehetséges optimális
kezelését az orvosok gyakran nem írják elõ, és a betegek a javaslatokat
pontatlanul és részlegesen hajtják végre.
Obstruktív bronchitis
A betegség sokszoros összefüggést mutat
az asthmával és számos nomenklaturális problémát is felvet. Általában
vírusfertõzés (RS vírus, parainfluenza vírus, adeno- esetleg rhinovirus)
mutatható ki kórokként. A szerzõk olykor bronchitis spasticanak, bronchitis
asthmaticanak vagy az angolszász irodalomban wheezy
bronchitisnek nevezik.
Ma a leghelyesebb ezt a kórképet olyan, általában vírus eredetû, tünetegyüttesnek tartani, amelynek
hátterében ott lehet az asthma differenciáldiagnosztikájában említhetõ
úgyszólván valamennyi kórkép. Ha egy
csecsemõnél vagy kisdednél minimálisan háromszor elõfordult, akkor elég nagy a
valószínûsége a hosszabb ideig fennálló, megmaradó obstruktív megbetegedésnek.
Allergiás
rhinitis
A WHO az allergiás rhinitist a fõ
krónikus légúti betegségek közé sorolja prevalenciája, az életminõségre, az
iskolai teljesítményre, a gyermek gondozójának életvitelére gyakorolt hatása,
gazdasági terhe, az asthmával, a sinusitissel és más társuló betegségekkel
(conjunctivitis, otitis media, nasalis polyposis, alsólégúti fertõzések,
fogászati rendellenességek, malocclusio) való kapcsolata miatt.
Definíció
Az allergiás nátha (rhinitis allergica)
az orr és az orrmelléküregek nyálkahártyájának allergén- expozíciót követõ,
sejtes beszûrõdéssel járó, IgE közvetítette allergiás gyulladása, melyben az
orrdugulás, orrfolyás, tüsszögés, orrviszketés tünetei közül legalább egy,
hetente több napon keresztül, napi egy vagy több órán át fennáll.
Az allergiás rhinitis olyan egyéneknél alakul ki,
akik tartós IgE választ adnak bizonyos allergénekkel való találkozáskor. Ez a
tulajdonság genetikailag meghatározott. Az allergiás rhinitist általában az
jellemzi, hogy a panaszok szezonálisan, vagy egész éven át jelentkeznek. A betegek
jelentõs részénél - fõleg a szezonális formában - allergiás conjunctivitis is
csatlakozik hozzá.
Epidemiológiai adatok
A betegség a civilizált országok legnagyobb
részében rendkívül gyakori, a benne szenvedõk száma az adott területen talált
asthmásokénak 2-3-szorosa. Kezdete legtöbbször a gyermekkor második felére, az
adolescens és fiatal felnõttkorra esik. Ennek ellenére 10 év alatti
gyermekeknél sem ritkaság. Az elõfordulás különbözõ
országokban változó, a lakosság egészére vonatkozóan 8-10 vagy ennél is több
százalék, az adolescensekre és fiatal felnõttekre vonatkozóan pedig elérheti a
15-20 %-ot is. Magyarországi adatok szerint 10 % feletti (akár 17 %-os)
elõfordulással kell számolni. Hazánkban a gyermekek szénanáthája az elmúlt 20
évben vált népbetegséggé.
A betegség pathomechanizmusa az
orrnyálkahártyában zajló allergiás gyulladáson alapszik. A
betegség klinikai képét a következõk jellemzik: orrfolyás, orrviszketés,
tüsszögési rohamok, orrdugulás. Ezeket a tüneteket egészíti ki viszketés a
fülben vagy a torokban. A csatlakozó conjunctivitis részletezését az errõl
szóló alfejezetben adjuk meg.
Fizikális vizsgálattal bizonyos
jellegzetes arctünetek észlelhetõk: infraorbitalis sötét gyûrû, az orr
dörzsölése miatt megjelenõ horizontális orredõ, az orrtájék gyakori dörzsölése.
A betegség enyhe formája nem befolyásolja az életvitelt, a súlyosabb formák a
gyermekek játékát, iskolai teljesítményét korlátozzák, fõleg az orrdugulásos
forma zavarja az éjszakai pihenést, a szájlégzés miatt szájszárazságot okoz, a
beteg nem lázas, de annak érzi magát (szénaláz); fejfájás, koncentrációhiány
komplikálja az elõbbi tüneteket. A betegség szezonális formája általában minden
évben ugyanazon idõben lép fel, a kórok a pollen. A betegség perenniális
formáját a házipor atka, az állati tollak és szõrök, ritkábban a penészgombák
okozzák. A tünetek azonosak a szezonális allergiás nátháéval, de általában az
orrdugulás a kifejezettebb és a szemviszketés ritkán okoz problémát.
A betegséget
számos éven át szezonális és egész esztendõn át tartó (perenniális) formára
osztották fel. A WHO 2001-ben keletkezett ajánlása (Management of Allergic
Rhinitis and its Impact on Asthma, ARIA) a felosztást a panaszok tartama és
súlyossága alapján határozta meg (4. táblázat). A kórkép leírásában a tünetek
mellett figyelemmel van az életminõséget érintõ problémákra is7.
Az allergiás rhinitis
kezelése
Az asthmához
hasonlóan a kezelés a kiváltó tényezõk lehetséges csökkentésén, a gyógyszeres
terápián és az allergén vakcináción (immunterápia) alapul.
• Az eltávolítható allergéneket
távolítsuk el vagy jelenlétüket korlátozzuk
• Az allergiás náthás gyermeknek a
sportolást meg lehet engedni, a szükséges mértékû gyógyszerelés mellett.
• A gyakori hajmosás, a szem kimosása
allergéneket távolíthat el és csökkenti a gyulladásos mediátorok mennyiségét,
különösen, ha szempanaszok is vannak.
Gyógyszeres
kezelés
• A gyermekek perenniális/perzisztáló
allergiás nátháját a felnõttekéhez hasonlóan kezelik, de az orális szteroidot
mindig mellõzik.
• A gyógyszeres kezelés algoritmusát az
5. táblázat tartalmazza. Sikertelenség esetén gondosan kell mérlegelni a
differenciáldiagnosztikai lehetõségeket, áttekintve a beteg compliance-ét. A
részletes betegoktatás, valamint a gyógyszerek bejuttatásának gyakorlása
nélkülözhetetlen része az allergiás nátha kezelésének.
Specifikus
immunterápia
A specifikus
immunterápia (allergén vakcináció) akkor indikált, ha
• a szenzibilizálódást okozó allergénnel
kapcsolatban IgE mediált kórkép igazolható, (a bõrpróba pozitivitása korrelál a
tünetekkel),
• a szezonális allergiás rhinitis tünetei
legalább két szezon óta jelentkeznek,
• a perenniális panaszok hat hónapnál
hosszabb ideje tartanak,
• a haszon/kockázat arányt minden esetben
meg kell fontolni,
• az allergének száma limitált (egy vagy
két klinikailag releváns allergén),
• a farmakotherápia és az elkerülési
rendszabályok elégtelenek.
3-4 éven át tart
a prolongált remisszió reményével kecsegtetõ immunterápia. Egyes adatok szerint
csökkenti az új szenzibilizációkat és az asthma kialakulásának valószínûségét.
A rovarcsípés allergia immunterápiája mellett ezen kezelési mód ebben a
kórformában a legsikeresebb.
Nagy dózisú
sublingualis/lenyelt immunterápia az injekciós immunterápia hatásos
alternatívája, ennél csak igen ritkák a nem kívánt reakciók (szájviszketés,
gastroenteritis).
Prognózis
Az allergiás
rhinitis prognózisa jó. Elõfordulásának gyakorisága a serdülõ- és a fiatal
felnõttkorban a legmagasabb. Késõbb a betegek egy része tünetmentessé válhat.
Kedvezõtlen prognózist jelent, ha a rhinitisen kívül asthma bronchiale, atópiás
dermatitis is jelen van, valamint, ha a beteg dohányzik.
Allergiás
conjunctivitis
Az allergiás conjunctivitis gyakori
kísérõ betegsége az allergiás rhinitisnek, atópiás mechanizmusú kórkép. Az
allergiás conjunctivitist jellemzi a szezonálisan vagy néha egész éven át
fellépõ váladékképzõdéssel, szemvörösséggel és conjunctivális viszketéssel járó
állapot.
A megbetegedés háromféle klinikai
formában prezentálódik:
Szezonális allergiás
conjunctivitis: vizes szemváladék, szemvörösség és
conjunctivalis viszketés jellemzi; a betegség a látást nem alterálja.
Terápia: nem
szedáló antihisztamin az enyhe tüneteknél elegendõ, a mastocyta stabilizáló
szerek kiválóan csökkentik a panaszokat. Nátrium cromoglycat tartalmú cseppek
naponta négyszer adva hatásosak; a szem gyakori vízzel való kimosása meglepõen
jó eredménnyel jár, eltávolítja idõlegesen a pollent és a mediátorokat; a
lokális steroid kezelés általában felesleges és a súlyos mellékhatások miatt
csak szoros szemorvosi indikáció és felügyelet mellett jön szóba; a lokálisan
hatásos antihisztaminikumok, és mastocyta stabilizálók jó eredménnyel
alkalmazhatók. de a majdnem mindig egyidejûleg meglévõ allergiás rhinitis
gyakran képez ilyen indikációt.
Perenniális allergiás conjunctivitis: ugyanilyen
panaszok, azonban az egész éven keresztül tartanak és legtöbbször csupán kisebb
mértékben jelentkeznek. Leggyakrabban a házipor atka okozza, de egyéb
perenniális allergén is létrehozhatja.
Terápia: ugyanaz, mint a szezonális formában,
immunterápia csupán conjunctivitis miatt itt sem indokolt.
Vernalis keratoconjunctivitis: fiúgyermekeknél
5-15 éves kor között szokott elõfordulni. A betegnél egyéni és családi atópia
van és sokféle bõrpróba pozitív. A keratitis miatt a betegség kezelése és
gondozása szemész szakorvos feladata, mert a cromoglycat mellett általában nem
kerülhetõ el a lokális steroid kezelés.
Valamennyi allergiás conjunctivitises formánál
kötelezõ a szemészeti konzílium igénybevétele, hogy a differenciáldiagnosztikai
problémákat megoldjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése